A bolsevikok is megirigyelhették volna Kurzék puccsát, Ausztria autoriterré kezd válni, túl nagy teret nyer a szélsőjobb – Reinhold Mitterlehner, az Osztrák Néppárt korábbi elnöke a ma megjelent könyvében keményen nekimegy Sebastian Kurz osztrák kancellárnak.
Az, hogy Sebastian Kurz irányvonala sokaknak nem tetszik az ÖVP-n belül, közismert. A jobbközép párt mérsékelt szárnya szerint Kurz túlságosan megengedő a szélsőjobboldali koalíciós partnerrel, a Szabadságpárttal (FPÖ) szemben.
Mivel Kurz nem az ÖVP valamelyik nagy belső szervezetében, a parasztszövetségben vagy az iparkamarában szocializálódott, hanem a bécsi ÖVP-ben, annak is ifjúsági szervezetében, nem annyira értékelte sohasem a nagykoalíciót. A bécsi ÖVP ugyanis tartományi szinten ellenzékben van, a párt ifjúsági tagozata, a Fiatal Néppárt (JVP) pedig ideológiailag mindig is jobbra állt a pártközponttól.
Az ÖVP-ben azonban nagy hagyománya volt a kompromisszumkereső, nagykoalíciós politikának: Hiába nem tudta így a párt megszerezni hosszú évekig a kancellári posztot,
E politikát adta fel 2000-ben az akkori ÖVP-elnök, a szintén bécsi Wolfgang Schüssel, aki a kancellári posztért cserébe átállt a szélsőjobboldali Szabadságpárt mellé. Tizenhét évvel később pedig Sebastian Kurz csinálta meg utána: szakított megint a nagykoalícióval, és egy tisztán jobboldali kormány élén szerezte meg az ÖVP-nek a kancellárságot.
Ez azonban nem mindenkinek tetszett a párton belül: ők úgy érzik, hogy túlságosan az FPÖ diktálja a tempót és az irányt. Már tavaly nyáron Fiumében interjút adott lapunknak Erhard Busek,
Azzal vádolta az Azonnalin Busek Kurzot, hogy „nem vállalja be a világos döntéseket”. Például a Szabadságpárttal szemben. Busek persze már öreg, meg eleve a Schüssel-korszak óta tudni lehet róla, hogy általában liberálisabb, mint a mindenkori ÖVP-pártvezetés.
Most azonban Reinhold Mitterlehner jelentkezett a kritikáival – ő volt az ÖVP elnöke Sebastian Kurz előtt. Mitterlehner ma megjelent „Tartás” című könyvében gyakorlatilag ennek hiányával vádolja Kurzot. A könyv nem véletlenül április 17-én jött ki: ma van az Osztrák Néppárt megalapításának évfordulója.
A könyvet a bécsi balliberális hetilap, a Falter szerzőjével, Barbara Tóthtal írta közösen Mitterlehner – ami kicsit
Mitterlehner azt állítja, hogy Kurz 2016 tavaszától, amikor mind az ÖVP, mind a szocdem SPÖ államfőjelöltje elhasalt az első fordulóban, „szisztematikusan morzsolta fel” a kormányzati munkát az ÖVP és a szocdemek között. Kurz Mitterlehner szerint ugyanis már akkor pártelnök akart lenni – és új választásokat írt volna ki.
Mitterlehner visszaemlékszik a könyvben egy beszélgetésre közte és az akkor még külügyminiszter Kurz között. Kurz azt kérte tőle, adja át neki a pártot, és robbantsák fel a koalíciót a szocdemekkel – Mitterlehnernek meg megígérte, hogy majd csinál belőle valamit, „parlamenti elnököt vagy valami hasonlót”. Mitterlehner szerint ezen azonban csak Kurz nyerhetett volna, vagyis ő nem ment ebbe bele, mire Kurz közölte vele: akkor innentől kezdve Mitterlehner felelőssége minden, ő (mármint Kurz) kivonul, és csak a külügyminiszterséggel foglalkozik.
Ez persze nem így lett. Kurz a háttérben készítette elő a hatalomváltást, és építette fel azt a csapatot, amely 2017 nyarán – át is keresztelve az ÖVP-t – „Új Néppárt – Kurz csapata” néven átvette az irányítást a pártban. Mitterlehnert ezt a lendületet és tervezést a könyvbemutatón azzal kommentálta, hogy Kurzék
Mitterlehner tehát most majdnem két év eltelte után kipakol. A bécsi Wiener magazinnak azt nyilatkozta: azért írta meg a könyvet, hogy „a történetírást ne csak a most kormányzókra hagyjuk“.
Idézetek a könyvből
A bécsi konzervatív Die Presse napilap több részletet is közölt a könyvből – nézzünk hát párat.
Mitterlehner kritikusan látja ma a Kurz-féle ÖVP-n belüli demokráciát: „Ki mer ma valami kritikusat mondani? (…) A demokrácia nem központi irányítást jelent, a demokrácia a szabad véleményből, a részvételből, a társadalmi sokszínűségből él.” Szerinte az ÖVP parlamenti frakciójában alig meri ma valaki kimutatni, felmutatni, ha valamivel nem ért egyet. Szerinte ha ez így folytatódik, a párt túlságosan ki lesz szolgáltatva egy embernek.
Mitterlehnernek az se tetszik, ahogy a menekültkérdést kezelte a politika. Szerinte maga a menekültválság kifejezés is helytelen:
A Kurz-kormány menekültpolitkáját az idézett Wiener-interjúban pedig kifejezetten „kínosnak és embertelennek“ írta le.
Mitterlehner szerint Kurzot alapvetően csak a hatalom hajtja, ő ugyanis nem olyan politikus, aki tartalmi okból veszne valakivel össze – megint a Wiener-interjúból idézve:
Mitterlehner többször neheztelően utal arra a könyvebn, hogy Kurz a saját karrierjét és csapatát építette, noha elvileg megbeszélték: 2018-ig kivárnak, és csak utána döntik el, melyikükkel is vágjon neki az ÖVP az elvileg csak 2018-ban esedékes választásoknak. Mitterlehnernek eleve az volt az érzése, hogy Kurznak ő csak arra kellett volna: vigye el a balhét a nagykoalíció felrobbantásáért, de aztán „érintetlenül” Kurz vonulhasson be győztesként a kampányba. Amikor Mitterlehner megkérdezte tőle, mit szánna neki az egész tervben Kurz, a fiatal politikus nem tudott érdemben válaszolni.
Mitterlehner nemet mondott tehát erre a tervre, majd arra ébredt, hogy
Mitterlehner azzal is vádolja Kurzot, hogy a párton kívüli szövetségeseit is végig hülyítette: egyszerre tárgyalt volna a polgári liberális NEOS-szal egy közös szövetségről meg a NEOS-szal teljesen összeegyeztethetetlen FPÖ-vel ugyanerről – persze mindegyiknek azt mondta, csak velük egyeztet.
Mitterlehner 2016 nyarától úgy érezte: a Kurz-szövetséges belügyminiszter, Wolfgang Sobotka felmorzsolja a kormányt, „Kernnek [az akkori szocdem kancellárnak – a szerk.] és nekem nem lehettek sikereink“. Apropó, Sobotka: a politikus tényleg megkapta aztán Kurztól azt a parlamenti elnöki tisztséget 2017 után, amivel Kurz előtte Mitterlehnert akarta bevonni a csapatába.
Kurz autoriter rendszere
Mitterlehner tehát folyamatosan azt érezte, hogy a pártnak két elnöke van, ugyanis
Mitterlehnert a mai kormányból Herbert Kickl FPÖ-s belügyminiszter zavarja leginkább, aki azzal a kijelentésével kavart legutóbb botrányt, miszerint a politikát a jog fölé helyezné. Szerinte
Ehhez a jobboldali populistáknak köszönhetően minden lehetőség adott: eldurvult a közbeszéd, ami gyakran kirekesztő, valamint a hatalmi ágak szétválasztását sem veszi olyan komolyan a Kurz vetette ÖVP-FPÖ-kormány, mint kellene, véli Mitterlehner, aki őszintén reméli, van még annyi keresztény-szociális ember a pártban, aki ellen tud állni ezeknek a folyamatoknak.
Az egykori ÖVP-elnök azon sajnálkozik könyve végén, hogy a politikából eltűnt a tartás, és már semmi sem számít, csak a következő közvélemény-kutatás megnyerése. Ő maga azért továbbra is az ÖVP tagja kíván maradni, hogy belülről kritizálhasson. A kérdésre, miszerint a párt érdeke nem azt kívánta volna-e, hogy ez a könyv ne szülessen meg, Mitterlehner azt mondta, egyrészt érzelemmentesen és pontosan írt le mindent, másrészt a benne lévő, pártérdek iránti szinte kimeríthetetlen tisztelet is ki tud merülni néha.
CÍMLAPMÉM: FM4
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.