Paradoxon, hogy az emberek a Fideszre szavaznak, de 2030-ra jobb lesz: a Momentum kampányhajráján jártunk

Elmentünk a Momentum kampányhajrázó rendezvényére, ami a fáradt tekintetű aktivisták feltüzelésére volt hivatott. Esélyekről érdeklődtünk, illetve megtudtuk, mit kell ahhoz tenni, hogy egy kukásautó hátulján láthassuk Donáth Annát.

Amikor a Momentum beindult az olimpiaellenes aláírásgyűjtéssel, talán még a legpesszimistábbak is elhitték, hogy itt most valami tényleg megmozdult. Egy rakás fiatal és ártatlan figura mondott legalább egy témában markáns véleményt azon kívül is végre, hogy Orbán Viktornak mennie kell, volt képesség a médiamegjelenések megszervezéséhez, szóval egész jól mentek a dolgok. 

Aztán valami mintha megtorpant volna: egyrészt a párt a párttá alakulás után mintha maga sem tudta volna eldönteni, mit is akarnak ajánlani azon kívül, hogy sokkal jobban festenek képernyőn, mint a többi párt, másrészt kicsit már őket is elérte a Gyurcsány-átok. Ez utóbbit nehéz pontosan körülírni, de nagyjából arról van szó, hogy aki kicsit is közelíteni kezd az egykori miniszterelnökhöz, az automatikusan elveszti sármjának egy részét. Nem kell nagyon, ez az átok a legapróbb nyitáskor is életbe lép.

Ezzel együtt arra emlékeztetett az egész, mint amikor én évente 3-4 alkalommal elkezdek edzőterembe járni: a lendületes elhatározás után kissé kifárad mindig, aztán már csak fejben történik.

Szóval ez a Momentum tartott most kampányhajrá rendezvényt Budapesten szombat délelőtt, és mivel a Fidesz nagy győzelmén kívül egyedül az a kérdés nyitott, hogy sikerül-e megugraniuk az öt százalékot, megnéztem, pontosan hogy fordulnak rá a választásokra. Őszintén szólva nehezen tudtam elképzelni azt a réteget, aki rászánja erre a szombat délelőttjét, de aztán az átlagosnál sokkal több lófarkat hordó, esetenként kockásinges férfi látványa a környéken biztossá tett abban, hogy lesznek nézők. A Momentum felnőtté válását pedig az alább látható felirat is bizonyítja, hiszen ahol nagypolitika van, ott lopásveszély is van!

Az összesen négy beszédet (Fekete-Győr András, Bod Péter Ákos, Cseh Katalin és Donáth Anna) és némi sztorizgatást hordozó délelőtt azért is fura, mert Magyarországon annak ellenére sincs hagyománya „merjünk kicsik lenni” attitűdnek a politikában, hogy 2010 óta minden ellenzéki párt rettentő kicsi. A Momentum viszont most be merte vállalni, hogy nem falrengető győzelmet akar elérni, viszont ez a reálisan egy, alternatív univerzumokban két, még alternatívabb univerzumban három (mondjuk itt már kicsit nevetett a közönség) európai parlamenti mandátum valahogy mégsem az a szám, amitől vége lenne a NER-nek. Ha pedig nem ígérik azt, hogy ennek vége lesz, akkor nagyon nehéz lesz feltüzelni a szavazókat.

Szóval a cél az, hogy ezt a legjobb esetben is részsikernek mondható célt adja el a Momentum áttörésként, ezért Fekete-Győr már az elején kiemelte az aktivistáiknak, hogy jelenleg ők az egyetlen párt, ami még nem mutatta meg, mire képes közjogi tisztség birtokában, úgyhogy különösen fontos ez az EP-választás számukra,

A felszólalók közül kicsit kilógott az egykori jegybankelnök Bod Péter Ákos, aki a konkrét buzdítás helyett inkább kedvesen filozofálgatott arról, hogy a populista vezetők által mindig visszasírt dicső múlt valójában nem létezett. 

Visszatérve a boldog jövőre: amikor Fekete-Győr András szerint a mostani választásokon még nem fog igazán változni az Európai Unió felfogása, és majd úgy tíz év múlva lesznek jól hallhatók a hozzájuk hasonló friss hangok, akkor bennem őszintén felrémlettek az első ismerkedéseim azzal a hittanórai gondolattal, hogy ha végig szopom az egész életemet, akkor majd a túlvilágon király lesz a lelkemnek,

Azt azért megkérdeztem a párt prominenseitől, hogy összességében nem vártak-e valami többet a bejutási küszöb környékétől: „Szerintem fantasztikus siker, hogy két évvel az alakulás után egy ennyire alulról építkező közösség európai mandátumot fog szeretni” – mondta optimistán az EP-listavezető Cseh Katalin, aki szerint még az is könnyen lehet, hogy több is kijön. Hogy innen hogy akarnak feljebb lépni a párttal, arra már van terv: „Abban bízom, hogy az Európai Parlamentben konkrét eredményeket tegyek le az asztalra. Mi a Momentumban cselekvéssel akarjuk bizonyítani, hogy helyünk van a magyar politikában. Megmutatnám, hogy van olyan, hogy a képviselők a szavazókat képviselik, és nem csak a magas bónuszért mennek el öt évbe Brüsszelbe nyaralni” – mondta.

A helyzetet Fekete-Győr is pozitívan írja le, szerinte ugyanis az fontos jel, hogy a magyar lakosság 70 százaléka támogatja az Európai Uniót.

A jövővárás megint előkerült, a pártelnök szerint ugyanis úgy 2030 környékére érhet be igazán a jó világ: „Úgy számolok, hogy úgy tíz év múlva kerülnek többségbe azok, akik 1989 után születtek” – mondta nem titkoltan arra építve, hogy a magyar főiskolások között jelenleg a Momentum a legnépszerűbb párt. 

Az alelnök, mellesleg az EP-listán második helyezett Donáth Anna azért inkább a jelenről beszélt: „Nem állunk meg akkor sem, ha rosszabb számokat érünk el, mint amikre számítottunk, mert így is folyamatosan egyre több embert érünk el.”

Az azért érdekelt, készülnek-e valami dilivel a Brüsszelre legesélyesebbek, és talán ez a legvonzóbb abban az opcióban, hogy valaki a Momentumra szavazzon: Cseh azt mondta, hogy csak rengeteg embernek ígért koccintást, de természetesen nem részeg lesz, csak vidám, a kevesebb eséllyel induló Donáth viszont a politikatörténelem legjobb produkciójának lehetőségét villantotta fel:

Ha a gyors kormányváltásban nem is érdemes hinnie a momentumosoknak, már ettől is mindenki jobban járna azzal, ha kijönne a két mandátum.

FOTÓK: Azokat is én csináltam, hamarosan már tényleg veszek egy új telefont!