Közülük kerül ki a miniszterelnök, aki most már talán tényleg végigcsinálja a brexitet

A brit toryk hamarosan eldöntik, hogy ki legyen a brexitbe belebukó Theresa May utódja, aki végül kivezetheti az országot az EU-ból. De kik a jelöltek?

Theresa May brit miniszterelnök májusi lemondása után a toryk, azaz a lejtmenetben lévő brit konzervatívok elnököt és egyben miniszterelnököt választanak. Az eddig talpon maradt jelöltek vasárnap este vitáztak először nyilvánosan. Abban mindenki egyetértett, hogy az Egyesült Királyságot nem a brexit, hanem leginkább Jeremy Corbyn fenyegeti, aki szerintük rövid úton Venezuelát csinálna az országból, továbbá azt is nyilvánvalóvá tették, hogy nem vinnék magukkal az EP-választáson győztes Brexit Pártot vezető Nigel Farage-t faltörő kosnak a tárgyalásokra.

London egykori polgármestere, az egykori külügyminiszter May lemondása óta kerülte a médiát, eddig a háttérben kampányolt, és alig néhány napja állt nyilvánosság elé a programjával, ami a jövedelemadó csökkentésével és sok egyéb ígérethalmazzal rúgná be a brexit által sokkolt gazdaságot. Johnson az első interjújában személyes felelősségének nevezte a brexit végrehajtását.

Még nem tudni, hogy Trump váratlan támogatása segíti-e a kampányát vagy sem: az amerikai elnök a diplomáciában teljesen szokatlan módon avatkozott be a brit belpolitikába, amikor Johnson-t „rendes fickó”-nak nevezte, aki szerinte „nagyszerű munkát végezne”. Johnson az első nyilvános interjújában rögtön keménykedni kezdett, és

Kik vannak még versenyben?

A fogadóirodák szerint Johnson egyik legesélyesebb kihívója Michael Gove környezetvédelmi miniszter, aki viszont az elemzők szerint amúgy épp most esett ki a versenyből nemrég kiszivárgott kokainbotránya miatt. A húsz évvel ezelőtti történetben nem is a használat verte ki a biztosítékot, hanem Gove-nak a drogfogyasztókat bíráló cikke, amit pont abban az időben írt, mikor ő is aktív fogyasztó volt, ami miatt ellenfelei kétszínűséggel vádolják. Más teóriák szerint a szivárogtatás célja Gove népszerűségének növelése volt, a (papos külsejű) miniszter talán nem akart lemaradni a tory képviselőket mostanában sorozatban megrázó drogbotrányokról.

Az őszinteség népszerűséget hozhat a fiatal szavazók között, a konzervatív párt tagsága azonban keményebb dió. Gove látszólag hosszú távon gondolkozik, megválasztása esetén áfacsökkentéssel stimulálná a gazdaságot, ami a tory közönség igényein túlmutató ígéret.

Egy másik esélyes jelölt Jeremy Hunt külügyminiszter, az egyedüli elnökaspiráns, aki három éve az EU-tagság mellett kampányolt, a népszavazás óta viszont következetesen kilépés-párti. Hunt szerint brexit nélkül „se konzervatív kormány, de még csak konzervatív párt sem lesz” a következő választás után, vagyis a konzervatív erőtér felmorzsolódik a Labour és a Farage-ék között. Johnson konfrontatív politikájával szemben Hunt az egyetlen „komoly” jelöltnek nevezi magát, aki visszahódítaná a centrumszavazókat a konzervatívoknak, és aki (szerinte) kifinomult diplomáciai érzékének köszönhetően a legalkalmasabb a kilépési tárgyalások lebonyolítására ebben a vészterhes időben. Kérdés, hogy ez az ízig-vérig „szürke államférfi”-kiállás és a tory szavazótábor vándorlásának szakszerű elemzése elég lesz-e ahhoz, hogy kitűnjön a sorból.

Egy igazi brit karikatúra

Komolyan szóba jöhető jelölt még egy igazi brit karikatúra, Rory Stewart nemzetközi fejlesztési miniszter. Stewart saját bevallása szerint realista, nem hisz az újratárgyalás sikerében, és meglehetősen pesszimista a többi jelölt brüsszeli „izmozásával” kapcsolatban. Közben bájosan naív ötletekkel áll elő: felállítana egy szakértőkből és laikusokból álló nemzetgyűlést, ami megvitatná a brexit helyzetet, hogy ezzel rázza fel a „bunkerekbe zárkózó parlamenti képviselőket”. Az erről szóló videója nagy népszerűségnek örvend.

és a környezetvédelmi miniszterrel szemben úgy tűnik, ő egyelőre jól jött ki az őszinteségi rohamból. Stewart az utóbbi napokban sikeresen építette fel a külsős és esélytelen, ám épp ezért szokatlan elképzelésekkel rendelkező jelölt képét, aki felkavarná az állóvizet; cinikus kiszólásaival pedig finoman határolódik el a többi jelölttől, akik így vagy úgy, de közösen sárosak az elhúzódó kilépési folyamatban.

Akiknek kevés esélye van

hiszen az elmúlt hetekben veszélyes kommunikációs csapdába kormányozta magát a parlament felfüggesztésének belengetésével, amivel azonnal össztűz alá vonta magát.

Sajid Javid belügyminiszternek viszont ebben a környezetben egyelőre kevesen hiszik el a brexit iránti elkötelezettségét. Javid Stewarthoz hasonlóan szintén a nép embere szerepben tetszeleg, ami egyébként tényszerűen igaz: ő valóban egy állami iskolában szocializálódott jelölt, de a konzervatív párttagság számára még ma sem igazi hívószó a „mutassuk meg, hogy bárkiből lehet miniszterelnök”-szlogen, így

A fogadóirodák szerint egyiküknek sincs sok esélye a végső győzelemre.

Végül a konzervatív párttagok döntenek majd

A következő napokban a konzervatív képviselők két csúcsjelöltre fogják szűkíteni a tízes listát. A csúcsjelöltek közül aztán a tory párttagok fognak választani. A tévévitákból, a „kabinettagok ütközeteiből” igazából Johnson végső ellenfele fog előkerülni. Johnson a háttérben talán már el is döntötte a versenyt. Eddig legalábbis jól taktikázott: a volt külügyminiszter még tavaly, az első brexitcsomag összeállításakor lemondott, így kimaradt az utóbbi hónapok szerecsétlenkedéséből.

mivel a csatorna túloldalán éppen az örökségét építgető német kancelárral, és a megválasztása óta gauillista, a britekkel szemben keményen fellépő francia elnökkel találkozna. Macron meg is üzente Johnsonnak, hogy a brexitszámla ki nem fizetése a britek számára nem járható út, hiszen az pont olyan súlyos, következetlen lépés lenne, mint egy államadósság leírás.

A konzervatív képviselők kedden és szerdán szűkítik le a jelöltek névsorát két emberre, majd a párttagok várhatóan július 22-én szavaznak majd az új pártelnökről és miniszterelnökről.