Berlinben megbukott, Brüsszelnek jó lesz – így fogadta a német sajtó, hogy Európa első embere német lesz

A nemrég még a Spitzenkandidat-rendszer felrúgásán háborgó Bild bulvárlap hirtelen ódákat zeng Ursula von der Leyenről, a konzervatív FAZ annak örül, hogy fel sem merült von der Leyennel szembeni kifogásként, hogy német, a balos Taz pedig az illiberális visegrádiak csodálkozását várja VDL majdani tevékenysége kapcsán. Elmondjuk, mit szól az új bizottsági elnökhöz a sajtó a saját hazájában.

Die Welt: Berlinben megbukott, Brüsszelbe jó lesz

Silke Mülherr, a neokonzervatív Die Welt napilap külpolitikai rovatvezetője bár keményen bánik Ursula von der Leyennel a vezércikkének címében, és felrója neki az eddigi összes hibáját karrierje során, azért alapvetően jó döntésnek tartja, hogy a volt német védelmi miniszter áll majd novembertől a Bizottság élén: „Ezzel a konstruktív erők szolid szövetsége áll fel az egyre hangosabb populista blokk ellen, amely csak azt tudja, mit nem akar: közös megoldásokat (...).” Szerinte von der Leyen minden szükséges kritériumot teljesít ahhoz, hogy jó bizottsági elnök legyen, és még a szükséges személyes tulajdonságai is megvannak:

Mülherr kifejezetten bizakodó atekintben is, hogy von der Leyen átviszi az akaratát az Európai Tanácson: „Hogy az új bizottsági elnöknek sikerülni fog meghaladni a régi akadályokat, és rávenni az uniós kormányfőket egy a mainál ambiciózusabb politika folytatására, azt majd neki kell bebizonyítania. Határozottságból és keménységből, még önmagával szemben is, a hétgyerekes családanyánál nincs hiány. A nő, aki egy korty alkoholt sem iszik, és aki eddig hétköznaponként egy szűkös minisztériumi szobában aludt, hamarosan munkatársai és az uniós kormányfők tudomására fogja hozni: nem lesz ez vidám játék.”

Bild: Változtatni kell!

A két hete még a címlapon a Spitzenkandidat-rendszer kukába dobásán felháborodó, a német néplelket napról napra hiba nélkül megjelenítő szoftjobbos bulvárlap a címlapon harsogja, hogy „csodás, Ursula!”, a vezércikke pedig hirtelen a lehető legalkalmasabb jelöltnek nevezi Ursula von der Leyent. Csak úgy hemzsegnek a dicséretek Julian Reichelt írásában: von der Leyen élete beszédét tartotta, sugárzott az erőtől, világosan fogalmazott. De ez csak a felvezetés, a cikk többi része már azt kéri a Bizottság leendő vezetőjétől:

„Ursula von der Leyennek nem lesz sok ideje Brüsszelt megváltoztatnia, mielőtt Brüsszel őt magát változtatja meg. Holott sürgősen szükség van a változásra. Meg kell mutatni, miért van szükség Európára és az EU-ra, miként teszi jobbá az életünket az EU, hogyan növeli és védi a jólétünket, miért jobb otthon egy egységes Európa egy magányos nemzetállamnál – hiszen ez ma sokak számára nem tiszta már.” A Bild szerint von der Leyen feladata annyi lesz, hogy az EU-tól elforduló állampolgároknak újra hitet adjon.

FAZ: Pragmatikus megoldás született

A Frankfurter Allgemeine Zeitungot reggel már sokkal inkább Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi minisztersége tartja lázban, mint von der Leyen bizottsági elnöksége. Nikolas Busse, a konzervatív napilap külpolitikai szerkesztője azért röviden megírta, hogy szerinte az Európai Parlament az Európai Tanáccsal való hadakozás helyett végül józanul döntött, és át tudott lépni a saját árnyékán von der Leyen megszavazásával, még ha az eredmény nem lett is éppen fényes. 

A lap vezércikke szerint von der Leyen bizottsági elnöksége több szempontból is értelmezhető az eddigi brüsszeli hagyományok megtöréseként: „Több, mint ötven év után ő az első német ezen a poszton. Az, hogy a nemzetiségi hovatartozása az elmúlt napok vitáiban gyakorlatilag nem játszott szerepet, nem kapott túl sok figyelmet a nyilvánosságban. Ez figyelemreméltó bizonyítéka annak, hogy az EU-ban való együttműködés miként építi le a történelem adta bizalmatlanságot. Brüsszelben (és Berlinben is) húsz éve még az lett volna a fő kifogás egy német jelölt ellen, hogy német.” Nikolas Busse szerint az, hogy von der Leyen személyében csak 2019-ben került nő a Bizottság élére, egy kicsit talán még ciki is annak az EU-nak, amely a nők jogait világszerte olyan nagy hangerővel hangoztatja.

És végül a magyar sajtó által buzgón találgatott magyarázatot, hogy vajon miért volt fontos Angela Merkel német kancellárnak von der Leyen megválasztása, azt a cikk vége egy mondatban összefoglalja: „Merkelnek most lett egy bizalmasa a legmagasabb EU-s pozícióban, az utódjelöltjének pedig ezzel azonnal helyet is tudott csinálni a kormányban.”

Die Tageszeitung: A visegrádiak még csodálkozhatnak

A berlini baloldali napilap – amelynek a nyitóképen is látható szerdai címlapja szerint von der Leyen megszavazásáról sem fog Európa hanyatlani – külpolitikai szerkesztője, Eva Oer arról ír a vezércikkben, hogy Ursula von der Leyen bár messze nem az a jelölt, akire európaiak tömege szavazott, de megválasztása még nem az európai demokrácia vége, sokkal inkább egy kompromisszum. Oer szerint annak ellenére bizakodásra ad okot von der Leyen EP-beli beszéde, hogy a visegrádi országok is támogatták jelöltségét: „A nemi egyenlőségről szóló világos mondatai után az a helyzet, hogy a magyarországi, lengyelországi, csehországi illiberális erőknek még lesz min csodálkozniuk. A következő hónapokban kiderül, milyen súllyal bír von der Leyen szava az Európai Tanácsban.”

A szerző külön kitér az Európai Parlament szerepére és a Spitzenkandidat-rendszer bukására is. Mint írja, azzal, hogy a strasbourgi EP-képviselőknek egy olyan bizottságielnök-jelöltet sem sikerült felmutatniuk, akinek többsége lett volna az EP-ben, lényegében az egyetlen nyomásgyakorló eszközüket is feladták. Oer szerint ha valaki nem tartotta be ígéretét az uniós intézmények közül, az az Európai Parlament volt, nem pedig a Tanács: a tagállami állam- és kormányfők közül Emmanuel Macron például végig hangsúlyozta az EP által nyomatott Spitzenkandidat-rendszer iránti kétségeit, míg az az Európai Parlament, amely hosszú ideig kommunikálta, hogy csak Spitzenkandidatot hajlandó megszavazni bizottsági elnöknek, végül szűk többséggel ugyan, de zöld utat adott von der Leyennek. Ami viszont biztos:

Junge Welt: Meg se kellett volna rendezni az EP-választást

Németország legkisebb példányszámú országos napilapja, a marxista Junge Welt már a kifejezetten erősre sikerült vezércikke címében azon ironizál, hogy von der Leyen a megfelelő jelölt lenne. A szerző, Arnold Schölzel szerint a német poliitkus fő feladata az európai hadsereg kiépítése lesz: mind Emmanuel Macron francia elnök, mind Angela Merkel német kancellár fejében ugyanis az van, hogy a Kínával, Oroszországgal és az USA-val való sikeres versenyzés alapfeltétele egy közös haderő megléte, írja a cikk.

„Az a nevetséges intrika, ami jelöltté válásához, ezáltal használásához vezetett – a többség kialakítása, azaz nyomás, megvesztegetés, kicsinyes alkudozás – az EU nevű imperialista szerkezet válságos állapotának tünete. Ez a gépezet a népek és azok sokszínű kultúrája, mentalitása, társadalmi vívmányai és véleményei ellenére és azoktól függetlenül működik. A május 26-i EP-választást meg se kellett volna rendezni” – véli Schölzel, aki az EU-t egy állandó válságkezelő mechanizmusnak tartja, ami a monopóliumok, a pénzügyi szektor és a nagy EU-tagországok javára működik. „Minden intézménynek olyan főnökei vannak, amelyek a jellegükből adódnak. Ilyen téren von der Leyen a megfelelő.”

Junge Freiheit: Von der Leyen is megosztja az EU-t

A bevándorlásellenes AfD nézetvilágához közelálló, példányszámát a printsajtó válsága ellenére is rendre növelni tudó hetilap sem túl lelkes. Jörg Küschner azon háborodott fel, hogy az EP-beli beszédében a német politikus csak lábjegyzetként említette meg a migrációt, ami szerinte számos európai ország társadalmi berendezkedését veszélyezteti – ezáltal az EU-ban fennálló kelet-nyugat megosztottság továbbra is megmarad szerinte:

Von der Leyen a balközép menő témáit karolta fel, írja Küschner: a klímasemlegesség mint cél szerinte azért kellett a „már leáldozott politikai csillagú” politikusnak, hogy a szociáldemokrata és zöld EP-képviselők lelkére hasson. „A nyolcvanas években, az Európai Parlament megalakulást követően kialakult egy olyan mondás, miszerint ha »él még a nagypapa, várja őt Európa«. A sokat szolgált, nagy jövő előtt már nem álló politikusokat helyezték ki Brüsszelbe és Strasbourgba. Negyven évvel később sem változott ezen semmi” – zárul a cikk.

NYITÓKÉP: taz