A másként gondolkodás nagy generációját temetjük?

A Charta '77-es generáció nagy öregjei sorra mennek el, de azt egyáltalán nem lehet látni, hogy kik folytatnák a másként gondolkodás közép-európai hagyományát. Pedig egy látványosan összeomló civilizáció alapoktól való újragondolásához kapóra jönne ennek a képessége. Kardos Gábor írása.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A nekrológ nagyon fura műfaj. Többnyire a szerzők kihasználják az alkalmat, hogy saját gondolataikat úgy adják az eltávozott szájába, hogy neki már esélye sincs reagálni: nem így értette… Vagy ha csak ünneplik az elhunytat, akkor is felmerülhet bennünk a kérdés: életében miért nem méltatták sosem így?

úgyhogy nem szeretnék ebbe a hibába esni Heller Ágnes halálhíre okán. Inkább valami személyesebbet írnék róla, ami pedig közérdekűvé teszi mondandómat, azt nem a nekrológ keretében fejteném ki.

Ágival világnézetileg kevés dologban értettem igazán egyet. De ez egyáltalán nem akadályozta a dialógust, mivel a filozófiai vitakultúra ott kezdődik, hogy nem az a kérdés, kinek van igaza, hanem az, hogy ki hogyan érti az adott dolgot és ezáltal hogyan tudjuk a beszélgetésben jobban megérteni a vizsgált dolgot és persze egymást. Ági ilyen szempontból volt elsősorban méltó a filozófus névre (az más kérdés, hogy ki nagy filozófus, de a belépő szint ez). Nem a megszólaló autoritását, szakmai státuszát nézte, hanem azt, hogy éppen mit mondott az illető.

Egy szegedi konferencián, mikor a szakma többé-kevésbé jeles, illetve önjelölt képviselői kiakadtak a nyugati gondolkodás szokatlanul radikális kritikáján (miszerint azt a létagresszió és világgyarmatosítás vezérli), egyedül Ági figyelt annyira, hogy megértette, miről van szó, és nem ideológiai alapon polemizálva reagált, hanem konkrét tézisekre kérdezett rá. Pedig az ő világnézetét aztán tényleg alapjaiban kérdőjelezte meg a felvetés.

Mondanom sem kell, milyen akut módon és mértékben tűnt el a hazai közéletből ez a fajta figyelem.

Azt látjuk, hogy a Charta '77-es generáció nagy öregjei sorra mennek el, de azt egyáltalán nem lehet látni, hogy kik folytatnák a másként gondolkodás közép-európai hagyományát, milyen nemzedék veszi át a stafétát. Mert akik ma észt osztanak mindenfelé, még mintha ennek a stafétának a létezéséről se tudnának. Az újabb nemzedékek egyre kevésbé. Nemcsak Magyarországon nem látszik folytatás, de a többi közép-kelet-európai országban se nagyon.

Harminc-negyven éve még elég volt a szovjet egyengondolkodáshoz képest másként, azaz leginkább nyugatiasan gondolkodni – ma azonban még ehhez a nyugatiassághoz képest és ezzel szemben is szükség lenne a másként gondolkodás képességére.  A szocreálnál a kapreál se lesz sokkal hosszabb életű. A nyugati kapitalizmus nem legyőzte a keleti típusú államkapitalizmust, hanem egyedül maradt a bioszférával szembeni küzdelmében, miután kiiktatta az ipari társadalom két nagy konkurens ideológiáját, a nácizmust és a szovjet típusú kommunizmust.

Végül nem a munkásosztály és kommunista élcsapata fogja legyőzni, ahogy a marxista Lukács-tanítványok is gondolták, hanem a természet törvényei.

A totális mémdiktatúrák (fake news) korában különösen fontos lenne megőrizni azt az éberséget, hogy minden gondolkodás alapja és igazi kezdete a másként gondolkodás. A gondolkodás feladata a jelek szerint túléli azokat, akiknek feladata lenne a gondolkodás.

BORÍTÓKÉP: Wikipédia