+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. július 25. csütörtök, 07:19
Csupán négyszázötven kilométerre van Budapesttől, de mintha ötven évvel előrébb járna: valamit Ljubljana nagyon jól csinál, és bizony a magyar fővárosnak sem ártana tőle ellesni egy s mást. Szinte ingyenes közbringarendszer, emberközpontúság, autómentes sétálóbelváros és rendszerszintű gondolkodás – ez jellemzi a legjobban Ljubljanát, ahová nemcsak urbanistáknak érdemes mielőbb ellátogatnia.

Ez a cikk arról fog szólni, hogy miért is ennyire jó hely Szlovénia. Az a Szlovénia, amely nekem például a kedvenc Magyarországgal szomszédos országom, mert minden benne van, amit Az Ideális Országtól elvárhatsz, csak kicsiben. 

 

Van nekik tengerpartjuk, no nem 7600 kilométernyi, mint a szomszédos olaszoknak, hanem csak 46. Jutott nekik egy csücsök az Alpokból, nem annyi, mint a bércekkel bőven megáldott osztrákoknak, de a Júliai-Alpok akkor is legendásan jó hely. A szlovén borról sem hallasz annyit, mint a franciáról, pedig Bukovics Martin szerint érdemes lenne. Sőt, Szlovéniában olyat is találni, amiről sok európai populista csak nedves álmaiban mer vágyakozni, van a szlovéneknek ugyanis saját mini-Orbán Viktoruk, minifidesszel a háta mögött: az illető neve Janez Janša, a pártja neve pedig SDS (ejtsd: SZDSZ). És hát ott van a 280 ezres Ljubljana, amit sosem emlegetnek egy lapon a vízfejű Béccsel vagy Budapesttel, pedig a magyar főváros – miután eleget tett Szakács András kívánalmainak, és példát vett Prágáról – tanulhatna Ljubljanától is egy s mást.

 

Ljubljana ugyanis elképesztően jó hely, és a tény, hogy ez így van, elsősorban hozzáállás kérdése:

 

van-e politikai akarat egy autómentes sétálóbelváros létrehozására, akar-e a városháza működő közbiciklirendszert, olyan emberek ülnek-e kulcspozícióban, akik emberre és nem autóra szabják-e a fővárost. Ezek elsősorban olyan dolgok, melyekhez nem temérdek pénzre lenne szükség, hanem leginkább elhatározásra és vízióra. Ez pedig a szlovén fővárosban adott volt.

 

 

Sétáló Ljubljana

 

Tizenhárom éve választották meg polgármesterré azt Zoran Jankovićot, aki a Mercator nevű szlovén szupermarketlánc igazgatója volt sokáig, majd annyira jó érzékkel nyergelt át a politikára, hogy függetlenként indulva a 2006-os önkormányzati választásokon szépen be is zsebelte a szavazatok 63 százalékát. Szép ugrás ez a 2000 fős szerbiai faluban született (és félig szerb, félig szlovén) üzletember-politikustól, mindenesetre

 

népszerűsége jelenleg annak ellenére is töretlen, hogy Janković már negyedik ciklusát kezdte el a főváros élén (minden esetben a szavazatok több, mint 55 százalékát egymaga szerezte meg),

 

és a polgármester a szlovén politikai botrányok folyamatos szereplője. 

 

Például Janković-tyal kapcsolatban időről időre felmerül, hogy visszaél hatalmával, és a fiait juttatja anyagi előnyökhöz hatalmát használva. 2010-es újraválasztási bulijában fiatalabb fia halálosan meg is fenyegetett egy, az üggyel foglalkozó oknyomozó újságírót, amiért a polgármesternek kellett magyarázkodnia. Janković egyébként az országos politikában is kipróbálta magát, polgármesteri sikerein felbuzdulva csinált egy pártot, és meg is nyerte a 2011-es választásokat. Kormányt alakítania ennek ellenére sem sikerült, az establishment pártjai inkább összeálltak ellene, és a fentebb is említett Janša vezetésével alakulhatott kormány. 

 

 

De vissza a polgármesteri ténykedéshez. Janković már legelső ciklusa első évében kitiltotta a városközpontból az autókat. Azóta a pici sétálóbelváros a gyalogosoké, a biciklistáké, és a virágzó privátszféráé: rengeteg kiváló étterem, kávézó és bár nyílt a városközpontban, azok a félelmek pedig, hogy az autóközlekedés hiánya majd jól kinyírja a vállalkozókat, nem igazolódtak be, sőt.

 

Ha valaki ma ellátogat a ljubljanai városközpontba, csordulásig megtelt vendéglátóhelyeket lát,

 

a fő csapásirány pedig nem a Váci utcai recept alapján Budapesten kiválóan működő turistaszopatás,

 

hanem a színvonalas szolgáltatás; a célközönség pedig nem az olcsón bebaszni vágyó nyugat-európaiak, hanem a mérföldekkel igényesebb törzsközönség lettek. Nem csoda, hogy Ljubljana el is nyerte az Európa Zöld Fővárosa címet 2016-ban, ezt büszkén hirdetik is a városházán.

 

És mi történt a közlekedéssel a városközpontban azóta? Semmi fájdalmas. A belvárosi lakosoknak és az oda tartóknak egy mélygarázst hoztak létre az autómentes övezeten kívül. Aki pedig nem szeretne gyalogolni, annak pedig ott a bicikli, a belvárosban cirkáló elektromos taxik, vagy a kiválóan működő buszhálózat. Apropó tömegközlekedés! Budapesttől alig ötszáz kilométerre sikerült az, amit bár itthon már megpróbáltak a BKK-val, Vitézy Dávid elküldésével úgy döntöttek, jó lesz inkább az átláthatatlan káosz a budapesti közlekedésszervezésben.

 

 

Integráció, integráció, integráció

 

Ez talán mostanában az urbanisztikában és a közlekedésszervezésben a legjobban menő kulcsszó, akik pedig mondják, azok abban hisznek, hogy minél több feladatot hangol össze a város egy könnyen átlátható platform alá, annál könnyebb a városlakók élete is. Ezt a platformot hívják úgy Ljubljanában, hogy Urbana, egy egységes kártya, mely alá tartozik a tömegközlekedés (a buszok nem állnak dugóban, mert Ljubljanában kis túlzással nincsenek ilyenek), a parkolás, a közbiciklirendszer és a városi könyvtár is. Mihelyst van kártyád, a dolog remekül működik, és ha A-ból B-be jutásról, vagy parkolásról van szó, az Urbanával el lehet intézni a városon belül.

 

Hasonlítsuk össze, mi a helyzet Ljubljanától négyszázötven kilométerre északkeletre. Budapesten a tömegközlekedés szervezése a BKK feladata, Vitézy álomprojektje, a Rigo elektronikus jegyrendszer viszont sok-sok pénzköltés után befuccsolt. Ekkor az állam kezdte el csinálni az országos egységes elektronikus jegyrendszert tavaly, ami majd valamikor kész lesz, a reptéri buszra például már lehet vele jegyet venni, de másra nem. Ezután rövidesen a MÁV is beszállt konkurenciaként a saját jegyrendszerével (ez már a harmadik, követitek a fonalat?), mellyel viszont csak a HÉV városhatáron kívüli szakaszára lehet jegyet venni, miközben a normál (nem HÉV) vonatokon még akkor sem érvényesek a BKK-bérletek, ha azok teljesen a városon belül haladnak (szerk.: egyik olvasónk jelezte: a városhatárokon belül a BKK-bérletek érvényesek a vasúton is, ezt azért jó tudni, szóval köszönöm az észrevételt!). És akkor még nem is beszéltünk a szétlopott kerületi parkolási rendszerről, meg a teljesen működésképtelen, és – láss csodát – megintcsak egy külön rendszer részeként létező Bubi-biciklikről.

 

Úgy értem, hogy ténylegesen is használná őket valaki. Csak erre remény sincsen, amíg a főváros újra nem gondolja a kerékpárosokról és a bringautakról alkotott világképét.

 

A kerékpáros ugyanis egy élhető nagyvárosban nem a forgalom megtűrt tagja, aki örüljön, ha el nem ütik; a bicikiút pedig nem két sárga csík az egyébként is szűk járdán, pláne nem buszsáv.

 

Ja, és közbiciklik: a turisták sem fogják kipengetni az amúgy jutányos árú, 500 forintos napijegyet sem a Bubiért, amíg amellé 25 ezer forintot zárolnak a számlájukon, s amíg a hivatalos Bubi-alkalmazás öt éve frissült utoljára.

 

Erre is van Ljubljanának egy megoldása, a BicikeLJ. Azon túl, hogy Szlovéniában baromi fejlett a bringás kultúra és öröm szlovének között biciklizni, a bringarendszer igazi selling pointja az, hogy lényegében ingyen van. Egy hétre jelképesen egy euró a közbringarendszer használata, s minden biciklizés egy órán belül ingyenes. Egy évre hét euróért kapunk közbringát, hasonló konstrukcióban. Szóval

 

ha szeretünk bringázni, 2300 forintért egy évre meg van oldva a közlekedésünk Ljubljanában.

 

De miért éri ez meg a városnak? Nyilván egy olyan dolog miatt, amit rendszerszintű gondolkodásnak hívunk, és amit Magyarországon nem szeretünk. Ha valakit ezzel sikerül meggyőzni, hogy autó helyett bringázzon, már csökkentettük egy dugó esélyét. Ha a dugók megszűnnek, és javul a levegőminőség, máris jobb lesz az egészségügyi helyzet is, s kevesebb embert kell ellátnia a (hipermodern) ljubljanai kórháznak. Ha egy turistának így nem fél óra besétálni a belvárosba, hanem tíz perc, máris valószínűbb, hogy ott sok pénzt fog majd elkölteni.

 

 

Meghoztam a kedvedet Ljubljanához?

 

Nagyon remélem. Budapestről 4800 forint vonattal a szlovén főváros, visszafelé is ugyanennyi. Az út nyolc óra, a táj gyönyörű. Autóval négy és fél óra és 460 kilométer az út, végig autópálya vezet oda. 

 

És ha már ott vagy, mit csinálj, ha...

 

+ alterbalos vagy? Menj a központ melletti Rog-bicikligyárba, ahol 1991-ben megszűnt a termelés, de azóta helyi balos squatterek és fiatalok a birtokukba vették az elhanyagolt épületet, s csomó művészeti projektet, kulturális rendezvényt futtatnak ott. Többször is próbálták őket onnan kitúrni, mindeddig sikertelenül.

 

rajongsz a brutalizmusért? Irány a Trg Republike, vagyis a Köztársaság tér a jugoszláv brutalizmus remekműveiért, ott van a szlovén parlament, meg pár elég menő toronyház. 

 

örök vágyad volt, hogy egy középkori várban hallgass jazzt? Hát persze, hogy a ljubljanai vár alatti jazzbár a te helyed. Az egész vár kitűnően fel van újítva, gyönyörű a kilátás a tetőről, a vármúzeum is érdekes. Itt raboskodott 1849-ben három hónapig Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke is.

 

a Bükkben akarod érezni magad? A Tivoli parkba érdemes kibiciklizni, ami tíz percre van a városközponttól. Annyira nyugodt hely, hogy tényleg semmi nem utal rá, hogy ilyen közel vagy egy nagyvároshoz. És tele van mókussal. Rengeteg mókussal.

 

valami menőbbre vágysz, mint a pesti skybarok? Menj a Nebotičnik-be, Ljubljana felhőkarcolójába (maga a szó is ezt jelenti). Az, hogy felhőkarcoló, költői túlzás, de mikor 1933-ban felépült, Jugoszlávia legmagasabb épülete volt hetven méterével. Art deco-rajongóknak kötelező, most kávézó és étterem működik a tetőn (a kilátásért lásd: nyitóképünk).

 

Szentendrét akarod látni, csak távol Szentendrétől? A belváros és a várhegy melletti Gornji Trg utcácskája és környéke tökéletes helyszín erre.

 

FÉNYKÉPEK: Illés Gergő / Azonnali

 

Újdonság volt, amit olvastál? Ez egyrészt jó, másrészt meg azért fordulhatott elő, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali ingyenes hírlevele. Akinek ugyanis jár, már szerdán elolvashatta ezt a cikket. Kérj te is Reggeli feketét!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Macron veszélyes játékot játszik, hiszen eddigi miniszterelnöke jóval népszerűbb volt, mint ő maga. De a friss kormánnyal megpróbálhatja újragondolni magát.

Rögös út vezetett a jobbikos német nemzetiségű politikus, Brenner Koloman parlamenti alelnökké választásáig.
Mutatjuk a részleteket!

A Kovászna megyei kétezer fős Nagybaconban balkáni hangulat uralkodik: a regnáló polgármesterrel szemben elinduló független jelöltet a polgármester fia fenyegeti, míg a polgármester szerint ellene indult lejáratókampány és igaziból őt fenyegették meg.

Ötszáznál is több óriáscég véli úgy, hogy a Facebook nem tesz eleget a gyűlöletbeszéd terjedése ellen, ezért többé nem költenek pénzt reklámra a közösségi oldalon. A Facebook-alapító Mark Zuckerberg ennek ellenére nem esett kétségbe.

Pár napja az LMP, DK, Jobbik és Fidesz képvviselői szavazták meg a momentumos Balogh Csaba jogköreinek megnyirbálását, most Balogh vette vissza az LMP-s és DK-s alpolgármesterek jogosítványait.

A finnek már jóval a nácik előtt is használták a szvasztikát repülőgépeiken, egyenruháikon és zászlóikon, de hiába semmi köze a nácizmushoz: a légierő úgy döntött, megszabadul a kínos szimbólumtól.

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

A túrák csütörtökön 16 órakor és vasárnap 14 órakor indulnak, a félórás körbevezetés rövid koncerttel zárul.

A Magyar Asztronautikai Társaság 1994 óta tartó táborát ezúttal online rendezik meg július 9-én. Jelentkezési határidő: július 3.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás