Itt a legvalószínűbb forgatókönyv Merkel leváltására

Régóta spekulálnak azon Németországban, hogyan és mikor váltja Angela Merkelt a kancellári székben a kiszemelt utód, Annegret Kramp-Karrenbauer. Itt egy többek által is megerősített forgatókönyv!

A tavaly télen a CDU elnökének megválasztott Saar-vidéki politikus Merkelnél kicsit konzervatívabb irányt visz, ráadásul a napokban sikerült maga mögé állítania Friedrich Merzet is, aki a legnagyobb riválisa volt a kereszténydemokrata párt elnökségéért folytatott küzdelemben. Nagyjából közmegegyezés van arról a német sajtóban, hogy ha a CDU a következő választáson is jól szeretne szerepelni, AKK-nak a kancellári székből kell nekifutnia a kampánynak. A kérdés tehát már csak az, hogyan és mikor váltja le Angela Merkelt 2021-ig, a következő választásig.

Mivel a CDU/CSU jelenlegi (nagy)koalíciós partnere, a magát az utóbbi időben jelentősen balrább pozicionáló szociáldemokrata SPD valószínűleg kilép a kormányból, amennyiben nem Merkel vezeti azt, ezért fel kell majd melegíteni a Jamaika-koalíció ötletét – Frank-Walter Steinmeier államfőről pedig tudni lehet, hogy egy esetleges kormányválság esetén eleve nem írna ki új választást, hanem leültetné a Jamaika-koalíció vezetőit. Azt, amit a 2017-es választás után hosszú heteken keresztül nem sikerült összehozni: a CDU/CSU, a Zöldek és a polgári-liberális FDP koalícióját (a Jamaika-koalíció Jamaika zászlójának színeiről kapta a nevét: fekete, mint a CDU/CSU, zöld, mint a Zöldek és sárga, mint a liberálisok). Erre a legjobb időpont a május végi EP-választást követő nyári időszak lesz, írja a Spiegel, így ugyanis lesz még kényelmes két éve AKK-nak arra, hogy komfortossá tegye magát a kancellári székben.

AKK-nak öt dolog kell ahhoz, hogy mindez működjön:

1. A kancellár beleegyezése. Pillanatnyilag, írja a Spiegel, nem szívesen mondana le, ám meggyőzhető lenne azzal, hogy távozásával nem venné el a levegőt az általa kiszemelt utód elől. (Nem beszélve arról, hogy időközben felröppentek hírek arról, hogy Merkel akár az Európai Tanács elnöke is lehetne Donald Tusk távozását követően. A lengyel politikába visszatérni szándékozó politikus mandátuma november 30-án jár le.)

2. A liberálisok beleegyezése. A Spiegel szerint ez szinte biztos. Christian Lindner FDP-elnök többször is lenyilatkozta, hogy készen állnak a kormányzásra, egy feltétellel: ha nem Angela Merkelnek hívják a kancellárt. Lindner szerint aki AKK-ban egy mini Merkelt lát, óriásit téved, és amennyiben vele kell koalíciós tárgyalásokat folytatnia, úgy az kemény küzdelmet jelent majd.

3. A Zöldek beleegyezése. Ők mindenképpen kivárnának az EP-választásig: ha ott nagyon megerősödnek, azaz 20 százalék körül szerepelnek, könnyen lehet, nem mennének bele egy Jamaika-koalícióba, hanem inkább kivárnának 2021-ig, hogy a mostaninál sokkal nagyobb frakciójuk legyen a Bundestagban. Ha viszont az elvárásaik alatt szerepelnek idén májusban, jóval nagyobb nyitottsággal fogadnák egy Jamaika-koalíció ötletét. Pillanatnyilag 18 százalékra mérik a pártot, a Zöldek férfi társelnökét, Robert Habecket pedig egy ideje már Németország legfontosabb politikusának tartják.

4. Bátorság AKK részéről. Ha végül – hasonlóan a 2017-es választás utáni, a végére már kabaréba fulladó jamaikás egyeztetéssorozathoz – mégsem jön össze a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP kormányzása, úgy Annegret Kramp-Karrenbauernek lényegében lőttek a nagypolitikában, mehet vissza a Saar-vidékre. Kivéve, ha...

5. A szocdemek önfejűek lesznek. Ha a saját érdekeit döntéseikor gyakran szem elől tévesztő szociáldemokrata párt valamiért mégis tovább kormányozna a CDU/CSU-val úgy is, ha nem Merkelnek, hanem AKK-nak hívják a kancellárt, a politikusnak nyert ügye van. Jó kérdés, mi vinné rá erre a balratolódás miatt logikusan inkább ellenzéki szerepre készülő SPD-t: a közvélemény-kutatások jelenleg 16 százalékra mérik őket – ez rosszabb még a 2017-es 21 százalékos szereplésüknél is.

FOTÓ: Tobias Koch