+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Schiffer András
2019. június 3. hétfő, 07:13
Nem volt túl bölcs a közigazgatási bíróságokat a diktatúraépítés toposzává tenni az ellenzéki nyilvánosságban. Orbán a halasztással a befektetőket azért biztos megnyugtatta.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A kormány néhány napja a „megalapozatlan jogállamisági kritikákra” hivatkozva bizonytalan időre elhalasztotta a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatályba léptetését. Egészen kivételes húzásról van szó. Orbán Viktornak eleve nem kenyere a hátrálás, a megalkuvás, vagy akár csak a szimpla nagyvonalúság: egész hatalmi filozófiája arra épül, hogy kerülje a gyengeségnek még a látszatát is. Néhány esetet fel tudunk sorolni, amikor az ellenerő taktikai visszavonulásra (az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek száma, a netadó, a vasárnapi boltzár vagy az olimpia ügyében), vagy korrekcióra, valójában a kritikusok kifárasztására játszó kozmetikázására (ötödik alaptörvény-módosítás) kényszerítette.

 

A NER történetében azonban először fordul elő, hogy a miniszterelnök egy hatalompolitikai kérdésben – legalábbis átmenetileg – teljes hátraarcot vezényel.

 

S ha a hisztériamentes tények még bárkit is érdekelnek akár Magyarországon, akár a magyar jogállamiságért aggódó európai döntéshozók között: a magyar liberális jogállam leépülése, egyszersmind az orbáni hatalmi struktúra, a centralizált demokrácia kiépítése 2013 őszére bevégeztetett. Ezt követően Orbán egyetlen érdemi közjogi kérdésben használta a kétharmadot, egyszersmind a fideszes kétharmad egyetlen esetben emelt kezet a jogállamra, s ez éppen a most ad acta tett közigazgatási bírósági törvény (a kommunikációs patronoktól hemzsegő hetedik alaptörvény-módosítás leglényegesebb passzusa is ennek ágyazott meg).

 

Nem haszontalan szemügyre venni, miért és mennyiben jelent(-ett?) jogállamisági kockázatot – mondjuk Judith Sargentinin kívül a kormány szívének oly kedves német autóipari befektetők számára is – a tavaly decemberben megalkotott új közigazgatási bírósági rendszer. Létezik-e egyáltalán megalapozott jogállamisági kritika a lefagyasztásra ítélt törvénycsomaggal szemben?

 

Nem Orbánék találták ki a közigazgatási bíráskodást

 

Az elkülönült közigazgatási bíráskodás az 1896. évi XXVI. törvénycikkel lett a magyar közjogi hagyomány része. Aztán a kommunista rendszerváltás – pár hónappal az alkotmány megalkotása előtt – az 1949. évi II. törvényben tokkal-vonóval eltörölte a közigazgatási bíráskodást mint az államhatalom egységének szocialista elvétől idegen elemet. A jogállami rendszerváltás az 1989. évi XXXI. törvénnyel ugyan a bíróságok alkotmányos feladatává tette a közigazgatási határozatok törvényességi kontrollját, azonban az ebből eredő további rendszeralakító konzekvenciák levonásához már nem volt idő, erő a rendszerváltás sodrásában.

 

Ezen a téren is pontosan annyit tett a továbbiakban a törvényhozás, amire az Alkotmánybíróság feltétlenül rászorította. A 32/1990-es AB-határozat miatt meg kellett teremteni a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának eljárásjogi és szervezeti kereteit. Az 1991. évi XXVI. törvény ekkor és ezért iktatta a polgári perrendtartásba a közigazgatási perekről szóló XX. fejezetet, s a bíróságokon belül létrejöttek a közigazgatási kollégiumok, tanácsok.

 

Jómagam 1993-ban harmadéves joghallgatóként, az egyetemi kávézó félhomályában idevágó jegyzet híján Trócsányi László monográfiájából próbáltam megérteni a XX. fejezet szabályozási logikáját.

 

Nem véletlen tehát, hogy amikor a szerzőből 2014-ben igazságügyi miniszter lett, küldetésének érezte, hogy helyreállítsa a közigazgatási bíráskodás 1949 előtti rendszerét. Mindezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy – bár nekem nem túlságosan tetszik – önmagában az elkülönült közigazgatási bírósági rendszer felélesztése semmiféle jogállami kockázatot nem jelent.

 

Mi volt a gond azzal, ahogy Orbánék elképzelték a közigazgatási bíróságokat?

 

A tavaly decemberi törvénycsomag három lényegi ponton aggodalmat ébreszt, azonban – önmagukban – még ezeket sem minősíteném jogállam elleni merényletnek (lassan ugyanis jó volna spórolni az apokaliptikus kifejezésekkel). Az egyik problematikus pont, hogy még a felülvizsgálati jogkört, tehát a „végső szót”, a rendkívüli perorvoslatok elbírálásának jogát is elvenné a Kúriától.

 

A másik, hogy a hatósági döntések felülvizsgálatán kívül „egyéb ügyeket” is beengedne a rendszerbe a hatályba lépésre váró szabályozás. S a nemzeti cinizmus rendszeréhez kondicionálódott néplélek az „egyéb ügyekről” valamilyen rejtélyes okból a korrupciógyanús ügyek leleplezésére szolgáló közérdekű adatkérési pereket vizionálja.

 

A harmadik probléma pedig az, hogy a szervezetirányítási jogosítványok – egészen érthetetlen megfontolásból – éppen a közigazgatási bíróságok esetében a mégiscsak a kormányzati struktúrán kívüli Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökétől a közigazgatás csúcsán lévő kormány egyik tagjához, az igazságügyi miniszterhez kerülnek. A megoldás felettébb nyugtalanító és logikátlan. Azonban ellenzéki oldalon Handó Tünde függetlenségét is rendre megkérdőjelezik, miközben 1989 és 1997 között a teljes magyar bírói kar felett gyakoroltak szervezetirányítási jogosítványokat az egymást váltó Kulcsár Kálmán, Balsai István és Vastagh Pál igazságügyi miniszterek.

 

A vissza nem vont, hanem a – szokásos kozmetikázás helyett – bizonytalan jövőbe elnapolt törvénycsomagban az igazán veszélyes elem az, ami nincsen beleírva, pontosabban kiküszöbölve.

 

A befektetőket is alappal aggaszthatták a közigazgatási bíróságokra vonatkozó tervek

 

Arról van szó, hogy a 2018. évi CXXX. törvény azt is lehetővé teszi, hogy akár a másodfokon eljáró, jogerősen ítélkező és a joggyakorlatot meghatározó tanácsokat is ellepjék a kormányzati apparátusból érkező, viszonylag szerény szakmai múlttal rendelkező ejtőernyősök. Az új rendszerben a miniszter szabadon nyilváníthat eredménytelennek bírói álláshelyekre kiírt pályázatokat, s a bírói önkormányzati szervtől függetlenül térhet el a pályázati rangsoroktól.

 

Nem alaptalan ezért az a félelem, hogy hatályba lépés esetén például közbeszerzési, versenyjogi, médiapiaci, hírközlési, vagy bankfelügyeleti ügyekben fidelitasos janicsárok mondhatják ki a végső szót. S ez talán

 

az amúgy tejben-vajban, s főleg adókedvezményekben fürösztött „befektetői környezetet” is nyugtalanítja egy csöppet. Erre a nem annyira „megalapozatlan jogállamisági kritikára” figyeljünk majd oda, ha  egyszer Orbán Viktor mégis kiveszi a hűtőből a közigazgatási bírósági törvényt.

 

Orbán döntései mögött rendre több ok húzódik.

 

Az elmúlt hónapok O1G-kórusa és külföldi támogatóik – nem túl bölcsen – magát az új közigazgatási bírósági rendszert állították célkeresztbe és tették a „diktatúraépítés” toposzává. Más, fajsúlyos közjogi lépést az elmúlt öt esztendőből nem nagyon találhattak, az „ördögöt rejtő” részletekkel meg nem igazán bíbelődtek. A néppárti – és ezen keresztül uniós – pozícióit menteni igyekvő miniszterelnök pedig, amikor meghallotta a „befektetői környezet” aggodalmait, olyan eszközt választott, amivel egyszersmind hatásosan tudja csillapítani a kurrens, ám meglehetősen differenciálatlan jogállamiság-kritikákat is.

 

Ezért inkább az egész, toposszá nemesedett szisztémát ejtette. Legalábbis egy időre.

 

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő.

 

Ha részletesebben érdekel, mik azok a közigazgatási bíróságok, azt itt magyaráztuk el.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Első helyre a centrista Kékfehérek futhatnak be, harmadik az arab lista. Netanjahu a szövetségeseivel együtt se éri el a kormánytöbbséghez szükséges hatvanegy mandátumot.

Semmit sem szabad túlbecsülnünk, csak a klíma miatt ne legyünk vegák és nyugodtan vállaljunk gyereket is – mondta a cseh kormányfő.

Tenné ezt csupán egy nappal azon titkos dokumentum kiszivárgása után, mely szerint az oroszok bekebeleznék a belarusz gazdaságot.

Jon Worth még áprilisban, a brexit határidejének legutóbbi kitolásakor rakta össze egy ábrára, hogy mi történhet. Hol vagyunk most? És mi jöhet még?

Míg a nyolcadik kerületi választási bizottság két, feltételezésen alapuló cikk miatt elmarasztalta Pikó Andrásékat, a Fővárosi Választási Bizottság megváltoztatta a határozatot.

A hét kérdése

Megjelent a nyomtatott Mandiner, de mellette van még Magyar Hang, Figyelő, Demokrata, és sok minden más is. Te melyikre rabolsz rá az újságosnál? Ez a hét
kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás