Lesz ma egy ingyenkoncert Budapesten, amire tuti elmegyek. Elmondom, miért gyere te is!

Nyaranként rendre összeáll félszáz, Magyarország minden szegletéből, illetve Vajdaságból, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Partiumból érkező fiatal zenész, táboroznak másfél hétig, begyakorolják a koncertanyagot, majd elindulnak turnézni. Ez a Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar: az Azonnali elmeséli a sztorijukat!

FRISSÍTÉS (15:20): A koncert az időjárás miatt sajnos elmarad.

FRISSÍTÉS (20:45): A cikk íróját arra hivatkozva, hogy a cikk a zenekarnak ártó tartalmú, a megjelenés napján a szervezők kizárták a zenekarból.

Ha egy dolgot kérhetek az égiektől, az az, hogy legyen ma szép, napos időnk, legalább úgy este fél hatig. Ugyanis délután négytől kezdődik a Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar (NIF) koncertje a parlament előtt, és rendkívül csalódott lennék, ha az eső elmosná az eseményt.

Az izgalom nem véletlen, számomra ez nem egy szokásos koncert lesz, nem egy a sok közül, a zenekarnak ugyanis alapító tagja, valamint három évig harmadik kürtöse voltam. Így a NIF koncertje, mégha már nem is zenészként, csak egyszerű nézőként veszek rajta részt, a nyár egyik leginkább várt eseménye lesz. Nem is próbálom tagadni, hogy ebből adódóan ez most egy némileg elfogult cikk lesz.

Oké, de mi ez a zenekar?

Így az ötven-hatvan fő körül cirkuláló aktív tagság (idén például 56 zenésszel működik a NIF) elég vegyes, annak nagyjából kétharmadát az ország minden szegletéből érkező magyarországi zenészek adják, a többiek pedig vegyesen jönnek a Vajdaságból, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Partiumból. A tagok döntő többsége hivatásos, vagy zenei szakközépben, vagy már egyetemen tanulja a szakmát, azonban néhány hozzám hasonló amatőrt is találni. A NIF minden nyáron összegyűlik egy nagyjából másfél hetet felölelő tábor erejéig, aminek első felében begyakorolnak egy teljes koncertanyagot, a másodikban pedig turnéra indulnak magyar és környező országbeli állomásokkal.

A zenekar Schwartz József kürtművész és karmester ötlete nyomán jött létre 2015-ben. Schwartz egyike az 1956-os megtorlások elől emigrált magyaroknak, aki Németországban találta meg a számítását, majd a rendszerváltást követően hazatért. A kint töltött majd fél évszázad bőven elegendő volt ahhoz, hogy megismerje az ottani komolyzenei életet, és megihlesse például az, hogy Németország minden tartományának van saját válogatott ifjúsági fúvószenekara. Miért ne lehetne valami hasonlót csinálni Magyarországon? 

Persze ez nem megy csak úgy ukmukfukk, egy ilyen projekt komoly szervezői és szakmai munkát kíván. Így a zenekart három ember szervezi, Schwartzon túl Nyers Alex alezredes, a NAV Pénzügyőr Zenekarának karmestere, valamint Galambos Andrea, a magyar zenészek és művészet népszerűsítésére létrejött Végtelen Út Alapítvány elnöke. A zenekar munkáját segítik továbbá olyan szakemberek is, mint Szatmári Zsolt klarinétművész vagy Fejér András harsonaművész, mindketten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzorai. Aki részletesebben is kíváncsi a zenekar indulására, itt tekinthet meg róla egy videót.

Nemzeti? Ez akkor fideszes?

„Külhoni magyarok és kultúra együtt, erre aztán haraphat egy fideszes” – gondolhatja a hétköznapi politikafogyasztó, és nem is teljesen alaptalanul. A zenekar fővédnöke ugyanis nem más, mint Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, továbbá az MDF-rebellisekből 2004-ben verbuválódott, azóta pedig a Fidesz fiókszervezeteként működő Nemzeti Fórum Egyesület elnöke.

Így nem meglepő, hogy a NIF táborát a Lezsák érdekeltségébe tartozó, négyhektáros területű Lakiteleki Népfőiskolán rendezik, ami – kiemelt kormányzati beruházásként – csak úgy nyelte az épületkomplexum felújítására fordítható közpénzmilliárdokat. A mintegy húszmilliárd forintos támogatásból az elmúlt években épült ott lovarda, golfpálya, szálloda és wellnessrészleg is. Luxusról beszélni személyes tapasztalataim szerint sem túlzás: ízlésesen kialakított, beléptető kártyával ellátott szobák, akadálymentesített zuhanyzók, jakuzzis medencék, termálfürdő, focipályának is használható, gondosan ápolt füves terület, valamint koncertek lebonyolítására is alkalmas nagyterem várja a látogatókat. 

Lezsák mellett a helyi Fidesz-Nemzeti Fórum tandem is támogatja informálisan a zenekart. Nem anyagilag vagy más erőforrásokkal, hanem pusztán elköteleződésjelleggel. De már ez is elég volt ahhoz, hogy a helyi politika cicaharcoljon egy sort a zenekar körül: a NIF első, Lakiteleken tartott koncertjére például tüntetőleg emiatt nem jött el a függetlenként polgármesteri széket szerző Zobokiné Kiss Anita. Helyette az akkori fideszes-nemzeti fórumos alpolgármester, Madari Andor mondott nyitóbeszédet. (Lakitelek politikáját sok éve a fideszesek és a Zobokiné körül tömörülő függetlenek éles konfliktusa határozza meg. A tarthatatlan helyzet miatt a képviselőtestület fel is oszlatta magát, így 2016-ban előrehozott választásokat kellett tartani, ahol a fideszes blokk úgy, ahogy van, kiesett az önkormányzatból.)

Ez alapján azt is hihetnénk, hogy a politika önti a pénzt a zenekarba. A valóság azonban az, hogy a kormánypárti jobboldal az informális támogató szándékon túl nem segít sokat a zenekarnak (vagy másfelől megközelítve: nem mászik bele a NIF életébe), és az sosem volt igazán eleresztve anyagilag.

A NIF az EMMI kulturális pályázataiból igyekszik finanszírozni magát, mikor mekkora sikerrel: 2016-ban például azért kellett jó pár nappal lerövidíteni a nyári programot, mert a zenekar nem kapott meg egy nagyobb összegű támogatást, amivel előzetesen számolni lehetett.

A pályázatokból befolyó pármillió forintos keret rendszerint arra elegendő, hogy magát a tábort meg lehessen szervezni, szállással, ellátással és utaztatással együtt. Ha marad még plusz forrás, az rendszerint dologi költségekre megy el, mint a fellépőruhaként is szolgáló, zenekaros egyenpólókra, kottatartókra (az idei az első év, hogy a zenészeknek nem kell saját kottatartót vinniük), vagy éppen a szakmai munkát segítő zenetanárok javadalmazására. A pályázatok során egyedül Lezsák tudja informálisan segíteni a zenekart, lobbizva a NIF érdekében.

Tavaly például a nehéz sorsú gyerekeket és fiatal anyákat segítő csíkszeredai Csibész Alapítványnak, idén pedig a nagydobronyi gyermekotthonnak, ahol – Galambos Andrea elmondása szerint – szó szerint kenyérre kell a pénz. Egyébként 2017-ben pont a gyermekotthonban szállt meg a zenekar a kárpátaljai útja során, adtunk is egy rögtönzött koncertet az ott lakóknak és a személyzetnek. Hát el kell mondjam, kevés helyen örültek nekünk annyira, mint ott, pedig az aztán tényleg egy elpoénkodott, szakmai szempontból finoman szólva sem csillagos ötös koncert volt.

Csak hogy egy példát mondjak, az egyik nagyszájú srác a Szamosmenti induló előtt odaszólt a karmesternek: „Te, Alex, nem akarod átadni a pálcát? Ezt szerintem én is el tudnám vezényelni!”. Nos, mint kiderült, egyáltalán nem, a srác még egy rendes beütést sem tudott adni, így a zenekar össze-vissza lépett be, aztán önjáró módba kapcsolva végigtolta a számot, az elfojtott röhögésen túl nem foglalkozva azzal, hogy az a szerencsétlen mit kalimpál elöl. De mindez ott és akkor nem számított, a színtiszta örömzenélés talán még többet is adott a gyermekotthon lakóinak, mintha full komolyan adtunk volna egy profi koncertet.

De ez volt a kivétel, egyébként szakmai munka folyik magasfokon

Legalábbis én így éltem meg ott a zenélést. 

Az első tábor alkalmával nem tagadom, rendesen be voltam tojva. Korábban ugyanis csak amatőr fúvószenekarokban játszottam, és tudtam, az itt elvárt nívó meghaladja a szintemet. Már az emberek is teljesen mások: míg egy amatőr zenei közegben családról, nőkről meg ilyen hétköznapi témákról szólnak a beszélgetések, itt a zenészek simán eltöltenek azzal húsz percet, hogy kielemezzék Mahler 8. szimfóniája ikszedik ütemének futamát.

A kulturális sokk után pedig következett a szakmai, rögtön az első próbákon: azok teljesen másképp épültek fel, mint azt megszoktam. Egy amatőr zenekar általában uccu neki alapon működik, leül a társaság, és nekiugrik a darabnak. Aztán, ha valakinek vagy egy hangszercsoportnak szüksége van rá, néhány percben kicsit kigyakorolják külön is a szólamokat, majd újra teljes zenekarral (szakszóval tutti) vágnak neki a dolognak.

Ez volt az első olyan szakmai közeg, ahol megtapasztaltam, hogyan is csinálják a profik: a tábor első napjaiban az azonos hangszerek gyakorolják ki a szólamaikat, és ha az már tűrhető, kerül sor az összrezes, illetve összfafúvós próbákra. A harmadik-negyedik nap magasságában jutunk el csak odáig, hogy minden zenész egy teremben játssza el a darabokat.

És ezeken a próbákon az amatőr zenekarok számára szinte lényegtelen nüanszokra is ráfeküdnek a karmesterek: simán előfordul, hogy valamely hangszercsoportot (például a kürtösöket, csak hogy a magam háza táján söpörjek) tíz percig is tornáztatják két ütemen, hogy pont úgy, pont olyan ritmusban, tagolással, levegővételekkel (egy szóval pont olyan frazeálással) szólaljanak meg a dolgok, ahogy azt a karmesterek elképzelik.

A NIF egyúttal nem csupán a zenélésre, hanem a zeneszerzésre is teret biztosít: Mády György és Ágoston Máté személyében két feltörekvő zeneszerzőt is magáénak tudhat a NIF. Az egyik legkedvesebb darabomat, a Karly May A sivatag szelleme című regénye ihlette Llano Estacado-t pont az utóbbi ember írta, de Mády Gyuri NIF-koncertindulójában is van egy olyan rezes kiállás (a felvételen 2:19-től), amit élvezet volt játszani. A mai koncert repertoárjában is szerepelnek az ő műveik: Verdi Nabucco kapitányán vagy Bernstein Candide nyitányán túl el fog hangzani Mády György Ősmagyar képek és Ágoston Máté Állatkerti fantázia című szerzeménye is, amiket a NIF fog először játszani.

Érdemes tehát eljönni, és megnézni, ha egy remek kulturális kikapcsolódásra vágysz péntek délután! Délután négykor, a parlament előtt.

NYITÓKÉP: Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar / Facebook

Most olvastad először ezt szöveget? Ez azért lehet, mert nem jár még neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!