+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Pintér Bence
2019. április 20. szombat, 09:48
Íme, egy alternatív történelmi regény, ami mesterséges intelligenciákról szól. Hogy ez sci-fi lenne? Véletlenül sem! – mondja a szerző.

Margaret Thatcher lemondott; az Egyesült Királyság elveszítette a Falkland-szigeteki háborút; Alan Turing nem lett öngyilkos, hanem felfedezte a mesterséges intelligenciát; és John F. Kennedy amerikai elnököt sem gyilkolták meg – ez az alapvetése a Man Booker-díjas angol Ian McEwan új, Machines Like Me című regényének, amelynek fő fókuszát az alternatív világ egyik első mesterséges emberének, avagy androidjának élete adja.

 

A regény, amelyben tehát egy alternatív idővonalon egy android életét követjük 

 

szerzője szerint nem sci-fi, hiszen nem utaznak benne a fénysebesség tízszeresével, és antigravitációs csizmák sincsenek benne, hanem az „emberi dilemmákra koncentrál”

 

– mondta McEwan a Guardiannek úgy, mintha valami őrületes nagy felfedezést tett volna, és hatalmas innováció lenne, hogy egy science fiction regény a jövő várható technológiáival kapcsolatban „emberi dilemmákra koncentrál”.

 

Miért hülyeség ez?

 

A Könyves Kálmán rovat rendszeres olvasói tisztában lehetnek vele, hogy ez éppen az, amit a science fiction is elég sok esetben csinál. Ha csak a McEwan által felvázolt témákat vesszük, akkor éppen erről szól Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című könyve, vagy ha úgy ismerősebb: a Szárnyas fejvadász (Blade Runner); aztán erről szólnak Isaac Asimov robotnovellái, meg még kismillió sci-fi könyv, ami a mesterséges intelligenciák és az androidok által felvetett etikai, stb. dilemmákkal foglalkozik.

 

Az egyértelműen irodalmi elithez tartozó McEwan megjegyzése olyan nyilvánvaló ignoranciáról árulkodik, hogy elég sokan kiakadtak: a Guardianen magán is született válaszcikk, ami azt boncolgatja, hogy miért lehet ciki még mindig, ha valaki sci-fit ír. Nyilván ott van az, hogy alapvetően marketingszempontból ez a két külön terület, és az egyértelműen fantasztikumnak tűnő könyveket a mai napig lenézi az irodalmi elit: nem annyira jelölik díjakra, nem igazán tartják valódi irodalomnak.

 

A fantasztikum ilyen jellegű „gettósodása” persze kétoldalú folyamat, hiszen gyakran a fantasztikum is egy zárt képet mutat magáról, és el is utasítja az oda bemerészkedő „mainstream” szerzőket

 

– bővebben itt már írtam egyszer erről. (Itt meg eljátszottam azzal, hogy mi történne, ha három zsánerregény szépirodalmi kiadót, borítót és fülszövegeket kapna.)

 

Ezért az sem újdonság, hogy egy szépíró, vagy egy szépirodalmi berkekben is járatos szerző megpróbálja magától eltávolítani a sci-fi címkét: elég csak Margaret Atwoodra gondolnunk, aki nemrég még azzal utasította vissza, hogy sci-fit írna, hogy műveiben nincsenek „beszélő űrbéli csápos lények”, manapság viszont maga is sci-fiként hivatkozik A szolgálólány meséjére. (Atwood sokat méltatott sci-fi trilógiája, a MaddAdam épp most jelenik meg a Jelenkornál.) De ott van a szintén egyértelműen sci-fit író Kurt Vonnegut, J.G. Ballard vagy Michel Faber esete is.

 

Itthon Dragomán György érdekes példa, akivel beszélgettem is erről még tavaly: akkor ő a Qubitra írt, egyértelműen sci-fi tárcasorozata kapcsán azt mondta, hogy őt nem érdekli a fantasztikum szubkultúrája, szerinte jó dolgokat kell írni és olvasni, és kész. Érdekesség, hogy a sci-fi tárcáit is magában foglaló tavalyi kötete, a Rendszerújra kapcsán például sikerült aztán vele egy olyan interjút készíteni a Magyar Hangnak, amiben el sem hangzik a sci-fi szó – remekül illusztrálva ezzel a fenti problémát.

 

Talán itt lenne az idő, hogy mindenki megértse végre az irodalmi elitben is: hogy valami zsánerműnek számít-e, az nem a könyv minőségéről szól. Vannak persze még ma is ponyvásabb/kalandosabb sci-fik, fantasyk és horrorok, és van ezeknek olvasótábora is, mi több: elképesztő, de ezek között is vannak jó művek. Azon túl pedig van egy sor olyan szerző, akiket már az irodalomtudomány is kanonizált Ursula K. Le Guintől kezdve Philip K. Dicken, Samuel R. Delanyn, Margaret Atwoodon át Nora K. Jemisinig.

 

McEwan egyértelműen sci-fit írt, reméljük, ha jó a könyve, még kap érte valami sci-fi díjat is, ahogy Colson Whitehead is kapott A föld alatti vasútért nem csak Pulitzert, de Arthur C. Clarke-díjat is.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egy kabinettag már így is lemondott, mivel például egy új népszavazás lehetősége is szóba került. Azt ígérik, Donald Trump londoni látogatása alatt még May lesz a miniszterelnök.

Természetesen a kiesések számára gondolok: 2010 óta harmadszorra kényszerül másodosztályba a focicsapat.

Migránsozás és sorosozás helyett kivételesen a fenntartható fejlődésért aggódnak a még néppárti kereszténydemokraták.

Állítólag az úzvölgyi katonatemető miatt rágott be az RMDSZ, de amúgy is kínos lehet nekik a kampányfinisben a PSD.

Farkas Flóriánék attól tartanak, beilleszkedni képtelen, idegen kultúrájú milliók fenntartására kellene költeni az állami pénzt.

A hét kérdése

Az osztrákok Habonya? Sebastian Kurz? Egy titkosszolgálat? Egy művészcsoport? Néha az élet egészen egyszerű válaszokat ad: itt vannak az Azonnali tippjei!

Azért ide elnéznénk

Újabb globális klímasztrájkot hirdet a Fridays For Future mozgalom. Május 24-én Budapest belvárosában is!

A Tanácstalan Köztársaság friss eseményének témája, hogy hogyan építették le itthon a környezetvédelmet.

Frissiben kielemzi az EP-választási eredményeket Deutsch Tamás, Donáth Anna meg egy csomó politológus.

A MoMe hallgatói értelmezik újra a stílust mindenféle formában a plakáttól a webdesignig. Május 31-től.

A Piacok Napján, az Erzsébet tér, egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án vasárnap.

Ezt is szerettétek

Hallottad, hogy lesz már megint valami választás, de azt már nem tudod, hogy pontosan miről meg minek meg mikor?

Vajon csak az etnikai alapú szavazást tudják elképzelni a székelyek? Az Azonnali Székelyföldön járt, és megkérdezte a járókelőket.

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Strache politikai pályájának ugyan vége, de ez nem jelenti azt, hogy a zeneit is fel kell adja. Mutatjuk a legjobb számait!

Twitter megosztás Google+ megosztás