A magyar kormány legnagyobb tragédiája, hogy ezeket a hülye sporteredményeket nem lehet úgy kommunikálni, hogy sikernek tűnjenek. Most mégis soha vissza nem térő esélyt kaptunk arra, hogy panaszkodással kozmetikázzuk a vacak játékot!
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A foci az olyan, hogy gyorsan fordul vele a világ: két hete még őrületes történelmi sikeren volt túl a magyar klubfoci, miután kivételesen mind a négy nemzetközi kupainduló sikerrel vette az első akadályait, csütörtök este viszont minden korábbinál gyorsabban érkezett a valóság.
A Debrecen végül 7-1-es összesítéssel zúgott ki az olasz középcsapat Torino ellen, a Fehérvár a svájci másodosztályban vitézkedő, egyébként Liechtensteint képviselő Vaduz ellen volt kevés, a Budapest Honvéd pedig a román Craiova ellen két egészen nézhetetlen 0-0 után tizenegyesekkel távozott a még álló csapatok sorából, bár itt még van egy nyitva hagyott kérdés. A Fradi maradt még a BL-selejtezőben, de Máltán ők is csak döntetlenre voltak jók a visszavágón.
Azt ugye már rég látjuk, hogy mióta politikai ügy lett a fociból, ott a legkönnyebb megfogni a magyar kormányt: a stadionépítések egyáltalán nem emelik a nézőszámot, a magyar akadémiai rendszer most már több, mint tíz éve képtelen kinevelni egyetlen külföldön is értékes játékost, a magyar klubok a sokszorosra nőtt költségvetések után is pont olyan súlytalanok Európában, mint 2010 előtt.
A helyzetről az mond el talán a legtöbbet, hogy Orbán Viktor Puskás Akadémiának csúfolt lieblingje még a magyar szinten kiemelkedő költségvetéssel a háta mögött sem képes összevásárolni egy sikeres csapatot,
de két éve még a tényleg minden tekintetben kiemeltnek számító Fradi-Videoton duót is ki tudta ütni a Kispest az aranyéremtől az NB1-ben.
A legbiztosabban ezeknél szokott kiderülni, mihez ért valójában a magyar állami gépezet: a kommunikációhoz. Orbán Viktor bizalmában egymásnak adják a kilincset a kommunikációs zsenik, akik kommunikációs zseniként azzal a skillel rendelkeznek, hogy elmagyarázzák akár azt is, hogy a szar az jó. Ez megy a gazdaságban, megy a külpolitikában, megy a fizetésekben, de az ország meglepően nagy részében tényleg sikerült azt is átvinni, hogy egy Miskolc melletti faluban jobb helyzet van, mint Bécsben.
Szóval tényleg minden problémát meg lehet oldani egy kis pofázással.
Ez a hülye foci viszont nem ilyen: bár épp két hete láttuk, micsoda világraszóló sikert tudott csinálni Mészáros Lőrinc sportújságja abból, hogy kivételesen nem vérzett el egy magyar klub sem a legelső adandó alkalommal, azért ennek még a legelvakultabb olvasók is tisztában voltak a valódi súlyával, mint ahogy azon talán már meg se lepődött senki, hogy
amikor a végletekig torz magyar sportsajtó egy emberként térdel le a magyar foci előtt kicsit, akkor a magyar foci lendületből dörgöli bele a farkát az arcukba.
Azt ugyanis, amit például a Fehérvár csinált tegnap, nem lehet lekommunikálni: a gazdaságpolitikához kevesen értenek, de azt úgy 6-7 éves korától mindenki tudja, hogy a sportban nem létezik unortodox győzelem. Akárhogy játsszanak a szavakkal, a végeredményt mindenképp le kell írni, a végeredmény láttán pedig még a sportba öntött milliárdokat kevésbé figyelő emberben is felmerül a kérdés, hogy akkor minek kellett Székesfehérvárra felépíteni stadiont, ha a foci ugyanolyan szar benne? (Azon már nincs is szívem röhögni, hogy a Fehérvár kiesése miatt végül még egy évig nem játszhat európai meccset, hiszen ezt a két kört a MOL Aréna Sóstó fertőzött vize miatt Felcsúton játszották, ahogy a stadion épülése miatt az előző két szezonban is tették.)
Itt az időnk belátni, hogy a magyar futball konkrétan semmit nem fejlődött. Ha valaki nagyon kevés magyar focistát játszat, akkor egy-egy évre kijöhet egy csoportkör, ahogy kijött tavaly a fehérvári délszláv válogatottal, vagy idén a Ferencváros ukrán kontingensével, de ezek maximum a klub szurkolóinak lelkén segítenek, nem a szigorúan értelmezett hazai focin. Abból ugyanis semmit nem profitálunk, ha egy-egy jól sikerült ukrán légióst sikerül sok pénzért tovább adni. Ellenpéldának ott van épp a jövő heti ellenfelük: a Dinamo Zagreb garantáltan nem két olyan horvát játékossal fog felállni, akiket amúgy is más kluboktól szerződtettek.
Miután beletörődtünk abba, hogy ezt a focidolgot nem lehet pofázással megnyerni, azért kicsit örülhetünk is, ugyanis az a sokszoros rendezési hiányosság, amivel a Budapest Honvéd szembesült a romániai Krajovában, végre lehetőséget biztosít futballunk nagyjainak, hogy demonstrálják az előrelépést. Ha ugyanis nem tudnak sikeresen megóvni egy olyan meccset, ahol hanggránáttal dobják fejbe a bírót a román szurkolók, és az egészet csak azért viszik el a végéig, mert a krajovai csendőrség jelezte, hogy
ha itt a szabályok szerint járnak el, és 0-3-as végeredményt adnak a Honvédnak, akkor nem tudják garantálni senki biztonságát, akkor kiderül, hogy még az alapvetően kommunikációról és helyezkedésről szóló sportdiplomáciánk is a béka segge alatt van.
Márpedig a magyaroknak ez most óriási lehetőség: bár a Honvéd 210 perc alatt úgy háromszor tudott kapura lőni, a játékosaik kihagytak három tizenegyest, végül ennek ellenére is tovább juthatnak, ha jól kommunikál például az UEFA-ban komoly pozíciót kapott Csányi Sándor.
Ez azt jelenti, hogy először végre tényleg hazai pályán játszhatunk, és egy kis pofázással kozmetikázhatunk kicsit azon a tényen, hogy röhejesen gyenge focival esett ki egy magyar futballcsapat. Ha viszont a saját nemzeti sportunkban sem érünk el semmit, akkor most már érdemes lenne elfelejteni ezt az egészet.
Olvasnál még többet Fekő Ádámtól az Azonnalin? Ide kattints!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
