Felesleges a kulturális populizmust elnevezni jobboldalinak: a populizmus egy marketingstratégia, ami csak a demokrácián belül használható. Válasz Techet Péternek.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Techet Péter az Azonnalin megjelent cikkében jobb vs. bal kontextusában próbálja meg értelmezni a populizmust. Ellenben teljesen rosszul használja a fogalmakat, vagy legalábbis éppenséggel baloldali-populista módon.
Kezdjük azzal, hogy mi az, hogy jobboldal
A nemzetközileg elfogadott politikai elemzők a történelmi hagyományok alapján a jobboldalt a központi – eredetileg királyi – hatalommal szemben érvényesülő polgári szabadságban, az állam és az adók minimalizálásával definiálják – ahogy ezt nagyszerűen be is mutatja Dennis Prager. Ennek megfelelően
az európai államok nagy részében kihalóban vannak a klasszikus jobboldali pártok. Ehelyett olyanok vannak, hogy a baloldalon belül kicsit jobbra, vagy még inkább balra helyezkednek el.
De ne ijedjünk meg, a világon számos jobboldali kormány volt már – és lesz is – gondoljunk csak Thatcherre és Reaganre, vagy most Bolsonarora és Boris Johnsonra. És persze sajnos voltak olyanok is köztük, mint Pinochet. Ők jobbára azt támogatják, hogy a polgárok minél kevesebb szolgáltatást finanszírozhassanak adórendszeren keresztül, és minél kevésbé szólhasson bele az állam a piaci versenybe. Ez a trickle down (lecsorgás) elve, aminek célja, hogy a minél szabadabb piaci verseny tegye elérhetőbbé (tömegcikké) a termékeket a fogyasztók számára.
Techet úr nem is törekszik ilyen definícióra, az olvasóra bízza, mit ért jobboldaliság (vagy baloldaliság) alatt. Nem így bánik azonban a populizmus fogalmával. Elemzéséből szépen kikristályosodik, hogy a populizmus nem más, mint egyfajta marketing stratégia, amit politikusok használhatnak. A populista politikus üzenete törésvonalat húz a tabukat konzerváló elit és a változást akaró nép közé. Ennek az üzenetnek a megfogalmazása történhet kulturális és gazdasági alapon is.
Techet itt nem spórolja meg, hogy az utóbbi, tehát a gazdagokat a szegényekkel szembeállító, marxista hagyományból táplálkozó populizmus bizony ellentmondást nem tűrően baloldalinak minősül. Ám, pont a jobboldaliság fogalmával való mostoha könnyelműsége juttatja arra a felismerésre, hogy a kulturális populizmus pedig jobboldali.
Így kerül aztán egy asztalra Donald Trump, Marine Le Pen, Nigel Farage, Alexander Gauland, Heinz-Christian Strache, Matteo Salvini, Orbán Viktor és Andrej Babiš. Akik közül csak Trump, Salvini és Farage képvisel jobboldali értékeket. Orbán és Babiš pedig inkább a baloldal szekerét tolják. A cseh elnök pártja egyrészt nem képvisel még olyan jobboldali nézeteket sem, mint Salviniék, másrészt koalíciós partnereik, a kommuninsták jóval balrább vannak, mint Salvini szövetségese, az Öt Csillag – ami szintén ront a jobboldalra való bekerülés esélyein.
Ami pedig Orbánt illeti, számos baloldali intézkedést hozott ahhoz, hogy joggal ne nevezzük jobboldalinak.
Gondoljunk csak az önkormányzati iskolák államosítására, a magánnyugdíjpénztárak felszámolására, a dohány és szerencsejáték állami koncessziójára, vagy arra az adópolitikára, ami miatt Magyarország csúcstartó az 51 százalékos újraelosztási rendszerével az OECD-listán. Igaz, Orbán még így is jobbra van a hazai baloldali ellenzéktől, de nemzetközi viszonylatban indokolatlan lenne echte jobboldalinak bélyegezni.
Értem, hogy azzal, hogy a kulturális populizmust elnevezzük jobboldali populizmusnak, rendesen odapörkölhetünk a jobboldalnak. Viszont semmi okunk sincs erre.
Techet csak összeválogatott egy rakat kijelentést, amelyek kétségbe vonása részint következhet a jobboldali értékekből, részint pedig kulturális populista megfontolásokból, majd vegyítve tálalta őket, mondván íme, ezek az állítások, amiket számos jobboldali populista kétségbe von. Pedig ezek vagy nem jobboldali állítások, vagy jobboldaliak, de korántsem populisták.
Kijelentések, amelyeket éppúgy kétségbe vonhat egy baloldali, mint egy jobboldali
+ „A holokauszt az abszolút rossz.”
+ „A férfi és a nő azonos értékű, és azonos jogai vannak.”
+ „Az értelmiség feladata a társadalomkritika.”
+ „A politikusoknak hallgatniuk kell az értelmiségre.”
+ „A sajtó feladata a hatalom kontrollja.”
+ „Minden embernek van elidegeníthetetlen joga.”
+ „Minden embernek van méltósága, amit tisztelni kell.”
+ „A politikát az erkölcsnek (is), nem csak az önkényes érdeknek kell meghatároznia.”
+ „A tudomány objektív felismerésekre juthat, amelyeket akár a többségnek is el kell fogadni.”
Számos esetben épp baloldaliak vonják ezeket kétségbe, szexista, homofób vagy értelmiségellenes megnyilatkozásokkal – ahogy erre épp maga Techet is rámutatott korábban Didier Eribon francia szociológusra hivatkozva. De ugyancsak nem felejtettük még el, hogy a kommunisták negatívan diszkriminálták a számukra osztályidegen vagy osztályellenségnek minősülő polgárokat, akik ezért nem tölthettek be bizonyos munkaköröket, vezető beosztásokat és kizárták őket a továbbtanulásból.
A kommunisták emellett a valaha volt legerkölcstelenebb és leggátlástalanabb diktatúrákat hozták létre. Amennyiben tehát a fenti állítások megkérdőjelezése populizmus, akkor semmiképp sem kizárólagosan „jobboldali populizmus”.
Sokkal inkább mondható el ez egy baloldali szalmabáb típusú érvelésnek, ahol össze van maszatolva a populizmus a jobboldallal.
Kijelentések, amelyek kétségbe vonásától nem lesz senki sem populista
+ „A nácizmus rosszabb, mint a kommunizmus.”
Tekintve, hogy mindkettő végül baloldali, államelvű irányt vett, és hasonlóan pusztító rendszerek voltak, ennek a kétségbevonását a jobboldal nyakába varrni nem célszerű. A dolog másik oldala, hogy
itt még populizmusra utaló jeleket sem látok. Az emberiség ellen elkövetett gyilkosságokat nem teszi jobbá, vagy rosszabbá a motivációjuk.
+ „A demokráciának célja a politikai pluralizmus fenntartása.”
Ezt az állítást nem egyszerűen kétségbe lehet vonni, hanem semmilyen szinten nem is lehet igaz. Egy demokráciában – a fentiek alapján bizton állíthatjuk – a populizmus az ismert legjobb marketingstratégia, aminek ugyebár a célja, hogy az általa definiált többség uralkodhasson a kisebbség felett. Erről szól a demokrácia. Aki nem ezt csinálja, az demokratikusan veszít; függetlenül attól, hogy mennyire plurális politikailag. Azaz ezen kijelentés tagadása – a filozófiából ismert módon – egy úgynevezett analitikus kijelentés: a benne lévő kifejezések jelentése miatt minden feltétel mellett igaz. Tehát, aki ezt állítja, az nem populista, hanem egy minden feltétel mellett igaz állítást fogalmaz meg.
+ „Az erő és az erőszak nem tartozik a politikához.”
Ez is egyszerűen hamis állítás, tehát ugyancsak nem is lehet nem kétségbe vonni.
A jobboldaliak ugyanakkor rossznak gondolják, hogy a politikához hozzátartozik az erőszak. Nincs ugyanis politikai hatalom erőszakszervezet nélkül. Ez mivel tény, ugyancsak semmi köze a populizmushoz.
+ „A nacionalizmust meg kell haladni.”
+ „Az emberek és a kultúrák egyenlőek.”
+ „Az emberek és a kultúrák gond nélkül vegyülhetnek.”
+ „Egyetlen emberi faj van.”
Nehéz lenne ezen állítások megkérdőjelezőit a populistákhoz sorolni. Ugyebár a kulturális és genetikai különbségek tények. Az pedig, hogy a jobboldaliak nem akarnak beleszólni valakinek az életébe, mert nacionalista érzéseket táplál, még nem jelenti azt, hogy rájuk kell húznunk a populizmus köpenyét.
+ „A történelem előre halad, célja a felvilágosodás terjedése.”
A jövőkutatást teljesen alaptalan politikai panelekbe besorolni. Hasonlóan az előzőhöz, ez még csak nem is populista kijelentés.
+ „A nyitott társadalom jobb, mint a zárt.”
Igen, ezt kétségbe vonják jobboldalról. Viszont az értékítélettől való mentesség még nem jelenti azt, hogy az illető kulturálisan populista lenne.
+ „Az intézmények uralma jobb, mint a személyeké.”
+ „A különböző társadalmi kisebbségek jogainak szélesítése, elismerése (azaz az emancipáció) fontos cél.”
+ „Van magaskultúra, amelynek értékét nem piaci alapon lehet meghatározni.”
Ezek kétségbe vonása alapvető jobboldali axiómák. A jobboldaliak politikailag valóban nem akarnak egyeseket negatívan diszkriminálni, csak azért, hogy bizonyos társadalmi csoportokat pozitívan diszkriminálhassanak. Ilyen például a női kvótának az elvetése.
Ha mindezt populizmusnak minősítjük, akkor az egész jobboldalt annak kell minősítenünk.
Zárógondolatként megjegyzem; az a jobboldali populizmus, amiről Techet is beszél, nem létezik. Valóban vannak kulturális populista közéleti személyiségek, akik emellett másodállásban lehetnek jobboldaliak, épp úgy, ahogyan kopaszok, keresztények, ateisták vagy baloldaliak.
A jobboldal azért nem lehet populista, mert alapvetően a szabad piacot preferálja a demokráciával szemben, márpedig a populizmus csak a demokrácián belül használható marketingstratégia, azon túl nincs jelentősége.
Ecsenyi Áron Techet Péter Miért sikeresebbek a jobboldali populisták, mint a baloldaliak? című cikkére reagált. Vitatkoznál? Hozzászólnál? Írj nekünk!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
