Így fog kinézni Magyarország 2034-ben, ha nem lépünk valamit

Szerző: Johann Reichert
2019.08.15. 07:31

A kormány a „családvédelmi akciótervvel” csak elfedi a közelgő demográfiai katasztrófát: tizenöt év múlva egyre több eltartott fogja követelni az apanázst az egyre kevesebb aktív korútól. Miért a cigányság oktatása a magyar jövő legfontosabb kérdése a születésszámok növelése mellett? Számokkal magyarázzuk el!

Így fog kinézni Magyarország 2034-ben, ha nem lépünk valamit

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Tusványosi beszédében Orbán Viktor a következő tizenöt év teendőiről beszélt. Szó szerint ezt kérdezte önmagától: „van-e erőnk ahhoz a következő tizenöt évhez, amely előttünk áll? De mi is volna az a tizenöt év, amely ezután következik? Mik is lennének ennek a tizenöt esztendőnek a feladatai?” Az ő válaszát hallottuk. Most vegyük számba, mi az, amit tudhatunk a következő tizenöt évről.

Hiába múlt ki egy emberöltőnyi idővel ezelőtt a kommunista világrendszer, a marxizmus legkártékonyabb téveszméje ma is pusztít. A nemzetek vezetőinek ugyanis nem a „gazdasági jólét” kellene legyen a célja, hanem a „nemzeti jóllét”, azaz a nemzet jövőjével kellene foglalkozniuk, nem a gazdaságéval.

A nemzet, nyersebben fogalmazva az ország populációja első sorban a természet törvényének van alárendelve, nem pedig a gazdaságnak.

Először nézzük meg, milyen állapotban lesz tizenöt év múlva a mai magyarországi lakosság. Hogy a folyamatokat jól láthassuk, célszerű visszanyúlnunk 1980-hoz, az akkori nemzetállapothoz. Akkor volt ugyanis a csúcson a hazai népességszám, azóta fogyunk.

MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGSZÁMA ÉS ÖSSZETÉTELE KOR ALAPJÁN. A 2034-ES ADATOK ELŐREJELZÉSEK, ÉS ILYENFORMÁN LEHETNEK POLITIKAILAG MOTIVÁLTAN OPTIMISTÁK IS. (KSH)
Az eltelt harminckilenc évben a lakosságszám csupán 9 százalékkal csökkent – de a gyermekszám majdnem 40 százalékkal!

Magyarországról eltűnőfélben vannak a gyermekek, s velük párolog el a jövő. Másfelől dinamikusan növekedett az idősek száma, ezzel meghatározva a legfontosabb gazdasági igényt: a nyugdíjat és az egészségügyi ellátást.

Tehát az állami statisztikai szolgálat, a KSH becslése jelzi: a következő tizenöt évben nagyobb arányú lélekszámfogyásra készülhetünk, amekkora az előző harminckilenc évben jött össze! Ráadásul a gyermekszám tovább csökken, sőt, már az aktívak száma is nagyot esik – de az idősek száma rendületlenül növekedni fog. 1980-hoz képest a gyermekszám alig több, mint a felére zsugorodik, viszont az időseké több, mint másfélszeresre emelkedik.

És van itt egy nagy-nagy bökkenő: a KSH becslése (nyilván a kormányzati elvárások miatt) végtelenül optimista. Hogy miért, azt is könnyű belátni.

Biológiai törvény, hogy utódot csak az ivarérett női egyedek hozhatnak világra. Az emberfajban ők a szülőképes korú nők, rajtuk fordul meg minden populáció jövője. Szülőképes korúnak a 15-45 éves korú nőket tekintjük. Az ő lélekszámuk tizenöt évre előre bizonyos, hiszen már mind megszülettek, tehát 2034 szülőképes népességét ma is ismerjük.

A SZÜLŐKÉPES KORÚ (15-45 ÉVES) NŐK LÉLEKSZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA (ADATOK: SZINTÉN KSH)

A ma 0-30 éves korosztály lesz szülőképes 2034-ben, és az ő lélekszámuk a következő tizenöt évben ugyanakkora arányban fog csökkenni, mint az előző harminckilencben! Nagyságrendileg a szülőképes korú nők ma annyian vannak, mint a trianoni béke idején, tizenöt év múlva pedig annyian lesznek, mint a millennium idején, Vagyis ma 100 éves mínuszban vagyunk, tizenöt év múlva pedig 138 éves mínuszban leszünk.

Mi is az a fertilitás?

A magyarság azért gyarapodott a millenniumkor, mert az átlagos nő 5,4 gyermeket szült, a trianoni időkben pedig 3,8-at – ezt a borzasztóan hangzó számot, a fertilitást (termékenységet) most lefordítjuk plasztikus adattá.

Az 5,4-es fertilitás azt jelenti, hogy 100 nő 540 gyermeket hoz világra élete folyamán, a 3,8 azt, hogy 380-at. Ha 100 nő 210 gyermeket szül, akkor marad szinten a népességszám, tehát se nem nő, se nem fogy. Ennek két oka van: egyrészt mindig van csecsemő- és gyermekhalál, másrészt az újszülötteknek csak kb. 48,5 százaléka lány. Márpedig – és ez a lényeg – mivel gyermeket csak a nők szülnek, a nők lélekszáma határozza meg a nemzet jövőjét!

Az tehát az igazán fontos, hogy hány nő hány lányt szül. Ha 100 nő 210 gyermeket szül, akkor lesz a következő nemzedékben is 100 szülőképes korú nő. Ezzel szemben a kormányzat arra büszke, hogy 2010 óta sikerült 1,23-ról 1,44-re (sőt néha 1,49-re) feltornászni a nők fertilitását. Lássuk, mit ér ez a „siker”: ha 100 nő 144 gyermeket szül, akkor ezzel 70 lányt adnak a következő nemzedékbe.

Ha ez a 70 megismétli anyái 1,44-es fertilitását, akkor nekik 50 lányuk lesz – két nemzedék alatt megfeleződik a populáció.

Mi a helyzet nálunk? A hazai fertilitás 1978-ban csökkent 2,1 alá, tehát 41 éve nincs meg a szinten tartó születésszám. Ugyanezen időszak átlagos fertilitása 1,55, de az utolsó 30 évé (1988 óta) csak 1,44. Magyarán a kétnemzedéknyi megfeleződésből már jócskán benne vagyunk a második nemzedékben.

Mindezek fényében a KSH jövendölése a következő tizennégy évben születendő 1 219 000 gyermekről irreálisan optimista.

Sokkal valószínűbb, ha a bemutatott adatokat továbbvezetve csupán kb. 1,1-1,15 millió  gyermekkel számolunk. És persze az össznépesség is kevesebb lesz: örülhetünk, ha 8,8 millió.

Azonban ezzel még nincs vége. Kénytelenek vagyunk tovább árnyalni a képet. Ugyanis a nagy, velőtrázó fordulatra nem kell tizenöt évet várnunk.

2034-ben több lesz a cigány kisbaba, mint a nem cigány

A kormányzat előszeretettel hivatkozik az elmúlt években a javuló fertilitásra, mellette pedig időnként dicsekszenek azzal is, hogy csökken az először szülő nők átlagéletkora. Ámde

ez a két adat nem a kormányzati családpolitika sikere, csupán annak a jele, hogy rohamosan növekedik a cigányság számaránya.

Arra a kérdésre, hogy mennyi is a hazai cigányság lélekszáma, nehéz pontos választ adni. A KSH 2016-os mikrocenzusi adata szerint 310 ezer fő, de ezt maga a hivatal sem veszi komolyan, az önbevallás módszere ebben a kérdésben használhatatlan eredményre vezet. A cigánykérdés legutolsó valóban használható kutatási eredményeit Pénzes János, Tátrai Patrik és Pásztor István Zoltán A roma népesség területi megoszlásának változása Magyarországon az elmúlt évtizedekben című munkája tartalmazza.

A nagyszerű tanulmány számunkra fontos adatai a következők: a Cigányügyi Koordinációs Bizottság 1984–87 között lebonyolított, alaposnak tekinthető felmérése és a tanulmány alapjául szolgáló 2010-13 közt készült felmérés összehasonlításából kiolvasható, hogy a cigányság létszáma a vizsgált szűk harminc év alatt 2,2-szeresére nőtt, és napjainkban bizonyosan több, mint 900 ezer, könnyen lehet, hogy a 950 ezret is felülmúlja.

Ebből az is következik, hogy a cigányság több, mint fele 1987 után született, tehát maximum harmincéves. A cigány nők fertilitása meghaladja a hármat, 100 cigány asszony bizonyosan több, mint 300 gyermeket szül, és immár rohamosan nő az arányuk a szülőképes korú nők körében – na ebből van a termékenységi emelkedés és az első szülési átlagos életkor csökkenése.

Biztosan állíthatjuk, hogy a 30 év alatti lakosságnak már több, mint 15 százaléka cigány, és mivel több, mint háromszor annyit szülnek, mint a nem cigány nők, a népességen belüli részarányuk exponenciálisan emelkedik, 2034-ben legalább 1,3 millióan lesznek, az akkori össznépességnek minimum a 15 százalékát fogják adni. Ha a többségi nemzet fogalmát úgy definiáljuk, hogy akik többen vannak az össznépességben, akkor a cigányság ma majdnem 10 százalékos kisebbség, de ha úgy, hogy az a többségi etnikum, amelyiknek több gyermeke születik, akkor már nincs messze az az idő, amikor Magyarországon cigány lesz a többség.

2034-ben szinte bizonyosan több cigány kisbaba fog születni, mint nem cigány.

Továbbá addigra Északkelet- és Délnyugat-Magyarországon, valamint Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megyében nagy, térképre rajzolható cigány enklávék lesznek, egyértelmű, meghatározó cigány többséggel, sok helyütt kizárólag cigány lakossággal – és ezek a területek sokkal dinamikusabbak, fiatalabbak lesznek, mint a magyar lakosságú vidékek. (Mivel 2034 után a Ratkó-nemzedék rohamos kihalásával számolhatunk, a cigányság részaránya viharos növekedésnek fog indulni a teljes lakosságon belül.) Hogy ez miért fontos, arról hamarosan.

A kormány válasza az elhallgatás, pedig lenne mit tenni

A fenti demográfiai folyamatok már évtizedek óta felismerhetők, csak sokan nem akarják tudomásul venni őket. A társadalmi zsugorodás és az elöregedés az oka annak, hogy a nagy állami alrendszerek folyamatos válságban vannak. A kormányzati propaganda, félve a népszerűségvesztéstől, részint elhallgatja ezeket, részint sikernek adja el a leépülést.

Az idős emberek sokasága pedig nem akar tudomást venni arról, hogy a település elsorvadásának az oka nem valamiféle elvándorlás,

hanem az, hogy nem született meg az a nemzedék, amelynek ma kellene aktívnak lennie: dolgozni és gyermekeket világra hozni meg nevelni.

Példa az elhallgatásra a „családvédelmi akcióterv” propagandája. Az egészet az őszi önkormányzati választás kedvéért találták ki, ugyanis születésszám-javulást maga a kormány sem vár tőle. El kell takarni a 2015 óta folytatott csok-politika kudarcát is. Mostanra kormányzati nyilatkozók számára tiltva lett a születésszám-adatok említése, a kormánymédia is csak a kishírek közt hozza a katasztrofális számokat. Helyette bankforgalmi meg autókereskedelmi „sikerek” vannak, mintha a több hitelszerződés vagy autóeladás bármit is változtatna a demográfiai helyzetünkön.

A leépülést gyakran „reformnak” adják el. Például az Orbán-kormány 2013-as „közigazgatási reformját” valójában a kényszer szülte, Baranya megye 301 településéből 4 képes saját polgármesteri hivatalt működtetni, a többi 297 összesen 56 közös hivatalt tart fenn; ugyanez Vas megyében: 258 településből 7 önálló, 251 falu 49 közös hivatalhoz tartozik.

A semmit nemigen kell igazgatni, ezért csökkent a megyegyűlések mérete is.

Ugyanezen okból vannak időről időre közlekedési „reformok”, nemrégiben ismét átszervezték az állami helyközi buszközlekedést. Sorvad a posta, a háziorvosi szolgálat stb. – minden, aminek országosan kellene működnie. Folyamatosan csökken a karbantartott úthálózat, a megművelt földterület, zárnak be a kiskereskedelmi egységek, egyre kevesebb pékáru fogy stb. Persze sorvadnak az egyházak is, elvégre se pap, se hívő.

A cigányság edukációja a magyar jövő legfontosabb kérdése

Ugyanígy fogyatkozik az iskolarendszer. Az 1990/91-es tanévben kis híján 50 ezer osztályteremben 96 800 pedagógus oktatta a közel 1,2 millió általános iskolást, 2017-ben már csak 36 850 tanterem és 77 ezer pedagógus kellett ugyanehhez. Még ez is túlméretezett, ugyanis a diáklétszám 735 ezerre csökkent, vagyis a sorvadás e téren 37,6 százalékos volt. És a lejtőn nincs megállás, 2034-ben kevesebb mint 640 ezer diákra számíthatunk.

A felsőoktatás is sorvad és sorvadni fog. 2005/6-ban 424 ezer felsőoktatási hallgató volt, közülük 231 ezren nappali tagozaton, ugyanez a szám 2018 őszén 281, illetve 200 ezer. Idén a kormány kénytelen volt az írásbeli érettségik eredményének ismeretében csökkenteni a számos szakon az eleve kitűzött felvételi ponthatárt.

A hazai felsőoktatási intézmények több, mint felét meg kellene szüntetni ahhoz, hogy reális felsőoktatási viszonyokat lehessen kialakítani, azaz észszerű finanszírozást és valóságos követelményrendszert.

A hatalmas köz- és felsőoktatási túlkapacitás miatt késhegyig menő harc folyik minden diákért, hallgatóért, aminek egyenes következménye, hogy nem lehet megkövetelni semmit. Bármelyik iskolatípusban lehet végzettséget szerezni érdemleges, elfogadható tudás nélkül, a legkiválóbb intézményeken kívül sehol sem mernek az iskolafenntartók komoly követelményeket támasztani, mert ha elmegy akár csak egyetlen diák (hallgató), akkor összeomlik az intézmény.

Mivel az iskolarendszerben is rohamosan nő a cigány fiatalok részaránya, a cigányság edukációja a magyar jövő legfontosabb kérdése.

Lehet fantáziálni robotikáról meg tudásalapú társadalomról, de ha a most iskolázódó évjáratok írni-olvasni-számolni sem tanulnak meg rendesen, ráadásul alapvető normákat sem hajlandók betartani – elsősorban a munkaerkölcsről beszélünk –, akkor… Nyugodtan nevezhetjük embertelennek, egyszersmind nemzeti szempontból öngyilkosnak azt az oktatáspolitikát, amelyik csöndben elhanyagolja, a liberálisok kedves szavával: szegregálja a cigányokat oktató intézményeket. 

Azt hazudják, hogy lesz nyugdíj meg tb

Két pénznyelő alrendszer viszont nemhogy sorvadna, ellenkezőleg, tumorként növekszik: az egészségügy és a nyugdíjrendszer. Mivel a mostani politikai pártok rettegnek a népszerűségvesztéstől, senki sem hajlandó megfogni a forró krumplit…Mindenki azt hazudja, hogy lehet jobban csinálni az ingyenesnek hazudott tb-t, illetve hogy lesz nyugdíj.

Holott a demográfiai folyamatokból világos: az „ingyenes” egészségügy csak úgy tartható fenn, ha nem gyógyítanak meg hovatovább senkit, a nyugdíj pedig pro forma megmarad, csak éppen már most sem az, aminek a tömegek gondolják.

A nyugdíj ugyanis az emberek képzeletében szociális biztonságot nyújtó havi járadék, amelyért az állam jótáll. A valóságban azonban százezrek számára már most sem az, és őszinte beszéd helyett a kormányzat szép csöndesen olvasztja el a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert.

2034-ben három nagy társadalmi szegmens fog egymással farkasszemet nézni: az idős magyarok hatalmas tömege (kb. 2,2 millió 65 év fölötti), akik nyugdíjat követelnek majd, a fiatal cigányok hatalmas tömege (legalább 1,3 millióan, közülük minimum 900 ezer 45 évesnél fiatalabb), akik vagy képesek lesznek és akarnak alkotó munkát végezni, vagy az eltartásukat követelik a szavazatukért cserébe. Velük „szemben” áll majd az aktív korúak rohamosan zsugorodó tábora (kb. 4,5 millió nem cigány felnőtt), amelynek el kellene tartania a másik kettőt, ha a cigányság többségének nem sikerül a 21. században kurrens szakképesítéshez jutnia.

Az idősödő magyar népességnek elemi létérdeke, hogy a mai cigány fiatalságot sikerüljön korszerű tudáshoz, szakmához juttatni – különben össze fog omlani a nyugdíjrendszer.

Van demográfiai kiút? Van!

Meg lehet-e úszni az itt leírt jövőt? Válaszunk határozott igen. Ehhez egyetlen dolog kellene: a termékenységet 4 fölé kellene emelni. Ha száz magyar asszony a következő nemzedékben 400–450 gyermeket szülne, minden megfordulna. Ismét gyarapodás következnék, újra életre kelne a magyar vidék, szükség enne iskolákra stb.

Ehhez a közgondolkodásnak kellene megváltoznia, ahhoz pedig minimális előfeltétel az Orbán-rezsim bukása.

Amíg a „családpolitika” arról szól, hogy a szülőképes koron túllévő tömegek körében meg kell őrizni a népszerűséget, addig nincs remény.

A kormányzat családpolitikai intézkedései egyöntetűen tetszenek a nyugdíjas asszonyoknak – sajnos a szülőképes korúak pontosan tudják, hogy nem érnek semmit. Mivel az öregek többen vannak, a „családvédelmi akcióterv” választási győzelmet hoz; gyarapodó jövőt viszont nem.

A közgondolkodás megváltoztatásához rá kellene döbbennie a többségnek, hogy ha így mennek tovább a dolgok, akkor le kell mondaniuk arról, hogy a tb keretében valóságos orvosi-egészségügyi ellátást kapjanak, sőt idővel a táppénzről is. Meg kellene értetni a társadalommal, hogy a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer a ma élők elsöprő többségének nem fogja tudni megadni a szociális biztonságot idős korukban.

A közéletben pedig a legnagyszerűbb reform az lenne, ha végre megvalósulna, amit Demény Pál professzor kb. negyven éve mondott ki először:

a gyermekeket is be kellene emelni a választási rendszerbe, azaz utánuk is választójogot kellene adni az édesanyjuknak.

Mindehhez hiteles vezetők kellenek, akik példamutatók, és akiktől elfogadják az emberek, hogy halaszthatatlanok a mélyreható változások.

És akkor a bevándorlásról még nem is beszéltünk

A demográfiai katasztrófa elhárítására egy másik mód is kínálkozik: befogadni olyan munkaképes embereket, akik tudnak és akarnak termelni, dolgozni, és hajlandók elfogadni, hogy a magyar állami újraelosztás olyan tömegek eltartására von el tőlük adókat, amelyikhez semmi közük. Ráadásul eme bevándorlókat már nem lehet a határon túli magyarságból toborozni – mert gyakorlatilag ők is elfogytak.

A kormányzat csöndben, a népet nem tájékoztatva már meg is kezdte a bevándorlás megszervezését és lebonyolítását.

Ha véletlenül (mint pl. Székesfehérváron) kiderül, hogy idegenek szervezett kormányzati betelepítése folyik, akkor azt a „vendégmunkás” szóval igyekeznek eladni. Azok számára, akik koruk vagy mentális állapotuk miatt nem akarnak dolgozni, ez teljesen elfogadható, legalábbis a tapasztalat szerint nem lázadoznak sehol sem a „vendégmunkások” ellen. Az Orbán-hívek őket nem tekintik „migráncsnak”.

Amennyivel több lesz Magyarország hivatalos lakosságszáma 8,8 milliónál 2034-ben, annyi lesz az addigra betelepült migráns. Ahogy a Fidesz 2002-es választási szlogenje mondta: a jövő elkezdődött.

A szerző esszéista. Vitatkoznál vele? Kiegészítenéd? Ide írj!

NYITÓKÉP: Pintér Bence / Azonnali

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek