+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Balázs Borbála
2019. május 13. hétfő, 18:31
Mi vagyunk, akiket citromhabbal, Donald-rágóval, gumi-cumival, traubiszódával tömtek. Mi vagyunk, akik lecsúsztunk a rendszerváltásról, és akiket kifelejtettek belőle. De hol vagyunk most mi, a Ratkó- unokák, és mikor kezdünk el végre csinálni valamit?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Hanyas vagy? Hetvenhatos.

 

Minden osztály, amibe jártam, 30-35 fős volt. Mi vagyunk az 1976-77-es babyboom. De mégis az az érzésem, mintha nem is léteznénk. Hol vagyunk?

 

Mi vagyunk a szocialista nevelés gyümölcsei és a fogyasztói társadalom gyermekei.

 

Mi vagyunk, akik szépen ültünk hátratett kézzel az iskolában, fehér blúzban/ingben, fekete szoknyában/nadrágban, énekeltük a Himnuszt, Internacionálét, szovjet himnuszt, Szózatot.

 

Mi vagyunk, akiket citromhabbal, Donald-rágóval, gumicumival, traubiszódával tömtek.

 

Mi vagyunk, akik lecsúsztunk a rendszerváltásról, és akiket kifelejtettek belőle

 

– mintha nem is léteznénk. Meg a jövőnk sem.

 

Mi vagyunk a menthetetlenül és önhibánkon kívüli lúzerek.

 

Mi vagyunk, akik olcsó buszjárattal elutaztak családostul Amszerdamba, Velencébe, ide-oda. Vagy nem.

 

Mi vagyunk, akik olcsó repülővel beutaztuk Európát. Kit érdekelt akkor még a légszennyezés. Nem is gondoltuk végig. Gumicumi, csám-csám, nyám-nyám.

 

Mi vagyunk az elsők, akik külföldön tanultunk. Vagy nem.

 

Mi vagyunk, akik visszajöttünk. Aztán megint elmentünk. Aztán hazajöttünk. Vagy ott maradtunk. Vagy megint elmentünk. Végleg.

 

Mi vagyunk, akik nem akartunk gyereket. Még.

 

Mi vagyunk, akik dolgoztunk, pörögtünk, hitelt vettünk fel, buliztunk, párkerestünk.

 

Mi vagyunk, akik aztán gyereket akartunk. Miután megtaláltuk a hasonlóan lúzergenerációs párunkat.

 

Mi vagyunk, akik harminc felett szültünk. Vagy nem jött össze a gyerek, az is mi vagyunk. Aztán mégis, csak macerásan, elment vele egy csomó idő. Meg pénz. És sajnáltuk magunkat nagyon.

 

Mi vagyunk, akik agyból oldjuk meg a gyereknevelést is. Kiszámoljuk, megtervezzük.

 

Mi vagyunk az agresszívak, a nyomulósok.

 

Mi vagyunk, akik újra elkezdtek szoptatni. De nem azért, mert az egészséges, jó, természetes, hanem mert azt mondták, hogy az egészséges, jó és természetes. Mi vagyunk a robotok.

 

Mi vagyunk, akiknek fontosabb a saját jólléte. Mi vagyunk, akik nem tudjuk feláldozni magunkat senkiért és semmiért. Mi vagyunk az önzők. A hallgatók. Az érdektelenek. A cinikusak.

 

Mi vagyunk azok is, akik túlzásokba esünk. Mi vagyunk a teljesítménykényszeresek. A pánikbetegek. A depressziósok. A szociális szorongók. Dühösek is tudunk lenni nagyon. Gyűlölködni nem tudunk.

 

Mi vagyunk a nagymagyarok is. Meg az ősmagyarok is. Meg a legszuperebb fogyasztók.

 

Mi vagyunk, akik a homeopátiára esküszünk.

 

Mi vagyunk, akik a gyógyszerekre esküszünk.

 

Mi vagyunk, akik természetgyógyászhoz járunk.

 

Mi vagyunk, akik minden hülyeséggel orvoshoz citáljuk a gyereket és minden létező oltást beadatunk nekik.

 

De az oltásellenesek is mi vagyunk. 

 

Mi vagyunk a jógázók és a spinningezők. (Nem cross-fit, az már nem mi vagyunk...)

 

Mi vagyunk a rettegők és az összeesküvéselmélet-hívők. Meg a racionálisak, ésszerűek és a logikusak is mi vagyunk.

 

Mi vagyunk a kontroll-freakek.

 

Mi vagyunk, akik soha nem lázadtunk senki és semmi ellen.

 

Mi vagyunk a belesimulók. Csak éljük túl valahogy.

 

Mi vagyunk az önsanyargatók.

 

Mi vagyunk, akiket nem érdekelt a nagyszüleink története. Csak mikor már késő volt.

 

Mi vagyunk, akiknek a szülei sorra halnak meg rákban. Mi vagyunk, akik sorra halunk meg rákban. Vagy belerokkanunk valamibe.

 

Mi vagyunk a képmutatók. Meg a prűdek is mi vagyunk.

 

Mi vagyunk a be nem vallott alkoholisták. Meg a be nem vallott cukorfüggők. És a diétamániások meg szénhidrátgyűlölők is mi vagyunk.

 

És mi vagyunk, akik kezdünk rájönni, hogy minket kurvára átbasztak. Mindenki, mindenhol, mindenkor, mindennel. De legfőképpen: mi magunkat.

 

Itt az ideje, hogy legalább a saját magunk által okozott károkat enyhítsük. És hogy megmutassuk, létezünk, és képesek vagyunk nem legyinteni: „Majd a gyerekeink megoldják!” Ránk is ezt mondták.

 

Ne hagyjuk a megoldást az idősebbekre sem, mert az nagyon nem fog nekünk tetszeni. Oldjuk meg mi. Álljunk ki végre magunkért és a gyerekeinkért. De vigyázat, nehezített pálya (mondjuk azt szeretjük): annak tudatában cselekedjünk, hogy már így is késő.

 

Olvasnál még Balázs Borbálától? Ide kell kattintani!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Napokkal az EP-választás előtt bejelentette a volt görög pénzügyminiszter: nem azért indult, hogy megválasszák, hanem azért, hogy a német nagyközönség előtt végigvitázhassa a kampányt.

A progresszívek lettek a legerősebbek az EP-választáson Szlovákiában, bejutási küszöbön a Csáky Pál-féle MKP.

Mi az egyes olasz pártok célja, álomeredménye a mostani választáson? Összefoglaltuk!

Mi kell ahhoz, hogy szavazzak? Egyáltalán: kire lehet szavazni? Gyorstalpaló bizonytalanoknak.

A dublini választókerületet meg is nyerhette a korábban esélytelen zöldpárt, országosan pedig a jobbközép örülhet.

A hét kérdése

Eljött az igazság pillanata az Azonnalin: mondd meg nekünk, kire szavazol május 26-án!

Azért ide elnéznénk

A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrában május 31-én.

Frissiben kielemzi az EP-választási eredményeket Deutsch Tamás, Donáth Anna meg egy csomó politológus.

A MoMe hallgatói értelmezik újra a stílust mindenféle formában a plakáttól a webdesignig. Május 31-től.

A régió legjobbjait a Pécsi Borozó válogatta össze, június 15-én lehet megkóstolni őket.

A Piacok Napján, az Erzsébet tér, egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án.

Ezt is szerettétek

Hallottad, hogy lesz már megint valami választás, de azt már nem tudod, hogy pontosan miről meg minek meg mikor?

Vajon csak az etnikai alapú szavazást tudják elképzelni a székelyek? Az Azonnali Székelyföldön járt, és megkérdezte a járókelőket.

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Strache politikai pályájának ugyan vége, de ez nem jelenti azt, hogy a zeneit is fel kell adja. Mutatjuk a legjobb számait!

Twitter megosztás Google+ megosztás