Az 1905-ös szintre zuhant le Kelet-Németország lakosságszáma

Míg Nyugat-Németországban annyian élnek 2019-ben, mint eddig még soha, Kelet-Németországból folyamatosan vándorolnak el az emberek. Holott 1945-ig, Németország kettészakításáig még mindkét országrész lakossága párhuzamosan nőtt.

Németország újraegyesülése ellenére az elmúlt harminc évben továbbra is ugyanúgy nő a különbség a keleti és a nyugati országrész népességszáma között, foglalja össze az IFO Intézet drezdai kirendeltségének friss gazdaságtörténeti kutatását a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg Nyugat-Németországban, az egykori NSZK területén annyian élnek ma, mint még soha, addig Kelet-Németország, azaz az egykori NDK népességszáma az 1905-ös szintre zuhant vissza.

Mint az a grafikán látható, a második világháború végéig, Németország két részre szakítása előtt nagyjából párhuzamosan nőtt mindkét országrész népessége. A mai nagy különbségnek három oka van.

1. Az első katalizátor az NDK-ból való tömeges nyugatra vándorlás volt 1949 és a berlini fal átadása, 1961 között. Rengetegen döntöttek akkor úgy, hogy a szocializmus szovjet mintára történő építése helyett a Wirtschaftswundert választják. Ez idő alatt nagyjából kétmillió ember költözött át az NDK-ból az NSZK-ba.

2. Míg az eleve babyboomot átélő Nyugat-Németországba nem csak az NDK-ból települtek át, hanem a hatvanas-hetvenes évek során rengeteg dél-európai (főleg olasz, portugál, később jugoszláv és török), majd aztán később romániai német (erdélyi szász, szatmári és bánáti sváb) vendégmunkás is érkezett, addig Kelet-Németország egyáltalán nem volt tömeges migrációs célpont a szocializmus időszaka alatt.

3. A harmadik nagy döfés a keleti területeknek aztán végül az ottani rendszerváltás és a német újjáegyesülés volt: miután erre végre lehetőségük lett, tömegek fogták magukat, hogy áttelepüljenek a német gazdasági növekedésért leginkább felelős nyugati országrészekbe. Ezen még az sem segített, hogy ezzel párhuzamosan számos nyugatnémet próbált szerencsét a keletnémet nagyvárosokban, főleg Kelet-Berlin menőbb részein, Lipcsében és Drezdában. Igaz, ők főleg fiatal, romantikus értelmiségiek voltak, akik klubokat, galériákat, szórakozóhelyeket alapítottak. Velük szemben egymillióan voltak azok a keletnémetek, akik a tömeges munkanélküliség és a kilátástalanság miatt vonzóbbnak látták még a Ruhr-vidéket is az Uckermarknál. (A keletnémet vidékre egyébként ma számos lengyel költözik át a nyugat-lengyelországinál kedvezőbb telekárak miatt.)

Felix Röser, a kutatás szerzője megjegyezte, hogy mára lassan ugyan, de közelednek egymás a keleti és a nyugati bérek, valamint a munkanélküliségi mutatók, a német újjáegyesülés lényegében kivéreztette a kelet-németországi vidéki terüleket. Bár az elmúlt időszakban többen is felvetették, hogy a Kelet-Németországra fordítandó támogatásokat inkább a gazdaságilag valamennyire erős nagyvárosokra fordítsák, Röser szerint ez végzetes lenne a vidékre nézve. Az is igaz viszont, hogy

Vagyis: ma mindkét szászországi város Hamburggal (1,8 millió lakos), Münchennel (1,5 millió lakos) és Kölnnel (1 millió lakos) játszana egy ligában az országban, ahol a főváros, Berlin egyébként sem egy vízfej.

CÍMLAPFOTÓ: Harmon Rapp / Pxhere