+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2019. március 6. szerda, 16:57
Az európai zöldfrakció társelnöke, Philipp Lamberts eltiltaná az LMP-t a Jobbikal való összefogástól. A zöldpárti politikus nyilatkozatából a magyar és közép-kelet-európai viszonyok mély meg nem értése, és egy eleve elhibázottnak tűnő európai zöldpolitika körvonalai rajzolódnak ki. Pedig először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Kardos Gábor franciául írt nyílt levelet Philippe Lamberts-nek, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség EP-képviselőcsoport társelnökének – ez itt olvasható az Azonnalin. Ez a szöveg a francia verzió rövidebb, magyar nyelvű kivonata.

 

A lavinát Philippe Lamberts Azonnalinak tett nyilatkozata indította el: azt mondta, ha az LMP elindul a Jobbikkal való együttműködés felé, akkor elválnak útjaik az Európai Zöld Párttal. Azóta a kedélyek csitulni látszanak, pedig

 

a nyilatkozat mögött a magyar és közép-kelet-európai viszonyok mély meg nem értése, és egy eleve elhibázottnak tűnő európai zöldpolitika körvonalai rajzolódnak ki.

 

Úgy tűnik, Philippe Lamberts fel sem tette magának azt a kérdést, amire ugyanakkor a legismertebb francia zöldpolitikus, Yannick Jadot azzal válaszolt, hogy az ökológia jóval mélyebb és fontosabb ügy, mint a bal-jobb pártszövetségek és ideológiai viták taktikai kérdései.

 

A zöldek belekényszerítése valamilyen baloldali szövetségbe történelmi zsákutca

 

A Lamberts reakcióját motiváló ideológiai logika alapjaiban félrevezető. Opportunizmussal vádolta a Jobbikot, de közben elmarad a szembenézés az európai zöldpolitika nem kevésbé súlyos opportunizmusával.

 

1. A Fidesz jobbról előzte a Jobbikot,

 

és a szélsőjobbra tolódást illetően európai szinten jóval nagyobb fenyegetés, közben pedig környezetpolitikai téren a mérlege még nyugtalanítóbb mint bármi másban.

 

A nyugati politikusok és a sajtó rendszeresen bírálják Orbán autoriter elhajlásait, de sosem térnek ki arra, hogy a médiahelyzetnél és bármi másnál sokkal negatívabb a mérlege a környezetpolitikában.

 

Orbán az európai Jair Bolsonaro – aligha véletlenül igyekezett elsőként (sőt, szégyenszemre: egyetlen uniós vezetőként) megjelenni az új brazil elnök oldalán a beiktatásakor.

 

2. Nem a Jobbik az európai demokrácia fő ellensége Magyarországon.

 

3. Ha már szóba került az opportunizmus,

 

nézzünk szembe vele az európai politikában is.

 

A hagyományos nagy váltópártok, a bal- és a jobboldali tömegpártok évtizedeken át fedezték egymás legsötétebb környezetkárosítási- és korrupciós ügyeit Magyarországon… ahogy máshol is. Ha már Lamberts szóba hozta az opportunizmust, szembenézhetnénk végre vele az európai politikában. Ennek legáltalánosabb formája éppenséggel az a neoliberális politika, ami a legkevésbé sem fenntartható, de amit ügyesen leplez a bal-jobb kormányváltások látszata – miközben semmit sem változtat e neoliberális rendszer mélyen ökológiaellenes lényegén.

 

Ez a bal-jobb váltógazdálkodás valósággal az ökogiai képmutatás politikai kultúrájává vált, ami az európai politikában is irányadó lett, és kár lenne tagadni, hogy a zöld pártok beilleszkedtek ebbe a rendszerbe.

 

Ki fogja akkor végre leleplezni ennek a neoliberális váltógazdálkodásnak a mélységesen természetellenes és fenntarthatatlan jellegét? Azok a zöld pártok, melyek beilleszkedtek ebbe a rendszerbe?

 

Lamberts nyilatkozata alapján olyan balos ideológiai utóvédharcot folytat, amiből aligha látszik ennek a helyzetnek a felismerése és bármilyen lehetséges meghaladása.

 

4. Miért nem baloldaliak a zöldmozgalmak Közép-Kelet-Európában?

 

A Duna Kör példája illusztrálhatja, hogyan vált az antikommunista emancipáció kiemelt terepévé mifelénk a zöldpolitika, ami ezért történelmileg legkevésbé sem balosnak indult.

 

5. Nyugaton is téves egyoldalúan balra sorolni a zöldpolitikát,

 

ezért a balosság vezéreszméje a haladás, a modernizáció. Épp ezt az ideológiát kell ma alapjaiban megkérdőjeleznünk ökológiailag – mégpedig a természeti értékek megőrzése, konzerválása érdekében. Vagyis legalább annyira konzervatív a zöld eszme, mint amennyire haladáspárti. Már ha lenne bármi értelme még a zöld forradalom korában az ilyen bal-jobb megkülönböztetéseknek.

 

Se balra, se jobbra nem kéne félrelépnie a zöldpolitikának, hanem egyenesnek kellene lennünk, és egyenesen előre kellene mennünk.

 

6. Nem fogadhatjuk el az európai zöld politikában sem a nyugatiak vezető szerepét,

 

ahogy a neoliberális gazdasági rendszerben általában – sőt: ezt, mint a gyarmatpolitika örökségét kéne lelepleznünk.

 

Tudunk akár egyetlen lényeges elemet mondani az európai politikában, ami kelet-európai hozzájárulás volt és nyugaton is elfogadták? Kezdettől „evidens” és „természetes” volt, hogy a csatlakozó keleti országoknak mindenben át kell venni a nyugati modellt – egy olyan neoliberális rendszert, aminek a fenntarthatatlanságát pedig egyértelművé teszi a legbátortalanabb zöldpolitika is!

 

Európa egyesítésével alighanem elszalasztottunk egy történelmi lehetőséget e gazdasági és politikai rendszer újragondolására.

 

7. Közép-Kelet-Európa pedig tartogathatna jobb meglepetéseket is a jövőre nézve, ha nem ismernék félre és nem vennék semmibe máig.

 

A Nyugat alighanem csak mint a Szovjetunió elleni harcban kapott támogatást értékelte térségünk „másként gondolkodói” hagyományait, pedig a hidegháborúnál jóval mélyebbek és régebbiek ennek a gyökerei. Mindenfajta hódító-gyarmatosító imperializmussal szembeni ellenállást jelentett az oszmán hódításoktól a Habsburg-uralmon át a szovjet megszállásig. 

 

Ma leginkább ezt a „másként gondolkodói” hagyományt folytatva szegül szembe a közép-kelet-európai rendszerkritikus értelmiség a globalizmussal, a neoliberális politika újfajta gyarmatosítási formáival.

 

Európa máig nem végezte el kellően gyökeres kritikáját annak, hogy milyen vezető szerepet töltött be a kolonializmus és a neokolonialista neoliberalizmus rendszerének kialakításában és fenntartásában mind a mai napig. A baloldali és jobboldali kormányok sora volt bűnrészes a klasszikus gyarmatosítástól napjainkig a rendszer „tökéletesítésében”, amiben egyedül a zöldpolitika nem vett részt, és egyedül a zöldpolitika alapján lehet valóban alapjaiban leleplezni és megváltoztatni ezt a neokolonializmust, ami – akármennyire is tabuként kezeljük – uralja az európai politikát is, leginkább a keleti-nyugati relációban.

 

Mikor állnak ki ezért az európai zöldek? Mit változtat a lényegen az európai politika neokoloniál hulladékainak szelektív gyűjtése, amíg nem leplezzük le alapjaiban e neoliberális rendszer ökológiaellenes természetét, és nem mondjuk ki a gyökeres váltás szükségességét? Vajon nem ennek hiányában marad hiteltelen és marginális Európában a zöldpolitika mind a mai napig az emberek nagy többsége szemében?

 

A „másként gondolkodás” hagyománya a jövő záloga lehetne, ha nem ismernék félre nyugati barátaink mind a mai napig.

 

Pontosan arra van ma leginkább szükség, hogy egész civilizációnkat alapjaiban gondoljuk újra és gyakorlatilag semmit se fogadjunk el eleve fenntarthatónak és fenntartandónak belőle – amire az európai szellemi irányzatok közül leginkább pontosan a másként gondolkodás predesztinált! 

 

Amit a kormányon levő bal- és jobboldali tömegpártok Európa egyesítésének neveztek, valójában a keleti piacok ledominálása volt a nagy nyugati cégek által, valamint a kelet-európai kultúra ledominálása a nyugati minták által gyakorlatilag mindenben:

 

a gazdaságtól a magaskultúrán át a politikáig. Ugyan mit tekinthetünk neokolonializmusnak, ha nem ezt? A zöldeknek kellene leginkább és elsőként fellépni ez ellen az európai politikában!

 

Az Európai Uniónak a mai napig hiányzik a közepe, eszmeileg éppúgy, mint geopolitikailag. Találjuk ki közösen – de ezúttal tényleg egyenlően kezelve Európa két részét és az onnan érkező gondolatokat, dekolonizálva az európai integrációt!

 

Európa ideológiai megosztottsága vastagon hozzájárult ahhoz, hogy a közép-kelet-európai értelmiségiek tömegei emigráltak Amerikába, ahol vezető szerepet játszottak például az amerikai atomhatalom megalkotásában, amivel végleg átvették globálisan a vezető szerepet Európától… (Az amerikai szuperhatalmi dominancia másik bázisát jelentő filmiparban nem kevésbé volt meghatározó szerepük…)

 

Vajon Európa valaha képes volt levonni a következményeit annak, miért és hogyan vesztette el globális vezető szerepét Amerika javára? Milyen szerepet játszott ebben a közép-kelet-európai értelmiségiek tömegeinek elüldözése Európából,

 

illetve a kelet-nyugat megosztottság? Az a megosztottság, ami ma is a legnagyobb fenyegetés az Európai Unióra! Mikor tanulja meg Európa saját történelmének legevidensebb leckéit? 

 

8. Európa újraegyesítése még hátra van, és sürgetővé válik, hogy megmentsük az Uniót.

 

Beszéljünk nyíltan: Európa egyesítése csak ideológiai lózung volt, és legfeljebb Németországon belül valósult meg ténylegesen.

 

Egy nemzedéknyi késéssel ideje lenne tényleg egyesítenünk Európát,

 

ha nem akarjuk, hogy az egyre drámaibban előretörő szélsőségek, a nacionalista trendek győzzenek, szétzilálva az Uniót – Putyin, vagy akár Trump geostratégiai törekvéseinek terepasztalává téve Európát.

 

Ebben a folyamatban a zöldek játszhatnák az úttörő szerepet, először járhatnának elöl jó példával, hogyan kell meghaladni a kelet-nyugati és egyéb ideológiai megkülönböztetéseket a jövő európai politikájában. Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

 

Ha az európai parlamenti választások sem hoznak ebben változást, és marad minden a régiben, nem jönnek új prioritások, akkor a többi programpont meghirdetésének se marad sok értelme és hitele. Akkor ne lepődjenek meg a zöld pártok, ha a szavazók többsége még mindig nem veszi majd komolyan őket, mint rendszerváltó erőt, hanem beragadnak a korábbi környezetpolitikai gettó marginalitásába.

 

Persze nem elég beszélni minderről, hanem példát is kéne mutatni. Mikor kezdjük, Monsieur Lamberts?

 

Olvasnál még Kardos Gábortól? Itt megteheted! Reagálnál rá? Ide írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nem sikerült újráznia Kárpátalján a magyar jelöltnek az ukrán választásokon, de egy másik körzetben még akár születhet is magyar győzelem.

A csehországi Zlínt a szlovákiai Zsolnaként tüntették fel a négysávosra bővülő M15-ös autóúton, így rossz országot és kilométerszámot is írtak hozzá.

Kiderült: a német Zöldek szavazói használják legtöbbször a repülőgépet. Igaz, ő nekik is a legnagyobb a bűntudatuk emiatt.

A cseh Polgári Demokrata Párt vezetője hozná össze az ellenzéket, de a kalózok kimaradnának az összefogásból.

Közleményt adtak ki a mesterségesen eltüntetett, sokszor átnevelő táborba
küldött ujgur kisebbségről.

A hét kérdése

Föld alá vinnék a HÉV-et, de már idéntől 5-ös metrónak hívnák. Ilyen alapon bármi lehetne a hatos metró: mi legyen az?

Azért ide elnéznénk

A Művészetek Völgye legizgalmasabb borai július 19-28. között, esténként.

Az új-zélandi fiatalokból álló Alien Weaponry július 24-én a Dürerben meg is mutatja, hogy mennyire. Vendég: Cryptodira.

Hogyan érintette a Strache által felvásárolni akart Kronen Zeitungot az Ibiza-gate? Erről lesz szó. Bécs, július 25.

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogyan sikerülhetett véget vetni csúcsoligarcha hatalmának, és mi vár most Európa legszegényebb országára? Mizsei Kálmán leírta!

Különböző nemzetiségű és párthovatartozású EP-képviselők mondták el az Azonnalinak, hogyan érintette őket a csúcsjelölti rendszer meghekkelése. Videó!

Akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. A hétgyerekes családanya az egyik legsikertelenebb politikus: igaz, ahányszor megbukott, azt mindig felfelé tette.

Van mit ünnepelni az előválasztás után. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás