Az MTA esete a szpáhikkal és a cicis masszázzsal

A „sikeres ipari menedzser” Palkovics miniszter épp most éget magán akkorát a tudományos és az üzleti közvélemény előtt, hogy végképp véget érjen a privátszférás karrierje során szerzett bármilyen megbecsülése.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma azt írja, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium mindenféle adatbekérésekkel és villámlátogatásokkal igyekszik képbe kerülni, hogy egész pontosan mit is kellene megszervezni, amikor az MTA-tól a kutatóintézeteket majd átveszi a Mégfüggetlenebb Nemzeti Izé.

Ennél tipikusabb tünete a NER-nek, de úgy általában a keleti típusú autokráciáknak, kevés van. Nézzük a lépéseket!

1. Valaki beígérte a Gazdának, hogy ebben pénz van, ezeket lehetne egy kicsit gatyába rázni.

2. Mivel a Gazda általában rablóvezérből lesz fejedelemmé, fogalma sincs arról, hogy mit csinál egy MTA-kutatóintézet vagy éppen egy varrógépgyár. Mellesleg úgy tekint rá, mint egy kiadható birtokra, ahova sok szpáhit majd ki lehet helyezni, gazdagodjanak csak, addig se a Gazda torkának elvágását tervezgetik.

3. Megjelenik a pátenst lobogtatva a szpáhi, hogy akkor itt már minden az övé, ide a pénzt. A varrógépgyár dolgozói zavartan közlik, hogy pénz, na az nincsen, esetleg 5000 darab Anette mintájú hordozható varrógép van, amelyet hamarosan eladnak Dél-Monguzisztánba, onnan jön majd pár millió haszon.

4. A szpáhi megtiltja az összes kifizetést és elrendeli, hogy mostantól a dolgozók hoznak be budipapírt is, pénzt csak ő ad. Nagyon gyorsan kinevez 2-3 strómant, akiken keresztül pénzt lehet kiszedni (Vizi E. Szilveszter professzor úr, ugye figyel?).

5. Minden összeomlik, menekül ki merre lát, a szpáhi bűnbakot keres. Simán túléli, áthelyezik valami csendesebb helyre.

A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy Palkovicsék kapkodnak. Pálinkásnak évekbe tellett a saját reformjait keresztülvinni, kormányzati hátszéllel és kutatói ellenszéllel. Annak a koncepciónak is voltak hibái, de az legalább egy koncepció volt, amelyet végigcsináltak, és ma is működik. Ráadásul az idő több mindenben Pálinkást igazolta, a mai kiemelkedő tudományos teljesítmény részben az akkor megteremtett struktúra miatt is van, az MTA kutatóintézetei a (képzett) laikus által is áttekinthető szervezetet alkotnak, a dolgoknak van gazdája, működik a teljesítményértékelés, a pályázás, stb.

Nyilván van, ami régen jobban működött, és nyilván lehetett volna jobb rendszert csinálni. Most másról van szó.

Eddig Palkovics minisztériumából, illetve a háttérben tárgyalásokon állítólag feltűnő, a kutatások és úgy általában a tudomány és a kultúra terén hallatlan tapasztalatokkal bíró Gál András Leventétől még egyetlen szó sem hangzott el nyilvánosan arról, hogy hogyan fogják csinálni a jobb és függetlenebb tudománymenedzsmentet.

Kit fognak erre szerződtetni? Milyen apparátussal? Hogyan fogják ezeket az intézeteket az új rendszerben csoportosítani? Ezekért a csoportokért ki fog felelni? Ki dolgozza ki a szakmai koncepciót? Hány csomag A4-es papírt kell rendelni? Hol lesz ennek iroda bérelve? Mekkora adminisztratív személyzet kell ehhez? Hogy lesz átadás-átvétel? Ki tárgyal kivel, ennek milyen ütemterve van? Határidők? Persze ezek naiv kérdések, tudjuk, hogy semmi ilyen nincs.

A Gazda kiadta a parancsot, átment az einstand. Most derül ki, hogy halványlila gőzük nincs, hogy mi nyúltak le. Eszembe jut valaki, nevet és helyszínt nem írhatok, aki egy delegáció tagjaként kapott egy szállodában egy ajtó alatt becsúsztatott „Important Message” feliratú borítékot (előkelő szálloda volt, a borítékban egyébként az az üzenet volt, hogy másnap a gép később indul), és a vacsoránál megkért valakit, hogy segítsen már értelmezni, hogy mikor lesz a masszázs, ami a borítékra van írva.

Itt is ilyesmi történt, azt gondolták, hogy lecserélik a táblát, odaül egy főnök, akit az Intermaus-nál reaktiválnak, és elszedik, amit el lehet, meg majd különböző hülye unokaöccsök kapnak mindenféle állásokat. Az, hogy egyébként az ott levő pénz jelentős része személyekhez és projektekhez kötődik, meg hogy nem lehet ezt csak úgy egyik napról a másikra átvenni, az olyan meglepetés nekik, mint a fenti történet szereplőjének az a hír volt, hogy nem fog hozzá bekopogtatni két csinos helyi lány és nem fogja a szálloda kedves figyelmességeként cicis masszázsban részesíteni.

Pedig már úgy elképzelte.

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, olvasd ott is!