+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Schiffer András
2019. június 3. hétfő, 07:13
Nem volt túl bölcs a közigazgatási bíróságokat a diktatúraépítés toposzává tenni az ellenzéki nyilvánosságban. Orbán a halasztással a befektetőket azért biztos megnyugtatta.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A kormány néhány napja a „megalapozatlan jogállamisági kritikákra” hivatkozva bizonytalan időre elhalasztotta a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatályba léptetését. Egészen kivételes húzásról van szó. Orbán Viktornak eleve nem kenyere a hátrálás, a megalkuvás, vagy akár csak a szimpla nagyvonalúság: egész hatalmi filozófiája arra épül, hogy kerülje a gyengeségnek még a látszatát is. Néhány esetet fel tudunk sorolni, amikor az ellenerő taktikai visszavonulásra (az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek száma, a netadó, a vasárnapi boltzár vagy az olimpia ügyében), vagy korrekcióra, valójában a kritikusok kifárasztására játszó kozmetikázására (ötödik alaptörvény-módosítás) kényszerítette.

 

A NER történetében azonban először fordul elő, hogy a miniszterelnök egy hatalompolitikai kérdésben – legalábbis átmenetileg – teljes hátraarcot vezényel.

 

S ha a hisztériamentes tények még bárkit is érdekelnek akár Magyarországon, akár a magyar jogállamiságért aggódó európai döntéshozók között: a magyar liberális jogállam leépülése, egyszersmind az orbáni hatalmi struktúra, a centralizált demokrácia kiépítése 2013 őszére bevégeztetett. Ezt követően Orbán egyetlen érdemi közjogi kérdésben használta a kétharmadot, egyszersmind a fideszes kétharmad egyetlen esetben emelt kezet a jogállamra, s ez éppen a most ad acta tett közigazgatási bírósági törvény (a kommunikációs patronoktól hemzsegő hetedik alaptörvény-módosítás leglényegesebb passzusa is ennek ágyazott meg).

 

Nem haszontalan szemügyre venni, miért és mennyiben jelent(-ett?) jogállamisági kockázatot – mondjuk Judith Sargentinin kívül a kormány szívének oly kedves német autóipari befektetők számára is – a tavaly decemberben megalkotott új közigazgatási bírósági rendszer. Létezik-e egyáltalán megalapozott jogállamisági kritika a lefagyasztásra ítélt törvénycsomaggal szemben?

 

Nem Orbánék találták ki a közigazgatási bíráskodást

 

Az elkülönült közigazgatási bíráskodás az 1896. évi XXVI. törvénycikkel lett a magyar közjogi hagyomány része. Aztán a kommunista rendszerváltás – pár hónappal az alkotmány megalkotása előtt – az 1949. évi II. törvényben tokkal-vonóval eltörölte a közigazgatási bíráskodást mint az államhatalom egységének szocialista elvétől idegen elemet. A jogállami rendszerváltás az 1989. évi XXXI. törvénnyel ugyan a bíróságok alkotmányos feladatává tette a közigazgatási határozatok törvényességi kontrollját, azonban az ebből eredő további rendszeralakító konzekvenciák levonásához már nem volt idő, erő a rendszerváltás sodrásában.

 

Ezen a téren is pontosan annyit tett a továbbiakban a törvényhozás, amire az Alkotmánybíróság feltétlenül rászorította. A 32/1990-es AB-határozat miatt meg kellett teremteni a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának eljárásjogi és szervezeti kereteit. Az 1991. évi XXVI. törvény ekkor és ezért iktatta a polgári perrendtartásba a közigazgatási perekről szóló XX. fejezetet, s a bíróságokon belül létrejöttek a közigazgatási kollégiumok, tanácsok.

 

Jómagam 1993-ban harmadéves joghallgatóként, az egyetemi kávézó félhomályában idevágó jegyzet híján Trócsányi László monográfiájából próbáltam megérteni a XX. fejezet szabályozási logikáját.

 

Nem véletlen tehát, hogy amikor a szerzőből 2014-ben igazságügyi miniszter lett, küldetésének érezte, hogy helyreállítsa a közigazgatási bíráskodás 1949 előtti rendszerét. Mindezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy – bár nekem nem túlságosan tetszik – önmagában az elkülönült közigazgatási bírósági rendszer felélesztése semmiféle jogállami kockázatot nem jelent.

 

Mi volt a gond azzal, ahogy Orbánék elképzelték a közigazgatási bíróságokat?

 

A tavaly decemberi törvénycsomag három lényegi ponton aggodalmat ébreszt, azonban – önmagukban – még ezeket sem minősíteném jogállam elleni merényletnek (lassan ugyanis jó volna spórolni az apokaliptikus kifejezésekkel). Az egyik problematikus pont, hogy még a felülvizsgálati jogkört, tehát a „végső szót”, a rendkívüli perorvoslatok elbírálásának jogát is elvenné a Kúriától.

 

A másik, hogy a hatósági döntések felülvizsgálatán kívül „egyéb ügyeket” is beengedne a rendszerbe a hatályba lépésre váró szabályozás. S a nemzeti cinizmus rendszeréhez kondicionálódott néplélek az „egyéb ügyekről” valamilyen rejtélyes okból a korrupciógyanús ügyek leleplezésére szolgáló közérdekű adatkérési pereket vizionálja.

 

A harmadik probléma pedig az, hogy a szervezetirányítási jogosítványok – egészen érthetetlen megfontolásból – éppen a közigazgatási bíróságok esetében a mégiscsak a kormányzati struktúrán kívüli Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökétől a közigazgatás csúcsán lévő kormány egyik tagjához, az igazságügyi miniszterhez kerülnek. A megoldás felettébb nyugtalanító és logikátlan. Azonban ellenzéki oldalon Handó Tünde függetlenségét is rendre megkérdőjelezik, miközben 1989 és 1997 között a teljes magyar bírói kar felett gyakoroltak szervezetirányítási jogosítványokat az egymást váltó Kulcsár Kálmán, Balsai István és Vastagh Pál igazságügyi miniszterek.

 

A vissza nem vont, hanem a – szokásos kozmetikázás helyett – bizonytalan jövőbe elnapolt törvénycsomagban az igazán veszélyes elem az, ami nincsen beleírva, pontosabban kiküszöbölve.

 

A befektetőket is alappal aggaszthatták a közigazgatási bíróságokra vonatkozó tervek

 

Arról van szó, hogy a 2018. évi CXXX. törvény azt is lehetővé teszi, hogy akár a másodfokon eljáró, jogerősen ítélkező és a joggyakorlatot meghatározó tanácsokat is ellepjék a kormányzati apparátusból érkező, viszonylag szerény szakmai múlttal rendelkező ejtőernyősök. Az új rendszerben a miniszter szabadon nyilváníthat eredménytelennek bírói álláshelyekre kiírt pályázatokat, s a bírói önkormányzati szervtől függetlenül térhet el a pályázati rangsoroktól.

 

Nem alaptalan ezért az a félelem, hogy hatályba lépés esetén például közbeszerzési, versenyjogi, médiapiaci, hírközlési, vagy bankfelügyeleti ügyekben fidelitasos janicsárok mondhatják ki a végső szót. S ez talán

 

az amúgy tejben-vajban, s főleg adókedvezményekben fürösztött „befektetői környezetet” is nyugtalanítja egy csöppet. Erre a nem annyira „megalapozatlan jogállamisági kritikára” figyeljünk majd oda, ha  egyszer Orbán Viktor mégis kiveszi a hűtőből a közigazgatási bírósági törvényt.

 

Orbán döntései mögött rendre több ok húzódik.

 

Az elmúlt hónapok O1G-kórusa és külföldi támogatóik – nem túl bölcsen – magát az új közigazgatási bírósági rendszert állították célkeresztbe és tették a „diktatúraépítés” toposzává. Más, fajsúlyos közjogi lépést az elmúlt öt esztendőből nem nagyon találhattak, az „ördögöt rejtő” részletekkel meg nem igazán bíbelődtek. A néppárti – és ezen keresztül uniós – pozícióit menteni igyekvő miniszterelnök pedig, amikor meghallotta a „befektetői környezet” aggodalmait, olyan eszközt választott, amivel egyszersmind hatásosan tudja csillapítani a kurrens, ám meglehetősen differenciálatlan jogállamiság-kritikákat is.

 

Ezért inkább az egész, toposszá nemesedett szisztémát ejtette. Legalábbis egy időre.

 

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő.

 

Ha részletesebben érdekel, mik azok a közigazgatási bíróságok, azt itt magyaráztuk el.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Bár már régóta ígérgetik ennek a három országnak, hogy beléphetnek a schengeni zónába, az Európai Bizottság illetékes biztosa most azt mondta: tényleg hamarosan Schengen-tagok lehetnek.

A Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő mátrai szénerőművet azért záratná be a szervezet, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legtöbb széndioxid-kibocsátást lehessen megspórolni.

Párbeszéd-szimpatizánsoknak küldték ki az IDEA Intézet online felmérését, mert szerintük az nem közvélemény-kutatás. Az IDEA szerint viszont igen.

A városban az országos átlag kétszerese a munkanélküliségi ráta, és egyre kevesebben tehetik meg, hogy ott
lakjanak. Egyetértesz
a berlini városvezetés
lépésével? Szavazz!

Az EP-választások siralmas eredménye, Boris Johnson lehetséges miniszterelnöksége és a magas rangú munkáspárti polikusok meggyőzhették Jeremy Corbyn pártelnököt.

A hét kérdése

Itt a nyár, itt a strandszezon, itt az idő elámulni azon, hogy hol tart még mindig a magyar gasztronómia. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Buda mellett, és még mindig van rá jegy! Június 19-22.

A borzalmas név ellenére is érdemes újragondolni mindazt, amit erről az unalmasnak tűnő fajtáról tudni vélünk. Június 22.

A Piacok Napján az Erzsébet tér egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogy történt a rendszerváltás? Mit kell tudni a prágai gólemről? Milyen bosszúra készül az Álmok Fejedelme? Könyves Kálmán!

Valerij Pekar szerint az egész nyelvtörvényügy csak egy háborús ország átmeneti problémája. Interjú.

Amikor mi olyan speciálisnak érezzük magunkat, nem árt elmenni egy magát ugyanúgy meg- és feltalálni igyekvő másik volt szocialista fővárosba.

Ellenőriztük, mennyire vannak képben az emberek azzal, hogy kikre is lehet szavazni. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás