Mintha Navracsics egy narancsos újságíróval írt volna kritikus könyvet Orbánról. Kurz-cal ez történt

Szerző: Techet Péter
2019.04.17. 19:43

A bolsevikok is megirigyelhették volna Kurzék puccsát, Ausztria autoriterré kezd válni, túl nagy teret nyer a szélsőjobb – Reinhold Mitterlehner, az Osztrák Néppárt korábbi elnöke a ma megjelent könyvében keményen nekimegy Sebastian Kurz osztrák kancellárnak.

Mintha Navracsics egy narancsos újságíróval írt volna kritikus könyvet Orbánról. Kurz-cal ez történt

Az, hogy Sebastian Kurz irányvonala sokaknak nem tetszik az ÖVP-n belül, közismert. A jobbközép párt mérsékelt szárnya szerint Kurz túlságosan megengedő a szélsőjobboldali koalíciós partnerrel, a Szabadságpárttal (FPÖ) szemben.

Mivel Kurz nem az ÖVP valamelyik nagy belső szervezetében, a parasztszövetségben vagy az iparkamarában szocializálódott, hanem a bécsi ÖVP-ben, annak is ifjúsági szervezetében, nem annyira értékelte sohasem a nagykoalíciót. A bécsi ÖVP ugyanis tartományi szinten ellenzékben van, a párt ifjúsági tagozata, a Fiatal Néppárt (JVP) pedig ideológiailag mindig is jobbra állt a pártközponttól.

Az ÖVP-ben azonban nagy hagyománya volt a kompromisszumkereső, nagykoalíciós politikának: Hiába nem tudta így a párt megszerezni hosszú évekig a kancellári posztot,

a szocdemek mellett (alatt) az ÖVP a saját klientúrája, azaz a parasztság és a gazdaság szereplői számára előnyös pozíciókat tudott kiharcolni.

E politikát adta fel 2000-ben az akkori ÖVP-elnök, a szintén bécsi Wolfgang Schüssel, aki a kancellári posztért cserébe átállt a szélsőjobboldali Szabadságpárt mellé. Tizenhét évvel később pedig Sebastian Kurz csinálta meg utána: szakított megint a nagykoalícióval, és egy tisztán jobboldali kormány élén szerezte meg az ÖVP-nek a kancellárságot.

Ez azonban nem mindenkinek tetszett a párton belül: ők úgy érzik, hogy túlságosan az FPÖ diktálja a tempót és az irányt. Már tavaly nyáron Fiumében interjút adott lapunknak Erhard Busek,

az egykori néppárti alkancellár gyakorlatilag Mussolinihez hasonlította Kurzot.

Azzal vádolta az Azonnalin Busek Kurzot, hogy „nem vállalja be a világos döntéseket”. Például a Szabadságpárttal szemben. Busek persze már öreg, meg eleve a Schüssel-korszak óta tudni lehet róla, hogy általában liberálisabb, mint a mindenkori ÖVP-pártvezetés.

Most azonban Reinhold Mitterlehner jelentkezett a kritikáival – ő volt az ÖVP elnöke Sebastian Kurz előtt. Mitterlehner ma megjelent „Tartás” című könyvében gyakorlatilag ennek hiányával vádolja Kurzot. A könyv nem véletlenül április 17-én jött ki: ma van az Osztrák Néppárt megalapításának évfordulója.

MITTERLEHNER (JOBBRA) 2016-BAN MÉG ALKANCELLÁRKÉNT SZOCDEM FŐNÖKE, A POLITIKÁBÓL AZÓTA KISZÁLLT CHRISTIAN KERN TÁRSASÁGÁBAN. FOTÓ: FACEBOOK

A könyvet a bécsi balliberális hetilap, a Falter szerzőjével, Barbara Tóthtal írta közösen Mitterlehner – ami kicsit

olyan, mintha mondjuk Navracsics Tibor egy magyar narancsos újságírót hívna segítségül egy Orbán-kritikus kötet megírásához.

Mitterlehner azt állítja, hogy Kurz 2016 tavaszától, amikor mind az ÖVP, mind a szocdem SPÖ államfőjelöltje elhasalt az első fordulóban, „szisztematikusan morzsolta fel” a kormányzati munkát az ÖVP és a szocdemek között. Kurz Mitterlehner szerint ugyanis már akkor pártelnök akart lenni – és új választásokat írt volna ki.

Mitterlehner visszaemlékszik a könyvben egy beszélgetésre közte és az akkor még külügyminiszter Kurz között. Kurz azt kérte tőle, adja át neki a pártot, és robbantsák fel a koalíciót a szocdemekkel – Mitterlehnernek meg megígérte, hogy majd csinál belőle valamit, „parlamenti elnököt vagy valami hasonlót”. Mitterlehner szerint ezen azonban csak Kurz nyerhetett volna, vagyis ő nem ment ebbe bele, mire Kurz közölte vele: akkor innentől kezdve Mitterlehner felelőssége minden, ő (mármint Kurz) kivonul, és csak a külügyminiszterséggel foglalkozik.

Ez persze nem így lett. Kurz a háttérben készítette elő a hatalomváltást, és építette fel azt a csapatot, amely 2017 nyarán – át is keresztelve az ÖVP-t – „Új Néppárt – Kurz csapata” néven átvette az irányítást a pártban. Mitterlehnert ezt a lendületet és tervezést a könyvbemutatón azzal kommentálta, hogy Kurzék

a párton belüli hatalomátvételbe „annyi energiát beletettek, hogy még az orosz bolsevik forradalmárok is csak irigykedve nézték volna”.

Mitterlehner tehát most majdnem két év eltelte után kipakol. A bécsi Wiener magazinnak azt nyilatkozta: azért írta meg a könyvet, hogy „a történetírást ne csak a most kormányzókra hagyjuk“.

Idézetek a könyvből

A bécsi konzervatív Die Presse napilap több részletet is közölt a könyvből – nézzünk hát párat.

Mitterlehner kritikusan látja ma a Kurz-féle ÖVP-n belüli demokráciát: „Ki mer ma valami kritikusat mondani? (…) A demokrácia nem központi irányítást jelent, a demokrácia a szabad véleményből, a részvételből, a társadalmi sokszínűségből él.” Szerinte az ÖVP parlamenti frakciójában alig meri ma valaki kimutatni, felmutatni, ha valamivel nem ért egyet. Szerinte ha ez így folytatódik, a párt túlságosan ki lesz szolgáltatva egy embernek.

Mitterlehnernek az se tetszik, ahogy a menekültkérdést kezelte a politika. Szerinte maga a menekültválság kifejezés is helytelen:

„nem a menekültek voltak a válság, hanem ahogy a politika eljárt velük, ez váltott ki válságot”.

A Kurz-kormány menekültpolitkáját az idézett Wiener-interjúban pedig kifejezetten „kínosnak és embertelennek“ írta le.

ALEXANDER VAN DER BELLEN, AZ EGYKORI ZÖLDPÁRTI ELNÖK ÁLLAMFŐI BEIKTATÁSI CEREMÓNIÁJÁT EGYMÁS MELLETT ÁLLTA VÉGIG KURZ ÉS MITTERLEHNER.

Mitterlehner szerint Kurzot alapvetően csak a hatalom hajtja, ő ugyanis nem olyan politikus, aki tartalmi okból veszne valakivel össze – megint a Wiener-interjúból idézve:

Mitterlehner például nem emlékszik egyetlen tartalmi vitára sem közte és Kurz között, miközben  Kurz már gyakorlatilag 2014, de leginkább 2016 után a politikus kiszorításán dolgozott a háttérben.

Mitterlehner többször neheztelően utal arra a könyvebn, hogy Kurz a saját karrierjét és csapatát építette, noha elvileg megbeszélték: 2018-ig kivárnak, és csak utána döntik el, melyikükkel is vágjon neki az ÖVP az elvileg csak 2018-ban esedékes választásoknak. Mitterlehnernek eleve az volt az érzése, hogy Kurznak ő csak arra kellett volna: vigye el a balhét a nagykoalíció felrobbantásáért, de aztán „érintetlenül” Kurz vonulhasson be győztesként a kampányba. Amikor Mitterlehner megkérdezte tőle, mit szánna neki az egész tervben Kurz, a fiatal politikus nem tudott érdemben válaszolni.

Mitterlehner nemet mondott tehát erre a tervre, majd arra ébredt, hogy

a befolyásos, Kurz-imádó bulvárnapilap, a Kronen Zeitung kerek-perec megírta róla már 2016 augusztusában, hogy a történelem része már csak. „Így működnek az intrikák” – vonja le a könyvben Mitterlehner a következtetést.

Mitterlehner azzal is vádolja Kurzot, hogy a párton kívüli szövetségeseit is végig hülyítette: egyszerre tárgyalt volna a polgári liberális NEOS-szal egy közös szövetségről meg a NEOS-szal teljesen összeegyeztethetetlen FPÖ-vel ugyanerről – persze mindegyiknek azt mondta, csak velük egyeztet.

Mitterlehner 2016 nyarától úgy érezte: a Kurz-szövetséges belügyminiszter, Wolfgang Sobotka felmorzsolja a kormányt, „Kernnek [az akkori szocdem kancellárnak – a szerk.] és nekem nem lehettek sikereink“. Apropó, Sobotka: a politikus tényleg megkapta aztán Kurztól azt a parlamenti elnöki tisztséget 2017 után, amivel Kurz előtte Mitterlehnert akarta bevonni a csapatába.

Kurz autoriter rendszere

Mitterlehner tehát folyamatosan azt érezte, hogy a pártnak két elnöke van, ugyanis

Kurz őmellette „egy párhuzamos birodalmat” épített ki az ÖVP-ben „párhuzamos megbeszélésekkel, rendszerint vasárnaponként”.

Mitterlehnert a mai kormányból Herbert Kickl FPÖ-s belügyminiszter zavarja leginkább, aki azzal a kijelentésével kavart legutóbb botrányt, miszerint a politikát a jog fölé helyezné. Szerinte

az ilyenek miatt komolyan fennáll a veszélye annak, hogy Ausztria liberális demokráciából autoriter állammá váljon.

Ehhez a jobboldali populistáknak köszönhetően minden lehetőség adott: eldurvult a közbeszéd, ami gyakran kirekesztő, valamint a hatalmi ágak szétválasztását sem veszi olyan komolyan a Kurz vetette ÖVP-FPÖ-kormány, mint kellene, véli Mitterlehner, aki őszintén reméli, van még annyi keresztény-szociális ember a pártban, aki ellen tud állni ezeknek a folyamatoknak. 

Az egykori ÖVP-elnök azon sajnálkozik könyve végén, hogy a politikából eltűnt a tartás, és már semmi sem számít, csak a következő közvélemény-kutatás megnyerése. Ő maga azért továbbra is az ÖVP tagja kíván maradni, hogy belülről kritizálhasson. A kérdésre, miszerint a párt érdeke nem azt kívánta volna-e, hogy ez a könyv ne szülessen meg, Mitterlehner azt mondta, egyrészt érzelemmentesen és pontosan írt le mindent, másrészt a benne lévő, pártérdek iránti szinte kimeríthetetlen tisztelet is ki tud merülni néha.

CÍMLAPMÉM: FM4

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek