+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tóth András
2019. június 17. hétfő, 16:20
Hogyan lehet kiharcolni kétjegyű fizetésemelést? Leginkább munkahelyi szinten, és anélkül, hogy az ellenzéki pártok a sztrájkra rátelepednének. De ki segít a humánértelmiségi közalkalmazottakon?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A tavaly év végi tiltakozáshullám a „rabszolgatörvény” ellen és az azzal időben részben egybeeső sztrájkhullám a kétjegyű fizetésemelésekért mindent elmondott a magyar szakszervezeti mozgalom és munkavállalók állapotáról, amit még esetleg nem tudtunk volna. Álmok és csalfa remények hulltak porba, szervezetek akcióképességének a felső határára derült fény, s arra, hogy hol van a közös cselekvésre lehetőség.

 

A legfontosabb tanulságok a következők.

 

1. A sikeres sztrájkok az iparban és a kereskedelemben folytatott magasabb bérekért folytatott megmozdulások voltak. Munkahelyi szinten. A tartóssá váló munkaerőhiány megnövelte a munkavállalók bátorságát. Az országhatár eddig is nyitva volt, de ma már itthon is versenyeznek a munkáskézért. Itthon is fel lehet lépni, s ha nem sikerül, akkor a szomszédban két kézzel kapnak az álláskereső után. Így megnőtt a bátorság.

 

2. Munkahelyi szinten van meg a közös cselekvéshez szükséges bizalom, s értelme a cselekvésnek. Itt még kalkulálható a nyereség és az erőfeszítés kockázata. Ez a valóságos közössége a magyar munkavállalóknak.

 

3. A munkahelyi szintű fellépésnek még egy előnye van: kizárhatják a politikát. A magyar munkavállalók ugyanúgy megosztottak, mint a választópolgárok: nagyrészük inkább jobboldali, vagy ha nem is az, a jobboldal által felkarolt tradicionális családmodell híve, elutasítja a migrációt, csalódott a baloldalban. Ha nem is tartják aranykornak azt, ami most van (egy ismert jobboldali országos szakszervezeti vezető jellemezte aranykornak a mai helyzetet), de

 

hosszú évtizedek óta először félnek kevésbé a munkanélküliségtől, és a 2008-as mély válság óta először emelkednek komoly mértékben a béreik

 

– mindez többet nyom a latba a szemükben, mint az általuk is fájlalt korrupció. Ezért nagy részük nem akar politizálni.

 

Pláne kevesebben akarnak felvállalni ellenzéki témákat. Sőt, néha kifejezetten dühösek amiatt, hogy rájuk telepszenek a „politikai haszonlesők”, CEU-ért tiltakozó táblákkal „kompromittálják” a saját, jogosnak tartott követeléseiket. Ilyen mondatokat hallottam, s láttam a dühös pillantásokat a rabszolgatörvény ellen tartott megmozdulásokon és útlezárásokon, ahol megjelentek a szolidaritásukat kifejezni akaró baloldali pártok aktivistái is pártjuk színes dzsekijében és politikai követeléseiket kifejező tábláikkal.

 

Csalfa remény a baloldali diákok és a „munkásosztály” közös harcában bízni. A munkások nagy részétől nagyon távol áll a progresszív és marxizáló fiatal értelmiség.

 

4. A rabszolgatörvény elleni szakszervezeti tiltakozások erőtlensége, s az országos sztrájkfenyegetés lufija megmutatta, hogy a megosztott szakszervezeti mozgalom nem képes egységesen fellépni, s nem képes érdemben nyomást gyakorolni a politikai folyamatokra. Se mozgósító erő, se egység, se fegyver és paripa.

 

5. Ahhoz képest, hogy az elmúlt évtizedekben alig volt sztrájk, beszélhetünk sztrájkhullámról. De ahhoz képest, hogy milyen nagy arányú a munkaerőhiány és milyen gyorsan emelkednek a bérek, alig számítottak valamit a sztrájkok. Ez azt mutatja, hogy az elmúlt harminc évben nagyon meggyengültek a szakszervezetek, és kevés munkahelyen van szakszervezet. Olyan szakszervezet meg pláne kevés van, ahol van vezetni képes és bátor aktivistamag, akik tudják, hogyan kell sztrájkolni, és akiket követnek a munkavállalók.

 

6. A mai Magyarországon a reális szervezkedési alap a munkahely és a lokális (regionális munkaerőpiac). A nagyobb gyárak és ipari parkok, s az őket körülvevő harminc kilométeres környék, ahonnan még bejárnak dolgozni, s amelyen belül egymással versengenek a munkáltatók a munkavállalókért.

 

7. Ha a szakszervezeti mozgalom meg akarja állítani a harminc éve folyó, hol gyors, hol lassú lejtmenetet, akkor most van itt az idő arra, hogy nekiálljon a munkahelyi szervezetek munkájának támogatásának, a helyi aktivisták képzésének. Csak ott lesznek sikeres sztrájkok, ahol vannak erős szervezetek, képzett aktivisták, dolgukat tudó helyi vezetők. Ehhez komoly munkára, jogi, szervezési és kampányfogási technikákat nyújtó segítségre és képzésekre van szükség, s arra kell megtanítani a munkahelyi aktivistákat (mert ez is egy szakma), hogy hogyan lehet közösséget építeni, egyéni érdeket képviselni, vállalatvezetéssel hatékonyan tárgyalni.

 

8. Ennek kulcsa a feleslegesen sok és a munkahelyektől távol levő (Budapesten székelő) országos és ágazati szakszervezet munkahelyi szervezeteinek egybefogása regionális szinten. Közös regionális szakszervezeti központokra van szükség, ahol van pénz, szakértő, aki gyorsan tud helyben segíteni.

 

9. Ez mindenkinek az érdeke hosszútávon, nem csak a munkavállalóké. Mert csak magasabb bérek, jobb munkakörülmények lassíthatják le a munkavállalók elvándorlását, az ország kiüresedését. S

 

helyi szinten jobban be lehet lőni, mi az, amiért még lehet alkudni, anélkül, hogy a cég létét veszélyeztessék a túl magas elvárások. Ennek legjobb formája a munkahelyi alku.

 

10. A kormány egyetlen eszközzel tudja hatékonyan támogatni a munkavállalók harcát az itthon maradásukért, hogy ne csak a Hegyeshalomtól nyugatra lehessen jól keresni: további adócsökkentésekkel teret biztosít a munkáltatói oldalon, hogy költségoldalon versenyképessége ne romoljon a vállalkozásoknak a hirtelen nagy arányú béremelések miatt.

 

11. A legreménytelenebb helyzetben a humánértelmiség derékhadát alkotó állami közalkalmazottak vannak. Az elmúlt évek bérrobbanása még nyilvánvalóbbá tette szomorú bérlemaradásukat. De tehetetlenek a minden fellépésre erőteljesen visszavágó államhatalommal szemben, amely centralizációval és átszervezésekkel igyekszik megoldani a közintézmények humánszolgáltatás-színvonalának romlását, és kicserélhető csavarként tekint a munkavállalókra. Az idősebbeknek és a kevésbé vállalkozó szelleműeknek marad a keserű dohogás, a többiek előtt meg nyitott a határ.

 

A szerző politológus. Olvass még tőle az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Igor Matovičról kiderült, hogy forrásmegjelölés nélkül vett át egy csomó szöveget a szakdolgozatában. Most azt mondja: ha tényleg plagizált, „de facto tolvaj” lett belőle.

A bécsi magyar nagykövet szerint nem igaz, hogy a magyar kormány iszlámellenes lenne, valójában a keresztények érdekében lépnek fel.

Az eddigi tartományi szabályozás szerint a pártoknak ugyanannyi férfit és nőt kellett indítaniuk a tartományi választásokon. Most az AfD perelt, és nyert.

António Costa sem szeretné, ha jogállamisági feltételhez kötnék az EU új hitelprogramját, de egészen más miatt, mint Orbán Viktor: a portugál miniszterelnök szerint ugyanis az értékekkel nem szabadna kereskedni.

Müller Cecília tisztifőorvos dönthet arról a járványügyi adatok alapján mostantól, legyenek-e az egyébként fertőzöttként besorolt országokon belül alacsony esetszámúként, vagyis
zölddel megjelölt területek.

A hatóságok már meg is kezdték az ellenzéki „panaszkodók” letartóztatását.

Úgy tűnik, hajlunk a miniszterelnök javaslatára, és idén inkább Magyarországot fedezzük fel. A balatoni foglalások száma is nagyot nőtt még az elmúlt évihez képest is.

A hét kérdése

Jól összezavarta az idei vakációszezont a koronavírus, de aki akar, az bel- és külföldre is elég sok helyre tud utazni. És te merre mész idén nyáron? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Ehhez a nyárhoz épp illik!

A legintelligensebb magyar DJ újra toporgást rendez Budapesten júlis 18-án.

Kis koncertek lehetnek, például Entrópia Architektúra is!

Az egyik fideszes, a másik nem különösebben: Békés Márton vs Pető Péter.

Minden háztartás kedvenc lázadójáról lesz szó.

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás