Szerző:
Pintér Bence
Úgy tűnik, Márki-Zay Péter végre tényleg dupla sebességgel hajtott rá a Fidesz-árvákra.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Az emberben néha felmegy a pumpa, a gyerek meg csak üvölt tovább, vagy valami óriási baromságot csinál, direkt idegesít minket, vagy akármi, és akkor az ember arra gondol, hogy immár nincs más megoldás, legalábbis ordítani kell, vagy oda kell egyet csapni.
Ilyenkor, ha van rá lehetőség, a következő a teendő: veszel egy nagy levegőt, esetleg kimész a szobából, leülsz egy percre, iszol egy pohár vizet, vagy ha még mindig mérges vagy, akkor mondjuk a gyerekeid látótávolságán kívül a földhöz vágsz valamit.
Márki-Zay Péter minapi nyilatkozatában, majd az azt (nem) tisztázó Facebook-bejegyzésében talán éppen ez az utóbbi különbségtétel a bizarr: az jut róla az ember eszébe, amikor egy vallatós jelenetben zsákba tömött narancsokkal ütnek valakit, hogy ne hagyjon külsérelmi nyomot. Akkor ugye sokkal jobb, ha nem látszik, valamiért – legalább az orvosok, tanárok sem veszik észre, hogy verik otthon a gyereket.
„A szülő legfontosabb feladata, hogy általa a gyermek megtapasztalja azt a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET, amit mindannyiunk számára jelent a Mennyei Atyánk” – írja Márki-Zay. Még szerencse, hogy Márki-Zay számára teljesen elfogadhatatlan, hogy valaki indulatait a gyermekein töltse ki, hiszen mennyivel parább már belegondolni, hogy Márki-Zayéknál nem indulatosan, hanem előre megfontolt szándékkal fogja, és veri meg a gyerekét a feltétel nélküli szeretet jegyében, Mennyei Atyánk szent dicsőségére. Kicsit sem ijesztő.
ráadásul ez a lény egyébként az, akiben (egy ideig legalábbis) feltétlenül meg kell bíznod a világ dolgait illetően, akitől a legtöbb szempontból függesz.
És mit old meg a fizikai erőszak, vagy ahogy szokás hívni, a „testi fenyítés”? Leginkább semmit. A gyerek nem fog jobban csöndben maradni, nem fogja legközelebb sem emiatt máshogy csinálni, amit csinált, vagy ha mégis, azt nem azért teszi, mert tisztel téged, hanem mert fél tőled, ami azért nem számít olyan nagy győzelemnek egy gyerek-szülő kapcsolatban. Viszont a legkisebb fizikai bántalmazás is hosszú távon rossz hatással van a gyerekre.
A gyerekek ugyanis tényleg gyakran idegesítőek, de ennek leginkább éppen az az oka, hogy mondjuk fáradtak, vagy valami olyan bajuk van, ami ebben a formában jelenik meg, vagy az a bajuk, hogy nem figyelnek rájuk, és fel szeretnék hívni magukra a figyelmet. Minderre az orvosság nem a fizikai erőszak, hanem az odafigyelés, a megértés, nagyobb gyerekek esetében a beszélgetés.
Ha hét gyereked van, az sem mentség arra, ha a felmerülő konfliktushelyzeteket nem tudod így kezelni. Akkor nem kell hét gyereket vállalni.
Természetesen nincs tökéletes szülő, tehát előfordulhat, hogy mégis megtörténik valami ilyesmi: a szülők fáradtak, kimerültek, néha valami teljesen más miatt, vagy másra mérgesek, és akkor megvan a baj. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy bemész a rádióba reklámozni, hogy milyen jó, hogy Kanadában engedik, hogy pofozd a gyereket, hanem az, hogy mélyen elnézést kérsz, és megfogadod, hogy ez soha többé nem fordul elő.
El tudom róluk – de másokról is – képzelni, hogy ahogy szerintük védőfelszerelésben biciklizni lányos dolog, az autós gyerekülés hülyéknek való, és kint a szabadban játszani két bottal sokkal magasabb rendű, mint PC-játékozni, úgy a gyerekekkel szemben alkalmazott fizikai erőszak elfogadásában is élen járhatnak, de a fene tudja, nincs kutatásom ezekről az emberekről.
Ahogy azonban rengeteg gyerek életét mentheti meg a védőfelszerelés és az autósülés, meg úgy általában az, hogy 2019-ben szerencsére sok szempontból jóval előrébb járunk, mint negyven éve, úgy
Olvasnál még Pintér Bencétől? Itt kell nézelődni!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.