+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. május 28. kedd, 11:12
A mostani európai változások alapvetően megváltoztathatják azt a status quo-t, amelyben a Fidesz stabilizálta magát, és ez felgyorsíthatja az erjedést. De ezt pontosan kiszámolni, megjósolni lehetetlen. Viszont készülni kell rá.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A Momentum és a DK sikere a választásokon szép, de nem áttörés, ráadásul a lehetőségeik korlátozottak. 1990 nagyon régen volt. De érdemes visszanézni az akkori választások eredményére. Az MDF 42 százalékot szerzett, a kisgazdák 11 százalékot, a kereszténydemokraták épp hogy átugrották az 5 százalékot. Összesen 58 százalék. A legnagyobb nem jobboldali erő az SZDSZ lett 24 százalékkal, az MSZP valamivel több, mint 8 százalékot szerzett, a Fidesz pedig becsúszott épp 5 százalék fölött. 37 százalék.

 

Minden korszaknak megvan a maga Fidesze

 

Ez a nagyjából 6:4 a jobboldali-keresztény-nemzeti-konzervatív pártok javára a baloldali-liberális pártokkal szemben a magyar politika egyik régi jellegzetessége.

 

Valószínűleg még abból az időből származik, amikor még Budapesthez sokkal több vidéki terület tartozott, és ez képezte az országot. A másik jellegzetesség a korszakos nagy gyűjtőpárt. Tisza Kálmán Szabadelvű Pártjától kezdve Bethlen Egységes Pártján és Kádár MSZMP-jén át vezet az út Orbán Fideszéig. A magyar politika szeret nyugvópontra jutni, a korszakos politikusok szeretnek egy nagy, lehetőleg sokféle nézetet és nagy létszámú csoportokat integráló, egy kézből irányítható gyűjtőpártot csinálni. Tisza mamelukjai és Orbán arctalan képviselői között nagyon sok különbség van, de nagyon sok hasonlóság is.

 

Orbán 1994-es kudarca után ezt látta meg (vagy ezt láttatta meg vele Tölgyessy). Az MDF rövid úton összeomlott, a kisgazdapárt sorsa az örök veszekedés, Torgyán, aztán az összeomlás volt. Orbánék rájöttek, hogy a baloldali-urbánus-liberális 40 százalék se lehet teljesen az övék, megkezdték hát a nagy áthelyeződést a jobboldal szétzilált terébe és

 

mára Orbán kiépítette a nagy jobboldali gyűjtőpártot, amely kíméletlenül szétszed mindent, és mindenkit, aki a centrumtól jobbra merészkedik és egykori közkatonáikat beépíti saját seregébe.

 

Eddig a kisegyszeregy.

 

Kádár és Horn értelmiségének annyi

 

Van egy további tényező a magyar politikában, pontosabban egyre inkább csak volt. Ez pedig a fővárosi értelmiség, annak is a Kádár alatt kezdett és karrierjét a Horn-kormány alatt kiteljesítő generációja. Az ezt követő generációk alapvetően más karriereket jártak be. Egyrészt kinyílt ez a csoport (a felsőoktatási létszámok meredek emelkedése az ezredfordulóig, ami engem is Pestre hozott), másrészt pedig a magánszférában megnyíló karrierutak elvágták (szerencsére) annak az elkorcsosult csoportnak az utánpótlását, aki egész mostanáig magát mint Magyarország vezető polgári-európai vezető rétegét állította be.

 

Ez, a most nagyjából hatvan-hetven éves társaság az, akinek az a mintája, hogy az értelmiségi állami (kormány-) szolgálatba áll, és egy csereüzletet köt. Privilegizált helyzetéért cserébe ellátja az államot szakértelemmel, és ami a fő: legitimációval. A budapesti értelmiség engesztelhetetlen gyűlölete Orbánnal szemben innen fakad. Egyrészt bőven hozzáférhető szakértelem más forrásból (hiszen mára bőven van, akár külföldön végzett ember is a megfelelő pozíciókra, annyi amennyit akarnak, a baj inkább az, hogy nem akarnak eleget), és Orbánnak momentán nincs szüksége a magát 2002-2010 között teljesen leégető réteg legitimációjára se, hiszen pont vele szemben (elmúltnyolcév) határozza meg a saját politikai identitását.

 

Ebben a közegben értünk el a 2019-es EP választásokhoz.

 

Nem biztos, hogy le kell győzni a Fideszt

 

A DK és Momentum sikerrel szólította meg ugyanazokat, akiket 29 évvel ezelőtti sikerrel szólítottak meg az akkori kor jófej, értelmiségi, városi, nyugatos pártjai. Ebben a közönségben is jelentős különbségek vannak, nem ugyanaz a pártja (hosszú távon biztosan nem) a vidéki, adott esetben nyelveket beszélő értelmiséginek és a pesti értelmiségnek. De, ez az a réteg, amely egy értelmes, jó kampánnyal megszólítható, és el is megy szavazni, ahogy a Momentum be is bizonyította. Szép munka, de a határai valahol a mostani eredmény duplájánál vannak, és ez a mostani választási rendszerben, amely jóval kevésbé arányosít, mint az 1990-es, nagyon kevés.

 

Ez persze nem csökkenti a siker értékét, mindössze megmutatja, hogy a másik oldalon álló nagy magyar korszakos gyűjtőpártot ezzel nem lehet legyőzni. De nem is biztos, hogy le kell. Készülni kell az összeomlására. Az eddigi ilyen pártok 15-33 évig bírták, és majdnem mindnek külső behatás vetett véget. Tévedés azonban azt gondolni, hogy kizárólag a külső behatás volt az ok.

 

A külső behatás mellett a másik jellegzetesség, hogy ezek a vezérelvű pártok egy idő után elfáradnak, mert nem tudnak megújulni, a vezér egyre kevésbé hatékony, és végül szétfeszítik a belső ellentétek. A magyar politika mostani fejleménye az, hogy nagyon jó esély van rá, hogy az egykori SZDSZ és az MSZP által túszul ejtett ellenzékiség kora véget érjen. Ez hatalmas eredmény, még ha most összesen 6 EP-mandátum is az eredménye.

 

Nem jelenti ez azonban azt, hogy meg kell támadni a Fideszt. A Fidesz jelenleg még erős, akkor is, ha már sokkal kisebb eséllyel tud újítani, és falig elment a jobbratolódásban: csak a konkrét lincseléseket szervezi ki, hogy aztán jól megakadályozhassa őket.

 

Újra jönnek a miépek és kisgazdapártok

 

Bárki „mérsékelt” vagy „centrista” jobboldalit meg pillanatok alatt bedarál. Azt nem tudom megmondani, hogy ez meddig lesz így. A mostani európai változások alapvetően megváltoztathatják azt a status quo-t, amelyben a Fidesz stabilizálta magát, és ez felgyorsíthatja az erjedést. De ezt pontosan kiszámolni, megjósolni lehetetlen. Viszont készülni kell rá.

 

A Fidesszel együtt majd egyszer a szavazótábora is szét fog esni. A Jobbikot azért verték szét, mert sem a DK, sem pedig a Momentum nem alternatíva a Fidesz-szavazók jó részének.

 

Ezen szavazók egy része birka és ostorral a fülkébe terelt, függő helyzetű ember. De legalább ekkora rész világnézete az „extra hungariam non est vita” alapjain levő, konzervatív, nemzeti, keresztény(kedő) jobbos gondolkodás. A Fidesz hibáit látják, de úgy vannak vele, mint egy bántalmazó kapcsolatban rekedt asszony a férjével. Eljár a keze, de legalább nem iszik, lenyírja a füvet, eltartja a családot, másnak sincs jobb dolga, mert más férje meg iszik, gyümigépezik, kurvához jár.

 

Amikor majd a Fidesz és szavazótábora szétesik, akkor meg fog érte indulni a verseny. Újra meg fognak jelenni a kor miépjei és kisgazdapártjai. A most jó eredményt elérő párt pályája pedig egyrészt egymás torka felé vezet. Másrészt nyilván be fogják húzni a mostani inaktívakat. A kérdés, hogy melyik érti meg jobban a jobboldalon szabad vegyértékké váló szavazók gondolkodását, félelemeit, vágyait.

 

Ez pedig előrevetíti a feladatokat az önkormányzati és a két év múlva esedékes parlamenti választásokra. A feladat most még nem győzni, hanem építkezni, és megérteni minél több választót. Növekedésre van esély a mostani eszközökkel, de annak 40 százalék környékén vége lesz, akkor is, ha a Fidesznek nem lesz ereje közbelépni. De még van. Az oroszlán öregszik, de a fogai még megvannak.

 

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, olvassátok!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Párbeszéd-szimpatizánsoknak küldték ki az IDEA Intézet online felmérését, mert szerintük az nem közvélemény-kutatás. Az IDEA szerint viszont igen.

Ugyanott tartunk, mint tíz éve: a politikát Gyurcsány és Orbán harca uralja. Az LMP kudarca, hogy ezt nem sikerült meghaladni, indokolta a döntést.

Végre értelmet kap az ország első olyan stadionja, amit eleve a másodosztályra építettek.

Hatalmon marad Viorica Dăncilă. És azt mondja, tiszteli a magyarokat attól még, hogy az RMDSZ ellene szavazott.

A volt osztrák kancellár és stábja azóta is emiatt kénytelen magyarázkodni. Videó!

A hét kérdése

Itt a nyár, itt a strandszezon, itt az idő elámulni azon, hogy hol tart még mindig a magyar gasztronómia. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Buda mellett, és még mindig van rá jegy! Június 19-22.

A borzalmas név ellenére is érdemes újragondolni mindazt, amit erről az unalmasnak tűnő fajtáról tudni vélünk. Június 22.

A Piacok Napján az Erzsébet tér egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogy történt a rendszerváltás? Mit kell tudni a prágai gólemről? Milyen bosszúra készül az Álmok Fejedelme? Könyves Kálmán!

Valerij Pekar szerint az egész nyelvtörvényügy csak egy háborús ország átmeneti problémája. Interjú.

Amikor mi olyan speciálisnak érezzük magunkat, nem árt elmenni egy magát ugyanúgy meg- és feltalálni igyekvő másik volt szocialista fővárosba.

Ellenőriztük, mennyire vannak képben az emberek azzal, hogy kikre is lehet szavazni. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás