+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tóth Csaba
2019. június 5. szerda, 07:10
Miért számunkra követhetetlen infrastrukturális beruházásokra költse a környezetszennyezésre kivetett különadókat az állam, miért nem adja inkább nekünk? Németországban most asztalon van egy olyan javaslat, ami alapján végre nem a klímaváltozást elszenvedők fizetnék meg a környezetrombolás költségeit.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Könnyen elképzelhető, hogy történelmi jelentőségű lesz az a javaslatcsomag, amit két német agytröszt, az Agora Energiewende és az Agora Verkehrswende tett le a német kormány asztalára (nem valami jelentéktelen szervezetekről van szó, az Agora Energiewende elnökségi tagja az a Klaus Töpfer, akit német elnöknek is esélyesnek tartottak).

 

A javaslatcsomag legfontosabb újítása az, hogy a benzin, a dízel, a fűtőolaj és a földgáz elégetéséből keletkező széndioxidra kivetett 50 euró/tonna extra adó megfizetéséből származó adóbevételeket (vagy legalábbis egy jelentős részét) egyenlő mértékben szétosztanák a német lakosság között. Ez azt jelenti, hogy a benzin, a dízel és a fűtőolaj literje kb. 0,12-0,13 euróval (kb. 40 forinttal), a földgáz köbmétere pedig kb. 0,1 euróval (kb. 32 forinttal) kerülne többe, és

 

a számítások szerint minden német lakos 100 eurót kapna évente.

 

De miért olyan óriási dolog ez?

 

A világban klímaválság van, ezt az ENSZ mellett a brit és az ír parlament is kinyilvánította. A nagyon súlyos következmények elkerülése érdekében az emberiségnek nagymértékben csökkentenie kellene a szén-dioxid (és a többi üvegházhatású gáz) kibocsátását a lehető leghamarabb.

 

Nagyon egyértelműnek látszik, hogy a technikai megoldásokkal – például hatékonyabb motorokkal, nap- és szélerőművekkel, nagysebességű vasúthálózattal, elektromos autókkal – a kellő mértékű kibocsátáscsökkenés nem megvalósítható, már csak azért sem, mert

 

a tisztábbá és gyakran olcsóbbá váló energia, illetve eszközök hatására a fogyasztás jellemzően megnő,

 

ami összességében lecsökkenti, vagy akár lenullázza az egy egységnyi energia felhasználásához kötődő kibocsátáscsökkenést. 

 

Nem beszélve arról, hogy az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az elektromos autók használata lényegében nem csökkenti az autóhasználat kibocsátását az akku óriási energiaigényű előállítása miatt. De ha még sikerülne is a nagyon tiszta technológiákat piacképessé tenni, még évtizedekig fog tartani a szennyező eszközök (pl. belsőégésű motorok) lecserélése.

 

Erre egész egyszerűen nincs idő

 

Elkerülhetetlen, hogy a nagy kibocsátással járó tevékenységek visszaszoruljanak, amit néhány esetben adminisztratív korlátozással – például az autóforgalom korlátozása városok belső részein – de leginkább a tevékenységek emelt szintű adóztatásával lehet elérni (az autóhasználat általános korlátozása kivitelezhetetlennek tűnik).

 

Tulajdonképpen nem is extra adókról van itt szó, hanem az externális költségek megfizetéséről.

 

Az éghajlatváltozás ugyanis jelentős költségekkel fog járni (illetve már most is jár), elég csak az aszályok és áradások miatti veszteségekre, a hőhullámok idején megnövekedett halálozásra, a tengerszint emelkedésre, a fajok kihalására gondolni. Ezeket a költségeket ma nem a kibocsátással járó tevékenységek végzői, hanem az emberek fizetik meg általános adókon keresztül, vagy azáltal, hogy egészségügyi vagy gazdasági kárt szenvednek. Úgy is mondhatnánk, hogy a klímaváltozást elszenvedő emberek támogatják a kibocsátással járó tevékenységeket, persze leginkább tudtukon kívül.

 

E támogatás miatt ezeknek a tevékenységeknek az árai alacsonyabbak lesznek (mely árakra – különösen az üzemanyagokéra – mindenki árgus szemekkel figyel), ami természetesen roppant népszerű dolog. Különösen igaz ez az autóhasználatra, mely esetében a valódi alternatívák (kevesebb autóhasználat, tömegközlekedés, kerékpározás) a fejlett világban élők nagy része számára kényelmetlenebbé teszi a megszokott életet, legalábbis rövidtávon.

 

A költségeket a klímaváltozást elszenvedők fizetik meg

 

Tehát az a helyzet, hogy a világ lakosságának nagy része igencsak kívánatosnak tartja az alacsony üzemanyagárakat (vagyis az alacsony üzemanyagadókat), azaz azt, hogy a széndioxid-kibocsátás költségeit ne az autóhasználók, hanem a klímaváltozást elszenvedők fizessék meg. Másképp fogalmazva az emberek túlnyomó része elvárja, hogy az autóhasználat támogatva legyen (vagyis ne ő fizesse a teljes költséget).

 

Elsősorban ez az oka a világ magas olajfogyasztásának. Az alacsony üzemanyagadók persze az olajcégeknek és az autógyártóknak is jól jönnek, és meg is tesznek mindent értük a csalástól kezdve a korrupcióig, de tőlük függetlenül is óriási támogatottságot éveznek az alacsony üzemanyagadók. Kiválóan demonstrálta ezt a sárgamellényesek franciaországi mozgalma – és a mozgalom kezdeti magas támogatottsága –, melyet az üzemanyagadók többlépcsős emelése és az azt övező igazságtalanság indított el. De az AfD legújabb stratégiája is azt sejteti, hogy van fogadókészség az alacsonyabb környezetvédelmi adók szükségességét hangoztató nézetekre.

 

Az autóhasználat támogatása annak ellenére ilyen népszerű, hogy általa a gazdagabbak jóval nagyobb támogatásban részesülnek.

 

Az Egyesült Királyságban például a legfelső jövedelmi tizedbe tartozó háztartások autóhasználatból eredő széndioxid-kibocsátás kb. tízszerese a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartások kibocsátásának, azaz ők tízszer annyi támogatást kapnak (illetve mivel a szegényebb háztartások mérete jellemzően nagyobb, a fejenkénti kibocsátások közötti különbség feltehetően jóval több, mint tízszeres). Hasonló lehet a helyzet az EU (vagy akár a világ) többi országában is.

 

A szegényebbeket egyrészt azért nem zavarja a gazdagabbak jóval nagyobb támogatása, mert nekik a kevés támogatás is nagyon fontos. Ha a nagyon fontos kismértékű támogatásuknak az az ára, hogy a gazdagok sok támogatást kapnak (az elengedett externális költségeknél ez a helyzet), jelentős részüknek az rendben van. Másrészt meg azért, mert nem tudatosul bennük, hogy a gazdagok jóval több támogatást kapnak. El lehet képzelni, hogy milyen felháborodás lenne, ha ez a támogatás nem költségek elengedésén keresztül realizálódna, hanem mindenki kapna pénzt, de a leggazdagabb tized tízszer annyit, mint a legszegényebb.

 

Az alacsony üzemanyagadók népszerűsége miatt nagyon nehéz megemelni az adókat, különösen jelentős mértékben. Ezt a problémát úgy próbálták kiküszöbölni, hogy a magasabb adókból származó bevételeket népszerű, vagy legalábbis népszerűnek gondolt programokra, például útfejlesztési, környezetvédelmi vagy tömegközlekedési projektekre fordították (és ez a terv a tervezett budapesti behajtási díjjal is).

 

Ezzel a megközelítéssel több probléma is van. Először is a lakosság szemében semmi nem garantálja, hogy az adott projekt egyébként nem valósult volna meg, illetve hogy a bevétel jelentős része nem korrupcióra megy el. De ami még fontosabb: ezeknek a programoknak az előnyei keveseknél realizálódtak, és ott is eltérő mértékben. Miért fizetne valaki magasabb adókat azért, hogy jobb legyen az ország vasúti közlekedése, ha szinte soha nem utazik vonattal (mert keveset utazik)? Vagy azért, hogy az ország másik részében jobbak legyenek az utak, vagy tisztább legyen a víz? Nem arról van szó, hogy ezeket a dolgokat nem tartaná fontosnak az autóhasználók egy jelentős része, de miattuk nem akarnak évente több száz euróval többet fizetni.

 

Ezért remek a németországi javaslat

 

A fenti javaslat azért forradalmi, mert szakít ezzel a gyakorlattal. Az adóbevételek egyenlő mértékű szétosztásával tulajdonképpen az történik, hogy nem a sokat autózók kapják a támogatások zömét, hanem mindenki ugyanannyi támogatást kap. Amellett, hogy ez sokkal igazságosabb felhasználása az állami támogatásnak,

 

a nagyon egyenlőtlen kibocsátás miatt az emberek többsége jól is jár vele. Leginkább persze azok, akiknek nincs autójuk.

 

A busszal utazók ugyan számíthatnak némi áremelkedésre, de mivel egy busszal utazás egy főre vetítve jóval kisebb üzemanyag-fogyasztással jár, mint az autóhasználat, valószínűleg a 100 euró bőven fedezi a kicsivel magasabb buszjegyárakat. De azok is jól járnak, akik az átlagnál kevesebbet autóznak, kisebb fogyasztású autójuk van, vagy akik többen használnak egy autót, hiszen ők összességében várhatóan több pénzt kapnak, mint amennyit a megemelt adókra fordítanak. Jellemzően pedig azok járnak rosszul, akik egyedül használják az autójukat, nagyon sokat autóznak vagy benzinfaló autót használnak. Mivel az adó újraosztásával a többség jól jár, az adóemelésnek van esélye többségi támogatást szerezni.

 

De az elképzelés akkor is tud működni, ha a kibocsátás nem kifejezetten egyenlőtlen, mint például a fűtés esetén. Mert hiába laknak gazdagabbak nagyobb lakásban vagy házban, valószínűleg azok sokkal jobban szigeteltek. Ezért a fűtésre használt anyagok esetében a megemelt környezetvédelmi adóval és egyenlő szétosztásával kb. ugyanannyian járnának jól, mint amennyien rosszul. De a javaslat legalább lehetőséget ad. Ma a szegények azért sem szigetelnek, mert nagyon lassan térül meg a szigetelés befektetése. Ha a szigeteléssel több pénzt spórolhatnának meg, illetve még klimabónuszt is kapnának, akkor ez jobban ösztönözné őket a szigetelésre, amivel hosszú távon jól járnak.

 

Think local, act global!

 

Persze a magas németországi széndioxid-kibocsátásból eredő károkat nem csak, és nem elsősorban a németek, hanem az egész emberiség, különösen a sokkal sérülékenyebb fejlődő országok lakói szenvedik meg. Ezért

 

a magasabb üzemanyagadó bevezetése és szétosztása igazán globális szinten lenne igazságos.

 

De persze valahol el kell kezdeni, és hát nem meglepő, hogy Németország a csak a német kibocsátásra kivetett adókat Németországon belül akarja szétosztani. De az elképzelés idővel átterjedhet a többi országra – bár azt ma még nehéz elképzelni, hogy nemzetközi szinten is működjön, mert az országok közötti pénztranszferhez is vezetne, mivel az egy főre jutó kibocsátás nagyon különböző az egyes országokban.

 

Továbbá a fenti javaslat kiindulópontja lehet egy sokkal szélesebb körű változásnak is. A javaslat logikája mentén be lehetne vezetni még magasabb üzemanyagadókat, útdíjakat, parkolási díjakat, hulladékkezelési díjakat, vízhasználati díjakat, és egyéb környezethasználati díjakat. Az évente szétosztott bevétel így akár a többezer eurót is elérhetné, és a környezetbarát életmód igen népszerűvé válhatna. És jelentősen lecsökkenne a környezetterhelés és környezetszennyezés is.

 

Olvass még több cikket Tóth Csabától az Azonnalin!

 

FOTÓ: Azonnali-montázs

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Fidesszel ellentétben ők nincsenek felfüggesztve. De akkor hova tűntek?

Ellenjelölt híján nem is ez volt a nagy kérdés, hanem inkább az, hogy mit kezd majd Tusk a Fidesszel: elnökjelölti beszédéből ítélve
Orbán nem sok jóra számíthat.

Ami egyelőre biztos: megválasztják Donald Tuskot a Néppárt elnökének, és beszélni fognak fél Európa vezetői.

A horvát rendőrség rendszeresen bántalmazott kiskorú menekülteket is, a horvát-szerb határnál pedig kínzókamrát tartott fenn.

Pénteken ül össze az alakuló ülés után először a győri közgyűlés. De ki lesz a Fidesz polgármesterjelöltje?

A hat ország szerint a reformjavaslat megvalósítása nem lassíthatja Albánia és Észak-Macedónia felvételét.

A hét kérdése

Azt a sütit keressük, amihez reggelenként ugyanúgy tud lattét inni egy budai vállalkozó, mint odapörkölt feketét egy békéscsabai varrónő. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kinek kell Paks2? Akadályozza-e az áttérést a megújulókra? Lehet-e gazdaságos? Létezik-e ellátásbiztonság atomenergia nélkül? November 22-én.

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Várhelyi a meghallgatásán profi teljesítményt nyújtott, más, nála jóval gyengébb biztosjelöltekkel ellentétben mégis csuklóztatják az EP-ben. Hogy miért?

Twitter megosztás Google+ megosztás