+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2019. június 11. kedd, 07:18
A liberális/balközép oldalon a pártnak helye nincs, az antiliberális teret uralja a Fidesz, és megérkezett oda a 2006–2013 közötti Jobbik is a Mi Hazánk képében. Innen szép felállni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Mostanában viszonylag kevesebb szó esik a Jobbikról, és annak jövőjéről. Az alábbiakban nem az EP-választás eredményének értékelésével foglalkozom, hanem kezdem néhány olyan eredménnyel, amelyeket Gerő Márton és Szabó Andrea az MTA TK gondozásában „A magyar társadalom és politika, 2019” címmel kiadott könyvében olvashatunk. A 2018 őszén, 2700 felnőtt megkérdezésével készített reprezentatív felmérés önmagában is komoly hozzáadott értékkel bír a közélet számára, de emellett politikusi vélelmezéseket is több esetben helyrepofozó munka.

 

Erre csak egy szemléletes példaként álljanak itt a Kádár-rendszer, a posztszocializmus vagy az Orbán-rezsim megítélésére vonatkozó kérdések, amelyek során a nyugdíjak mértéke, az elhelyezkedés lehetősége, munkalehetőségek, a családalapítás lehetősége, a családok helyzete, a vidéken élők boldogulása kapcsán mondtak véleményt a megkérdezettek. Továbbá azt is értékelték, hogy mindent egybevetve melyik korszak volt a jobb. S akkor jöjjön a fekete leves: egyetlenegy dimenzió nincs, amelyben az 1990–2010 közötti korszak megelőzné az Orbán-rezsimet. Ami (a „régi ellenzékieknek”) megnyugtató (lehet), az talán a „nem tudja” válaszolók nem éppen alacsony aránya e kérdések esetében.

 

Nincs hely a jobboldalon

 

A kutatás során a magyar társadalom ideológiai orientációját is felmérték. A kiindulópont az, hogy a 2010-es éveket eleve jellemezte egy jobbra tolódás. A 2010-es és 2014-es választás jobbra tolta a választókat, a köztes időszakokban pedig a középre húzás volt a jellemző. A 2018-as országgyűlési választást követően viszont egyértelműen csökkent a baloldali póluson elhelyezkedők aránya. Hangsúlyozni kell: a társadalom jobbra tolódása nem jelenti a jobboldal táborának növekedését, ugyanakkor – mint Gerő és Szabó maguk is hangsúlyozzák – a 2015-ös korábbi, hasonló adatfelvételhez képest a jobboldalon belül a Fidesz pozícióerősödése következett be, a párt uralja azokat, akik magukat jobbra sorolják.

 

Ebből a tortából a Jobbik jelentős részesedésveszteséget könyvelhetett el. Gondolhatnánk, ez a néppártosodás természetes következménye lenne, lévén középre nyitogatott a Jobbik. Mindenesetre míg a jobboldal 32 százalékát fogta a Jobbik 2015-ben, 2018 őszére – a súlyos veresége, ellentmondásos (köz)politikai kommunikációja és permanens szervezeti válsága közepette – már csak 11 százalékát.

 

Ami egy további elmozdulás a 2015-os kutatási eredményekhez képest, hogy 2018 őszére

 

a magukat centrumba sorolók körében a hagyományos baloldali pártok és a Jobbik támogatottága egyaránt a felére zsugorodott.

 

Az életkort tekintve a centrumban elhelyezkedők körében egyébként felülreprezentáltak a fiatalok, továbbá a 30-39 évesek.

 

Az előbbiekhez még egy további adat immáron a főiskolások-egyetemisták körében készített kutatásból (Aktív Fiatalok Magyarországon 2019): a korábbi hullámok (2011, 2013, 2015) mindegyike során a Jobbik volt a legnépszerűbb párt az előbbiek körében, viszont 2019-ben a Momentum és a Fidesz mögött már csak a harmadik tudott lenni. Négy évvel ezelőtt a megkérdezettek 20 százaléka választotta pártjául a Jobbikot, 2019 februárjában már csak 14 százaléka – nyomában az MKKP 13 százalékkal.

 

Nincs hova mozdulni

 

Természetesen amellett, hogy egy-egy kutatásból csak óvatos következtetéseket szabad levonni, mégis megpróbálkozom néhánnyal: ezek szerint a Jobbik egyrészt kiszorulóban van a jobboldali pólusból, másrészt (egyelőre) a centrumból és immár a fiatalok köréből is.

 

A fenti adatok tükrében tehát a választást követően jelentős mértékben visszaesett Jobbiknak komoly problémái lehetnek a szavazói tartalékok tekintetében. A markáns jobboldalra nem tud visszamenni, a középen állóknak tömegében nem pártja, a fiatalokra pedig bejelentkezett a Momentum. A Jobbik mérséklése tehát azt eredményezhette, hogy elveszítette mindazokat a jellemzőit, amelyek alapján szavazók tömegének leírhatóvá lenne az, hogy mit is jelent és mit is képvisel a Jobbik. A mérséklődés következménye az lehet, hogy belavírozta magát egy olyan helyzetbe, amelyből egyik irányba sem tud elmozdulni.

 

Nem tudni, hogy a címben foglaltaknak megfelelően a Jobbik a jéghegynek csapódik-e hamarosan, de az biztos, hogy most a Titanicon csücsül. Ebből kijönni messze nem lesz egyszerű egy olyan politikai térben, amely annyiban tényleg visszarendeződött 2010 elé, hogy a liberális/balközép – antiliberális – nem politikatudományi értelemben vett – törésvonal élesedhet (lásd az EP-választás eredményét). Ez még csak egy lehetséges kimenete csak a magyar politikának, mindenesetre, ha afelé mennek a folyamatok, úgy a Jobbik ezen tengely mentén elvérezhet.

 

A liberális/balközép oldalon neki helye nincs, az antiliberális teret uralja a Fidesz, és megérkezett oda a 2006–2013 közötti Jobbik is a Mi Hazánk „személyében”.

 

Az előbbi tehát olyan stratégiai kihívás, amelyet könnyen lehet, hogy a párt nem tud megoldani. Nagy kérdés lesz, hogy egykori, azaz 2018. április 8-i támogatóinak többsége kire szavazna az önkormányzati választáson? Visszamennek-e hozzá, vagy az antiorbánizmus jegyében más, jelenleg erősebb, húzóerővel rendelkező pártot támogatnak, esetleg a Fidesz–KNDP (helyi) táborát erősítik? 

 

Eltűnő mítoszok

 

A Jobbik EP-kampánya megmutatta, hogy milyen a beszorultság állapota. Előtte és azóta sem tudnak olyan (köz)politikai állásfoglalással élni, ami miatt bárkinek érdekes lenne egy jobbikos megszólaló. A párt szervezeti válságát kezelgeti, Jakab Péter frakcióvezetői helyzetbe hozásával hangosabb, de nem tartalmasabb lesz a Jobbik. Vona Gábor sem volt különösképpen egy saját vagy további szavazótáborokat intergálni képes vezető (erről ismét egy MTA-kötetből, Gerő Márton és Szabó Andrea „A társadalom politikai integrációja. A politikai értékcsoportok” c. tanulmánya), jelen politikusi gárdájában pedig szintén nem látszik olyan személyiség, aki az utóbbi hetekben felbukkant a baloldalon.

 

A Titanicról saját korában az járta, hogy elsüllyeszthetetlen, és egyike volt ez a vele kapcsolatos mítoszoknak.

 

Annak a mítosza, hogy a Jobbik 21. századi párt lenne – mint állították politikusai – már ott elsüllyedt, amikor gazdasági-politikai szürke zónába lépdelt Simicska Lajossal,

 

ahogyan szervezeti ereje is távoli emlék, kései mítosz immár.

 

Ha fel tud a Jobbik a fenti kihívásból állni, akkor valami olyat tudunk meg politikacsinálásból, ami páratlan lesz az utóbbi évek történéseit tekintve. Erre ma azért nem fogadnék nagy tételben.

 

A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet igazgatója. Olvass még tőle!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az egyik legnevesebb filmfesztiválon vitte haza az Eufória című sorozat első részében nyújtott teljesítményéért a legjobb pilotnak járó díjat.

Egy új kutatás szerint már napi 78 perc zenehallgatás is elegendő ahhoz, hogy fent tartsuk mentális egészségünket.

A kínai nagykövetség egyenesen megfenyegetett egy svéd írószövetséget, hogy ha nem vonják vissza a Kínában fogságban tartott író, Gui Minhai díjazását, „annak következményei lesznek”.

Bár nyíltan nem határolódott el Orbántól, Bakunak és Ankarának is beszólt Várhelyi Olivér. Mutatjuk, miket válaszolt a bővítési biztosjelölt!

Párizs blokkolta két nyugat-balkáni ország EU-csatlakozásának megkezdését: most elmondják, szerintük hogyan kéne csinálni a bővítést.

Az Európa utolsó diktatúrájának is nevezett országban független megfigyelők számtalan választási visszaélést jelentettek, a hatóságok ezekből egyet sem ismertek el.

Fideszes nincs a jelöltek között, a párt néppártbeli tagsága ugyanis még mindig revízió alatt van. De KDNP-s, felvidéki hidas és MKP-s vagy épp erdélyi RMDSZ-es politikus sem jelöltette magát pozíciókra.

A hét kérdése

Azt a sütit keressük, amihez reggelenként ugyanúgy tud lattét inni egy budai vállalkozó, mint odapörkölt feketét egy békéscsabai varrónő. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kinek kell Paks2? Akadályozza-e az áttérést a megújulókra? Lehet-e gazdaságos? Létezik-e ellátásbiztonság atomenergia nélkül? November 22-én.

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Várhelyi a meghallgatásán profi teljesítményt nyújtott, más, nála jóval gyengébb biztosjelöltekkel ellentétben mégis csuklóztatják az EP-ben. Hogy miért?

Twitter megosztás Google+ megosztás