Így lettem DK-párttag: ha fiatal vagy és szereted a metált, az se baj, ha újságíró vagy

Szerző: Petróczi Rafael
2019.08.09. 07:29

Volt egy viccnek is beillő ötletünk, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk beszivárogni egy pártba. Na nem ám azért, hogy párttagként innentől a pártnak dolgozzunk, hanem hogy lássuk, tulajdonképpen hogyan is zajlik maga a felvétel, és meddig jutunk el anélkül, hogy elvéreznénk. Nos, jelentem, elértem a csúcsok csúcsára: hivatalosan is DK-tag lettem! És nem is akárhogyan. Következzék egy olyan abszurd történet, amire előzetesen senki nem számíthatott, és ami előtt a mai napig döbbenten állok én magam is!

Így lettem DK-párttag: ha fiatal vagy és szereted a metált, az se baj, ha újságíró vagy

Á, ez csak egy jó poén, amivel az újságíró marháskodhat, és elütheti az idejét a nyári uborkaszezonban, de úgyse lesz belőle semmi – gondoltam magamban, amikor felvetődött a szerkesztőségben: szivárogjunk be egy pártba. Utólag be kell ismernem, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna!

Sőt, a mai napig sokkol, hogy hogyan sikerült bejutnom a Demokratikus Koalícióba – végül úgy, hogy nem is tudtam róla.

A terv egész pontosan az volt, hogy az Azonnali egy újságírója adja be a tagfelvételi kérelmet egy párthoz, és nézzük meg, meddig jutunk el. Na nem ám azzal a szándékkal, hogy innentől tényleg a kiválasztott párt szekerét toljuk, hanem hogy lássuk, megtapasztaljuk, hogyan működik egyáltalán a tagfelvételi eljárás.

Például a tagfelvételi kérelem beadásától számítva mennyi időn belül keresnek meg? Milyen pozícióban lévő emberek interjúztatnak, és milyen kérdéseket tesznek fel? Egy vagy többkörös procedúrát alkalmaznak? Ha többköröst, hogyan szűrik a jelentkezőket folyamatában? Vajon csekkolják-e, hogy tulajdonképpen ki is akar hozzájuk csatlakozni? Na és ha rátalálnak az ember azonnalis múltjára, az kizáró ok? Vagy éppen hogy előny, mert a jó tollú emberekre szüksége van a pártnak?

Hogy pontosan kik és hogyan léphetnek be a magyar pártokba, azt már itt összeszedtük az Azonnalin. Az esetleges aggályokat eloszlatandó érdemes megjegyezni, hogy

amíg nem vettek fel, és hivatalosan nem írtad alá, hogy beléptél a pártba, addig a felvételi folyamat nyilvánosnak minősül, hiszen azon bárki végigmehet, aki a párttagság iránt érdeklődőként beesik az utcáról.

Szóval úgy döntöttünk, egye fene, kipróbáljuk.

Megfontolt, kissé öreges léptekkel a párttagság felé

A DK ideális választás volt, az EP-választási sikere után tudható volt, hogy sokan akarnak majd belépni a pártba, és ezt a hullámot én is meg tudom lovagolni. Ráadásul pont az ellenzéki térfélen történt átrendeződés teszi érdekesebbé a DK-t mondjuk egy Jobbiknál: egy erejére rátaláló pártba belépni mindenképp izgalmasabb, mint egy letargiában fetrengő, haldokló formációba. A DK mellett szólt az is, hogy ott nem ismer senki annyira, hogy tudja: nincs az az Isten, hogy a csatlakozási szándékom valós legyen.

Az első megrökönyödésre így sem kellett sokat várni: a DK honlapjáról elérhető online jelentkezési íven ugyanis meg kellett adnom nem csupán a mobil, hanem a vezetékes számomat is.

Értitek, 2019-ben vezetékes telefonszámot kérnek. Ráadásul kötelezően, különben nem tudod leadni a jelentkezést.

Akkor sem, ha történetesen nincs vezetékesed, mint nekem. Így hát az utolsó számjegy kivételével, amit nem is engedett a rendszer már bepötyögni, bemásoltam a mobilszámomat, azon morfondírozva, hogy a DK tényleg csak a 0-24-ben, otthon a „zsinóros készüléket” markolászó, nyugdíjas Manci nénikre számít-e.

A válasz is mondhatni, nyugdíjas tempóban érkezett, három hétbe telt, mire a DK-sok megkerestek: a tagfelvételi kérelmet június 17-én küldtem el, választ pedig július 11-én kaptam. A korrektség kedvéért azért hozzá kell tenni, hogy az EP-választás óta a DK igencsak mozgalmas időszakon van túl: a megnövekedett jelentkezések mellett ott volt ugye a főpolgármesteri előválasztás is, ami lefoglalta a párt erőforrásait.

De még így is meglepetésként ért, amikor július 11-én délelőtt, holtfáradtan hazaérve a Rockmaraton Fesztiválról megcsörrent a telefon, és Törzsök Tibor, a DK százhalombattai csoportvezetője, egyben Pest megye 8. számú választókerületének kommunikációs felelőse szólalt meg a vonal túlsó végén, hogy mikor tudnánk leülni beszélgetni. (Jómagam is battai illetőségű vagyok, ezért keresett ő.)

A felvételi beszélgetésre július 19-én, péntek este ültünk le a DK-sok által is kedvelt, a város főterén található Camorra bárban. És ami ezután jött, az már történelem.

Hogyan lopd be magad a DK-sok szívébe? Hát ne az intellektusoddal!

Ugyanis életem egyik legszürreálisabb két és fél órája következett a már említett Törzsök Tibor, valamint Dudás Péter társaságában. Utóbbi egy, a DK-n belüli informális véleményvezér: több mértékadó DK-s fórumot is üzemeltet, mint a Minden, ami DK vagy az Európa Expressz Facebook-csoportokat, továbbá jó viszonyt ápol Gyurcsány Ferenccel is. Maga Dudás azonban a párttagságon túl tisztséget nem visel. Országos publicitást az a 2017-es akciója kapott, amikor Orbán Viktort utánzó képeket rakott fel a Facebook-oldalára azzal a szöveggel, hogy „Most már én is lehetek miniszterelnök?”.

Előzetesen arra számítottam, hogy bele fogunk menni konkrét ügyekbe, mint az őszödi beszéd vagy a 2004-es, a kettős magyar állampolgárságot célzó népszavazás megítélése; hogy lesz kérdés arról, hogy mit és miért változtatnék az országban, vagy éppen hogyan képzelem el az Európai Egyesült Államokat. Egyszóval egy valódi interjút vártam, ahol az interjúztatók igyekeznek felmérni, hogy mennyire passzolok a DK világképébe, és mennyire vagyok elkötelezett a pártnak fontos ügyekben. De semmi ilyenről szó sem volt!

Sőt, olyan érzésem volt, mintha a két férfi nem is lett volna rám igazán kíváncsi.

Két általános kérdést kaptam csupán: hogy miért jelentkeztem a DK-ba, és hogy milyen ideológiai szemüvegen keresztül értelmezem a világot. Az előzőre elmondtam, hogy az EP-választást követően, annyi év után végre a DK-ban látom az erőt, hogy változtasson a dolgokon, az utóbbira pedig benyomtam a jolly jokert, a liberalizmust. Ennyivel meg is vettem őket.

De a DK-sok rokonszenvét igazából nem az intellektusommal nyertem meg, hanem – kapaszkodjunk meg – a korommal és a zenei ízlésemmel. Törzsök dobott is egy hátast, amikor meghallotta, hogy csupán 24 éves vagyok.

„Pont az ilyen fiatalok kellenek a DK-ba! Hiába növekszik a párt, még így is kevés a káder, kevés a fiatal” – lelkendezett.

Ráadásul mindkét interjúztató hozzám hasonlóan zenész múlttal rendelkezik, és szereti a rock- és a metálzenét: Törzsök inkább az oldschool zenekarok híve, mint a Deep Purple vagy a Led Zeppelin, Dudás azonban a jelenkor együtteseit is kedveli, mint mondjuk a power metal nagyágyúját, a svéd Sabatont. És mit adott a sors, rajtam aznap pont sabatonos póló volt. Amikor hosszú percekig a koncertélményeinkről kezdtünk el dumálgatni Dudással, már éreztem, végleg beloptam magam a szívükbe.

Innentől kezdve pedig teljesen felcserélődtek a szerepek: nem ők interjúztattak engem, hanem én őket.

Persze csak szépen, óvatosan, hogy ezt ne vegyék észre. De hamar rájöttem, nem kell paráznom a lebukástól. Csupán néha kellett feltennem pár óvatos, irányító kérdést, és a két férfi olyan készséggel csicseregte el nekem – az utcáról beesett párttagságra pályázónak – a belsős DK-s infókat, hogy öröm volt hallgatni. Dőljetek hátra, és élvezzétek ti is!

A varázsszó Dobrev Klára, a titkos aduász Kálmán Olga, a dresscode-diktátor Gyurcsány Ferenc

A vadidegen emberrel szembeni fesztelenség egyik magyarázata lehet, hogy a két férfi szerint az EP-választás óta özönlenek a jelentkezések a DK-ba. A belépőkre nagy szüksége van a pártnak az önkormányzati választások előtt: az alapvetően országos fókuszú EP-választás olyan településeken is megdobta Gyurcsányék támogatottságát, ahol egyébként a pártnak nincs, vagy csak nagyon kezdetleges a helyi szervezettsége. Márpedig enélkül október 13-án nehéz lesz megismételni a korábbi bravúrt, és ehhez mindenekelőtt humán erőforrás kelletik. Így nem csoda, hogy minden segítséget nagy örömmel fogadnak, főleg ha az egy tettvágytól égő fiataltól jön.

A belépési hullám legfőbb magyarázata az interjúztatóim szerint az EP-listavezető Dobrev Klára meggyőző karaktere. Törzsököt először ugyan zavarta, hogy a pártelnök felesége olyan hétköznapian, népiesen beszél, hosszú s-sel ejti például a „magasan” szót. Aztán rájött ő is, hogy Dobrev egyszerűen ilyen, és ettől lesz emberközeli.

Dudás még el is látott tanácsokkal, hogy ha próbálkoznak majd nálam a kommunikációs tanácsadók, hogy így beszéljek, meg úgy öltözködjek, ne hallgassak rájuk, hanem adjam mindig magamat,

mert – mint arra Dobrev esete rámutatott – ez jön be a választóknak.

A DK friss EP-képviselőjét egyébként mind Törzsök, mind Dudás egy rendkívül precíz, mindenre felkészült politikusként írta le, aki kemény kézzel fogja és utasítja a stábját. A stáb pedig ezért is szeret vele együtt dolgozni.

De nem álltunk meg az ilyen apró kulisszatitkoknál: Dudás azt is elárulta, hogy

Kálmán Olga egész biztosan maradni fog a DK-nál, és jelenleg is folynak a színfalak mögött a tárgyalások, hogy pontosan milyen vezető szerepet adjanak neki a párton belül.

Ahogy mondta, Olga az előválasztáson belekóstolt a politikusi létbe, és nagyon jól esett neki, hogy a DK a kampányban annyira markánsan kiállt mellette. Nem lepődnék meg tehát, ha az egykori újságíró a DK kampányarcaként köszönne vissza az önkormányzati választásokon.

A legfontosabb belsős infó azonban mégiscsak az volt, hogy a DK legfőbb döntéshozó szerve,

a kongresszus ülésein „kötelező” a magas szárú, piros Converse-cipő, mert „az a Feri kedvence”.

Nyilván ez csak egy poénos megjegyzés volt, de mint tudjuk, minden viccben van valami igazság. Mondjuk látszik, hogy a két DK-s nem igazán követi a pártelnök Instagramját. Különben ők is láthatták volna, hogy Ferijük az utóbbi időben már előszeretettel nyomul fekete-fehér Converse-ben a piros helyett. 

Az interjúztatóim voltak oly kedvesek, és mesélgettek a párton belüli viszonyokról is. Mondjuk arról, hogy ahogy minden pártban, úgy a DK-ban is vannak elvtelen karrieristák, továbbá hülye rajongók. Törzsököt idézve:

„IQ 85-sök, mint a Fidesz rajongótáborában.”

A helyi ellenzéki összefogás részleteit is simán kikotyogják egy random jelentkezőnek

Százhalombattán amúgy jelenleg két nagy ellenzéki tömörülés rivalizál egymással. Az egyik a Helyi Lokálpatrióták Egyesülete (HELP), amit a civil szereplők mellett a helyi MSZP-Párbeszéd, a Jobbik, az LMP és a Munkáspárt hozott létre jelölőszervezetként az őszi választásokra. A HELP elnöke és egyben polgármesterjelöltje a battai MSZP erős embere, Asztalos Dezső. Asztalos korábban a battai MSZP elnöke is volt, ám a HELP megalakításakor minden párttisztségéről lemondott, hogy polgármesterjelöltsége ne kötődjön a pártpolitikához.

A másik blokkot a Százhalombatta kulturális értékeinek megőrzéséért létrejött Mi Városunk Jövőjéért Egyesület, valamint a Momentum és a DK alkotja: ez utóbbi mintegy másfél hónapja jelentette be, hogy a három szervezet közösen fog mind polgármesterjelöltet, mind körzeti képviselőjelölteket állítani. Előbbit találták meg nemrég a pártokhoz nem kapcsolódó, helyi vállalkozó Mánya Zsolt személyében.

Törzsök már a felvételi elbeszélgetésen elmesélte, hogy a DK-s blokk felkínálta a lehetőséget, hogy osszák fel Százhalombatta nyolc választókörzetét: négyben a HELP állítson jelöltet, négyben pedig ők.

Az ajánlattevőknek egy feltételük volt: Asztalos Dezső nem lehet közös polgármesterjelölt, mert alkalmatlan a tisztségre. Miután a HELP visszautasította az ajánlatot, a kapcsolat végképp megromlott.

Mostanság például a battaiak életét egy kertvárosi területen építendő, ötszintesre tervezett társasház borzolja. A helyiek szerint a társasház tönkretenné a környék kertvárosi jellegét, ráadásul a helyi ingatlanok értékét is csökkentené. A társasház mellett kardoskodó, korábban SZDSZ-es, majd pedig az Értünk Százhalombattai Közéleti Egyesület (ÉSZKE) színeiben – a 2002-es ciklust leszámítva a rendszerváltás óta mindig – polgármester Vezér Mihály ezzel szemben azt mondja: a város elérte befogadási kapacitásának határát, így ha Battán akarjuk tartani az embereket, felfelé terjeszkedve társasházakat kell építeni.

Az ügyre ugrott persze a helyi ellenzék, a HELP aláírásgyűjtésbe is kezdett annak érdekében, hogy a társasház a tervezett méretben ne, legfeljebb kisebb formában épülhessen meg. Igen ám, de Törzsök Tibor szerint a petíciót valójában ők dolgozták ki, csak éppen Asztalos Dezső elkérte tőlük átnézésre a már kidolgozott és jogász által is leokézott változatot. A még be nem nyújtott tervezetre pedig Asztalos lecsapott, és a HELP nevében engedélyeztetve az aláírásgyűjtést nemes egyszerűséggel ellopta a DK-sok ötletét, ahogy a DK-sok ezt elmesélik.

Cicaharcok ide vagy oda, az ellenzéki blokkok legnagyobb ellenfele mégiscsak a helyi egyesület színeiben induló Vezér Mihály lesz, aki a 2014-es önkormányzati választáson négyszer annyi szavazattal, a 70 százalékot súrolva győzött a második helyen befutó fideszes Szabó Zoltán előtt. Az még kérdés, hogy a Fidesz idén be fog-e állni Vezér mögé, aki amúgy egyre feltűnőbben tolja az utóbbi időben a Fidesz szekerét. Az EP-választási kampányban például Vezér simán elment a fideszes lakossági fórumra, hogy ott együtt mutatkozzon többek között Gulyás Gergellyel és Bóna Zoltánnal, a térség fideszes országgyűlési képviselőjével.

„Ellátunk munkával, ne aggódjál!”

Mondta ezt Törzsök Tibor, aki a nagy sztorizgatások közepette azért kitért arra is a felvételi beszélgetésen, hogy milyen feladatai lehetnek egy hozzám hasonló, zöldfülű újoncnak.

Mindenek előtt a közösségi média területén számítanának a fiatal munkaerőre: sziszifuszi, de fontos feladat a DK-s Facebook-oldalak kezelése, beleértve a helyi képviselőjelöltek oldalait is. Ezeket kellene a központból érkező tartalmakkal megtöltenem, napi szinten forgatnom a posztokat, továbbá figyelnem a trollokat. Utóbbiakhoz kaptam is egy tuti tippet: a trollok hozzászólásait nem törölni kell, hanem csak elrejteni. Így a trollt leszámítva nem látják az emberek a kommentet, az meg csodálkozhat, hogy senki nem reagál rá.

Az Azonnalinál szerzett tartalomgyártó skilljeimet is a DK szolgálatába állíthatnám: a jelöltek videóinak elkészítésében, vágásában, valamint az ügyeiket felkaroló cikkek írásában is segédkezhetnék.

Persze nem úsznám meg a talpas munkát sem: egész biztosan befognának plakátozni, szórólapozni, és informális feladatként próbálhatnám meggyőzni, bevonni a környezetemben lévő embereket az önkormányzati kampányba. Ha ennél ambíciózusabb terveim lennének,

a tapasztalt öreg rókáktól a helyi politika fortélyait kitanulva már most elkezdhetném felépíteni magam a 2024-es önkormányzati választásra, említették ezt már a felvételi interjún.

Hiszen a jelenlegi helyi DK-s élcsapatban még úgy 10-15 év van Törzsök becslése szerint, és egyáltalán nem lenne probléma, ha 2024-ben (vagy már előtte) látható lenne a friss, fiatal utánpótlás. Akár úgy is, hogy öt év múlva már magam is képviselőjelöltként mérettessem meg magam. „Aki nem tud megújulni, annak vége van!” – jegyezte meg Törzsök egy ízben, erősen célozva az MSZP-re.

Az új káderek felhajtását szolgálja az a nemrég hozott belső szabály is, hogy két fontos pozíciót (például egy települési önkormányzati és egy megyei közgyűlési tagságot) nem tölthet be egyazon személy. Ha valaki mindkét pozíciót elnyeri, az egyikre más embert kell keresni. A realitások persze felülírják néhanapján a szabályt: ha a pártelnökség úgy ítéli meg, hogy az adott ember munkájára mindkét helyen nagy szükség van, akkor kivételt tesznek vele – avattak be a párton belüli jogállamiság helyzetébe a DK-sok már az első találkozáskor.

Azonban ha nagy fába akarnám vágni a fejszémet, nem kéne 2024-ig várnom. Ha ügyes vagyok, még a mostani önkormányzati ciklusban lehetnék szavazati joggal rendelkező külső bizottsági tag, aki nem választott képviselőként, hanem a párt által delegált szakértőként van jelen az adott, mondjuk a sport- és ifjúságügyi vagy a költségvetési bizottságban. Ebben az esetben nyilván a pártot kellene meggyőznöm a rátermettségemről.

És az Azonnali nem akadály?

Nem, sőt, mint kiderült, sokkal inkább előnyt jelent az újságírói tapasztalatom! Talán már az eddigiekből is kitűnt, hogy az interjúztatóim nem néztek utánam alaposan, vagy ha ezt megtették, azt nem kezelték helyi értékén. Pedig amúgy meglett volna rá minden lehetőségük.

Lássuk be, nem sok Petróczi Rafael él ebben az országban, két kattintás, és már látható is a nevem az Azonnali impresszumában.

Állítom, hogy senki nem vette a fáradságot, hogy elolvassa néhány, a DK iránt igencsak kritikus véleménycikkemet, elemzésemet, amik bőven adhattak volna gyanúra okot a csatlakozási szándékom valódiságát illetően.

Egy másik út lett volna utánam kérdezni helyben, és máris kiderült volna, hogy azért balhés előéletem van: a tavalyi országgyűlési kampányban a helyi önkormányzati lappal, a Százhalombattai Hírtükörrel rúgtam össze a port, amiért azok minden bizonnyal fideszes nyomásra elálltak attól, hogy a pártatlan választási körképemet leközöljék. Akkor azt a munkát az abszurd háttérsztorival együtt az Azonnalin jelentettem meg.

Bőven szolgáltattam tehát okot a gyanakvásra, csak rá kellett volna szánni fél órát, hogy annak rendje és módja szerint ellenőrizzenek.

Azt ugyan tudták, hogy valami újságnak írok, de semmi többet. Az Azonnali is csak a beszélgetés legvégén került szóba: akkor kérdezett rá Dudás Péter, hogy tulajdonképpen melyik médiumnál is vagyok. Ekkor már nem volt értelme rejtegetni az azonnalis kötődésemet.

Aztán két nap múlva megcsörrent a telefon, Dudás Péter hívott. Gondoltam, itt a vége a dalnak, ha utólag is, de lecsekkoltak, és azt akarják közölni, hogy legalábbis aggályok merültek fel velem kapcsolatban. De nem, sőt, a szürreális álom folytatódott.

Dudás ugyanis két dolog miatt hívott: egyrészt belebegtetett egy újságírói álláslehetőséget számomra.

Mint elmondta, régi terve, hogy a mai pártos médiapiacon létrehozzon egy független hangot, ami a tehetséges újságírókat magához vonzza. Az a néhány, leginkább metálzenei témájú cikkem, amit Dudás elméletileg elolvasott tőlem, pedig meggyőzte őt, hogy helyem lehetne ebben a kezdeményezésben. 

Emellett Dudás valami érthetetlen okból arra is olthatatlan vágyat érzett, hogy közölje: az önkormányzati választások előtt két nappal szeretnének összehozni egy pártfüggetlen, budapesti megmozdulást. Ennek során a belső kerületeket érintő, nagy élőláncba hívnák azokat, akik változást szeretnének. Dudás szerint az erről szóló, július végével kezdődő tárgyalások hamar eredményre fognak jutni. (Mondjuk nem tudom, mennyire lehet hatékonyan tárgyalni egy olyan emberrel, aki egy két napja megismert suhancot is ilyen részletességgel beavat a terveibe.)

És én mindeközben már párttag voltam, csak éppen nem tudtam róla!

Az interjú közben szinte egyfolytában azon rugóztam magamban, hogy nem létezik, hogy ez legyen a végállomás, tuti lesz itt még legalább egy kör. Aztán kiderült, hogy nem:

a jópofizással és a párt belsős infóinak kikotyogásával eltelt két és fél óra elég volt ahhoz, hogy Törzsök Tibor meggyőződjön róla, minket az Isten is egymásnak teremtett.

Ha ironikus akarok lenni, mondhatni, a megelőlegezett bizalom jeleként kaptam meg már az interjú előtt a párttagságot. Ugyanis még aznap, amikor Törzsök felvette velem a kapcsolatot, érkezett egy e-mail a tagsági számommal, és azzal az üzenettel, hogy jelentkezésemmel „nem egy hagyományos pártnak, hanem aktív baloldaliak sokaságából álló, elhivatott csapat tagjává” váltam. 

Tekintve, hogy ekkor még a felvételi beszélgetésre nem került sor, meg sem fordult a fejemben, hogy ennek bármi jelentőséget kéne tulajdonítani, és vártam türelemmel, hogy szülessem rólam hivatalos döntés. Az interjú után pár nappal azért rákérdeztem Törzsöknél, hogy mégis mire véljem a tagsági számomat tartalmazó levelet. Ekkor derült ki, hogy

Törzsök már július 11-én, aznap, amikor először felhívott, írt Szabó Attilának, a DK választókerületi elnökének, hogy rendben vagyok, és be is kerültem a DK-s adminisztrációba mint párttag, így kaptam meg az erről szóló e-mailt. Azaz tulajdonképpen már majd’ egy hónapja párttag vagyok úgy, hogy nem is tudtam róla.

Ekkor azonban még úgy volt, lesz valami hivatalos aláírás is, amiben szentesítjük az együttműködést, így még ezután sem vettem biztosra a dolgot. Aztán kaptam egy másik e-mailt, amiben meghívtak a helyi DK-szervezet augusztus 7-i taggyűlésére, ahol másik kilenc DK-sal és egy, a párttagság előtt álló körzeti jelölttel közösen átrágtuk magunkat az önkormányzati választással kapcsolatos ügyeken, kezdve a megkötött politikai megállapodásokkal, a jelöltek bemutatásán keresztül egészen a praktikus kampányszervezési ügyekig.

Amikor ezen a gyűlésen szavazati jogommal élve okézhattam le, hogy például a független Mánya Zsolt legyen Battán a DK polgármesterjelöltje, döbbentem rá, hogy nincs mese, tényleg teljes értékű tagja lettem a csapatnak.

Törzsök a taggyűlést követően meg is erősítette ezt, azt viszont hozzátette, hogy erről szóló hivatalos dokumentumot, igazolást egyelőre ne várjak, most a kampányra kell fókuszálnunk. Így én nem írtam alá semmit azóta sem: mindenfajta jogilag értelmezhető kötelezettségvállalás nélkül adták meg nekem a párttagságot, annak minden lehetőségével (mint a szavazati jog) együtt. Pusztán a mindenki számára elérhető online jelentkezési űrlapot töltöttem ki, aminek felhasználási feltételei annyit róttak rám, hogy a jelentkezéskor a valós adataimat kellett a párt rendelkezésére bocsátanom, amit a DK az adatvédelmi törvénnyel összhangban kezelhet és használhat fel.

A beláthatatlan idő múlva, aláírást igénylő párttagsági igazolást már nem várom meg, így is felkerült az i-re a pont, és a cikk megjelenésével egyidőben kérvényezem is a DK-ból való kilépésemet. Van egy sanda gyanúm, hogy ez már sokkal gyorsabban fog menni, mint a felvételem.

NYITÓKÉP: Bakó Bea / Azonnali

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek