+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Pintér Bence
2019. április 20. szombat, 09:48
Íme, egy alternatív történelmi regény, ami mesterséges intelligenciákról szól. Hogy ez sci-fi lenne? Véletlenül sem! – mondja a szerző.

Margaret Thatcher lemondott; az Egyesült Királyság elveszítette a Falkland-szigeteki háborút; Alan Turing nem lett öngyilkos, hanem felfedezte a mesterséges intelligenciát; és John F. Kennedy amerikai elnököt sem gyilkolták meg – ez az alapvetése a Man Booker-díjas angol Ian McEwan új, Machines Like Me című regényének, amelynek fő fókuszát az alternatív világ egyik első mesterséges emberének, avagy androidjának élete adja.

 

A regény, amelyben tehát egy alternatív idővonalon egy android életét követjük 

 

szerzője szerint nem sci-fi, hiszen nem utaznak benne a fénysebesség tízszeresével, és antigravitációs csizmák sincsenek benne, hanem az „emberi dilemmákra koncentrál”

 

– mondta McEwan a Guardiannek úgy, mintha valami őrületes nagy felfedezést tett volna, és hatalmas innováció lenne, hogy egy science fiction regény a jövő várható technológiáival kapcsolatban „emberi dilemmákra koncentrál”.

 

Miért hülyeség ez?

 

A Könyves Kálmán rovat rendszeres olvasói tisztában lehetnek vele, hogy ez éppen az, amit a science fiction is elég sok esetben csinál. Ha csak a McEwan által felvázolt témákat vesszük, akkor éppen erről szól Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című könyve, vagy ha úgy ismerősebb: a Szárnyas fejvadász (Blade Runner); aztán erről szólnak Isaac Asimov robotnovellái, meg még kismillió sci-fi könyv, ami a mesterséges intelligenciák és az androidok által felvetett etikai, stb. dilemmákkal foglalkozik.

 

Az egyértelműen irodalmi elithez tartozó McEwan megjegyzése olyan nyilvánvaló ignoranciáról árulkodik, hogy elég sokan kiakadtak: a Guardianen magán is született válaszcikk, ami azt boncolgatja, hogy miért lehet ciki még mindig, ha valaki sci-fit ír. Nyilván ott van az, hogy alapvetően marketingszempontból ez a két külön terület, és az egyértelműen fantasztikumnak tűnő könyveket a mai napig lenézi az irodalmi elit: nem annyira jelölik díjakra, nem igazán tartják valódi irodalomnak.

 

A fantasztikum ilyen jellegű „gettósodása” persze kétoldalú folyamat, hiszen gyakran a fantasztikum is egy zárt képet mutat magáról, és el is utasítja az oda bemerészkedő „mainstream” szerzőket

 

– bővebben itt már írtam egyszer erről. (Itt meg eljátszottam azzal, hogy mi történne, ha három zsánerregény szépirodalmi kiadót, borítót és fülszövegeket kapna.)

 

Ezért az sem újdonság, hogy egy szépíró, vagy egy szépirodalmi berkekben is járatos szerző megpróbálja magától eltávolítani a sci-fi címkét: elég csak Margaret Atwoodra gondolnunk, aki nemrég még azzal utasította vissza, hogy sci-fit írna, hogy műveiben nincsenek „beszélő űrbéli csápos lények”, manapság viszont maga is sci-fiként hivatkozik A szolgálólány meséjére. (Atwood sokat méltatott sci-fi trilógiája, a MaddAdam épp most jelenik meg a Jelenkornál.) De ott van a szintén egyértelműen sci-fit író Kurt Vonnegut, J.G. Ballard vagy Michel Faber esete is.

 

Itthon Dragomán György érdekes példa, akivel beszélgettem is erről még tavaly: akkor ő a Qubitra írt, egyértelműen sci-fi tárcasorozata kapcsán azt mondta, hogy őt nem érdekli a fantasztikum szubkultúrája, szerinte jó dolgokat kell írni és olvasni, és kész. Érdekesség, hogy a sci-fi tárcáit is magában foglaló tavalyi kötete, a Rendszerújra kapcsán például sikerült aztán vele egy olyan interjút készíteni a Magyar Hangnak, amiben el sem hangzik a sci-fi szó – remekül illusztrálva ezzel a fenti problémát.

 

Talán itt lenne az idő, hogy mindenki megértse végre az irodalmi elitben is: hogy valami zsánerműnek számít-e, az nem a könyv minőségéről szól. Vannak persze még ma is ponyvásabb/kalandosabb sci-fik, fantasyk és horrorok, és van ezeknek olvasótábora is, mi több: elképesztő, de ezek között is vannak jó művek. Azon túl pedig van egy sor olyan szerző, akiket már az irodalomtudomány is kanonizált Ursula K. Le Guintől kezdve Philip K. Dicken, Samuel R. Delanyn, Margaret Atwoodon át Nora K. Jemisinig.

 

McEwan egyértelműen sci-fit írt, reméljük, ha jó a könyve, még kap érte valami sci-fi díjat is, ahogy Colson Whitehead is kapott A föld alatti vasútért nem csak Pulitzert, de Arthur C. Clarke-díjat is.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Prostituáltak tüntettek szombaton Hamburg piroslámpás negyedében, hogy újranyithassanak a munkahelyeik, amelyeket a koronavírus-járványra hivatkozva zártak be.

Az egyik legöldöklőbb elnökválasztási küzdelem folyik Lengyelországban. Izraelezés, oltásellenesség, Varsó kiárusítása és még sok más az elnökválasztási őrület utolsó napjaiban. Fotóriport Varsóból!

A budapesti főpolgármester nem áll bele a miniszterelnök-jelölti küzdelembe, pedig Márki-Zay nemrég még erre kérlelte. Karácsony azt is mondta: a fővárosi korrupcióellenes bizottság a saját koalíciós partnereinek is okozhat kellemetlen pillanatokat.

Legalábbis annál, mint amit eredetileg beismertek: a statisztikai hivatal teljesen új adatokat közöl erről a most kiadott jelentésében.

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

Aleksandar Vučić szerb elnök pedig úgy reagált a tüntetésekre: ha az ellenzék változást akar, akkor vagy nyerjék meg a választásokat vagy öljék meg őt.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás