+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szakács András
2019. június 14. péntek, 11:24
A Fidesz-árvák után az EP-választások eredményeit elnézve létrejött a baloldal árváinak tömege is. Ez ma Magyarországon az egyetlen politikai tér, ahol vákuum alakult ki, ebben a közegben van valódi esélye Puzsér Róbertnek. Már csak bele kell kergetni őt a konfliktusokba.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az elmúlt hetekben nem volt nap, hogy ne jelenjen meg hír Kerpel-Fronius Gáborral, Karácsony Gergellyel vagy Kálmán Olgával kapcsolatban. A csatazaj elültével Puzsér Róbert úgy tűnik, hamar kikopott a napi hírfolyamból, és a verseny már csak az előbb említett három személy között zajlik. Azonban Puzsér nem tűnt el, a héten mutatja be programját. Ennek kapcsán érdemes megvizsgálnunk, hogy vajon van-e még esélye a visszatérésre.

 

Röviden: van.

 

Az előválasztási kampányból való kiszállással ugyanis sokkal nagyobb esélyt adott önmagának, mintha bennmaradt volna. Amíg a többi párt egymást gyűri, rendezheti igencsak szétzilált kampányát, és újragondolhatja az eddig kevés sikert hozó politikai kommunikációs stratégiáját.

 

Főpolgármesteri kampánya még a rabszolgatörvény elleni tüntetések idején és részben annak is köszönhetően került ugyanis hullámvölgybe. Onnan mai napig nem sikerült újra feltörnie. Az eddig látottak alapján kampányának sikertelensége két fő okra vezethető vissza.

 

1. A politikai centrum bukása

 

Puzsér Róbert kampányát két fontos mondás köré építette fel. Egyike ezeknek a Sétáló Budapest, ami egy jól sikerült brand, egyszerre szakmai irány és politikai kinyilatkoztatás. A részletes kibontása ezekben a napokban történik meg, azonban még enélkül is láthatóan ez a kampány legjobban működő eleme, változtatásra tehát itt nincs szükség.

 

A kampány másik fontos mondásának azonban az „új politikai centrum kialakítását” szánták. Ez valójában azonban a magyar politikatörténetben nem számít különösen újító narratívának. A centrumpolitikai próbálkozásoknak Magyarországon ugyanis már több évtizedes hagyománya van. Olyannyira, hogy még egy ilyen nevű politikai alakulat is alakult Kupa Mihály vezetésével. A Centrum Párt el is indult a 2002-es választásokon, de végül az 5 százalékot sem érte el a szervezet.

 

Magyarországon időről időre felüti tehát a fejét az a politikai tévképzet, miszerint az aktuális pártrendszert domináló pártokat nem jobbról vagy balról, hanem középről lehet és kell megelőzni. Számtalan politikus és szakértő próbálta megkeresni Magyarország centrumszavazóit, akik az elmélet szerint csak a pillanatra vártnak, hogy végre egy centrumerő mellett aktivizálhassák magukat.

 

Az elmélet szerint ráadásul ez a centrumerő, ahogy arra Puzsér is mindig utalt a nyilatkozataiban, kellően integratív ahhoz, hogy magához tudja vonzani a jobb- és baloldali szavazókat is. Érdekesség, hogy a puzséri centrumban a liberálisok sosem kerülnek említésre, kivéve a neoliberálisok kontextusában, akik viszont szerinte kívül helyezkednek a centrumon, tehát mint szélsőség léteznek. Ezért aztán velük szemben is jön létre az új politikai közösség majd.

 

A politikai centrumba vetett hit egy évek óta félreértelmezett kutatási eredményeknek köszönhető: Magyarországon ugyanis a legtöbben 2015 óta a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak felmérése szerint középre, a centrumhoz sorolják magukat. Azonban – és ezt nem veszik észre a politikai centrumot álmodók – „az önmagukat centrumba sorolók” (49 százalék) között találhatók a legnagyobb arányban azok, akik vagy nem tudtak, vagy nem akarták megmondani, hogy egy most vasárnapi választáson kire szavaznának.

 

Ráadásul azt is állítják, hogy semmiképp sem mennének el szavazni ezen a napon. Közel harmaduk bizonytalan, további 18–18 százalékuk pedig titkolja pártpreferenciáját, vagy éppen nem kíván elmenni a választásra. A centrumszavazók 17 százaléka a Fidesz-KDNP-re szavazna, és ebben a kategóriában nincs másik párt, amely parlamenti küszöb feletti támogatottsággal (!) rendelkezne. A centrumban tehát pont azokból van a legkevesebb, akikre egy ellenzéki pártnak és jelöltnek szüksége van: aktív, választásokra járó ellenzéki szavazóból.

 

Hol keresse tehát Puzsér a szavazóit a centrum helyett? Ez az EP-választási eredmények kapcsán egyértelmű. Magyarországon, de legfőképpen Budapesten gyakorlatilag megsemmisült a baloldal, és két liberális párt is kinőtt a földből. A Fidesz továbbra is a markában tartja a jobboldalt, és hogy a Jobbik még véletlenül se tudjon visszakanyarodni a radikális vonalhoz, egyengeti a Mi Hazánk útját is.

 

De ha valóban beszélhetünk olyanról, hogy politikai árvák, akkor a Fidesz-árvák után az EP-választások eredményeit elnézve

 

létrejött a baloldal árváinak tömege is.

 

Ez ma Magyarországon az egyetlen politikai tér, ahol vákuum alakult ki, ebben a közegben van valódi esélye Puzsér Róbertnek a kampányban.

 

2. Személyközpontú kampány

 

Szeretjük különlegesnek látni és láttatni a magyar belpolitikát. Rendre felmerül a valódi elemzők és az álelemzők között, és persze a közbeszédben is, hogy Magyarországot nem értik a nyugati újságírók, politológusok. Nem értik, mert a nemzetközi és saját nemzeti trendjeik alapján próbálják elemezni a magyar helyzetet.

 

Szerintük Magyarország saját pályát ír le, hiszen az ország a nyugat-európai nemzetállami fejlődésből a huszadik században negyven évre kiesett. A huszonegyedikben pedig láthatóan ez a fejlődés nem ott folytatódik, ahol abbamaradt, hanem másfajta pályán próbálja majd meg ledolgozni a lemaradást. Magyarország tehát a 21. évszázad elején nem megismétli a nyugati államok múlt századi fejlődési pályáját, hanem újat jár be helyette.

 

Ez azonban nincs minden esetben így, és erre Puzsér Róbert és Kálmán Olga megjelenése is jó példa. Ez ugyanis korántsem egy sajátos magyar jelenség, sokkal inkább a nemzetközi trendekhez való igazodás. Egy olyan trendhez, amiben nyugaton Beppe Grillo, keleten pedig Vologyimir Zelenszkij ért el elsőként sikert. Kérdés, hogy miben más a magyar Puzsér Róbert-jelenség az előbbiekhez képest? Csak a hibás centrumpolitizás miatt került hullámvölgybe a kampánya?

 

Techet Péter a héten már feltárt öt indokot azzal kapcsolatban, hogy mi akadályozza Puzsér Róbertet a siker elérésében. Techet röviden összefoglalva úgy látja, hogy Puzsér Róbertben megvan az a grilliói személyiség és világlátás, amikkel a választók tömegei is szimpatizálhatnának. De ezt eddig nem sikerült tömegekhez eljuttatnia.

 

Én magam is egyetértek ezzel a meglátással, és véleményem szerint egyértelműen azonosíthatóak is ennek az okai. Egyrészt a már említett hibás politikaicentrum-stratégia, másrészt pedig az, hogy

 

Puzsér Róbert kampányából Puzsér Róbert hiányzik a legjobban.

 

Puzsért Róbert teljesen feladta showman személyiségét és a brandet, ami egyáltalán megteremtette számára azt az ismertséget, ami aztán esélyt adott neki a politizálásra. Az ember, aki a kamerák előtti szereplésével lett ismert, teljesen eltűnt a kamerák elől. Míg az LMP támogatta az indulását, szóvivőt adott mellé, aki helyette jelent meg a szerepléseken, most pedig kampányfőnöke osztja és fogadja a csapásokat.

 

Ez abból a téves politikai kommunikációs helyzetértékelésből fakadhat, hogy Puzsér egy olyan politikai szereplő, mint bármelyik másik „klasszikus” politikus Magyarországon. Ha így lenne, valóban figyelni kellene arra, hogy ne használódjon el az arca és a neve a napi csatározásokban, hogy legyen körülötte olyan, aki helyette osztja és fogadja a csapásokat, mikor őt magát óvni kell.

 

Puzsér Róbertet mint politikust azonban – ha valóban a Grillót és Zelenszkijt, illetve részben Trumpot is kitermelő időszak gyermeke – nem óvni kell a konfliktusoktól, hanem belekergetni azokba.

 

Az esetek döntő többségében csak egy jól hangzó közhely a politikában, hogy mindegy, mit írnak rólad, csak írjanak, mert a negatív hír is hír. Ez a bulvárban a celebek kapcsán igaz lehet, de a politikában közel sem annyira jó, ha negatív hírekkel sikerül csak a felszínen maradni. Kivéve, ha valakitől a választók pont a botránypolitizálást várják. Márpedig Puzsér Róbertnek pontosan erre kell építenie, a politikai botrányok lekövetésére és előidézésére.

 

Puzsér Róbert jelenleg egy politikusnak állt showman, aki most pont olyan komolyan veszi magát, mint bármelyik másik politikus. Akkor tulajdonképpen miben is másabb, több és jobb náluk, kérdezheti magától a választó. A jövőben sokkal inkább meg kell maradnia tehát egy politizáló showmannek a politikusok között, nem pedig eggyé válnia velük. Provokatív Facebook-posztok helyett provokatív Facebook-videók készítése jelentheti a kiutat a mostani gödörből, amikben szemtől szembe konfrontálódik.

 

Ne feledjük: egy ország ismerte meg annak köszönhetően, hogy élő egyenes adásban volt képes bárkinek a szemébe mondani az őszinte véleményét a teljesítményéről. Azt a véleményt, amit a nézők is legszívesebben az arcába ordítottak volna a fellépőknek. A választók a kampányban sem várnak tőle mást, csak most azt szeretnék látni tőle, hogy énekesek helyett politikusoknak olvas be.

 

Olvass még Szakács Andrástól az Azonnalin!

 

FOTÓ: Sétáló Budapest / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Prostituáltak tüntettek szombaton Hamburg piroslámpás negyedében, hogy újranyithassanak a munkahelyeik, amelyeket a koronavírus-járványra hivatkozva zártak be.

Az egyik legöldöklőbb elnökválasztási küzdelem folyik Lengyelországban. Izraelezés, oltásellenesség, Varsó kiárusítása és még sok más az elnökválasztási őrület utolsó napjaiban. Fotóriport Varsóból!

A budapesti főpolgármester nem áll bele a miniszterelnök-jelölti küzdelembe, pedig Márki-Zay nemrég még erre kérlelte. Karácsony azt is mondta: a fővárosi korrupcióellenes bizottság a saját koalíciós partnereinek is okozhat kellemetlen pillanatokat.

Legalábbis annál, mint amit eredetileg beismertek: a statisztikai hivatal teljesen új adatokat közöl erről a most kiadott jelentésében.

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

Aleksandar Vučić szerb elnök pedig úgy reagált a tüntetésekre: ha az ellenzék változást akar, akkor vagy nyerjék meg a választásokat vagy öljék meg őt.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás