+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Isztin Péter
2019. március 24. vasárnap, 17:00
Ha Európában egységes minimálbér lenne, olyan, amely jelentős növekedésnek számítana az Unió kevésbé fejlett országaiban, az olyan magas lenne, hogy ezen országokban – többek között Magyarországon – a népesség jelentős részét nem lenne érdemes foglalkoztatni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az elmúlt hetekben több helyről is érkeztek, igaz, különböző formában, olyan javaslatok, melyek szerint egy „európai minimálbérre” lenne szükség annak érdekében, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az egyes országok bérszínvonalát. Az egyik forrás Emmanuel Macron francia elnök, aki a magyar állampolgárokhoz is (hasonlóan más európai nemzetek polgáraihoz) eljuttatta legújabb vízióját az Európai Unió jövőjéből. Ebben a vízióban egy olyan európai minimálbérről írt, amely „országspecifikus” lenne, és amelyet kollektív alkuk alakítanának ki.

 

Egy másik forrás a Demokratikus Koalíció EP-választási programja, amely ugyancsak európai minimálbért ígér, amit egyfajta európai szociális alapból finanszíroznának. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Jobbik a tavalyi országgyűlési választásokon is „bérunióval” kampányolt, amelynek valószínűleg szintén eleme lenne valamilyen európai szinten megállapított bérminimum (vagy egyes tagállamokra vonatkozó bérminimumok).

 

A fenti ígéretek egyelőre túlzottan homályosak ahhoz, hogy alaposan állást lehetne foglalni velük kapcsolatban (bár a későbbiekben azért kísérletet teszek rá). A minimálbér intézményéről viszont annál többet vitatkoztak már közgazdászok és politikacsinálók.

 

Van-e értelme egyáltalán a minimálbérnek?

 

A bevezető közgazdaságtan-órák egyik tanulsága, hogy a minimálbér munkanélküliséget generál.

 

A minimálbérnek nyilván akkor van értelme, ha magasabban állapítják meg, mint amekkora bér kialakulna a piacon, ha viszont a piacon a keresletet és a kínálatot kiegyenlítő bér alakul ki, akkor ezen bér felett megállapított bérminimum mellett többen akarnak majd dolgozni, mint ahány munkahelyet meghirdetnek a vállalatok. Ami az önkéntelen munkanélküliség definíciója. Kicsit másképpen megközelítve a kérdést:

 

ha a vállalatoknak előírjuk, hogy magasabb béreket fizessenek ki, akkor optimálisan kevesebb munkást érdemes alkalmazniuk: ha a munka ára megnő, kevesebb munkát érdemes felhasználni.

 

A fenti érvelés egykoron szinte teljes konszenzust élvezett a közgazdászok között, ez a konszenzus azonban ma már csak bizonyos módosításokkal áll fenn. Egyes empirikus kutatások (amelyek közül a leghíresebb Card és Krueger kutatása volt) megkérdőjelezték, hogy a minimálbér valóban negatívan hat a foglalkoztatásra. Azon közgazdászok, akik hittek ezen kutatásoknak, természetesen elkezdtek azon gondolkodni, mivel tudják magyarázni az ilyen eredményeket.

 

 A legnépszerűbb magyarázat az, hogy egyes munkapiacokon a munkaadók piaci erővel rendelkeznek, vagyis, a munkásokért csak korlátozottan versenyeznek, és emiatt képesek kevesebbet fizetni a munkásoknak, mint amennyit a munkájuk ténylegesen ér. Ennek legerősebb formája az, amikor adott (például földrajzi) terület dolgozói csak egyetlen munkaadónak kínálhatják fel munkájukat. A közgazdaságtan ezt a jelenséget monopszóniumnak nevezi.

 

Nehéz azonban elhinni, hogy épp az alacsonyan képzett munkaerő piacán lenne jelentős a monopszón ereje a vállalatoknak. Egy alacsonyan képzett munkás a munkáját potenciálisan elég sok munkaadó számára tudja eladni: egy raktáros például dolgozhat egy élelmiszer-áruháznak, egy nagykereskedelmi cégnek vagy egy könyváruháznak. 

 

A monopszónium-elmélet azt sem magyarázza meg, hogy azok a kutatások, amelyek nem mutatnak ki (jelentős) foglalkoztatás-csökkenést a minimálbér-emelések hatására, miért nem találnak gyakrabban pozitív hatást – holott a monopszónium-modell éppen, hogy azt jelzi előre, hogy egy kellően kis mértékű minimálbér-emelés hatására a munkahelyek száma egyenesen nőhet is. Ráadásul van számos tanulmány, amely viszont kimutatja, hogy a minimálbér-emelések hatására csökken valamennyire a foglalkoztatás, főleg az alacsony képzettségűek és a kisebbségekhez tartozók körében.

 

A magam részéről a következőkkel magyaráznám a sok esetben ellentmondó empirikus eredményeket: a minimálbér-emelések gyakran mérsékelt mértékűek, ezért nem csökken a hatásukra jelentősen a foglalkoztatás. Ráadásul rövid távon a vállalatok nem is tudják olyan hatékonyan helyettesíteni a munkaerőt tőkével, mint hosszú távon:

 

ha megnő a minimálbér, az áruházakból nem fognak azonnal sok embert elküldeni, de hosszú távon egyre több áruháznak lesz érdemes önkiszolgáló kasszákat bevezetniük.

 

Ezen kívül azt is figyelembe kell vegyük, hogy a munkabér csak egy része a munkások kompenzációjának. A munkásokat a béren kívül egyes béren kívüli juttatásokkal és általában a munkakörülményekkel is kompenzálhatják. Az emelkedő minimálbérre ennek megfelelően

 

az is lehet egy racionális válasz a vállalatok részéről, hogy rontanak a munkakörülményeken (egy egyszerű példával élve, mondjuk lejjebb tekerik a légkondit).

 

Ezzel anélkül spórolhatnak, hogy munkaerőt veszítenének. Ezt a hatást pedig a minimálbérrel foglalkozó tanulmányok nehezen tudják kimutatni (azt viszont megmutatta egy tanulmány, hogy a béren kívüli juttatások csökkenhetnek a magasabb minimálbér hatására). Ugyancsak meg kell említenünk, hogy a minimálbér-emelések részben beépülnek a termékárakba, amely viszont hátrányosan érinti a minimálbérrel megcélzott dolgozókat is.

 

Összefoglalva, ami általában a minimálbér intézményét illeti, a minimálbér sok alacsony keresetű dolgozón segít, ugyanakkor akadályozza az alacsonyan képzettek, különösen a hátrányos helyzetűek és munkatapasztalattal nem rendelkezők munkavállalását. Hogy utóbbi hatás mekkora pontosan, az, ahogyan láttuk, vitatott, azonban abban talán minden közgazdász egyetért (egyebek mellett a fent említett Card-Krueger kutatás egyik szerzője is), hogy van olyan nagy mértékű minimálbér-emelés, ami már szignifikánsan csökkenti a foglalkoztatást, legfeljebb arról nincs konszenzus, hogy mekkora az a minimálbér, ami foglalkoztatási szempontból még elfogadható.

 

Miért nem működne a minimálbér EU-s szinten?

 

Általában véve elmondhatjuk, hogy ha elfogadjuk a minimálbér intézményét, azt legalábbis a munkatermelékenységet figyelembe véve érdemes meghatározni. És itt van a legfontosabb probléma az európai minimálbér kapcsán: az Európai Unión belül nagyon nagy különbségek vannak a munka termelékenysége között az egyes országokban (a termelékenység pedig nem annyit jelent, hogy mennyire jól dolgozik egy munkás, hanem függ a fizikai és humántőkével való ellátottságtól és a vállalatok termelékenységétől). Ennek megfelelően

 

ha Európában egységes minimálbér lenne, olyan, amely jelentős növekedésnek számítana az Unió kevésbé fejlett országaiban, az olyan magas lenne, hogy ezen országokban – többek között Magyarországon – a népesség jelentős részét nem lenne érdemes foglalkoztatni.

 

Egy egységes minimálbér tehát, nem túlzás azt állítani, katasztrofális következményekkel járhatna.

 

Az én személyes véleményem szerint még a magyar minimálbér is túl magas, és egy egységes magyar minimálbér helyett érdemesebb lenne a magyarországi régiók számára külön meghatározni a bérminimumokat (már ha egyáltalán akarunk bérminimumokat), ugyanis Magyarországon belül is nagy területi és szektorális különbségek vannak a tekintetben, hogy mekkora hozzáadott értéket tud előállítani egy munkás.

 

Az európai minimálbér híveinek persze úgy tűnik, vannak válaszaik a fenti kritikámra. Macron elnök például „országspecifikus” európai minimálbért szeretne. Nem világos azonban, hogy ez mit jelentene, mekkora minimálbér-emeléssel járna a szegényebb tagországokban és hogyan történne a megállapítása. Macron szerint kollektív tárgyalások előznék meg a minimálbérek megállapítását. De vajon milyen tárgyalásokra kell itt gondolni? Feltehetően vállalatok és szakszervezetek vennének benne részt, de milyen szinten?

 

Ha európai szinten dőlne el, hogy Magyarországon mennyi legyen a minimálbér, az szinte biztosan rossz következményekkel járna. Gondoljunk csak bele: a nyugat-európai szakszervezeteknek az az érdekük, hogy minél több termelő tevékenység összpontosuljon Nyugat-Európában és minél kevesebbet szervezzenek ki Közép- és Kelet-Európába. Ennek mentén olyan magas minimálbéreket harcolhatnának ki a kelet-európai országok számára, amelyek utóbbiakban jelentős foglalkoztatás-csökkenést eredményeznének.

 

Az európai minimálbér tehát, még ha országspecifikus is, valószínűleg azon országoknak ártana, amelyeken hivatalosan segíteni akar, miközben a nyugati munkavállalói érdekcsoportoknak kedvezne:

 

ami látszólag az európai szolidaritás irányába való elmozdulás, az a valóságban inkább munkapiaci protekcionizmus.

 

Ami a DK javaslatát illeti, az európai minimálbért egy „szolidaritási alap” terhére kívánják megvalósítani. Emellett a párt 2018-as programja alapján tekintettel kívánnak lenni a regionális és ágazati különbségekre. Ahogyan fentebb említettem, még egy ilyen európai minimálbér is veszélyeket hordoz magában. Ami a szolidaritási alapból való finanszírozást illeti, ez viszont elvileg ellensúlyozhatná a minimálbér negatív foglalkoztatási hatásait. Az európai minimálbér ennek révén egyfajta európai transzfer-programként funkcionálna, hasonlóan a kohéziós alapokhoz.

 

Ha azonban közös európai szociálpolitikát szeretnénk megvalósítani, talán érdemesebb lenne kifejezetten a legszegényebbeket megcélozni, akiknek a munkájának az értéke sokszor a magyar minimálbért sem éri el. Őket (és ide tartozik például a magyar cigányság egy jelentős része is) jelenleg ugyan hivatalosan számos kormányzati és nem kormányzati program célozza meg, de a problémáikat, többek között az alacsony iskolázottági szintet, mégsem sikerült eddig megoldani.

 

Lehetne érvelni azzal is az európai minimálbér mellett, hogy ez olyan országokban is biztosítana egy bérminimumot, ahol egyébként nincs minimálbér. Csakhogy

 

azokban az európai országokban, ahol nincs minimálbér, kivétel nélkül erős szakszervezetek vannak, gyakran szektorális szintű kollektív alkukkal, tehát praktikusan van ezekben az országokban is egyfajta minimálbér, csak kollektív szerződéssel van biztosítva.

 

Mi legyen akkor minimálbér helyett?

 

Európai minimálbér helyett, sőt, a magam részéről tovább mennék, általában véve a minimálbér helyett talán érdemes lenne az alacsony keresetűek másfajta segítési módjai felé fordítani a tekintetünket. Már csak azért is, mert

 

van olyan policy, ami egyszerre növeli az alacsony keresetűek keresetét, és ösztönöz a vállalatok részéről a foglalkoztatás növelésére, a munkások részéről pedig a munkavállalásra: ez az adójóváírás,

 

amelyet számos közgazdász a fentiek miatt preferál a minimálbérrel (vagy legalábbis a magas minimálbérrel) szemben. Az adójóváírás, bár országonként eltérő a rendszere, felfogható egyfajta bértámogatásként: az alacsony keresetűek adókedvezményben részesülnek, amelynek mértéke jövedelmük emelkedésével fokozatosan csökken.

 

Az ilyen típusú támogatási forma vonzóbbá teszi a munkavégzést a szegények számára (hiszen csak munkajövedelem mellett vehető igénybe), egyben pedig a munkaadók számára is kifizetődőbbé teszi a foglalkoztatást, hiszen az állam, ha úgy tetszik „átvállalja” a munkások kompenzációjának egy részét.

 

És hogy hogyan hozzuk közelebb a magyar béreket az európai átlaghoz? A szakszervezetek erősödése, amelytől sokan remélik a bérfelzárkózást, ugyan növelheti a béreket, de egyben, a minimálbérhez hasonlóan, munkanélküliséget generálhat. Vegyük észre továbbá, hogy már jelenleg is zajlik ez a felzárkózás, igaz, nem olyan gyorsan, mint azt sokan szeretnék. A külföldi tőkebefektetések és a magyar munkaerő nyugatra vándorlása egyaránt a bérfelzárkózást erősíti.

 

Növelni kellene ezen kívül a hazai vállalkozások termelékenységét, ami jelenleg elég siralmas állapotban van. És fejleszteni kell a magyarok humántőkéjét.

 

Mivel a bérkülönbségek fő oka a termelékenységbeli eltérésekben rejlik, a bérek felzárkózását elsősorban ezektől érdemes várni, nem pedig az EU-tól, a magyar államtól vagy a szakszervezetektől.

 

Olvass még többet Isztin Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Michael Gove szerint Boris Johnson halasztási kérelme semmit nem jelent, és a kormány tervei változatlanok.

Miután Salvini 2018 tavaszán elárulta a többi olasz jobboldali pártot az Öt Csillag Mozgalommal való kormányzás kedvéért, most, hogy kitaktikázta magát a hatalomból, azok békejobbot nyújtottak neki.

Egyelőre az élettani hatásait tesztelték az eddigi leghosszabb repülőútnak, ráadásul rakomány és csomagok nélkül indult a gép.

A KDNP-s Aradszki András szerint ha az új ellenzéki polgármester, Csőzik László bocsánatot kér, akkor azzal bizonyítja jó szándékát.

Kína hivatalosan még csak nem is jelezte, miért halasztják el a Volt egyszer egy Hollywood című film premierjét.

Ha jogerős lesz az illetékes területi választási bizottság döntése, november 10-én kell ismét szavazniuk a jászberényieknek.

Nagyobb baja is van Győrnek a polgármester szexbotrányánál: csúcsidőben folyamatosan maradnak ki a buszok, megoldás egyelőre nem látszik.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás