+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pápay György
2019. május 27. hétfő, 11:43
Akik megúszásra játszottak, nem úszták meg, akik beleálltak, hogy Orbán vagy Európa, azok nagyot nyertek. De mégis kiket képviselne egy DK és Momentum fémjelezte ellenzék?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az ember hajlamos minden választás után nagy szavakat használni, de azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a vasárnapi EP-forduló után új időszámítás kezdődött az ellenzéki térfélen. Egy késleltetett új időszámítás, amelynek már tavaly áprilisban meg kellett volna kezdődnie, de ez nem történt meg a befagyott ellenzéki erőviszonyok miatt. Persze ez is nézőpont kérdése, hiszen sokan vannak, akik úgy érzik: egy régi időszámítás kezdődött újra.

 

Ha van tanulsága magának a választásnak, az az, hogy

 

akik megúszásra játszottak – MSZP-Párbeszéd, Jobbik –, azok nem úszták meg.

 

Nem tudom, van-e bárki, aki meg tudja mondani, mi volt a középre tartó, de a véghajrában régi radikalizmusának nyomait némi ukránozással felmutatni igyekvő Jobbik fő üzenete, de ez voltaképpen mindegy is – tény, hogy ezúttal végképp nem feléjük lejtett a pálya. Az MSZP-Párbeszédnek pedig sikerült a legsemmitmondóbb üzenettel előrukkolnia („van közös lista”), amivel annyit értek el, hogy a jobb sorsra érdemes Jávor Benedeket végképp kivonták a brüsszeli-strasbourgi forgalomból, miközben (két) kispárttá zsugorodtak.

 

A LMP esete egy fokkal összetettebb, hiszen itt volt – Európa-szerte egyébiránt egész sikeres – üzenet, eredmény viszont annál kevesebb. S bár biztosan sokan lesznek a pártban, akik azt mondják majd, az irány jó volt, csak nem sikerült ledolgozni a tavaly április óta felhalmozott súlyos politikai deficitet, ez valószínűleg részben önáltatás. Érdemes kimondani: legyen bármekkora arányú is az európai zöldpártok előretörése, a magyar EP-választás alapkérdése nem a klímaváltozás vagy a környezet ügye volt. Hanem az, hogyan is állunk Orbán Viktorral.

 

Ezt az is jól mutatja, hogy

 

a választás ellenzéki győztese az a két párt, amelyik legegyértelműbben fogalmazta meg az „Orbán vagy Európa” dichotómiát,

 

és köteleződött el a maga eszmei-fogalmi eszköztárára támaszkova Európa mellett. Ráadásul esetükben az ellenzéki szavazó még választhatott is, hogy a korábbi politikai mainstream (sajátos) figuráit tömörítő alakulatra adja-e a voksát, vagy az újakra, a tiszta kezűekre, a „XXI. századiakra”, a fiatalokra.

 

Persze ez az értelmezés is elnagyolt, és szintén önáltatás lenne nem hozzátenni, hogy ez a két formáció volt az, amely egyértelműen elvégezte a szükséges politikai munkát. A DK kihasználta helyzeti előnyét (a törzsbázisát jól mozgósító pártnak mindig is kedvezett az alacsonyabb részvételt hozó EP-választás), jó személyi döntéseket hozott és egész egyszerűen jól érzékelhetően jelen volt a kampány során. A Momentum pedig – részben kényszerből is – innovatívabb politikát vitt, mint a sokszor látszólag rutinból politizáló parlamenti pártok.

 

Sokan most úgy érzik, ezzel végképp eldőltek az ellenzéki erőviszonyok, és a kormányellenes oldal jövőjét az – eleve sajátos viszonyban lévő – DK és Momentum határozza meg. Hogy ezt a viszonyt miként írjuk le, az további fontos értelmezési kérdés. Hiszen vannak, akik máris a megszokott MSZP-SZDSZ-tandem újraéledését látják, míg mások az új erőt fedezik fel a Momentumban, amely akár a DK ellenére is megújíthatja az (össz)ellenzéki politikát. Miközben ami a szemünk előtt kibontakozik, az nem más, mint a magyar politikát jó ideje jellemző képviseleti válság kiteljesedése.

 

Mert mégis kiket képviselne egy DK és Momentum fémjelezte ellenzék?

 

Az újbaloldali szavazókat biztosan nem, akik mindkét formációt egyformán „neoliberálisnak” tartják; a kezdeti „se Orbán, se Gyurcsány” alapállásukat megőrző LMP- és  Jobbik-szavazókat biztosan nem, hiába derül ki esetleg hamarosan, hogy párt nélkül maradtak; a Fideszből kiábrándult konzervatívokat biztosan nem, akik Gyurcsánnyal szemben szocializálódtak, s bár a Momentum gazdasági alapállásával sok tekintetben egyetértenek, annak „kulturális liberalizmusa” idegen tőlük. 

 

A DK-Momentum fémjelezte ellenzék – e két párt természetes szavazóbázisán túl – leginkább azoknak felel meg, akik abból indulnak ki, hogy „bárki, csak ne Orbán Viktor”. Ha viszont ez lenne a kormányellenes szavazók túlnyomó többségének alapállása, már rég egységesülhetett volna az egész ellenzék. Lehet, hogy

 

ezen a választáson az volt a fő kérdés, hogyan is állunk Orbán Viktorral. De innentől jónéhány kormányellenes szavazó számára fájdalmas – és fájdalmasan ismerős – módon az lesz az egyik alapkérdés, hogyan is állunk Gyurcsány Ferenccel.

 

Az ellenzék belső vitáinak továbbra sincs vége, csak eddig nagyjából tudtuk, kik mondják, hogy se Orbán, se Gyurcsány. (A Mi Hazánkat most tegyük félre – ne vicceljünk, ez mégis csak a mi hazánk).

 

Bármit hozott is az EP-választás, a törmelékekből előbb-utóbb óhatatlanul újjáépül majd az az új formáció, amely ugyanezt mondja. Ha pedig így lesz, egy lassú és keserves folyamat árán jutunk majd el újra oda, ahol eddig voltunk. Vagyis abba a helyzetbe, amikor a mindent leuraló Fidesszel szemben az ellenzék gyakorlatilag még fel sem állt a startvonalra.

 

Olvass még több cikket Pápay Györgytől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Bár már régóta ígérgetik ennek a három országnak, hogy beléphetnek a schengeni zónába, az Európai Bizottság illetékes biztosa most azt mondta: tényleg hamarosan Schengen-tagok lehetnek.

A Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő mátrai szénerőművet azért záratná be a szervezet, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legtöbb széndioxid-kibocsátást lehessen megspórolni.

Párbeszéd-szimpatizánsoknak küldték ki az IDEA Intézet online felmérését, mert szerintük az nem közvélemény-kutatás. Az IDEA szerint viszont igen.

A városban az országos átlag kétszerese a munkanélküliségi ráta, és egyre kevesebben tehetik meg, hogy ott
lakjanak. Egyetértesz
a berlini városvezetés
lépésével? Szavazz!

Az EP-választások siralmas eredménye, Boris Johnson lehetséges miniszterelnöksége és a magas rangú munkáspárti polikusok meggyőzhették Jeremy Corbyn pártelnököt.

A hét kérdése

Itt a nyár, itt a strandszezon, itt az idő elámulni azon, hogy hol tart még mindig a magyar gasztronómia. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Buda mellett, és még mindig van rá jegy! Június 19-22.

A borzalmas név ellenére is érdemes újragondolni mindazt, amit erről az unalmasnak tűnő fajtáról tudni vélünk. Június 22.

A Piacok Napján az Erzsébet tér egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogy történt a rendszerváltás? Mit kell tudni a prágai gólemről? Milyen bosszúra készül az Álmok Fejedelme? Könyves Kálmán!

Valerij Pekar szerint az egész nyelvtörvényügy csak egy háborús ország átmeneti problémája. Interjú.

Amikor mi olyan speciálisnak érezzük magunkat, nem árt elmenni egy magát ugyanúgy meg- és feltalálni igyekvő másik volt szocialista fővárosba.

Ellenőriztük, mennyire vannak képben az emberek azzal, hogy kikre is lehet szavazni. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás