Szavazzon ön is a tőke Európájára!

A külföldi multi gyakran a „kisemberek” legjobb barátja, emeli a bérszínvonalakat, csökkenti az árakat. Vagy azt akarjuk, hogy a magyar vállalatok ne versenyezzenek?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Schiffer András nemrég egy Azonnalinak adott interjújában azt mondta: aki a „kaviárbaloldalra” vagy a „neoliberálisokra” szavaz, az „a tőke Európájára” szavaz. A magam részéről, ha megengednek némi iróniát, azt kell mondanom, nem hiszek már az ilyen ígéretekben.

Schiffer és a hozzá hasonlóan gondolkodók szerint viszont Magyarország szinte összes problémájáért a „nagytőke”, és legelsősorban a külföldi multinacionális vállalatok a felelősek. Ennek megfelelően negatívumként állítják be a tőke szabad áramlását, még az Európai Unión belül is. Szerintük Európa jobban járna, ha ezt a szabadságot korlátoznánk. Ungár Péter hasonló logika mentén nemrég arról beszélt, hogy az Európai Unió „négy szabadsága” helyett „négy felelősségről” kellene beszélni.

És még azok is, akik az áruk szabad áramlásának üdvös voltát elfogadják, gyakran szpektikusak a tőke szabad áramlásával szemben. A közgazdasági irodalom ezt a szkepticizmust nagyrészt nem támasztja alá. A multinacionális cégek jelenlétének egy országban –amelyet a szakirodalom külföldi közvetlen befektetéseknek (röviden: FDI) nevez – ugyanis számos fontos haszna van.

Mit adtak nekünk a multik?

Először is, a külföldi cégek jelenléte növeli a versenyt mind a termékpiacokon, mind pedig a munkapiacon. Ez azt jelenti, hogy a multik jelenléte miatt kevesebbet fizetünk a boltban, valamint hogy a multik jelenléte pozitív hatással van a bérek szintjére. Gondoljunk csak bele: ha egy piacra belép egy új vállalat, ráadásul olyan, amelyik hatékonyabban termel, mint sok versenytársa, úgy tud magához vonzani munkavállalókat, ha magasabb béreket kínál nekik. Ha pedig tényleg van termelékenységi előnye is, mint ahogy a multinacionális cégeknek van a hazai vállalkozásokkal szemben, akkor a magasabb béreket könnyen ki is tudja termelni.

hiszen a magyar vállalatoknak is muszáj magasabb béreket ígérniük, ha nem akarnak komoly versenyhátrányba kerülni a munkapiacon.

A tőke szabad áramlása tehát az európai bérek kiegyenlítődésének irányába vezet. Ha ezt akadályozzuk, azzal nem közelebb, hanem távolabb kerülünk attól, hogy a magyarok „európai béreket” élvezzenek. Emellett, ahogyan fentebb említettem, a hatékony kiskereskedelmi multik jelenléte csökkenti az árakat, ami különösen nagy hasznot jelent az alacsony jövedelmű háztartások számára.

Tisztességtelen verseny?

Igen ám, mondhatják minderre a külföldi tőke kritikusai, de éppen hogy az a probléma, hogy a multik „tisztességtelen” versenyt támasztanak a hazai piacokon: mivel hatékonyabbak, magukhoz tudják vonzani a munkaerőt és alacsonyabb árakat tudnak kínálni a fogyasztóknak, ezzel hátrányos helyzetbe hozva a hazai vállalkozásokat.

A hazai kkv-szektor fő problémája az alacsony termelékenység. Ha ezeket a vállalkozásokat védjük a multik által támasztott versennyel szemben, azzal csak azt érjük el, hogy kisebb lesz az ösztönzőjük arra, hogy innováljanak, és hogy megpróbáljanak hatékonyabban működni.

A magyar kis-és középvállalkozásoknak tehát elsősorban termelékenyebbeknek kellene lenniük, amiben kifejezetten segíthet, ha nagyobb versennyel szembesülnek, de legalábbis azzal biztosan nem segítünk a termelékenységükön, ha a külföldi tőke jelenlétét korlátozzuk. Ráadásul, ahogyan mindjárt látni fogjuk, az sem igaz, hogy a multik jelenléte összességében kiszorító hatással lenne a hazai kis- és középvállalkozásokra. És azt se felejtsük el, hogy abban a szektorban, amellyel a fogyasztók közvetlenül érintkeznek, vagyis a kiskereskedelmi szektorban, viszonylag jól megférnek egymás mellett a külföldi multik és a hazai tulajdonú kisboltok.

Nem zsákmányolják ki a magyarokat a multik

Most pedig nézzük meg, mit tudunk mondani empirikusan a külföldi tőke hatásairól kifejezetten Magyarország esetében. Koren Miklós néhány évvel ezelőtti kutatása alapján a multik hatása Magyarországon összességében pozitívnak tűnik: amellett, hogy a multik a magyar GDP-nek mintegy 60%-át termelik meg,

Szoktuk azt is gyakran hallani, hogy a multik milyen keveset adóznak, és ehelyett kiviszik a profitot az országból. Ehhez képest a multik adómorálja kifejezetten jobb a hazai vállalkozásokénál, és a befizetett nyereségadó kb. fele tőlük származik. Egy sor település pedig praktikusan az általuk befizetett iparűzési adóból él. Igen, a multik „trükköznek” is az adókkal, de még ezzel együtt is: összességében a „multik és adózás” területén nem olyan sötét a kép, ahogan azt sokan látják.

Sokak számára meglepő lehet, de a külföldi tőke jelenléte a hazai vállalkozásokra is összességében pozitív hatással van: Koren megvizsgálta, mi történik azokban a régiókban, ahová egy új multi települ, szemben azokkal, ahová nem. Azt találta, hogy négy év elteltével a „multisújtotta” régióban 150, míg a többi régióban mindössze 100%-kal nőtt a bejegyzett vállalkozások száma. Ez lehet egyrészt amiatt, mert a multik köré kiépül egy helyi beszállítói lánc, másrészt pedig a multik – azáltal, hogy helyben sok új munkahelyet teremtenek – nagyobb keresletet generálnak a helyi gazdaságban.

És hát hoznak technológiát is

A multik ezen kívül hasznos tudást és technológiát hoznak a célországba. A hazai gazdaság gyakran nem jutna egyébként hozzá a legújabb technológiákhoz, ami azért probléma, mert a gazdasági növekedést hosszú távon a technológiai innováció szállítja.

Persze, hangozhat az ellenérv, attól, mert a multik a legújabb technológiával termelnek, a hazai vállalkozások még nem lesznek feltétlenül produktívabbak. Ez az ellenérv részben helytálló, részben nem. Elsősorban a multikkal közvetlen vagy közvetett módon (például beszállítóként) kapcsolatban álló hazai vállalatok ténylegesen tanulhatnak a multiktól, például technológiát, de ami sokszor a legfontosabb: szervezeti kultúrát (ami ha úgy tetszik, a technológia egy formája). Másrészt, való igaz, hogy a hazai kkv szektor egy jelentős része továbbra is erős lemaradásban van termelékenység tekintetében, ahogyan azt már fentebb kifejtettem. De hiba azt gondolni, hogy jobb lenne a helyzetük, ha a multik terjeszkedését akadályoznánk. 

Nagyok és külföldiek, tehát ijesztőek

Ha a multik összességében pozitív hatással vannak a magyar gazdaságra, miért a nagy ellenszenv az irányukba? Egyrészt természetesen felmerülhetnek jogos kritikák egyes multinacionális cégek tevékenységével szemben, például a környezetvédelem területén. Másrészt viszont erős a gyanúm, hogy a nagyvállalatokkal szembeni ellenszenv mögött két fontos tulajdonságuk áll: az, hogy nagyok, és az, hogy külföldiek.

Ennek gyakran nincs sok valóságalapja, hiszen senki nem tiltja meg, hogy valaki ne a Tescóban, az Aldiban vagy más élelmiszerláncban vásároljon, vagy hogy mondjuk ne a McDonald's-ban egyen. Viszont alighanem evolúciósan belénk kódolt érzet, hogy a nagy méret egyben dominanciát is jelent.

A kritizált multik másik fontos tulajdonsága, hogy külföldiek. A külföldivel szemben pedig sok embernek, talán ugyancsak evolúciós háttérrel rendelkező ellenérzése van. A külföldi a „mi”-től megkülönböztetendő „ők”. Akik kiszorítják „a mi vállalatainkat”, kizsákmányolják „a mi munkásainkat”, vagy éppen, a migráció esetében elveszik „a mi munkánkat”. A magam részéről azt javaslom, próbáljunk meg túllépni ezeken a belénk kódolt előítéleteken.

Mi a megoldás?

Joggal lehet gyanakodni például, amikor a kormány egy-egy nagy multival „stratégiai megállapodást” köt. Joggal lehet panaszkodni amiatt is, hogy a multiknak adókedvezményeket adnak, míg a kisvállalkozásokat túladóztatják. Csakhogy a helyes megoldás nem az, hogy a multik adóit is megemeljük, ez ugyanis kevesebb multi betelepüléséhez vezet, ami, ahogyan fentebb láttuk, negatív hatással lenne a magyar emberek életszínvonalára.

Az is igaz lehet, hogy a külföldi multik piaci erővel rendelkeznek a beszállítóik irányában: sokat hallunk például a magyar gyümölcstermelőről, aki potom áron „kénytelen” eladni a terményét a külföldi áruházláncnak. Azonban nem világos, miért lennének jobb helyzetben a termelők, ha nem lennének jelen a multik: abban az esetben még kevesebb vállalatnak tudnának értékesíteni, összességében tehát még rosszabb is lehetne a helyzetük.

És még valami: az ellenzéki politikai oldalon már szinte közhely, hogy a magyar kormány „eladja az országot a multiknak”. A túlóratörvény kapcsán is ez volt az egyik panasz. Másik oldalról viszont arról is lehet hallani, hogy a kormány „nemzeti nagytőkét” épít.

Ennek pedig azok a magyar munkások és fogyasztók látnák kárát, akiket a külföldi tőke ellenfelei állítólag védeni akarnak. Végezetül, arról se feledkezzünk meg, hogy amikor „nagyvállalati érdekekről” beszélnek egyesek, beszélhetnének akár a fogyasztói érdekekről is. Mert végső soron a nagyvállalatok azért lettek nagyok és maradnak azok, mert hatékonyan képesek a fogyasztói keresletet kielégíteni. Lehet, hogy amikor a multikkal van bajunk, valójában magunkkal (vagy egymással) is bajunk van? 

Olvasnál még Isztin Pétertől? Itt megteheted! Vitatkoznál vele? Itt keress minket!