Létezik-e a közép-európai reneszánsz, amiről Orbán álmodik?

2019.04.03. 13:18

Március 15-én „elsöprő erejű, magasba lendítő közép-európai reneszánszról” beszélt a magyar miniszterelnök. De vajon mi ez: csak egy szlogen, vagy történelmileg megalapozott külpolitikai program? A V4-ek erősödését, vagy csupán az EU-ban fekete bárány lengyel és magyar kormány szorosabb kapcsolatát takarja? Megkérdeztünk pár politológust a V4-es országokból.

Létezik-e a közép-európai reneszánsz, amiről Orbán álmodik?

Orbán Viktor szeret elmélkedni, és néha olyan megfoghatatlan dolgokkal előállni, amikre szinte reflexből tesszük fel a kérdést: „Vajon mire gondolt a költő?” Március 15-én is elhangzott egy ilyen kijelentés, amikor a miniszterelnök a lengyel-magyar barátság kapcsán azt mondta:

„Egy látványos közép-európai felemelkedésre, hajdanvolt nagyságunk megismétlésére [készülünk]. Egy elsöprő erejű, magasba lendítő közép-európai reneszánszra készülünk.”

Arról viszont, hogy konkrétan mit takarhat ez a közép-európai reneszánsz, Orbán Viktor már semmit sem mondott a – magához képest szolid – brüsszelezésen kívül. Ahogy megüzente: számolniuk kell az erős lengyel-magyar kötelékkel azoknak a birodalomépítőknek, akik ki akarják terjeszteni árnyékukat Közép-Európára.

Az Azonnali már belegondolt, hogy mit is jelenthetne a gyakorlatban a közép-európai reneszánsz. Ám kíváncsiak voltunk arra is, hogy a közép-európai országok politológusainak, elemzőinek mi jut eszükbe a kifejezésről.

Milyen reneszánsz?

Łukasz Adamski lengyel politikai elemző, a Lengyel-orosz Párbeszéd és Megértés Központjának (CPRDiP) igazgatóhelyettese például soha nem hallott még hasonlóról sem. Mint megkeresésünkre elmondta, ő ebben egy politikai szlogent lát, ami valószínűleg azt szolgálja, hogy Közép-Európát Nyugat-Európával szemben jelenítse meg, egyúttal azt is kifejezve, hogy

Közép-Európa politikailag létfontosságú a nyugatnak a jólét, a fenntartható fejlődés és a tradicionális értékek megőrzése szempontjából.

Izabela Wojtyczka, a Varsói Intézet alelnöke sem lát mást a kifejezés mögött. Mint az Azonnali kérdésére elmondta, az üzenet, hogy Közép-Európa együtt, egységben erősebb, különösen fontossá vált azóta, hogy az EU-ban kialakult a német-francia szövetségi blokk, ami például kilobbizta az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat 2 földgázvezeték megépítését.

Lengyel kollégáival összhangban Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója egyáltalán nem lepődött meg a miniszterelnök használta kifejezésen, ami az ő értelmezésében is a térség országainak egyfajta összefogását jelöli. Ahogy kérdésünkre válaszolta:

„Mit csináljunk? Az 1945 utáni európai politika is tele van bombasztikus kormányfői és más nagypolitikusi ígéretekkel, s olykor még a reneszánsz kifejezés is előkerül.

A kis országok összefogása a nagyobbakkal szemben a történelem régebbi szakaszaiban ugyancsak benne volt a magyar politikában.”

Van-e a szlogen mögött valódi tartalom?

De valóban csak egy jól hangzó kifejezés a közép-európai reneszánsz, amit a fideszes bázisnak el lehet adni, vagy amögött van valami más, több is? A megkérdezettek szerint inkább az utóbbi.

„A kifejezés szimbolikusan a 15-16. század fordulójára utalhat, amikor Lengyelország, Litvánia, a Cseh Királyság és Magyarország a Jagelló-dinasztia uralma alatt a lehető legerősebb politikai súlyt képviselte a Nyugat-Európával való kapcsolatában”

– mondta Łukasz Adamski.

Történelmi összefüggéseket vélt felfedezni Pavlína Janebová, a prágai Nemzetközi Ügyek Egyesülete (AMO) kutatkóközpontjának vezetője is, aki szerint a vasfüggöny 1989-es lebomlásával a V4-országok határozott külpolitikai célja lett – összhangban Milan Kundera híres esszéjével, a „Közép-Európa tragédiájával” – az Európába való visszatérés, az európai integráció. Az viszont, hogy a 2004-es keleti bővítés tagjainak nem sikerült elérniük az EU többi tagállamának gazdasági szintjét, illetve a globalizáció általános hatásai olyan kiábrándultságot hoztak, ami egyenes út volt a növekvő euroszkepticizmushoz, a Brüsszellel szembeni ellenálláshoz.

„Ennek eredményét nevezném én közép-európai reneszánsz 2.0-nak, aminek jellemzője a visegrádi országok közötti együttműködés és kölcsönös partnerség tendenciaszerűen növekvő deklarálása, kifejezetten például az úgynevezett migrációs válság alatt” – tette hozzá a kutató.

Magyar relációban hasonló mechanizmusra mutatott rá Mikecz Dániel, a Republikon Intézet kutatója is, aki

a közép-európai reneszánszban az orbáni modernizáció politikáját látja. Szerinte az egy olyan modernizációs utat hivatott fémjelezni, ami ha gyors felzárkózással nem is kecsegtet, de legalább kulturális, etnikai tekintetben megőrzi az önrendelkezést.

A baloldal is lenyúlhatta volna ezt a témát, de elmulasztotta

Ezen választói igények gyökerét pedig a 2008-as pénzügyi világválságban kell keresnünk, ami ledöntötte a nyugatos modernizáció kolosszusát, és egyúttal megmutatta, hogy a magyar gazdaság mennyire kitett a nem befolyásolható folyamatoknak. Ezt a 2008-2009 fordulóján az euróval és a svájci frankkal szemben drasztikusan meggyengült forint árfolyama is jól mutatta.

„A nemzetközi szinten elvileg otthonosabban mozgó baloldal megint elmulasztott egy ügyet, témát lefoglalni. 

A kapitalizmus rögvalóságát éppen csak emészteni kezdő közép-európai országokat méltatlan egymás közötti versenyre kényszerítette a neoliberális rezsim a '90-es években,

így lett volna lehetőség megfogalmazni a baloldali közép-európai együttműködés vízióját” – fűzte hozzá Mikecz. Ehelyett így most Orbán Viktor tette le az asztalra a maga elképzelését.

Ha már a közel- és a régmúlt távlataiban gondolkozunk, Csizmadia Ervin számára a legérdekesebb kérdés nem is a kifejezés maga, hanem a nemzetállamiság kérdése a 21. század elején. Mint kifejtette: Nyugat-Európa nemzetállami keretek között válhatott liberális demokráciává. Nekünk ez a nyugodt nemzetállami építkezés nem adatott meg. „Érdekes, hogy a mi régiónknak úgy tűnik, egészen más utat kell bejárnia, mint a fejlettebbeknek.”

Nem inkább lengyel-magyar reneszánszról kellene beszélni?

Közel sem – véli Kiszelly Zoltán politológus, a Századvég Politikai Iskolájának oktatója, aki a régió puszta politikai érdekein túlmutató gazdasági, társadalmi és szellemi pezsgéséről beszélt az Azonnalinak. Ahogy elmondta, a magyar miniszterelnök által fémjelzett politikai irányvonal a lehetőségek bővülését, a széles társadalmi mobilitást, valamint a modernizációt célozza.

Szerinte az, hogy Közép-Európa országai elkezdték a nyugati integrációs rendszereken belül saját nemzeti stratégiájuk megvalósítását, és a helyi erőforrások felhalmozásával a gazdasági, az újraelosztás által pedig a társadalmi legitimációs alapját megteremteni ennek a reneszánsznak, konfliktust teremt a nyugat-európai mainstream globalizációpárti stratégiával.

„A nyugati mainstream nem érti, hogy térségünk miért nem követi vakon az ő valóságértelmezésüket és társadalomátalakítási modelljüket.”

Kiszelly ezen felül szellemi reneszánszot is ért a kifejezés alatt, amiben „a nyugati politikai korrektség ideológiai béklyói” nélkül vitatkozunk a nyugati és a keleti megoldások legjobbjainak átvételéről. Szerinte ezt az átalakuló diskurzust jelzi a brilépés, Trump elnökké választása, valamint a tömeges bevándorlás ellen fellépő pártok erősödése is.

A külföldi politológusok ezzel szemben sokkal inkább a lengyel-magyar kapcsolatok erősödésére asszociáltak. Pavlína Janebová szerint

a közép-európai reneszánsz egyik olvasata a két ország egymás melletti kölcsönös kiállása akkor, amikor az uniós intézmények a jogállamiság miatt kritizálják őket.

Ugyanakkor Csehország – hasonlóan Szlovákiához – eddig sem adta egyértelmű tanújelét annak, hogy gondjuk lenne a lengyel és a magyar jogállamiság helyzetével.

Az Unióval való konfliktusos helyzetet emelte ki Izabela Wojtyczka is, aki szerint

mind Lengyelország, mind Magyarország szomjazza egy, a tagállami szabadságot védő politikai tömörülés kiépítését,

„ami az alapító atyák szellemében foganatosítana EU-s reformokat. Mindkét ország hatalmas gazdasági és társadalmi potenciállal rendelkezik, és rendkívül gyorsan fejlődik” – tette hozzá az elemző.

Orbánon kívül akar valaki egyáltalán közép-európai reneszánszot?

Akármit is értünk a miniszterelnök kifejezésén, az megkerülhetetlen kérdés, hogy az egyes országokban hogyan vélekednek a közép-európai reneszánsz gondolatáról.

A társadalmi, politikai fogadtatásának a kulcsa a politikai cselekvés demonstrálásában rejlik – mondta Mikecz Dániel. „Ha Orbán képes az önálló, a nyugattól, szakértelmektől, hitelminősítőktől független, de persze nem elszigetelt egység képét mutatni, akkor úgy az önálló politikai cselekvést és a kitettségtől való védelmet igénylő választók rezonálni fognak erre a reneszánszra.”

Łukasz Adamski ugyanakkor már biztos abban, hogy Lengyelországban a közép-európai reneszánszhoz hasonló jelszavak – leszámítva néhány értelmiségit és politikai szakértőt – nem fognak támogatókra találni. Mint elmondta:

sokkal több lengyel álmodik a történelmi Lengyel-Litvániai Nemzetközösség országai (Lengyelország, Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna) egységének szimbolikus helyreállításáról, mint erős Közép-Európáról.

Hasonló a helyzet Csehországban is Pavlína Janebová szerint, aki kérdésünkre elmondta: az ő közép-európai politikájuk nem kizárólag a visegrádi együttműködésre támaszkodik, és – a kiemelten ápolt cseh-német kapcsolatokon felül – hangsúlyosan megjelenik a V4-eket keresztbemetsző úgynevezett slavkovi együttműködés is.

Ez a 2015 elején, az akkor hivatalban lévő Bohuslav Sobotka, Robert Fico miniszterelnökök, valamint Werner Faymann szövetségi kancellár által aláírt slavkovi együttműködési nyilatkozat Csehország, Szlovákia és Ausztria közelebbi kapcsolatát, együttes súlyuk növelését irányozta elő a régióban – ezzel mintegy konkurálva a visegrádi blokkal. A cseh kutató szerint emiatt Orbán Viktor azon szándéka, hogy a V4-ek az ő prioritásai mentén működjenek, valószínűleg sikertelen vállalkozás lesz.

NYITÓKÉP: Azonnali

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől
Bakodi Péter
Bakodi Péter az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek