Ha nem hiszünk Michael Jackson négy óráig mesélő áldozatainak, akkor itt az ideje másoknak sem hinni

Mivel a talán pedofil Michael Jacksont nagyon akarják szeretni az emberek, ezért hirtelen megtörtént, ami a #metoo mozgalom megjelenése óta soha: megkérdőjelezték az áldozatok történetét.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nagyon úgy tűnik, 2019 legtöbb embert megmozgató kérdése nem a globális felmelegedés, a bevándorlás, a populizmus vagy hasonló hülyeségek lesznek, hanem az, hogy szabad-e a továbbiakban hallgatni Michael Jacksont. Elsőre röhejes kérdésnek hangzik, és valójában sokkal többről szól, mint arról, hogy pedofil volt-e, vagy nem.

Március elejétől nálunk is nézhető az Elhagyni Neverlandet című film, amiben két férfi kétszer két órában meséli el durva részletességgel, hogy szakította el őket tudatosan minden idők legnagyobb popsztárja a szintén megőrjített családjuktól gyerekként, miközben szexuálisan zaklatta őket.

Közben Michael Jackson angol rajongói buszokra rakott reklámokon védik kedvencüket, magyar celebek és félcelebek söprik le a film összes állítását egy mozdulattal hülyébbnél hülyébb indokokkal, és az embernek az lesz az érzése, hogy erről a témáról feltétlenül kell beszélni. A végkövetkeztetés valójában bőven nem az, hogy Michael Jackson pedofil volt vagy nem, hanem az, hogy bár ez a kérdés a popzene legendáriumának egyik legsötétebb része, valószínűleg soha nem derül ki, mi történt valójában.

Az Elhagyni Neverlandet nehezen nevezhető oknyomozó dokumentumfilmnek úgy, hogy tudatosan csak az egyik oldalt mutatja be, viszont egy egész más műfaj legprofibb alkotása: a nyilvános vallomásnak. Annak a fajtának, aminek segítségével az alig több, mint egyéves #metoo mozgalom felforgatta a világot, és ami miatt az egész zaklatáskérdésről nem lehet higgadtan beszélni, mert pár higgadt és tárgyilagos kérdés miatt is másodpercek alatt a nemierőszak-pártolók klubjában találhatja magát az ember.

Michael Jackson előttig nem is volt semmiféle vita abban, hihetünk-e a vallomásoknak: a csúnya kövér Harvey Weinsteint, Marton Lászlót és társait ki akarná bevédeni az őt megvádolt színésznők elől? Most viszont egy olyan ember került elő, akit nagyon szeretnénk szeretni. Érted, Billie Jean, They Don’t Care About Us, cuki csimpánz meg otthoni vidámpark, micsoda tragédia lenne, ha ezek a mitikus dolgok összeomlanának a fejünkben?

Pedig az a helyzet, hogy ha valaki azok közé tartozott,

Vagy esetleg most mindannyian elkezdhetjük újratanulni a jóindulatú megkérdőjelezés művészetét akár ezen a filmen keresztül is! Az ugyanis nem kérdés, hogy az Elhagyni Neverlandet több szempontból megkérdőjelezhető film, viszont az sem, hogy a naiv 1980-as évekkel szemben 2019-ben már minimum gyanús, ha egy felnőtt férfi naponta írogat leveleket idegen hétéves fiúknak arról, mennyire szereti őket. 

Mivel ahogy írtam, a teljes igazság soha nem fog kiderülni Michael Jacksonról, igazából egyedül afelett lehet örömködni, hogy 2019-ben már valószínűleg nincs ember, aki annyira nagyra nőhetne, mint amekkorára ő nőtt az előző évezred végén. A világ szkeptikusabb, kevésbé bízik valakiben csak azért, mert látta a tévében, ennek köszönhetően nagyban csökkent annak az esélye, hogy valaki évtizedeken keresztül élhessen olyan szexragadozóként, mint amilyennek az Elhagyni Neverlandet bemutatja Michael Jacksont. 

Csak hogy arról a kérdésről is legyen szó kicsit, amit úgyis mindenki tárgyal: most akkor hallgathatunk Michael Jacksont? El lehet-e vonatkoztatni a szerző személyétől, ha a szerző gyerekeket erőszakolt? Persze, mindenki azt hallgat, ami tetszik neki, ahogy a dalok mögött lévő előadó személyével is mindenki foglalkozzon annyit, amennyit akar.

Olvass még több Fekő Ádámot az Azonnalin!