„Úgy néz ki az egész, mint egy szürreális, rossz mese” – Szőcs Petra az új filmjéről az Azonnalinak

Szőcs Petra első nagyjátékfilmjét, a Dévát Nemes-Jeles László Napszálltájával együtt mutatták be a Velencei Biennálén. Az erdélyi gyerekotthonban játszódó film egy albínó kislány és egy Budapestről érkezett nevelő közötti viszonyról és egy árulástörténetről szól. A filmet a héten vetítik először Magyarországon. Szőcs Petra elmondja az Azonnalinak, milyen volt rohamtempóban kevés pénzből filmet csinálni, hogyan találtak véletlenül szereplőket, és miért pont Déva. Interjú.

Hogyan kezdtek el érdekelni a gyermekotthonok, és mitől lett Déva a filmcím és a helyszín?

A hangulat elég korán megvolt, mert nagyon sokat voltam dévai gyermekotthonokban a ferences rendi alapítványnál, és mindig nagyon filmre kívánkozónak láttam ezt a helyet. Nagyon sokszínű hely, erős hangulatokkal,

A sztori bonyolultabb kérdés, az még a vágás közben is alakult, hiszen a történet nem is annyira lényeges ebben a filmben, hanem a megjelenített karakter inkább az. Én egy lazább portréfilmként képzeltem el az alkotást valakiről, aki ott lakik. Moldován Katalinról, aki valóban ott lakott az alapítványnál, és ő inspirálta a történetet.

Moldován Katalin szerepelt egy korábbi rövidfilmedben, a Kivégzésben. Hogyhogy nem ő lett a főszereplő, ha róla szerettél volna portréfilmet?

Az volt a terv, de lemondta a főszereplést, és mást kellett találni a helyére, úgyhogy sok mindent másként kellett megfogalmazni. Vágásokkal, beállításokkal kellett megoldani végül, ami a karakterből hiányzott, így kissé más hangulatú film is lett, mint amit eredetileg elképzeltem.

A forgatási helyszínek, Déva meg Petrozsény amolyan posztindusztriális környezetek. Mi fog meg ennyire ezekben?

Déván csak az alapítványi élet: magában a városban nem látok semmi különlegeset, viszont az alapítványnak elég speciális atmoszférája van, és annak is, ahogyan a gyerekek ott egymás mellett élnek. Ezt volt időm kifigyelni, mert sok látogatásom volt ott előzőleg. Legalább hat-hét évig jártam oda látogatni a gyerekeket, és kialakult ott egy életem. Viszont, azok a tájak, amik filmre kívánkoznak, az általad említett posztindusztriális közeg  inkább Petrozsényban vannak meg. A casting során keveredtünk el oda, amikor nem voltunk még biztosak abban, hogy Déván akarunk forgatni, és elsőre tudtam, hogy ott forgatnunk kell, legalább egy pár napot,

Nagyon megfogott. Abban a városban nem lehet rossz képet csinálni. A jelenetek, amiket ott forgattunk, a legerősebbek lettek, ezek a film végén és elején vannak. Nagyon kellettek a filmnek a hosszú belső felvételek mellé ezek az erős külsők.

Említed a belső szűk tereket, meg  a spontánul felfedezett helyszínt: mennyire változtattak ezek az eredeti koncepción?

Én ilyesmit képzeltem el eredetileg, de azért sokat változott a könyv. Amikor írtuk a forgatókönyvet, egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy a sok szobajelenet nem tud nem ugyanúgy kinézni. Lett ettől a filmnek egy be nem tervezett klausztrofób érzete, aminek jót tesz Petrozsény tágassága. A főszereplő személye már nagyobb változtatásokra kényszerített, illetve a fogatókönyvben eredetileg több szálon futott a történet, azaz több szereplőnek is saját története volt, ezeket meg kellett nyirbálni idő- és pénzszűke miatt.

Mit látsz az albínó emberekben, mi teszi őket ennyire vonzóvá számodra? A filmjeidben valahogy ők testesítik meg a különösnek, egyedinek, kirekesztettnek, vagy önmaguk döntése által kívülállóknak a figuráját.

Az albínó az örök kívülálló, így adja magát a dolog, de elsősorban nem ez fontos.

amire elég kevés esély volt, de szerencsére sikerült találni egy másik lányt, Nagy Csengellét, aki nagyon tehetséges. Ekkor már a történet részét képezték a fura mágikus testképzetek, testképzavarok, a kamaszkori és gyerekkor határán álló ember, a látásprobléma, a kívülállás. Ezeknek akkor már mind-mind dramaturgiai jelentősége volt. Míg a Kivégzésben nem volt fontos, hogy albínó színészt találjak, itt már igen. 

A mágikus, testhez kapcsolódó megközelítésekre többször rá is játszik a film. Miért fontos neked ez az eléggé mágikus-realista megközelítési mód a testtel és az emberrel kapcsolatban?

Mágikus realistának nem nevezném, ahhoz ez kevés. A lehetőségeket azonban föl akartam villantani, de nem akartam állást foglalni ezek kapcsán, csak egy okkult felhangot meghagyni. 

Ebben a térben miért érdekelnek leginkább a nők közötti finom, sok mindennel átszőtt viszonyok?

Jó kérdés. Voltak az eredeti forgatókönyvben finomra hangolt férfi-női viszonyok is, de talán nem véletlen, hogy végül ezek maradtak ki a filmből, mert kevésbé voltak kidolgozottak. Déván eleve női és férfi családok vannak, nekem meg a női családokat volt alkalmam jobban megismerni.

Milyenek ezek a családok?

Bár a nevelők odaadóan nevelik ezeket a gyerekeket, mindenkire nincs idő: az árva lányok emiatt elkezdenek erőteljesen ragaszkodni idegen nőkhöz. Ráadásul egy látogató mindig érdekes. Én ezt éltem meg, és ez visszaköszön a filmben is. Egyébként lehetett volna férfi is az önkéntes, sőt, az eredeti változatban az volt, de ez félreérthető volt, én elsősorban nem szerelmi kapcsolatra gondoltam, ezt meg úgy is lehetett volna érteni.
 

Ha ennyire érdekelt a zárt világ, az intézmény, akkor mikor dőlt el, hogy nem dokumentumfilm lesz belőle? Van erre utalás, ugyanis a film elején van egy bevágás egy házi videóból.

Nem látok ekkora különbséget a fikciós- és a dokumentumfilm között. Ha ma csinálok egy dokumentumfilmet, és nem jelölöm meg, hogy ez az, akkor ötven év múlva ki fogja tudni biztosan, hogy annak készült-e, hogy az illető, aki játszik, önmagát játssza-e vagy sem? Én egy sztorit akartam elmesélni, aminek múlt ideje van, azért lett fikciós film. 

és hogy számomra ez elég érdekes lesz-e. 

Nagyon szűk volt az időkeret, amiben meg kellett csinálnotok a filmet, miután megnyertétek a Velencei Biennálé pályázatát. Mennyire volt kényelmetlen ilyen tempóban dolgozni?

Egyáltalán nem volt kényelmes. Nem ez egy nagyjátékfilm elkészültének a normális tempója. Sokszor nagyon gyorsan kellett dönteni dolgoktól, úgy, hogy nem volt elég információ, hogy működni fog-e, vagy sem,

Eleve volt három nagy szerep, és még legalább három-négy fontos beszélő szerep, és még tíz-tizenöt jó statiszta: ezt nem lehet négy hónap alatt lecastingolni, nekünk meg ennyi időnk volt. Másrészt nem akartam úgy elkezdeni forgatni, hogy nem tudtam, hogy az összes szereplő hogyan fog együtt működni. Nem csak megtalálni kell a szereplőket, hanem egymással is össze kell próbálni őket.

A főszereplők három különböző helyen laktak, ezt szervezésileg is nehéz volt megoldani, aztán kevesebb idő maradt vágásra és utómunkálatokra. Nagyon nagy szerencsénk volt olyan szereplőkkel, mint a végén Văduvă, a vasutas, a pópa vagy az igazgatónő, akiket teljesen véletlenül találtunk meg helyszínek castingolása közben. Egy pályaudvaron voltunk, amikor megtaláltuk Văduvát, és teljesen profi volt, egy őstehetség, gyakorlatilag semmit sem kellett neki mondani, hogy hogyan csinálja. 

Ezt viszont nagyon nagy élmény volt megélni, hogy ilyenek megtörténhetnek. Nyilván sok minden meg nem olyan lett, amilyennek terveztem. Onnantól kezdve, hogy megkaptuk a díjat, kilenc hónapra rá mutatták be a filmet. Nagyon ritkán jutott így egy-egy nap pihenni.

A pályázaton kívül más forrásokat is kerestetek a filmhez?

Nem lehetett. Az volt a lényeg, hogy a három támogatott ugyanannyi pénzből csinálja meg a munkáját. Kevés pénzből csináljon jót. Olyan, mint egy elnyújtott workshop.
 

Ragaszkodsz valamiért az Erdélyben való forgatáshoz?

Nincs ilyen mániám, hogy ott akarnék forgatni. Csak ezek a dolgok pont Erdélyben történtek velem. Fontos volt, hogy az eredeti helyszínen  forgassam a filmet, azaz Déván.

Nagyon sok szereplőnek kevert, rétegzett identitása van, roncsolt nyelveken beszél, azt hittem ez is kicsit megfog Erdélyben.

Amiket itt említesz, azok

Nagyon meghatározó, hogy ki hogyan beszél, hol vannak a közlései határai, hogyan egyszerűsíti le a mondatait, hogy könnyen el tudja mondani, amit akar. Ez mind-mind valamit hozzáad a jelenethez.

A rosszul beszélés is nagyon jól reflektál az identitáshiányra, vagy az identitásrétegzettségre. A film kicsit arról is szól, hogy a főszereplő mintha meg akarna szabadulni az identitásától a film során, és a végére talán sikerül is neki.

Milyen karriert képzelsz el a filmnek? Mit vársz el tőle?

Semmit nem várok el. Nyilván szeretném, ha minél többen megnéznék, de megjósolhatatlan, mi lesz vele.

A filmet legközelebb vasárnap vetítik az 5. Magyar Filmhét programja keretében.