Azerbajdzsánnal játszanak szombat délután aranylábúink. Az azeri fociról hagyományosan nem tudni semmit, pedig az a szomorú helyzet, hogy több dologban is előttünk járnak.
Amikor Azerbajdzsán kerül szóba a focival kapcsolatban, a valódi sporthagyományokkal rendelkező Magyarországról általában maximum röhögni szokás, pedig különösebben nincs rá okunk: jelen állás szerint az azeri foci nem sokkal gyengébb, mint a magyar. Az elsőosztályú bajnokságuk helyzetét nagyjából úgy lehetne leírni, hogy a mi imádott NB I-ünkhöz hasonló, csak az ottani bűnözők nem a focin keresztül akarnak gazsulálni az elitnek.
Bár modern stadionokkal el van látva az ország, a nézőket ismerős módon nem vonzza túlzottan a dolog: átlagosan 1000-1500 ember van kint egy azeri focimeccsen, bár a helyiek éleslátását bizonyítja, hogy ők legalább nem is akartak sokkal nagyobbat álmodni: a legnagyobb stadion is 13 ezres, de például
Az ország legjobb csapata az egyetlen, ami mögé tényleg beálltak pénzzel Azerbajdzsánban: egy élelmiszeripari vállalatnak köszönhetően messze ők a leggazdagabb csapat, ennek megfelelően évek óta komolyabb kihívó nélkül nyerik a bajnokságokat. Érdekes, hogy ez a csapat hivatalosan nem bakui lenne, de 1993 óta nem játszottak hivatalos meccset a mostanra a hegyi-karabahi háború miatt szellemvárossá változott Agdamban.
A Transfermarkt adatai szerint a klub keretének összértéke 14,76 millió euró, tehát elvileg a Fradi és a Videoton is többet ér. Ennek fényében különösen nyomasztó a tény, hogy a Qarabağ 2014 óta négyszer is állva maradt az Európa-liga csoportköréig, egyszer pedig a Bajnokok Ligába is bejutott. Ha valaki nem tudná: Magyarországon szenzációnak számított 2018-ban, hogy a Videoton évek óta először bejutott az Európa-ligába.
Válogatott szinten ennek ellenére a magyarnál sokkal rosszabb a helyzet: a Qarabağnál inkább kiegészítő szerepet játszanak a saját nevelésű játékosok (bár még így is valamivel nagyobbat, mint a Ferencvárosnál a magyarok), a többi klub pedig eleve nem foglalkozik különösebben a tehetséggondozással,
Velünk szemben ők a múltba sem tudnak révedni: az ország 1990-ig a Szovjetunió része volt, de oda finoman szólva sem Baku környékéről válogatták be a focistákat, önállóan soha nem jutottak ki Európa-bajnokságra és világbajnokságra sem. Sőt, a két verseny selejtezőin összesen 13 alkalommal tudtak győzni bárki ellen 1996 óta, előtte nem is indultak el.
Ennek ellenére úgy tűnik, a leginkább diktátornak nevezhető elnök, Ilham Aliyev úgy gondolja, érdemes elkezdeni a fociba fektetni: idén Bakuban játszotta az Európa-liga döntőjét az angol Chelsea és a szintén angol Arsenal a 68 ezer székes Olimpiai Stadionban. A helyszín fogadtatásáról sokat mond, hogy a csapatukat hagyományosan bárhova nagy számban kísérő angol szurkolók úgy gondolták, ez már nekik is sok, és mindössze pár ezren látogattak el a tökéletesen érdektelenné vált döntőre.
Reális esélye már nincs is kijutni a tornára Azerbajdzsán válogatottjának, de soha nem szabad elfelejteni, hogy a magyar válogatott hagyományosan képes bárkitől kikapni. Ha viszont kikapunk, akkor már csak a csoda segíthet a selejtezős helyzetünkön, de az eddigi pontok és esélyek ide kattintva átnézhetők.
Szóval szombat 18:00, Azerbajdzsán-Magyarország!
FOTÓ: Wikipedia
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.