+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. július 6. szombat, 11:39
Dimenziókapuba kerültem az angyalföldi stadionavatón, ahol a Vasas a dunaszerdahelyi DAC-ot fogadta vendégül egy gálázásra minden idők egyik legkeményebb ünnepségén. Riport, egyenesen a XIII. kerületből!

Történelmi este volt a pénteki: ahhoz már hozzászoktunk, hogy átadnak magyar focistadionokat, az sem jelent már újat, hogy a létesítmények építése addig húzódik, hogy inkább meg se próbálnak valami értelmezhető ellenfelet hívni egy gálameccsre, de az, ahogy a Vasas új pályáját átadták, több szempontból is egyedülálló. Először is ez egy olyan modern aréna, ami a történelem során először kifejezetten a magyar másodosztály őrületeire készült. Igaz, amikor még bejelentették az új Illovszky Rudolf Stadiont, dobogós volt Kádár János egykori kedvenc klubja az első osztályban, arra pedig még az NB I-ben sem számított senki, hogy ezek után simán kieshetnek ugyanazzal a játékoskerettel. 

 

Illetve azért is történelmi stadionavató ez, mert a klubnál még annyit se öltek bele a gálameccsbe, hogy legalább valami korábbi kupaellenfelet megpróbáljanak elhozni, ha már úgyis egész Európa felkészülési meccseket játszik:

 

azt a DAC-ot hozták el, akik amúgy épp Felcsúton készültek a héten a szlovák bajnokság izgalmaira.

 

A két klubnak konkrétan semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy magyar szurkolóik vannak, illetve az állam (a DAC-nak a szlovák) mindkettőnek épített már stadiont. Igaz, a Vasasnak kisebbet: bár a szurkolók még petíciót is írtak, végül a klubnak volt annyi lélekjelenléte, hogy belássa, még ez a nagyjából 5000 férőhely is ritkán fog megtelni. A ritkán alatt igazából a sohát értem, hiszen amikor jól megy a csapatnak, sem érdeklődik több irántuk 2-3 ezer embernél.

 

SZURKOLÓI KOREOGRÁFIÁN FOGLALTÁK ÖSSZE A VASASNÁL ANGYALFÖLD LÉNYEGÉT

 

A Vasasnak ettől függetlenül mindig volt valami bája: nekem a régi Illovszky a kedvenc stadionjaim közé tartozott, hiszen ki ne szeretne egy olyan szuperarénát, ahol a lelátók igazából földtúrások voltak, a pályára belógni a kerítés alatt lehetett, a büfé egy kirakott műanyag asztalt jelentett, amin dobozos Löwenbraut töltöttek át műanyag pohárba, a pálya biztonsági szabályzata pedig éveken át fejjel lefelé volt a falnak támasztva az összepisált vécében? A Vasas pályáján valahogy a többi klubnál is tovább ott tudott maradni az az 1990-es és 2000-es évekbeli focihangulat, amikor még a szüleink rettegtek, ha kimegyünk meccsre, és csapatok mögött sem politikusok, hanem náluk sokkal kisstílűbb bűnözők álltak.

 

Arra persze felkészültem, hogy ez a hangulat már soha nem marad ott még akkor sem, ha a stadion környéke továbbra is stabilan hozza az egyszerű ember imidzsét, de hát az új Illovszky már közel sem illik bele annyira a képbe, mint elődje: ameddig az szinte belesimult a gyárépületek és a házak alján üzemelő kocsmák látképébe, addig ezt látva olyan érzésem volt, mint amikor Pityu, a középiskolám kedves balfasza menőre zselézett hajjal jött be tablófotózásra: a hajjal nem volt baj, de nem illett hozzá, ráadásul azt is mindenki tudta, hogy a valóság nagyon messze van ettől.

 

Hogy mennyire, azt nagyjából az a tolókocsis kéregető írta le a legjobban, aki nagy éleslátásról tanúbizonyságot kérve a stadion környékén vert tábort, hogy minden idők legjobb szlogenjével szerezzen némi aprót:

 

„Hajrá Vasas, éhes ez a pasas!”

 

Rutinos stadionavatóra járóként sikerült még a gála előtt is egy órával odaérnem az Illovszkyba, ahol épp a Piros-Kék rangadó folyt, ami a valóságban azt takarta, hogy szurkolók fociztak egymás ellen, miközben arra is fény derült, hogy lett papíron teltházas a meccs: egy ötezres stadion avatómeccsén a DAC-nak is fenntartottak egy vendégszektort, és elég meglepő módon érkezett is 2-300 ember Dunaszerdahelyről.

 

Sokat nem volt időm gondolkozni ezen, ugyanis itt egy olyan dimenziókapuba estem bele, amire végképp nem számítottam: megjelent alattam a pályán a színészválogatottat képivselő ősférfi, az ország Vágási Ferije, Nemcsák Károly!

 

IGEN, Ő AZ!

 

Nekem csak itt esett le, hogy a csapat egy része még ott maradt, ezért hirtelen azzal szembesültem, hogy egy magyar stadionban látom spanolni Nemcsák Károlyt Balázs Palival például, amire már tényleg csak a pontot tette fel a semmiből érkező régi-új kedvenc sportújságíróm és szakkommentátorom, Hegyi Iván, aki egy öblös puszival köszönt mindegyiküknek.

 

Nekik még lesz szerepük később, de előbb Kocsis Gergő operetténekes előadta a DAC-hoz már örökre hozzá nőtt Nélküledet, aztán a Vasas jóval kevésbé patetikusabb indulóját énekelte kicsit a füvön szaladgálva, miközben mindenféle modern táncosok kerültek a pályára hogy furcsa keverékét adják az olimpiai megnyitóknak és egy iskolai ünnepségnek. 

 

Ezután vesztem el végleg ebben az alternatív univerzumban: Nemcsák Károly vezetésével a színészválogatott is készült egy közös dallal! Most mondanám, hogy le tudom írni, de inkább felvettem a műsort, mert úgy érzem, elfogytak a szavaim.

 

 

Ha azt hiszed, ennél nem lehet durvább, tévedsz: egyszer csak élő enciklopédiaként konferálták fel azt a Hegyi Ivánt, aki meghívott szakértőként a pályára lépő csapatok neveit sem szokta különösebben használni a Sport TV-n, hogy az Utolsó mohikán zenéjére magát kicsit papírral segítve olvassa fel a Vasas legnagyobb focistáinak a nevét. Nyugi, ezt is felvettem!

 

 

Ezek után még kicsit beszámoltatták Hegyit a legszebb élményeiről, de ezt már jól láthatóan nem tudták feldolgozni a szurkolók, és a dunaszerdahelyi oldalról inkább elkezdték skandálni közben a „lesz még Felvidék Magyarországé” című örökzöldet. Az előzmények ismeretében annyira nem is döbbentem meg azon, hogy az Eye of the Tigerre vonultak be a játékosok, és elkezdődött az ehhez képest amúgy teljesen érdektelen barátságos meccs az NB II harmadik, és a szlovák bajnokság második helyezettje között, kicsit visszarántva engem is abból a lázálomból, amit az előző húsz percben átéltem.

 

HEGYI IVÁN BESZÉL A BAL ALSÓBAN, MIKÖZBEN A DAC-OSOK FELVIDÉKET KÖVETELIK

 

A meccset 2-0-ra nyerte a Vasas, ahol volt pirotechnika meg elég király élőkép, skandálták, hogy szar a Kispest (a hírek szerint a köztévé riportere ezt úgy értelmezte, hogy „csak a Kispest”, és kilátogattak Kispestről is behangolni magukat a jövő héten itt játszott meccsükre), szóval tényleg minden egy olyan csapat focimeccsére emlékeztetett, amire van társadalmi igény. Ez fog majd gyökeresen megváltozni, amikor a hatszoros bajnok Vasas augusztusban újra nekivesekedik a másodosztály izgalmainak.

 

„Azért becserélném én ezt az egész faszságot arra, hogy jövőre ne Csákvárral játsszunk bazmeg”

 

– hangzott el a végső értékelés hazafelé a villamoson egy 30 körüli szurkoló szájából. Szerintem kevesen vitáztak volna ezzel az állítással péntek este az Illovszky Rudolf Stadionban: bármilyen jó nézni az ugráló Vágási Ferit, azért megverni a Fradit ezerszer jobb.

 

FOTÓK ÉS VIDEÓK: Fekő Ádám / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az ostravai kórház covidosztályán dolgozók három hónapon keresztül szedték az Imunor nevű gyógyszert, és alig betegedtek meg közülük.

Az eheti Tsúfos Tükör a német-magyar mérkőzést egy új szemszögből kívánja bemutatni.

Mindez azelőtt derült ki, hogy novemberben ők tartják majd a következő klímakonferenciát.

Ez csak ráerősíthet azon tézisekre, hogy laborból indult a járvány. Mi következik ebből?

Az egyik legfontosabb angol baloldali lap szerkesztője kiakadt azon, hogy a magyar focistákat és szerinte a magyar társadalmat is összemossák Orbán Viktor homofóbiájával és szélsőjobboldaliságával.

A miniszter a kormányinfón az Azonnalinak a főpolgármesterrel készített interjújára is reagált.

5,5 millió beoltottnál nem kell sehova sem maszk, és már védettségi igazolvány is csak a tömegrendezvényekre kell.

A hét kérdése

Nem sikerült a csoda, de az a két pont még így is kettővel több, mint amit a papírforma alapján a szakértők vártak. A kérdés már csak az, hogy a továbbiakban kiknek fogsz drukkolni.

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás