Hiába vártuk, nem lett ma brilépés. De mi jön ezután?

Szerző: Bakó Bea
2019.03.29. 08:51

Úgy volt, hogy március 29-én aztán már tényleg kilépnek a britek az EU-ból. Nem jött össze. Leghamarabb április 12-én jöhet a brexit, azaz a brilépés, ahogy az Azonnalin mostantól szép magyar nyelven hívjuk. Hogyan trükközik Theresa May, hogy harmadjára elfogadják a kilépési megállapodását? Van-e a parlamentnek jobb ötlete a brilépésre? Elmagyarázzuk!

Hiába vártuk, nem lett ma brilépés. De mi jön ezután?

Ha most olvasod először ezt a szöveget, az azért lehet, mert még nem jár neked az Azonnali hírlevele, a Reggeli fekete. Akik feliratkoztak, már reggel hétkor megkapták a postaládájukba ezt a cikket, és még mást is. Iratkozz fel itt a hírlevélre, érdemes! Heti háromszor küldjük.

Eljött a bűvös 2019. március 29-e, de csak nem sikerült megszabadulni a britektől – hiába várnak két éve erre a napra egyre bosszúszomjasabban az elkötelezett európaiak. Ma jár le az EU-ból való kilépési értesítéstől számított kétéves határidő, ami a kitartóan mantrázott fenyegetések alapján el kellett volna, hogy hozza a no deal brexitet.

De ahogy azt sejteni lehetett, a britek nem távoznak ma, azaz március 29-én, hanem helyette még folytatják egy darabig a brexitszappanoperát, ami persze sokkal korábban kezdődött, hiszen a 2016-os népszavazással együtt lassan három éve mérgezi a szép magyar szókincset a ronda és idegen hangzású brexit szó.

Itt az ideje, hogy Kazinczy nyomdokaiba lépjünk, és adjunk végre egy tisztességes magyar nevet a hülye angolok és angol hülyék EU-ból való kilépésének – akár megtörténik ez valaha, akár nem. Az egyelőre elmaradt brexit napjának tiszteletére tettünk is egy nyelvújító javaslatot az Azonnalin: hívjuk ezután brilépésnek – így már a cikk címe is értelmet nyerhetett.

Április 12. az új március 29.

Miután Theresa May miniszterelnöknek többször sem sikerült átnyomnia a brit parlamenten az általa kialkudott kilépési megállapodást (hogy ebben mi van pontosan, azt itt elemeztük ki), az EU állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács a vészesen közelgő március 29-i határidő előtt egy héttel bedobott egy kis haladékot.

Tényleg csak egy kicsit, méghozzá április 12-ig. Mindenesetre eddig is viszonylag sok opció játszik a brit parlament számára:

+ mégis megszavazza a már kétszer elutasított May-féle dealt, és az alapján távozik az EU-ból május 22-én (May azzal próbálja szerda délután óta motiválni ezt az opciót, hogy azzal kecsegtet: távozik a miniszterelnöki székből, miután megszavazzák a dealt, csak szavazzák már meg);

+ április 12-ig se sikerül semmit összehozni, és akkor csak két héttel eltolták a no deal brexitet (azért mindenki megnyugodhat, a legfontosabb problémát sikerült időben tisztázni: ebben az esetben áprilisra is teljes fizetést kapnak a brit EP-képviselők);

+ április 12-ig kitalálnak valami konstruktívat (erre hatalmas brainstorming volt a brit parlamentben, alább írok róla részletesen), ami szükségszerűen további időbeli haladékokkal jár együtt;

+ ha viszont további időbeli haladékot kérnek, ahhoz az Európai Tanács azt a feltételt szabta, hogy akkor meg vegyenek részt a britek a májusi EP-választáson.

Ez utóbbi probléma több okból is vicces: nem csak azért, mert Nigel Farage mégiscsak visszaülhetne az Európai Parlamentbe (már ha egyáltalán visszaküldenék a brexitpártiak a népszavazás óta eltelt három év tapasztalatával a hátuk mögött), hanem azért is, mert a britek EP-képviselői helyeinek egy részét már szétosztották más tagállamok között (Magyarországnak nem jutott), így az ottani pártoknak főhet a feje, ha a listaállítás után last minute derül ki, hogy mégis kisebb tortán kell majd osztoszkodni.

Ha viszont nem vesznek részt a britek az EP-választáson, de valahogy mégis kialkudnak további időhúzást, akkor meg tényleg minden megvalósul, csak az ígért „take back control” nem,

hiszen minimális beleszólásuk sem lesz a brexit további menetébe EU-s oldalon. (Bár külpolitikai ügyekben ez úgysem az EP-képviselőkön múlik igazából, hanem leginkább a Tanácson és az Európai Tanácson.)

Szóval ha bármiben is sikerül megállapodni április 12-ig, ami nem a May-féle deal, de legalább egy hajszállal több, mint a nagy büdös semmi, akkor kábé kiszámíthatatlan, mi fog történni.

A brit parlament megpróbálta a kezébe venni az irányítást

Hogy mit sikerülhetne összehozni április 12-ig, ha nem a May-féle dealt, arra javaslatok tömege érkezett a westminsteri parlamentben. A szerdai parlamenti vita egy kicsit az alsóházi képviselők közjogi szerepfelfogásáról is szólt. Elhangzottak olyan érvek, hogy brexitügyben a kormány, és nem a parlament dolga, hogy proaktív legyen, a parlament inkább csak módosításokat javasoljon a kormányzati előterjesztésekhez. Meg olyanok is, hogy a vitákat az alternatív javaslatokról már két éve le kellett volna folytatni, mikor a kilépési értesítést megküldték, és nem most, az utolsó pillanatban helyrerakni a miniszterelnök által okozott felfordulást. (Hogy ez a helyrerakás mennyire sikerült, arra mindjárt visszatérek.)

A másik oldalról beszédes egyes kormánytagok név nélküli panaszkodása is a brit sajtónak, miszerint

sok parlamenti képviselőnek gőze sincs még a brexit legalapvetőbb kérdéseiről se, és most ezek tesznek itt javaslatokat, mit képzelnek... (Na mert az átlag brit szavazópolgároknak annyira sok gőzük volt róla ugye, amikor népszavaztak.)

Végül azt a nyolc a javaslatot bocsátották parlamenti szavazásra, amelyeket a speaker kiválasztott. (Az összeset itt lehet elolvasni.) Vannak köztük olyanok, amiket egészen sok képviselő támogatott a beterjesztéskor, és olyan is, amit csak néhányan. (Most képzeljük el egy pillanatra, hogy nálunk mi lenne, ha egy ilyen fontos kérdésben egyedül Kövér László házelnök mérlegelésén múlna, hogy melyik javaslatokról lehet egyáltalán szavazni.)

A speaker ráadásul nem is indokolt, hogy mi alapján választotta ki őket, csak felsorolta, hogy mely javaslatokról lesz szavazás. Ezekről:

+ Simán ki kell lépni no deallel április 12-én, ott van a WTO, azzal ellesznek;

+ „Közös piac 2.0”: az elképzelés az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény) és az EEA (Európai Gazdasági Térség, aminek az EU-tagállamokon kívül tagja Norvégia, Izland és Lichtenstein is) keretében képzeli el Nagy-Britannia jövőjét. Szeretne közös vámtarifát is kifelé, és a munkavállalók szabad mozgását is lehetővé tenné, mínusz szociális segélyeken való ingyenélés;

+ EFTA és EEA-alapú szabadkereskedelmi együttműködés, de belső piac és vámunió nélkül (ha nem tudod, mik ezek, és mi köztük a különbség, ide kattints);

+ Legyen csak simán vámunió;

+ A Labour soft brexit-terve: tárgyalják újra a May-féle dealt úgy, hogy legyen vámunió, és a belső piacban ne legyenek benne, de azért legyen vele szoros összehangoltság, nem csak piaci téren, de a jogok és szabadságok, valamint az oktatási, ipari és környezetvédelmi programok terén is;

+ Vonják vissza a kilépési nyilatkozatot, hogy elkerüljék a no deal brexitet (egy ilyen állampolgári petíciót egyébként épp a héten utasított el a parlament);

+ Újabb népszavazással erősítsék meg a kilépési megállapodást;

+ Kössenek külön kereskedelmi és vámmegállapodásokat az EU-val, illetve állapodjanak meg egy legfeljebb kétéves türelmi időszakról, ami alatt az Egyesült Királyság kialakít a megállapodásoknak megfelelő szabályokat, és fizet is az EU-nak annyi pénzt, amennyi most a nettó hozzájárulása.

Semmi és senki nem elég jó

Aztán persze a dolog vége az lett, hogy mind a nyolc képviselői javaslatot leszavazta a parlament, miközben az eredeti, May-féle deal elfogadásának az esélyei jócskán megugrottak. Nem csak azért, mert a nyolc indítvány leszavazása után továbbra sincs más alternatív javaslat az asztalon, hanem azért is, mert May felajánlotta, hogy távozik a miniszterelnöki posztról, ha harmadszorra végre megszavazzák a dealt, amit kialkudott.

Bár az utóbbi két és fél évben óriási divat (és közhely) lett May bénázásával és állítólagos alkalmatlanságával viccelődni, azért megnézném, hogy még hány európai politikus áldozná fel a miniszterelnöki székét azért, hogy az országa minél kisebbet szívjon egy ilyen helyzetben.

Meg eleve azt is megnéztem volna, hogy egy nyilvánvaló öntökönszúrás (vagyis a brexitnépszavazás) után ki vállalta volna el a borítékolhatóan sorozatos arcvesztéssel járó miniszterelnöki pozíciót.

Ráadásul azzal, hogy a lemondását ajánlja fel cserébe a deal megszavazásáért, May végre egyszer lehet, hogy nem arcot veszt, hanem – amennyiben bejön a taktika, és átmegy a parlamenten a deal – pont, hogy emelt fővel távozik. Még ha egy hard brexitert is ültetnek majd a toryk May helyére, az ő kezeit már kötni fogja az elfogadott deal, azokról a kérdésekről pedig, amikről a deal szerint a 2020 végéig előirányzott átmeneti időszakban kell megállapodni, a következő kormányfő is kénytelen lesz Brüsszelben egyezkedni.

Ha majd összeeresztik mondjuk Boris Johnsont (tegyük fel, hogy ő lesz az utód) Michel Barnier EU-s brexitfőtárgyalóval, én leginkább arra fogadnék, hogy az az átmeneti időszak 2020 decemberében tutira nem fog véget érni – és ebben még nincs benne a legkényesebb kérdés, az északír határ, aminek a rendezésére még csak konkrét határidőt sem mertek kitűzni a May-féle dealben.

Szóval akik itt arcot vesztenek, azok pontosan azok a toryk, akik eddig teli szájjal szidták a May-féle megállapodást, és decemberben még meg is próbálták őt megbuktatni egy bizalmatlansági szavazással, most meg hirtelen elkezdték támogatni a dealt,

mondván: még mindig ez a legkisebb rossz, és jobb, mint a no deal. Ezek után magyarázza meg mondjuk Boris Johnson vagy Jacob Rees-Mogg, hogy ő aztán az elvek embere, és nem csak az motiválja a pálfordulását, hogy végre megfúrhatja May-t!

Persze néhány brexiter tory pálfordulása önmagában ehhez nem elég, az északír unionista DUP képviselőit is meg kell győzni, akik viszont határozottan ellenzik a dealt az északír határ ügye miatt.

Mi lesz most?

Március 29-én biztosan lesz megint egy vita a May-féle dealről, és lesz egy nagyon trükkös szavazás is. A speaker korábban ugyanis egyértelművé tette, hogy harmadszor nem engedi ugyanazt a szöveget szavazásra bocsátani, csak akkor, ha lényegi változtatások lesznek benne.

Persze egy kétoldalú megállapodásról van szó, tehát a lényegi változtatásokat az EU-val is le kéne amúgy tárgyalni, de ezt a problémát most sokkal egyszerűbben hidalják át: nem a teljes kilépési megállapodáscsomagról fognak szavazni (tehát nem lesz harmadik „meaningful vote”), hanem csak pusztán a megállapodás szövegéről, de a hozzá csatolt politikai deklarációról nem. (Az eddigi elbukott „meaningful vote”-oknak mindkettő a része volt: a politikai deklaráció a jövőbeli együttműködésre vonatkozó irányelveket tartalmaz különösebb konkrétumok nélkül, de a megállapodás szövege egy ponton utal rá, ezért fáj sokaknak.) A trükk lényege, hogy

May azzal számol: ha csak magát a megállapodást elfogadtatja a parlamenttel a politikai deklaráció nélkül, akkor is ki tudja húzni a brexitet május 22-ig az Európai Tanács engedményének megfelelően.

Ha viszont harmadszorra is elutasítják, akkor ott vagyunk, mint eddig, csak április 12-i határidővel. Vagy akkor lesz a no deal brexit, vagy valamit kitalál addig a parlament.

A soft brexit hívei már ügyködnek, hogy valamilyen kompromisszumot találjanak a közös piac 2.0 és a vámunió támogatói között, amivel meglehet a többségük. Utóbbi egyébként szerdán csak nyolc szavazattal bukta el a parlamenti többséget, szóval hétfőn akár még lehet is belőle valami – ha ma May megállapodását visszadobják, és egy másik ötletről lehet elmondani, hogy az Az Egyetlen Javaslat az asztalon. Csak persze az esetleges új Egyetlen Javaslatról se szabad elfelejteni, hogy azt le is kell tárgyalni az EU-val részleteiben.

Mit fog ehhez szólni Brüsszel?

És mit szólnak a brilépéshez az átlagbritek? Ha nem láttad még a nyári, manchesteri videónkat, itt az ideje, hogy bepótold:

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek