+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tarnay Kristóf Ábel
2019. augusztus 8. csütörtök, 17:18
Sokan és sokszor mondják, hogy a legnagyobb cégek a rendelkezésükre álló publicitást, médiafelületet felhasználhatnák arra, hogy nehéz helyzetben lévő emberek mellett álljanak ki. Tessék, most megteszik.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Igen, én is eladott reklámarc lettem, helyi közösségünk nemrégiben beindított Insta-oldalának vaskos 167 követője remélem, milliárdokkal tolja meg a Coca-Cola idei nettóját. (Ha a jövőben is politikai cselekvés lesz kólát inni, sosem fog szunnyadni hazaszeretetem.) Mindenesetre Boldog István fideszes országgyűlési képviselő már a nemzetközi sajtóig is elérő megmosolyogtató homofób „bojkottja” (amely remélem, következetesen a cég összes termékét érinti a palackos víztől a narancsléig, ugyebár) felvetett érdekes kérdéseket.

 

Többen beszélnek arról, hogy egy nagy világcégnek nem dolga, hogy kiálljon egyik vagy másik kisebbség mellett, és ha mégis megteszi, azt pusztán csúnya kapitalista megfontolásból (a háttérben valahol felcsendül az Internacionálé) teszi, ami egyébként rajta kívül senkinek nem jó. Nos, vitatkoznék ezekkel az állításokkal.

 

Júniusban jelent meg hosszabb cikkem a vidéki települések Helyi Esélyegyenlőségi Programjairól, amelyekbe helyi LMBT+-szervezetek szerették volna, ha őket is beveszik. Ekkor kiderült, hogy még Szegeden – amely nagyváros, egyetemi város, és a főváros után a legelfogadóbb térség idehaza – sincsen használható felmérés arról, helyben hány ember tartozik a szexuális- és nemi kisebbségek közé. Ennek legfontosabb oka pedig a rejtőzködés. Azaz az LMBT+-emberek többsége még akkor sem vallja be identitását, ha egy olyan felmérés kérdéseire kellene/lehetne válaszolnia, amelyet az elvben őt is képviselni hivatott szervezet tagjai végeznek.

 

Ennek az okai jól ismertek, idehaza már középiskolában verbális, és nem egyszer fizikai erőszakkal néz szembe rengeteg diák, akiről – vélhetően hosszas és lélekörlő titkolózás és rejtőzködés után – kiderül, hogy – horribile dictu – a saját neméhez vonzódik. Ezután arról is folyamatosan hallani beszámolókat, hogy rengetegen hátrányt szenvednek a munkahelyükön is – persze egy-egy fel nem vett vagy elő nem léptetett dolgozó mindig kap egy kap egy alibiindoklást, miért nem rá esett a választás.

 

És azt se feledjük el, hogy akárhogy is mondja a kormány és a hozzá közel álló média, hogy Magyarországon egyetlen homoszexuálist sem ér semmilyen hátrány, pontosan tudjuk, hogy egy azonos nemű pár sajnos sokszor mire számíthat, ha egy random település főterén végigsétál kézenfogva, esetleg megcsókolja egymást. Emiatt nagyon-nagyon nagy része a hazai LMBT+-embereknek rejtőzködésbe kényszerül, ami hatalmas nagy probléma.

 

A homofób légkör miatt rengeteg embernek folyamatosan hazudnia kell önmagáról, rengetegen nem mutathatják be a szüleinek a párjukat, a munkahelyükön kamu meséket kell kitalálniuk, hogy kivel töltik a hétvégéjüket, és folytathatnánk. Ez felfoghatatlanul felőrli emberek lelkét.

 

Nyilván tovább ront a helyzeten, ha magas kormányzati szereplők szítják a gyűlöletet embercsoportok ellen pusztán azért, mert másképp szeretnek.

 

Viszont igenis hiszem azt, hogy ezen a légkörön tud változtatni pozitív irányba, ha azon a bizonyos főtéren egy olyan plakát szerepel, amely azt üzeni, hogy ti nem vagytok rosszabbak vagy kevesebbek, esetleg morálisan vétkesek azért, mert ilyenek vagytok, és aki csak emiatt utál titeket, az a történelem rossz oldalán áll. Főleg, ha ezt a plakátot, melyen az szerepel, hogy a „szerelem az szerelem”, akármilyen nemű is, az a cég teszi ki, amelynek a termékeit többségünk és többségünk környezetében nagyjából mindenki fogyasztja.

 

Igenis gondolom tehát, hogy lehet ennek pozitív hatása, segítheti az előbújást, segítheti, hogy kevesebb ember kényszerüljön önhazugságba, és éreztetheti a homofób gyűlölködőkkel, hogy amit csinál, az nagyon gáz, és egyre kevesebben fogadják el.

 

Természetesen a Coca-Cola nem szeretetszolgálat, és a kampánynak nagyon jól kitalált imázsépítési (PR-) célja van, de nem csak kifelé. A társadalmi felelősségvállalás (CSR) mellett ugyanis mindez nagyon racionálisan segíti a céget is. Ha ugyanis a dolgozóik (egy ekkora vállalat esetén nem elenyésző létszámú ember) azt látják, hogy a cég nyitott a kisebbségek felé, még akkor is, ha adott esetben az ország kormányának prominenseivel is konfliktusba kerül ezzel, akkor vélhetően ők is kevésbé érzik úgy, hogy gyomorgörccsel kell bemenniük a munkahelyükre, ha bármiben mások, kisebbségbe tartozóak. Nem kell ehhez föltétlen melegnek lenni, lehet ez bármiféle kisebbség a vallástól mondjuk a testalkatig. Az a dolgozó, aki komfortosabban érzi magát a melóhelyén, az pedig egész egyszerűen jobb színvonalon dolgozik.

 

Tehát értelemszerűen racionális megfontolásból készült, mint bármely más marketingkampány, de ettől még úgy gondolom, lehet pozitív hatása, ami a Magyarországon az LMBT+-emberekkel kapcsolatos közhangulatra rá is fér, elég csak megnézni random, a témában született újságcikk kommentszekcióját.

 

Sokan és sokszor mondják, hogy a legnagyobb cégek a rendelkezésükre álló publicitást, médiafelületet felhasználhatnák arra, hogy valami pozitív ügy, esetleg nehéz helyzetben lévő emberek mellett álljanak ki. Tessék, most megteszik.

 

Vélhetően ez a hatás nem mérhető a menekültellenes állami heccplakátok gyűlöletszításával egy szinten, de azért elbagatellizálni sem érdemes. Persze lehet azt mondani, hogy akkor miért nem állnak már ki az összes leszakadt társadalmi csoport mellett, és egyébként is, miért nem oldják meg rögtön az ország összes szociális problémáját, de ez demagógia. Nagyjából olyan, mintha te mondjuk támogatsz egy beteg gyerekeket segítő alapítványt, és én kiterítem eléd az összes többi magyarországi jótékonysági szervezet listáját, hogy „hélóka, velük mi lesz?”

 

Végül két apró megjegyzést végszóként muszáj hozzátennem. Egyrészt azoknak, akik a „szerelem az szerelem” szlogenre azt mondják, hogy a „család az család”, azt üzenem: igen, de annak minden formájában, nem csak abban, amely a KDNP prominenseinek világról alkotott képével kompatibilis. Egyébként is mennyire nyomorúságos életet kell már valakinek élnie, hogy attól érezze magát boldogabbnak, ha az általa fontosnak tartott társadalmi intézményből kirekeszthet másokat?

 

Másodszor pedig nem tudom, kinek tűnt fel, hogy a három plakát közül egyedül a heteroszexuális párt ábrázolón csókolóznak, a leszbikus pár a képen összebújik, a meleg pár pedig mindösszesen átkarolja egymást (vélhetően egy melegcsókot még a Coca-Cola se mert volna kiplakátolni nálunk). Szóval elég érthetetlen, hogy Boldog képviselő úr a poszterek mely „​provokatív” részén ütközött meg ennyire, de én leginkább arra tudok tippelni, hogy a „zéró előítélet” feliraton.

 

A szerző újságíró, a blogja itt olvasható.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Zágrábban az antifasizmus napján ismét fellángolt a vita, hogy nevezzék-e vissza a Nemzeti Színház előtti teret Titóra. De nem fogják.

A logójukat adják-e csak, vagy aktivistákat is? Körbekérdeztük az ellenzéki összefogás pártjait.

Az Apple Daily volt a legnagyobb és a legtovább fennálló hongkongi print bulvárnapilapot és online hírportált is üzemeltető médium, ami a kínai rezsimnek nem kellemes dolgokról is beszámolt.

A koronavírus-járvány miatt egy évvel elcsúsztatott olimpiát anno még úgy reklámozták, hogy az a világjárvány feletti győzelem bizonyítéka lesz.

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

1941. június 22-én éjjel negyed négykor kezdetét vette a Barbarossa-hadművelet, melynek célja a Szovjetunió lerohanása és térdre kényszerítése volt.

Věra Jourová szerint például ha valakinek baja van a szivárványszínnel, az róla mond el sokat, a bajor Markus Söder szerint meg ez a büszke útja annak, hogy a társadalom szabadságáért szóljunk fel.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás