Miért szeretik ennyire Orbán Viktort a székelyek?

A Lajtától keletre semmi sem emlékeztet annyira Svájcra vagy Tirolra, mint a Székelyföld. Összetartó, egy szokást követő nép honának tűnik, amely tudja, hogy a megmaradásának záloga a szokásainak, életmódjának megtartása.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali szerkesztőségének álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, csak bátran!

Hosszú idő után meggyőztem magam (illetve meggyőzött apám) hogy menjek el Erdélybe, azon belül is Székelyföldre.

Alapvetően nagyon pozitív élmény volt. Ugyanakkor megerősített abban, hogy akik megmagyarodni, magyarságukat még jobban megélni járnak oda, azok ... és itt most kihagyom a jelzőket, maradjunk annyiban, hogy szerintem tévednek. Megfigyeléseim szerint ugyanis a székelyek nem attól magyarok, hogy beszélnek erről és mindenféle szimbolikus dolgokat művelnek, hanem attól, hogy magyarok. Nem térnek le a szokásaik útjáról, és ezek között a szokások között van számos olyan közösségképző elem (pl. vallási ünnepek megtartása) amelynek nagyon erős szimbolikája van. A sok „anyaországi” turbómagyar pedig ezzel a szimbolikával próbál azonosulni, és válik nevetségessé.

Amikor a román többségű területekről beér az ember a Székelyföldre, nem valamiféle „magyarsági térerőt” észlel, hanem azt, hogy rendben vannak tartva a porták, rendezett a határ, kaszálva van az út széle. A városban nem szemetes az utca, nincs összefirkálva semmi. Itt

A közbirtokosság táblája minden határban kint van, és érezhető is, hogy mindennek van gazdája. Na, ezt keverik sokan megfigyeléseim szerint valamiféle többletmagyarsággal. Na persze a székelyek meg kiválóan élnek ebből, és röhögve üzemeltetik a skanzent a testvéri turistáknak.

Aztán kiderült számomra az is, hogy miért szeretik ennyire ezek Orbán Viktort. Pár éve Bosznián keresztülautózva tűnt fel, hogy mennyi vadonatúj, hófehér mecset van. Naná, hiszen ahol három muszlim van a faluban, oda már szaúdi vagy török pénzből felhúznak egyet, vagy felújítják a régit. Na, itt is ugyanez van, csak magyar templommal. Meg ahol van román, ott már épül is mellé a tiritarka ortodox templom. De újak az iskolák és egy csomó más épület.

Ebből persze a kedves dékás olvasók hirtelen négyzetlélegeztetőgépet vonhatnak, de én ezzel nem értek egyet. A magyar kormánynak igenis feladata a magyarság támogatása, akárhol is van az a magyarság. Főleg olyan környezetben, ahol az erdélyi (bánáti, partiumi) városok szövetkeznek, hogy valahogy végre fejlesztési pénzt tapossanak ki a román kormányból, amely azokat részint ellopni igyekszik, részint meg a jó kétszáz évvel lemaradt Regátra költeni. Ha tehát a székelyföldi vagy más erdélyi magyarságot támogatni kell, ám támogassák.

Hanem az is nagyon érdekes, hogy ahol félni kell Codruța Kövesi ügyésznőtől, meg ahol a székelyek egyébként is arra költik a pénzt, amire kapták, milyen fejlődést tud eredményezni. Meglepő, hogy ennyi pénz mi mindenre elég, ha nincs Lőrinc-koefficiens.

Ésik Sándor posztja megjelent ám a Diétás Magyar Múzsán is, kövesd be őket, ha még nem tetted!