Mandolin, tekerőlant, pánsíp – ezek lennének a metál hangszerei?

De még mennyire! Akkor legalábbis, ha a metál és a népzene keresztezéséből születő folkmetálról beszélünk. Nem tudod elképzelni, az milyen lehet? Mutatunk rá tíz példát Oroszországtól Svájcig, Izraeltől a Feröer-szigetekig!

„Metál? Hát az olyan hörgős, üvöltözős zene sok gitárral, nem?” – hangzik a tipikus definíció a műfajt nem ismerő embertől. Persze, vannak a metálnak központi stílusjegyei, mint a dob- és ritmuscentrikusság, a torzított gitár, vagy éppen az átlagosnál súlyosabb, keményebb hangzásvilág, de a metál ettől még közel sem lesz homogén műfaj: annyi leágazása, altípusa alakult ki az idők során, hogy összeszámolni sem lehet.

Arra, hogy a metál mennyire rugalmas tud lenni, magába olvasztva elsőre meglepőnek ható hangszereket és hangzásvilágokat, kiváló példa a műfaj folkmetál nevet viselő leágazása, ami az 1990-es évek elején alakult ki.

Más leágazásokhoz képest nagyobb szerepet kap a szintetizátor is, ami sok esetben a népi hangszereket hivatott utánozni, így a folkmetálra népi hangszerek hiányában is jellemző egy adott nép, kultúra hangzásvilágának megelevenítése.

A stílus mindenek előtt a skandináv területeken erősödött meg, de egyre elterjedtebb Európán kívül is. A sorból nem maradtunk ki mi, magyarok sem: több kiemelendő folkmetál zenekarunk is van.

1. Eluveitie – Rebirth

A Chrigel Glanzmann alapította svájci Eluveitie az egyik legismertebb folkmetál zenekarok közé tartozik, legrosszabb esetben két-három évente nálunk is megfordulnak (legközelebb július 10-én Dunaújvárosban a Rockmaraton Fesztiválon). Zenéjükben a kelta mondavilág elevenedik meg, szövegeikben is gyakran foglalkoznak kelta istenségekkel.

A banda hangzásvilágát a hegedű és a különböző sípok mellett olyan hagyományos népi hangszerek színesítik, mint a mandolin, a tekerőlant vagy a duda. A nyolc tagot számláló formációt – a széles skálán mozgó hangszerfelhozatal okán is – kifejezetten nehéz megfelelően kihangosítani, ám ha ez sikerül, az Eluveitie képében egy kiváló koncertzenekart is megismerhet az ember.

2. Korpiklaani – Rauta

Annyi remek folkmetál zenekarral ajándékozott meg minket Skandinávia, hogy szinte lehetetlen egyetlen bandát kiemelni erről a területről. Bevallom, elfogultságból választottam a finn Korpiklaani-t: életem egyik első és legjobb koncertélménye kapcsolódik hozzájuk.

A zenekart Jonne Järvelä énekes alapította, először Shaman néven – később keresztelték át a bandát Korpiklaani-ra, ami finnről lefordítva „Erdei Törzset” jelent. Az elsősorban finn nyelven írt, a finn mondavilágból táplálkozó szövegeiket hegedű- és harmónikaszólamok kísérik. Ha valaki önfeledt bulira vágyik, a Korpiklaani-ban aligha fog csalódni: koncertjeiken az „ereszd el a hajam” életérzés garantált.

3. Arkona – Tseluya Zhizn'

Ha még ennél is keletebbre kalandozunk, könnyen ráakadhatunk az Arkona nevet viselő orosz bandára. Szövegeik az ősi szláv hitvilágból merítkeznek: öndefiníciójuk szerint nem véletlenül egy pogány folkmetál zenekart tisztelhetünk bennük. Ennek megfelelően megannyi hagyományos népi hangszert is használnak a zenéjükben, mint a pánsíp, a duda vagy az okarína.

Az Arkona kiváló cáfolata annak a tévhitnek, hogy a folkmetál tulajdonképpen nem más, mint a metálzene mulatós válfaja. Bár korábban az oroszok is inkább az önfeledt szórakozásra helyezték a hangsúlyt, a 2014-es Yav és a tavalyi Khram nevű album – amikre erőteljes befolyást gyakorolt a black és progresszív metálzene – is bizonyítja, hogy a folkmetál közel sem ennyire egysíkú.

4. Blodywood – Ari Ari

Elhagyva az ismert kultúrkört olyan különlegességekre bukkanhatunk, mint az indiai Bloodywood, ami korábban elsősorban popdalok metálosított feldolgozásaival hívta fel magára a figyelmet.

Aztán tavaly gondolt egyet a banda, újraértelmezte az egyik tradicionális, helyi dalt, és megalkotta belőle a globalizmus metálhimnuszát. Az indiai (egészen pontosan pandzsábi) hangzásvilágot idéző, a folk-, a metál- és a rapzenét vegyítő szám azt hirdeti, hogy minden különbségünk ellenére egyek vagyunk, és együtt bármire képesek vagyunk.

5. Orphaned Land – Let The Truce Be Known

Izrael sokkal, de sokkal jobb dolgokat is adott az emberiségnek, mint az Eurovíziós Dalfesztiválon idegesítően kotkodácsoló nőket. Például az Orphaned Land nevű zenekart, ami önmeghatározása szerint az úgynevezett orientál metál úttörője. A metálnak ez a leágazása egy már adott metálzenei stílust kever más, általában keleties hangzásvilággal, jelen esetben az arab, az ázsiai, valamint a zsidó kultúra dallamaival.

Ahogy a banda zenéjében kiválóan megférnek egymás mellett a különböző kultúrák és vallások zenei jegyei, úgy az Orphaned Land a szövegeiben is törekszik az egység megteremtésére: azok jellemzően a békét és az egységet promotálják az emberek és különösen az eltérő vallások között. Ahogy az alábbi dal is teszi:

6. Niburta – Masala

Ha már az egzotikus dallamvilágnál tartunk, nem lehet megkerülni a magyarországi Niburtát. A zenekar neve az ősi szkíta mondavilág kétarcú istenétől ered: Niburta volt a háború istene, aki harcosait pusztító erővel ruházta fel, illetve az aratás istene, akinek hála bőséges volt a termés. Ez a kettősség érezhető a banda zenéjén is: a kemény, modern metalcore hangzást keverik a balkáni folklórral, valamint a népi hangszerek, mint a furulya, a koboz, a hegedű vagy a nagybőgő hangjával.

A sokra hivatott Niburta karrierjét komolyan hátráltatták a tagcserék: 2016-ban például Hormai „Busó" Balázs alapító mellől az egész zenekar távozott, az énekesnői poszton pedig Horváth Martinát tavaly a Szelindek magyar népzenei, hagyományőrző zenekar vokalistája, Kovács Petra váltotta. Az alábbi felvételen még Horváth Martina hallható, de az új felállást is meg lehet tekinteni június 19-én a Dürerben.

7. Alien Weaponry – Kai Tangata

A lista egyik legkülönlegesebb bandája az új-zélandi Alien Weaponry. A mindössze három főt számláló zenekar alapvetően a thrash metál vonalán mozog, azt viszont az új-zélandi bennszülött maorik kultúrájával vegyíti. A fúzió nem véletlen, a bandát alapító testvérpár, Lewis és Henry de Jong ugyanis maori felmenőkkel rendelkeznek. Szövegeik előszeretettel foglalkoznak érzelmileg és politikailag fűtött témákkal, amihez az alapot a maori történetek és az őslakosok jellegzetes harci tánca, a haka adja.

8. Manntra – Vila

Egész közel hozzánk, egyik déli szomszédunknál is érdemes körülnézni. Aki szereti a szláv nyelveket, annak igazi csemege lesz a horvátországi Manntra, ami dalait horvátul jegyzi. Zenéjük a középkori Horvátország zenei hagyományait öltözteti modern köntösbe, olyan hangszereket használva, mint a duda, a harmonika vagy a mandolin.

9. Týr – Ragnars Kvæði

Ha igazi kihívás elé akarod állítani a barátaidat, mutass a következő bandától egy számot azzal, hogy ugyan találják már ki, milyen nyelven énekelnek benne. A siker garantált: aki nem ismerős folkmetál berkekben, soha nem fog a feröer nyelvre tippelni. Az alig ötvenezer lelket számláló szigetecske ugyanis sikerrel kitermelte magából a Týr nevű folkmetál zenekart, ami az északi és főképp a viking történelmet és mitológiát idézi meg a gyakran feröeri nyelven írt dalaiban.

Ami még ennél is meglepőbb lehet, hogy a banda erős magyar vonatkozással is bír: Terji Skibenæs gitáros a 2019-es Hel című lemez felvételei elkészülte után kiszállt a bandából, és helyére a korábban leginkább a magyarországi Leander Rising-ból ismert Vörös Attila érkezett. Így ő is csatlakozott a magát német állampolgárként definiáló, de számunkra valahol mindig is egy kicsit magyar Rieckmann Tadeuszhoz, aki amellett, hogy 2016 óta tagja a feröer-szigeteki zenekarnak, egészen tavalyig a lista utolsó zenekarának, a Dalriadának is tagja volt.

10. Dalriada – Búsirató

A magyar nemzeti hagyományokat, témákat és zenei világot magukba olvasztó rock/metálzenekarok helyzete sosem egyszerű. Egyszerűen azért, mert ha akarják, ha nem, létük és munkásságuk könnyen ölt politikai színezetet, és nem ritkán telítődik olyan jelentéstartalmakkal, amik értékrendi alapon osztják meg a közönséget. Elég csak a nemzeti rockot játszó Kárpátiára gondolni, ahol az énekes Petrás Jánost például tavaly három évre eltiltották a romániai fellépésektől a frontember szélsőségesen nacionalista viselkedése miatt.

A Binder Laura és Ficzek András vezette Dalriada azonban remekül mozog azon a keskeny határon, ahol a magyar folklór és a metálzene értékrendeken átívelően kapcsolódik össze. A Dalriada a népzenei hagyományokat nem csak a szövegeiben jeleníti meg, hanem erőteljesen épít a népies hangzásra is. Így az Arany János balladáit megzenésítő, 2009-es Arany-album óta a banda minden lemezén közreműködik egy tisztán népzenei együttes, a Fajkusz Banda is. Aki kíváncsi rájuk élőben, az a Týr mellett őket is megtekintheti április 21-én a Barba Negrában.

FOTÓMONTÁZS: Petróczi Rafael / Azonnali, a montázshoz Vida Dániel, (metal.hu), Lányi Kristóf (W's Photos) Matt Kirsch (progspace.com), Dávid Zsolt és a Metalship képeit használtuk fel