Ellenzéki összefogást akarsz? Akkor fogadd el a kínos arcokat!

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2019.07.25. 14:52

Ahogy közeledik az önkormányzati választás, úgy derül ki, hogy sokan nem gondoltak bele igazán, hogyan néz ki a teljes ellenzék összefogása.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A 444 parkolási botrányt kirobbantó videóinak és az uborkaszezonnak köszönhetően kicsit úgy tűnhet a magyar sajtóban, hogy Ferencváros a világ közepe. Nyilván nem véletlenül, hiszen a IX. kerület tényleg mintapéldája a magyar politikai viszonyoknak: a gyanúsan jól élő szocialistákkal, egy MSZP farvizén beúszott egykori törpepárt tagjának szabadságharcával, a törpepártból hirtelen harmadik erővé vált fiatalok erődemonstrációjával, és persze a mindig mindenhol ugyanúgy teljesítő Fidesszel.

A központi elem Baranyi Krisztina és Jancsó Andrea harca: előbbi többek közt a már említett 444-videóknak (és még ezer cikknek) köszönhetően nagyon látványosan foglalkozott helyi ügyekkel, viszont

a Momentum mégis inkább az LMP-ből átevezett Jancsót tartotta megfelelő választásnak annak ellenére, hogy laikus szemlélő számára tényleg Baranyi lett volna a tökéletes választás.

Annyira nem is meglepő módon ezért Baranyi inkább előválasztásra viszi a dolgot (bár még az is lehet, hogy mégsem vesz részt rajta, amiért nem tetszenek neki bizonyos feltételek), ahol leginkább arra hegyezi ki a dolgot, hogy a parkolási maffiától és a bérlakásokat haveri alapon osztogató emberektől mentessé kell tenni az ellenzéki összefogást. 

Baranyi mögé látványosan állt be a szintén ellenzékváltásról álmodozó Puzsér Róbert-féle mozgalom, a ki tudja épp mit csináló LMP és a hol viccelő, hol buszmegállókat építő MKKP, és már megint ott tartunk kicsit módosítva, mint 2018. április 8. előtt.

Biztosan mások is emlékeznek rá, ekkor nyerte magát hülyére a Fidesz többek közt annak köszönhetően, hogy az ellenzék épp a kifogásokat kereste arra, hogy miért nem fognak össze vagy legalább lépnek vissza egymás javára.

Az tiszta sor, hogy a választói akarat valamiféle ellenzéki összefogás megszületése volt, ez látszik a főludasnak kikiáltott LMP eredményein is, akik a biztonság kedvéért még kirúgták a két összefogáspárti társelnöküket is a 2018-as választás után, hogy aztán az idei EP-választáson 2,18 százalékkal már csak a Munkáspártot tudják megelőzni.

Ennek a választói akaratnak főleg az a lényege, hogy most egy kicsit mindegy, hogy kivel együtt, csak állítsák már meg tolvajékat, aztán majd később játsszák le a saját ügyeiket.

Nem bonyolult kérés ez.

Ehhez képest Ferencvárosban most úgy tűnik, a teljes összefogásért imádkozók egy része mintha megdöbbenne rajta, hogyan néz ki ez a teljes összefogás a valóságban. Főleg azon, hogy ebben összefogásban nekik kínos figurák is feltűnnek. Felmerül a kérdés, hogy pontosan mit vártak egy olyan ellenzéki helyosztótól, amiben részt vesz például Gyurcsány Ferenc pártja, vagy persze az utolsó pozícióihoz a kimúlás előtti SZDSZ-hez hasonlóan ragaszkodó MSZP is?

Volt itt bárki, aki ezt az összefogósdit úgy képzelte, hogy a pártok elkezdenek öntisztulni, és visszavonultatják a saját erős embereiket annak érdekében, hogy egy makulátlan gárda szülessen meg mint a Fidesz tökéletes ellenpontja?

Az a helyzet, hogy bármennyire is könnyű lenne a jó és a rossz harcaként értelmezni ezt az egész politika dolgot, a mostani helyzetben maximum alkudozás útján lehet azt elérni, hogy mondjuk a szocialista jelölt ne osztozzon ellenzéki szavazókon a momentumos jelölttel, az alku pedig az élet minden területén azt szokta jelenteni, hogy nem teljesen az történik, amit az egyik fél akar.

Lehet itt maffiamódszereket kiáltani azért, mert a nagy támogatottságú, vagy jobb szervezettel rendelkező pártok érvényesítik az előnyüket, de azon talán mégse lepődjünk meg annyira, hogy a politikában az erősebb fél szokott diktálni. Ez az, amit nem akart megérteni Puzsér Róbert sem, amikor úgy gondolta, majd az ő előfeltételeit fogják teljesíteni az ellenzéki előválasztáson a maga öt százalékával,

és kicsit mintha a ferencvárosi alternatív ellenzék is egy süllyedő hajón lenne vele, amikor meglepődnek az erősebbek viselkedésén.

Pedig könyörgöm, épp ezt akarta az ország egy része már tavaly is: egy valahogy összetákolt sokszínű ellenzéket, aminek csak addig kell kibírnia anélkül, hogy atomjaira hullana, ameddig nem sikerült a Fidesz teljhatalmát valami igazságosabbra cserélnie. Nyilván érthető, ha valakinek ez büdös, és nem akarja kicsit sem befogni miatta az orrát, csak azt nem értem, hogy az pontosan mire számított.

Olvasnál még többet Fekő Ádámtól az Azonnalin? Ide kattints!

Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója
Fekő Ádám
Fekő Ádám az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek