+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Stefan Feuermohn
2019. július 29. hétfő, 14:35
Legyen régivágású keresztény- vagy illiberális a demokrácia, ha kereszténységen alapul, és bűnnel találkozik, nem kéne, hogy számítsanak a gazdasági érdekek. Persze az is lehet, hogy a miniszterelnök szerint a kereszténységből levezetett nézetek csak a Kárpát-medencében és az Európai Unióban tekinthetők egyetemesnek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Orbán Viktor miniszterelnök idei tusványosi beszédében több dolog mellett arra is vállalkozott, hogy az általa korábban bevezetett, és nagy felhördülést kiváltó fogalmat, az illiberális demokráciát vagy régi vágású kereszténydemokráciát elméletileg jobban tisztázza. Szokatlan kéréssel fordulok az olvasóhoz:

 

pár bekezdés erejéig vegyük komolyan, hogy ennek a fogalomnak a fejtegetésénél nem az idegengyűlölet és a nepotizmus elkendőzéséről van szó, hanem egy valódi politikai nézetről,

 

amely a kormány cselekedeteit befolyásolja.

 

A következő gondolatmenet tehát – ugyancsak a tusványosi előadás stílusának megfelelően – filozofálgató, de nem filozofáló lesz, más szóval a szakirodalmi és eszmetörténeti hivatkozások helyett hagyom, hogy a „józan paraszti ész” vezessen. A következőkben az Orbán Viktor által felvázolt elképzelésekben csak egy komolyabb ellentmondásra térnék ki. Ha kissé nagyképűen, a filozofálgatás stílusához hűen akarnám megfogalmazni, azt mondanám, az egyedi és az univerzális tisztázatlan viszonyáról és az ebből következő ellentmondásokról van szó. Lássuk azonban közelebbről!

 

Mitől demokrácia az illiberális demokrácia?

 

Előadásának harmadik harmadában Orbán Viktor a demokráciáról beszélt. Annak ellenére, hogy tudomásom szerint eddig senki sem írt erről (feltehetően annak elvont jellege miatt), eszmefuttatása mégis különös figyelmet érdemel, mert úgy látom, hogy itt magyarázza meg, miért nem kerül a jelzős szerkezet, a liberális demokrácia jelzőjével együtt a jelzett szó is a történelem szemétdombjára.

 

A demokrácia – Orbán Viktor szerint – alapvetően egy kontraintuitív fogalom, hiszen teljesen ellentmond a józan észnek az az elgondolás, hogy az Akadémia vezetője és egy nyolc általánost sem elvégző ember szavazata ugyanannyit érjen. (Nyomjuk el magunkban a pártpreferenciák és az iskolai végzettség összefüggésére vonatkozó statisztikák megnézésére buzdító hangot!) A demokrácia gondolatának abszurditása végső soron csak ama bibliai tanítással oldható fel, hogy az Isten a saját képmására teremtette az embert (Gen 1, 26-27), és ebben gyökerezik az is, hogy logikailag a liberális demokrácia következik a kereszténységből, mely e nélkül az „altalaj” nélkül elképzelhetetlen.

 

De – tehetnénk hozzá az illiberalizmus szellemében – ez a következés nem szükségszerű, hiszen ebben a megközelítésben a demokrácia tisztán keresztényi alapokból is levezethető anélkül, hogy a velünk született és elidegeníthetetlen jogok hagymázas koncepciójára hivatkoznánk.

 

Az ezzel az univerzális kijelentéssel megalapozott illiberális demokrácia vagy régi vágású kereszténydemokrácia nyugodt szívvel továbbépíthető a liberalizmus ellenében, és képviselheti az egyházak vagy a családok védelmét. Eddig rendben is volnánk, térjünk át most egy másik alapvetésre.

 

Amikor a kereszténységet felülírja a gazdasági érdek

 

A kormány egyik igen sokat hangoztatott és a miniszterelnök mostani beszédében is részletesen elemzett gondolata szerint téves az a megközelítés, amely a történelemben egy (kiegészítendő: földi) célt tételezve meg akarja szabni, hogy más – egyedi esetnek számító – országok mit tegyenek, hiszen ezzel korlátoznák az ország szuverenitását, sárba tipornák hagyományait, stb. Ez az, amit Orbán Viktor röviden „birodalmi gondolkodásnak” nevez. A magyar külpolitika pedig valóban kifogástalan hűséget tanúsít a „birodalmi gondolkodás” elutasításában.

 

Bármennyire is nehéz, de tegyük egy pillanatra zárójelbe azokat az eseteket, amikor aggályok merülnek fel egy állam – teszem azt Magyarország vagy Lengyelország – jogállamiságát illetően, és fogadjuk el, hogy a felhozott problémákra az aggályokat kiváltó államok megfelelő választ tudnak adni, vagy álláspontjuk legalábbis védhetőnek tekinthető.

 

Ez talán elfogadhatóvá teszi a kormány európai uniós külpolitikáját, de nem külpolitikájának egészét.

 

A kormány ezt az elvet ugyanis rendre olyan helyzetekben is érvényesíti, amikor teljesen egyértelmű, etikai problémák lehetőségével szembesül. Az ENSZ-közgyűlésben Magyarország tartózkodott annak a megszavazásánál, hogy kerüljön-e kivizsgálásra a kínai ujgurok – jó okkal feltételezhető – átnevelő táborokba zárása, ami még a Magyar Nemzetet (!) is visszafogott fejvakarásra késztette. Magyarország nem csupán tartózkodott, hanem nemmel szavazott az ENSZ közgyűlésben a Fülöp-szigeteki miniszterelnök, Rodrigo Duterte – ugyancsak jó okkal feltételezhető – statáriális kivégzéseit illetően. (Ki emlékszik még az eltűnő memória korában az azeri gyilkos gyomorforgató esetére?)

 

Az előbbiek – ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – nem csupán jogi, hanem etikai kérdéseket is érintettek, sőt, ha úgy tetszik, egy nagyon is keresztény fogalom: a bűn körül forogtak.

 

A kormány tartózkodó álláspontja azonban még a legnagyobb jóindulat mellett sem magyarázható mással, mint hogy

 

a gazdasági érdekek felülírták azt, hogy az ezerszer hivatkozott keresztény világlátás legalább egy, az ENSZ közgyűlésében tett gesztusban megmutatkozzon.

 

Miért hinnénk el, hogy itthon nem ilyen opportunisták?

 

És, ha továbblépünk, ez bizony pont annak a férfias bátorságnak a teljes hiánya, amely az idei Bálványosi Szabadegyetem középpontjában állt. Az ujgur átnevelő táborok kivizsgálása mellett szavazott nem csak a semlegességben verhetetlen Svájc, hanem a dekadens, Willlkommenskulturban fuldokló Németország is, melynek Kína egyébként a legnagyobb kereskedelmi partnere.

 

Ezzel pedig lehull a lepel az illiberális demokráciáról vagy régi vágású kereszténydemokráciáról, még akkor is, ha csak önmagában nézzük. Amennyiben a külpolitikában a vélt vagy valós gazdasági hátrányoktól való félelmek egy csapásra felülírják a kereszténységből következő szempontokat, akkor

 

miért kellene azt gondolnunk, hogy nem ugyanez az opportunizmus uralkodik belpolitikai kérdésekben?

 

(Ne felejtsük el: a kormány a családokat nem csupán gazdasági okokból védi, hanem azért is, mert a család önmagában vett érték, vö. pl. Magyarország Alaptörvényének Nemzeti Hitvallásával!)

 

Esetleg az lenne a helyzet, hogy a kereszténységből levezetett nézetek csak a Kárpát-medencében és az Európai Unióban tekinthetők egyetemesnek? A kereszténység által megalapozott demokrácia általános és a „birodalmi gondolkodás” elutasításának egyedi nézőpontjai összeférhetetlenek, ami természetesen nem gördít semmilyen gyakorlati akadályt az elé, hogy a kormány együttesen képviselje őket – csak éppen semmilyen összefüggő eszmerendszer nem lesz belőlük. Még akkor sem, ha majd’ egy órán keresztül magyarázzák őket.

 

Stefan Feuermohn egy álnév. Ha ettől függetlenül, vagy éppen ezért vitatkoznál vele, ide írj!

 

FOTÓ: Gergely Előd Gellért / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A jelenleg EP-képviselőként tevékenykedő Mihai Tudose már tudni véli azt, amit sokan nem.

Tovább szolgálhatnád derék fejdelmed / Ha nem tsaltak volna így tőrbe tégedet!

Az EP-mandátuma után a Fideszt is maga mögött hagyja a szexbotrányba keveredő Szájer.

Kávébab, kávéfőzők formában, kefék, filterek és tamperek: ebben a szegedi webshopban van minden, amire egy kávéőrültnek szüksége lehet.

Szerinte az a nemzet szégyene: több karakterben foglalkoztak egy rapperrel, mint azzal, ahogy átadott Orbánnal egy villamosvezetéket.

A német szélsőjobboldali párt tavasz óta nem találja a megfelelő stratégiát a koronavírus kapcsán. Ez a népszerűségén is meglátszik.

Jaroslav Haščák őrizetbe vételével Szlovákia legnagyobb, kilenc éve húzódó korrupciós botrányában is áttörés jöhet.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás