A világ sorsát befolyásoló eseményekhez sokszor pár hét is elég volt, ahhoz viszont, hogy megegyezzen egymással a Fideszen kívüli univerzum, egy év is kevés. Mit gondoltak, hogy nem kell dolgozni, mert az idő majd megoldja a dolgokat?
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Napok óta nagy bajban van a Fidesz, hiszen az ellenzék elkezdte tematizálni a közbeszédet úgy, ahogy csak az ellenzék tudja: nincs az a háború Brüsszellel, ami érdekesebb tud lenni annál, mint amikor a Momentum bejelenti a budapesti ellenzéki összefogást, az LMP és a Jobbik pedig ebből értesül róla, hogy őket végül is kihagyják az egészből!
Az ember néha nem is érti, minek tart fent a Fidesz közpénzmédiát, amikor a többiek úgyis elintézik maguknak az egészet, miközben Tarlós Istvánnak tulajdonképpen meg sem kell szólalnia.
Április 8-án volt épp egy éve, hogy a Fidesz-KDNP harmadszorra is kétharmadot szerzett. Akkorát győztek, hogy azon jól láthatóan még a kormánypárt is meglepődött. Ott dőlt el végleg, hogy ebben a választási rendszerben nem elég felmondani a leckét Kálmán Olgánál, nem elég azt kiabálni, hogy korrupt a Fidesz, és az úgynevezett elvi politizálás sem működik egy olyan ellenséggel szemben, aminek évek óta mindenre a tudatos össze-vissza beszélés a válasza.
Az ellenzéknek volt egy éve rendezni a sorait, levonni a tanulságokat, és mondjuk megpróbálni teljesíteni a magyar társadalom nagyjából felének egyetlen közös igényét arra, hogy megbuktassák, de legalább visszaszorítsák a NER-t.
Ehhez képest tartunk ott az EP-választások előtt nagyon kicsivel, az önkormányzati választások előtt pedig csak simán kicsivel, hogy ahogy a jobbikos Bencsik János is észrevette, a nagy ellenzéki összeborulás egyelőre kihagyja Budapesten azt a két pártot, amire tavaly áprilisban a szavazatok 40 százaléka ment, ráadásul Bencsik állítása szerint a Jobbikot nem is hívták az egyeztetésekre. Az most mindegy is, hogy igaz-e, hiszen a helyzet egyik verzióban sem szomorúbb.
Az ellenzék úgy tűnik, hogy az elmúlt egy évben egyszerűen nem dolgozott.
Volt pár nap, amikor úgy tűnt, hogy elkezdenek, de mostanra kiderült, hogy az is inkább csak maga előtt tolta a valódi munkát. Komolyan érdemes feltenni a kérdést: pontosan mi az 2019-ben, amire nem elég egy teljes év? Könyörgöm, a Ramones első lemezét egy hét alatt vették fel, a hatnapos háborúra elég volt hat nap, a berlini csata pedig három és fél hét alatt ment le,
ehhez képest újabb egy év nem volt arra elég, hogy eldöntsék egymás közt, mi legyen Gyurcsány Ferenccel, vagy szóba szabad-e állni a Jobbikkal?
A felsorolt dolgok egytől egyig sokkal fontosabbak voltak, mint bármi, amit a magyar ellenzék ki tud magából izzadni, mégis meg tudtak születni egy éven belül.
Elképzelésem sincs, mekkora brainstorming lehetett a budapesti egyeztetéseken, de az úgy tűnik, egyik honatya fejéből se pattant ki az a paradigmaváltó ötlet, hogy például érdemes lenne egységesen kommunikálni bizonyos kérdésekről. Igen, a vitás kérdésekről is, hiszen le lehet azokat rendezni a háttérben is úgy, hogy a valamiféle változásban lévő szavazótábor ne érezze azt, hogy már megint ugyanazokat a köröket futjuk.
Az ilyen bonyolult taktikai húzásokhoz talán még egy vitrinkorszakos Habony Árpád is elég lenne, de úgy tűnik, egy ilyen ember sincs az öt ellenzéki pártnál.
Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis mit csináltak eddig, ha ekkora meglepetésként éri őket olyan problémás kérdések előkerülése, amik amúgy két éve állandóan előttük vannak? Úgy gondolták, hogy majd az idő begyógyítja a sebeket, és szép lassan magától áll össze az fideszverő összefogás?
A szavazóknak közben mintha abban kéne reménykedniük, hogy ha ismétlésről is megnézik az 1986-os focivébé meccseit, majd más lesz az eredmény.
Ebben a tempóban ugyanis bármennyire is szeretnénk mást hinni, megint az lesz a vége, hogy az önkormányzati választások után érkezik a nagy beismerés az elrontott összefogásról és a választók akaratának semmibevételésről. Esetleg szervezünk is pár tüntetést Ras G megakoncertjével, amit kikiáltunk a Most Már Tényleg Igazi Összellenzéki Összefogás kezdetének. Aztán el lehet kezdeni mondani, hogy ne foglalkozzunk a múlttal, mert két év múlva itt vannak a választások, és arra kell készülni, hiszen Magyarország demokráciája az utolsó órában van.
Közben persze remény nélkül szívnak azok az emberek, akiknek az európai értékrend a nyugalmat jelenti a faszméregetés helyett, de hát mit számít az a pár év egy olyan fontos vitában, hogy melyik törpepárt percembere mekkora szerepet kap egy újabb elbukott választásban?
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
