+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kulcsár Árpád
2019. április 16. kedd, 18:18
Gyönyörködni műalkotásokban szoktak. De az-e egy összeurópai kulturális szimbólum égéséről készült fotó, vagy inkább a fotó maga az üzenet? Ki mit értett félre?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A cinizmusnak megvan a helye és az ideje. Ez nem egy idézet valami B-kategóriás művészfilmből, hanem annak kapcsán jutott eszembe, ami az Azonnalival kapcsolatban történt. Azaz egyik munkatársunk azzal a megosztással tette ki, hogy a képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük.

 

Azután, látva a felháborodást, Pintér Bence próbálta egyszerre elmagyarázni, hogy miért nem volt ez offenzív kijelentés, és lesajnálni azokat, akik szerint igen. Megpróbálok hát rendet vágni az indulatok között, és elmagyarázni, mi a félreértés.

 

Műalkotás vagy hír?

 

Amikor az inkriminált Facebook-poszt megjelent (amin aztán kötelességtudóan akadtak ki a szélsőjobb lapok, miközben közülük nem egy éppen a muszlimok elleni hergelésre használja a tragédiát), akkor tulajdonképpen az verte ki leginkább a biztosítékot, hogy

 

kollégánk, aki megosztotta azt, alapvetően a fotóra utalt a szépségre utaló mondattal, a kommentelők és leiratkozók meg alapvetően nem a fotóra, hanem az eseményre gondoltak.

 

A másik alapvető félreértés magával a képpel kapcsolatban volt, mert nagyon nem mindegy, hogy miként aposztrofáljuk: vagy műalkotásként, ahogyan azt kollégánk tette, vagy pedig olyan médiumként, amely üzenet is egyben, azaz a kép maga a hír.

 

Mert az utóbbi értelmezésben valóban offenzívnek tekinthető, ha valaki a szép jelzőt illeszti hozzá.

 

Természetesen nem az a kérdés (és ezért Pintér Bence cikke totálisan mellékvágányon halad), hogy önmagában van-e a rútnak esztétikai élvezeti lehetősége. Legalább Arisztotelész Retorikája óta tudjuk, hogy van, a rútról való műalkotás képes a gyönyör érzetének kiváltására.

 

Ettől még senki nem válik perverzzé, egyszerűen egy műalkotásnak fog fel valamit, amit mások eseményként.

 

Az, hogy valami műalkotás-e vagy hír, igencsak mozgékony dolog. Robert Capa A milicista halála című képe – bár ritkán szokták a szép jelzővel illetni – lehet szép, de el kell fogadnunk, hogy (legyen megrendezett vagy sem), a polgárháború-sújtotta Spanyolországban elsődlegesen nem esztétikai funkciójában hatott, hanem hírként, és itt ugyanilyen érzelmi reakciókat válthatott ki, hiszen a nézői közvetlenül involváltak voltak a háború hatásaiban.

 

A kép akkor, és csakis akkor válhat műalkotássá, amennyiben nincs hozzá empirikus közöm.

 

Márpedig ezt az involváltságot érzik most milliók a világon. És tökmindegy, hogy annak köszönhetően, hogy van a Notre-Dame-ról egy rossz Disney-rajzfilm, vagy mert valamikor olvasták, látták A párizsi Notre-Dame-ot, vagy mert a párizsi nászutukat juttattja eszükbe, vagy mert ott őrizték az állítólagos töviskoronát, amelyet Jézus fejére raktak a halála napján. A lényeg, hogy emberek millióinak fontos.  


A Templom pusztulása mint miniapokalipszis

 

Másrészt a Notre-Dame a katedrálisok anyja, és tök mindegy, hogy van ennél tökéletesebben kivitelezett, régebbi, majdnem annyi idős így is, mint Európa, és UNESCO világörökségi kincsként az emberiség közös tulajdona.
 

A gótikus katedrálisok amúgy is úgy vannak kitalálva, hogy ha az ember bemegy oda, akkor a végtelenség érzetét kapja meg, a csúcsívek, a nagy és színes ablakok mind a tér illuzórikus voltát hivatottak kiemelni: a katedrális önmagában Isten hona, s mint ilyen, a világ maga, kívül pedig a térbe vetett transzcendentum, a valóságban a misztikum bizonyítéka (erről talán Stephen Skinner Szakrális geometria című könyvét lenne érdemes elolvasni leginkább).

 

A skolasztikában igen erős hagyományt képezett, hogy a templom egésze Krisztus teste, a szentélyt és az apszis lélek, a hajó a testnek feleltethető meg, az oltár pedig ebben az értelmezésben a szívet szimbolizálja,

 

A templom mint Isten teste a keresztény Európa tudatalattijában benne van.

 

Ha nem is mindenki művészettörténész, de a templomok településeken való centrális és kiemelt elhelyezkedése, az abban valamikor megélt áhítat mind-mind ezt sugallják nekünk. Mint ilyen, nem önmagában a templom pusztulása történt meg hétfőn este, hanem egy összesűrített szimbólumkomplexumot emésztettek a lángok, 

 

egyszerre kulturális és hitbéli veszteség, egyfajta miniapokalipszis.

 

Gyászmunka és cinizmus

 

Ha valaki gyászol (márpedig az internethasználók nagy része ezt teszi), akkor minden szóval óvatosan kell bánni, ez evidens. Persze senki nem vonható felelősségre a gyász hiánya miatt, a gyász tökéletesen magánügy. Más gyászába belegázolni meg minimum sértő. Nem empatikusnak lenni, szintén az.

 

Bár önmagában munkatársunk kiajánló szövege, miszerint

 

a képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük, önmagában kimondva nem lenne cinikus megjegyzés, de a kontextus azzá teszi őket:

 

bár nem kívánt offenzív lenni, figyelmen kívül hagyta a veszteségérzet mélységét, mely egyeseknél igencsak nagy, és hát emiatt elszabadultak az indulatok.

 

Az más kérdés, hogy ezt vicceskedőnek és ironikusnak – ezek megint mást-mást jelentenek –, egyáltalán nem helyes értelmezni. Márpedig értelmezték, például közpénzmédia. No jó, ők nem először bizonyítják, hogy funkcionális analfabéták.

 

Javaslom, hogy próbáljuk meg nem érzelmi síkon kezelni a történetet. A Notre-Dame leégése kétségtelenül szomorú esemény. Készítettek róla ügyes fotósok nagyon jó fotókat.

 

Ebben így meg tudunk egyezni, kedves olvasók? 

 

Olvass még többet Kulcsár Árpádtól az Azonnalin! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Gulyás Gergely bruttó félmilliós, egyszeri fizetéskiegészítést ígért az egészségügyben dolgozók számára. A költségvetés kiadási oldalát újratervezik.

Mi volt a gondja az akkori román miniszterelnöknek, miközben nem csak Erdélyt kapták meg? Itt a Trianon 100 második része!

A miniszterelnök akciócsoportos videója megihlette persze az online kézműveseket is.

Három fertőzési gócpontot azonosítottak be, ebből egy bánsági, egy erdélyi.

A főváros már beszerezte az ehhez szükséges maszkokokat, de kell pár nap, míg ezek meg is érkeznek, tudtuk meg Karácsony Gergely főpolgármestertől.

Csütörtök tizenhárom EPP-tagpárt szólított fel a Fidesz kizárására a pártcsaládból, Orbán azt mondja, most a magyar embereket védi, ezért nincs ideje erről beszélni.

Az országos tisztifőorvos szerint ez nem segíti a járvány kezelését. Összefoglaltuk, mi hangzott el a pénteki koronatájékoztatón!

A hét kérdése

Vajon rászólt valaki a Fideszre, hogy ezt már tényleg nem kéne? Vagy erkölcsi okokból gondolták meg magukat? Vagy csak Semjén Zsoltot froclizzák vele?

Azért ide elnéznénk

Csatlakozz a csoportunkhoz, és vészeljük át együtt a karantént!

A járvány alatt a Lia Fit Facebook-oldalán viszonylag gyakran, esténként.

Minden este 8-kor az erkélyről vagy ablakból, amíg aktuális.

Minden hétköznap 14 órától az FM4-en. Hallgatható online!

Szeretnél komposztálni, kiskertben, netán a lakásodban vagy az erkélyen, de még nem mertél belevágni? Ápr. 6.

Ezt is szerettétek

Pszichológust kérdeztünk a családon belüli erőszakot elszenvedők menekülési lehetőségeiről, egy jogászt pedig arról, mennyire felkészült a szakma segíteni azoknak, akik életveszélybe is kerülnek otthon.

Milyen értelmét lehet találni a 21. században a böjtölésnek?

Pedig két nappal korábban kezdődött, mint a pesti, és még Kossuth Lajos is hatással volt rá.

„Szovjetológiának” tűnik Olaszországból a magyar kormány kommunikációja a koronavírusról – mondta a Helyzetben Stefano Bottoni magyar-olasz történész.

Hogyan hozta a sírból vissza esélyeit Joe Biden? Miért veszíthet akár tömegesen latinó szavazókat Bernie Sanders? Dörzsölheti-e a tenyerét Trump?

Meddig engedi elfajulni a bulit az MNB, és mikor szab gátat a gyenge forintnak? Lesz-e 350 forintos euró? Zsiday Viktor és Isztin Péter magyarázzák el.

A SME felvidéki magyar főszerkesztője, Balog Beáta a karrierjéről, a Kuciak-gyilkosság utáni szlovák médiáról és arról, milyen hatással volt a NER a határon túli magyarságra.

Twitter megosztás Google+ megosztás