A magyar állam egyike a leghatékonyabb népirtó intézményeknek

Balázs Borbála

Szerző:
Balázs Borbála

2019.05.29. 07:29

Magyarországon nincs felvilágosítás, nincs átláthatóság, nincs kommunikáció. Hivatalosan nem létezik az értelem.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A magyar állam egyike a leghatékonyabb népirtó intézményeknek.

Népírtó hagyományai rendszereken, rezsimeken átívelők és örökérvényűek. Képtelenség tőlük megszabadulni.

Sikeressége és hatékonysága pedig abban rejlik, hogy a lakosságot képes rávenni arra, hogy saját magát, illetve egymást irtsa ki (vagy egy harmadik fél is segédkezzen benne, lásd 1944-45, de idetartoznak a multik is, amelyek például az ivóvizet privatizálják vagy növényvédőszereket gyártanak, illetve elárasztanak minket rossz minőségű élelmiszerekkel) – nagyon költséghatékony, és jól lehet vele keresni is, meg spórolni is.

Magyarországon évi 12 800 ember hal meg csak a légszennyezés következtében. Miért? Mert az állam a kiskorúságban tartott polgáraira bízza a döntés jogát, akik természetesen mindig a könnyebb utat választják. 

Magyarországon nincs dugódíj. 

Magyarországon még mindig heti kétszer lehet égetni kerti hulladékot. Komposztálás? Ugyan!

Magyarországon senki nem ellenőrzi, valóban a kijelölt napokon történik-e az égetés, és mi kerül a kupacra. (Mit nekünk műanyag kötöző madzag, kerti szék, kezelt faanyag, stb.)

Magyarországon több százezer (vagy ki tudja, adat nincs róla, hiszen valószínűleg összeszarnánk magunkat, ha megtudnánk) embernek nincs szabályos tüzelőanyaga, de még csak szabályosan működő tüzelőberendezése sem.

Magyarországon azt dobsz a tűzre, amit akarsz.

Minden tűzre, bármit. Magyarországon nem ellenőrzik, ki mit dob a kályhájába, akkor sem, ha ömlik a bűzös, fekete füst a kéményből.

Magyarországon rakhatsz az erdő szélén giganagy tüzet negyven fokban, miközben fél Európa lángokban áll, de csak azért, mert a saját telkeden rakod azt a tüzet. Főleg, ha nagyon furfangosan vasárnap teszed ezt, tuti nem jár arra hivatalnok. (Legfeljebb a tűzoltó, ha nincs szerencséd. De semmi vész, a haverod, majd elintézitek valahogy...)

Magyarországon nem tudod meg, mit csinálj a palatetőddel, ha szabályosan akarod lebontani. (Szólj, ha neked sikerült kideríteni, köszi.)

Magyarországon az erdőbe viszed a lebontott házadat palatetővel együtt, és soha nem derül ki. Csak pár kanyar teherautóval. A falubeliek úgyse mernek szólni.

Magyarországon büntetlenül kidobálhatsz mindent a kocsid ablakán, még egy picike kis lelkiismeretfurdalást sem fog benned ébreszteni egy darab tábla sem, hogy mondjuk „ne szemetelj!”

Magyarországon büntetlenül dobálhatsz el bármit az erdőben, vízben, senki és semmi nem állít meg téged. Sőt. Legalább nem a szeméthegy növekszik a város határában, mert szégyenszemre már minden irányból jól látható. (Még két év, oszt’ befüvesítjük. Mintha ott se lett volna!)

Magyarországon akkor sem fog senki téged zaklatni, ha hegyekben áll a szemét az udvarodon.

Mert nem érdekel senkit, hogy mérgezed a telked végében folyó patakot. De ha kirakod a kerítésen kívülre és ott rohad évtizedekig, akkor sem fog senki téged zavarni.

Magyarországon nem raknak ki szemtelen, de hatásos figyelmeztető táblákat, mert az is megsértődik rajta, akinek feladata lenne rakni.

Magyarországon az erdei és földutakat is sittel töltik fel – nem nézik, van-e benne műanyag vagy egyéb mérgező anyag.

Magyarországon sittből építhetsz kocsibeállót magadnak. Még meg is dicsérnek, hogy milyen eredeti és ötletes vagy. Te is megdicséred magad.

Magyarországon gyomirtóval is csinálhatsz magadnak kocsibeállót. 

Magyarországon teleaggathatod a szőlődet sörösdobozokkal és PET-palackokkal meg nejlonfecnikkel madárijesztő gyanánt. Senki nem fog odamenni és jól megbüntetni, mert ilyen sötét vagy. 

Magyarországon nincs közterület-fenntartó, aki megbüntetne 150 ezer forintig terjedő bírságra az elszórt cigarettacsikkjeid miatt.

Magyarországon a műemlékvédelem miatt nem lehet a kukákat megnövelni és feltűnővé tenni, ami segítene csökkenteni a szemetet. Mert az hogy néz már ki. (Bokáig gázolni a cigicsikkben meg a szemétben a műemlékjellegű épületek között, az persze jól néz ki.)

Magyarországon nincs felvilágosítás, nincs átláthatóság, nincs kommunikáció. Hivatalosan nem létezik az értelem.

Magyarországon le vagy szarva, ha még nem vagy 18 éves, akkor is, ha egymagad okosabb és előrelátóbb vagy, mint az összes hivatali vezető pozícióban lévő együttvéve.

Magyarországon a polgármester utasítja a városüzemeltetőt, hogy gyomirtózzon az utcákon. Mert a polgármester nem bírja elviselni a gazt. Hogy mivel gyomirtóznak? Glifozáttal. Mert nincs más. Magyarország megszavazta. És a polgármestert zavarja a gyom. 

Magyarországon egy hivatalnok egyedül kidolgoz egy komplett cigarettacsikk-megelőző programot, még ízléses csikktartókat is legyártat. A polgármester erre azt mondja, hogy a hivatalnok támogatja dohányzást, és az egészből nem lesz semmi.

Miért van ez így? 

Mert a magyar állam többek között a következő taktikát alkalmazza immáron 100 éve az állandósult pénzhiányának megoldására és a politikusainak, illetve azok családjainak és haverjainak megtömésére:

keres egy bűnbakot, akitől a vagyonát, rosszabb esetben az életét is elveszi, a vagyont szétosztja saját maga közt, ami meg marad, odadobja koncnak a népnek szociális intézkedés címén.

Jobb esetben a bűnbakot „csak” arra használja, hogy hatalmát megtartsa. Mindeközben gondoskodik arról, hogy a teljesen megvadított jónép nehogy a fejére nőjön, amit elérhet azzal, hogy teljesen lezülleszti például az egészségügyet, a fogyasztóvédelmet meg az oktatást, vagy azzal, hogy a természetre bízza, az emberi természetre... Ezt együttesen alkalmazva még hatásosabb eredményt lehet elérni.

A valódi problémákat pedig, amelyeknek egy és ugyanaz a gyökere, vagyis saját maga, a magyar állam, szóval ezeket teljesen kiiktatja a közbeszédből, sőt az emlékezetből is kitörli. Legendákat gyárt és pótszereket ad a nép kezébe és szájába, ami már egy száz éve tartó függőséget hozott létre ebben a mi kis magyar társadalmunkban. Ki lehetne gyógyulni, elvi esély lenne rá.

Csak van egy kis bökkenő: nem lesz rá idő.

Helyesbítés: nem, nincs rá semmi esély.

Olvasnál még Balázs Borbálától? Ide kell kattintani! Válaszolnál a cikkére! Itt megteheted!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek