+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Gulyás András
2019. április 10. szerda, 12:32
Annyira egyedi és különleges a Városligetben épülő Magyar Zene Háza, hogy tervezője már egészen konkrétan kétszer elsütötte ezt az ötletet, ráadásul teljesen más funkciójú épületeknél. Miért rossz, ha mindenképpen ikonikus épületet akarunk építeni, és egyáltalán miért pont a Városligetben?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Mi lehet közös a Liget-projekt keretében épülő Magyar Zene Házában és egy Franciaországba tervezett wellnessközpontban? Nem csupán tervezőjük, Sou Fujimoto, hanem az is, ahogy a két épület kinéz. És ha idevesszük még Fujimoto katalóniai háztervét is, korántsem tűnik egyedülállónak a több mint egymilliárd forintért megtervezett Magyar Zene Háza, melynek teljes költségvetése közel húszmilliárd forint lesz.

 

A MAGYAR ZENE HÁZA SOU FUJIMOTO TERVEI ALAPJÁN (FORRÁS)

 

A wellnessközpontot a japán építész a franciaországi Pézenas-ba tervezte – hívta fel a Ligetvédők posztja a figyelmet a hasonlóságra. Tetején átlyuggatott, méretes tányér látható, mint a budapesti épületen, melyet értelmezték már hanghullámként, lyukas palacsintaként is.

 

WELLNESSKÖZPONT SOU FUJIMOTO TERVEI ALAPJÁN (FORRÁS)

 

A wellnessfürdőről szóló rövid ismertetőben, amely az Arquitectura Viva honlapon jelent meg, ugyanazokat a közhelyeket olvashatjuk, mint a Magyar Zene Háza kapcsán. Nyitottság a természetre, egyszerűség. És a lyukas tányér motívuma látható egy katalóniai ház tervén is, amit szintén Fujimoto tervezett, és amelyben három korong van egymás felett, a lyukakon pedig fák nőnek ki.

 

KATALÓNIAI HÁZ SOU FUJIMOTO TERVEI ALAPJÁN (FORRÁS)

 

A „páratlan intézmény”,  a „különleges épület” tehát mégse olyan egyedülálló és páratlan, hiszen két másik, funkciójában tökéletesen eltérő tervénél is ugyanazt látjuk.

 

Mindez akár emblémája lehetne annak a kultúrpolitikának, amely a helyi értékeket – a 200 éves közparkot, a Városligetet, a világ első közparkját – fel nem ismeri, ezért épületekkel zsúfolja tele, miközben drága, divatos, nemzetközi látványosságot keres.

 

De vajon a látványosságon túl milyen lesz maga az épület?

 

Nehéz eldönteni.

 

A válaszhoz tudni kellene, milyen valós, meglévő igényt elégít majd ki. Minderre azonban nehéz válaszolni, ahogy a múzeumi negyed megvalósítása is számos kérdést vet fel. Miért van szükség új múzeumi negyedre? (Lásd ehhez a Magyar Urbanisztikai Társaság kötetét.) Biztos, hogy ez a legégetőbb feladat múzeumaink tájékán? (Hiszen a múzeumi dolgozók bérezése gyakran egészen méltatlan, ahogy az például az Orbán Viktornak írt levélből kiderül, illetve a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének állásfoglalásából is kiolvashatók támogatási aránytalanságok a Liget-projekt kapcsán.) De ha már szükség van új múzeumi negyedre, miért pont a Városligetben kell megépülnie?

 

Magának a Liget-projektnek a reklámszövegei szerint a Magyar Zene Háza a város „legújabb zenei centruma, a második érzék interaktív élményközpontja” lesz, „törekszik a harmonikus átmenet kialakítására a természetes és a mesterséges környezet között”. „A múzeumba üveg oldalfalakat tervezett a sztárépítész, melyek olyan nyitott érzést keltenek, mintha az ember a szabadban sétálna”. Az egyre módosuló látványterveken a tetőn áttörnek a fák, és mintha ott se lenne a park közepén ez a nagyjából tizenöt méter magas, mindig verőfényben úszó épület.

 

Természetközeli élményt fog nyújtani. Ehhez ugyanis a park önmagában kevés lenne, így sokkal természetközelibb lesz.

 

Tudom, lesz benne érintőképernyős kiállítás, föld alatti kiállítóterem, kávézó és minden más. Ez majd elbűvöli a látogatókat, akik mit sem fognak abból érteni, ugyan miért tiltakoztak néhányan ez ellen? Pedig ellenérvük nem oly bonyolult:

 

koncerttermek, múzeumok bőven vannak a városban, kétszáz éves közparkból viszont sajnos elég nagy a hiány.

 

Fujimoto terve egyébként úgy győzött a versenyen, hogy saját bevallása szerint nem is járt azon a helyen, ahol majd megépül. Ezzel a háttértudással rajta tényleg nem kérhető számon a kétszáz éves közpark sorsa, vagy az épület illeszkedése a parkhoz, a városhoz, a helyi hagyományokhoz.

 

Deyan Sudjic Épületkomplexus című könyve alapmű az ikonikus épületek utáni pusztító hajsza megértéséhez. A szerző sztárépítészekről írt sorai akár a Magyar Zene Házáról is szólhatnának. „Ennek a harminc embernek a neve kerül szóba újra meg újra, amikor egy-egy délibábot kergető város áldozatul esik annak a téveszmének, hogy a vonatszerencsétlenség helyszínére vagy repülő csészealjra emlékeztető galéria (…) még a bilbaói Guggenheimet is felülmúlja.”

 

De mi a minőség kritériuma ebben az ikonikusnak nevezett, látványosságra összpontosító építészetben?

 

„Az egész egyszerűen furcsa épületek tengerében vajon mi alapján tudja eldönteni az ügyfél, mit kapott? Hogyan állapíthatja meg, hogy az ő kisiklott vonata vagy repülő csészealja nagyhatású nevezetesség lesz-e vagy pusztán egy rakás szemét, ahogy a lelke mélyén gyanítja? A válasz az, hogy sehogy.” Ezért hagyatkoznak a megrendelők sztárépítészekre.

 

„Nekik papírjuk van róla, hogy lehetnek akármilyen furcsák, tehát aki közülük választ építészt, azt nem fogják körberöhögni. Olyan ez, mint amikor az embernek fogalma sincs a divatról, ezért a megfelelő márkajelzéssel ellátott öltönyt veszi meg. (…) Mindez az »ikon« utáni bizarr hajsza természetes következménye” – zárja gondolatmenetét a Sudjic.

 

Az öltönnyel vont párhuzam esetünkben nem elég pontos. Hiszen

 

ha az ember drága öltönyt vesz, legalább tudhatja, hogy ugyanazt a design-t nem fogja úszónadrágként viszontlátni, míg a jellegzetes lyukas tányér – ami miatt az épület oly „ikonikus” – itt is, ott is jó lehet. A francia wellnessközponttól a katalóniai házon át a városligeti épületig.

 

Ami pedig a három terv hasonlóságát illeti, gondolom, már íródik húszezer forintos óradíjban a marketingkommunikációs válasz, valahogy így: „A Magyar Zene Házával hazánk végre nemzetközi mezőnybe került, francia és katalóniai épületek közé. A sztárépítész különleges sorozatának egyik darabja itt, Budapesten, a Városligetben épülhet meg. Így zárkózik fel Európa élmezőnyébe városunk.”

 

A szerző fordító. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Zágrábban az antifasizmus napján ismét fellángolt a vita, hogy nevezzék-e vissza a Nemzeti Színház előtti teret Titóra. De nem fogják.

A logójukat adják-e csak, vagy aktivistákat is? Körbekérdeztük az ellenzéki összefogás pártjait.

Az Apple Daily volt a legnagyobb és a legtovább fennálló hongkongi print bulvárnapilapot és online hírportált is üzemeltető médium, ami a kínai rezsimnek nem kellemes dolgokról is beszámolt.

A koronavírus-járvány miatt egy évvel elcsúsztatott olimpiát anno még úgy reklámozták, hogy az a világjárvány feletti győzelem bizonyítéka lesz.

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

1941. június 22-én éjjel negyed négykor kezdetét vette a Barbarossa-hadművelet, melynek célja a Szovjetunió lerohanása és térdre kényszerítése volt.

Věra Jourová szerint például ha valakinek baja van a szivárványszínnel, az róla mond el sokat, a bajor Markus Söder szerint meg ez a büszke útja annak, hogy a társadalom szabadságáért szóljunk fel.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás