+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2019. március 6. szerda, 16:57
Az európai zöldfrakció társelnöke, Philipp Lamberts eltiltaná az LMP-t a Jobbikal való összefogástól. A zöldpárti politikus nyilatkozatából a magyar és közép-kelet-európai viszonyok mély meg nem értése, és egy eleve elhibázottnak tűnő európai zöldpolitika körvonalai rajzolódnak ki. Pedig először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Kardos Gábor franciául írt nyílt levelet Philippe Lamberts-nek, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség EP-képviselőcsoport társelnökének – ez itt olvasható az Azonnalin. Ez a szöveg a francia verzió rövidebb, magyar nyelvű kivonata.

 

A lavinát Philippe Lamberts Azonnalinak tett nyilatkozata indította el: azt mondta, ha az LMP elindul a Jobbikkal való együttműködés felé, akkor elválnak útjaik az Európai Zöld Párttal. Azóta a kedélyek csitulni látszanak, pedig

 

a nyilatkozat mögött a magyar és közép-kelet-európai viszonyok mély meg nem értése, és egy eleve elhibázottnak tűnő európai zöldpolitika körvonalai rajzolódnak ki.

 

Úgy tűnik, Philippe Lamberts fel sem tette magának azt a kérdést, amire ugyanakkor a legismertebb francia zöldpolitikus, Yannick Jadot azzal válaszolt, hogy az ökológia jóval mélyebb és fontosabb ügy, mint a bal-jobb pártszövetségek és ideológiai viták taktikai kérdései.

 

A zöldek belekényszerítése valamilyen baloldali szövetségbe történelmi zsákutca

 

A Lamberts reakcióját motiváló ideológiai logika alapjaiban félrevezető. Opportunizmussal vádolta a Jobbikot, de közben elmarad a szembenézés az európai zöldpolitika nem kevésbé súlyos opportunizmusával.

 

1. A Fidesz jobbról előzte a Jobbikot,

 

és a szélsőjobbra tolódást illetően európai szinten jóval nagyobb fenyegetés, közben pedig környezetpolitikai téren a mérlege még nyugtalanítóbb mint bármi másban.

 

A nyugati politikusok és a sajtó rendszeresen bírálják Orbán autoriter elhajlásait, de sosem térnek ki arra, hogy a médiahelyzetnél és bármi másnál sokkal negatívabb a mérlege a környezetpolitikában.

 

Orbán az európai Jair Bolsonaro – aligha véletlenül igyekezett elsőként (sőt, szégyenszemre: egyetlen uniós vezetőként) megjelenni az új brazil elnök oldalán a beiktatásakor.

 

2. Nem a Jobbik az európai demokrácia fő ellensége Magyarországon.

 

3. Ha már szóba került az opportunizmus,

 

nézzünk szembe vele az európai politikában is.

 

A hagyományos nagy váltópártok, a bal- és a jobboldali tömegpártok évtizedeken át fedezték egymás legsötétebb környezetkárosítási- és korrupciós ügyeit Magyarországon… ahogy máshol is. Ha már Lamberts szóba hozta az opportunizmust, szembenézhetnénk végre vele az európai politikában. Ennek legáltalánosabb formája éppenséggel az a neoliberális politika, ami a legkevésbé sem fenntartható, de amit ügyesen leplez a bal-jobb kormányváltások látszata – miközben semmit sem változtat e neoliberális rendszer mélyen ökológiaellenes lényegén.

 

Ez a bal-jobb váltógazdálkodás valósággal az ökogiai képmutatás politikai kultúrájává vált, ami az európai politikában is irányadó lett, és kár lenne tagadni, hogy a zöld pártok beilleszkedtek ebbe a rendszerbe.

 

Ki fogja akkor végre leleplezni ennek a neoliberális váltógazdálkodásnak a mélységesen természetellenes és fenntarthatatlan jellegét? Azok a zöld pártok, melyek beilleszkedtek ebbe a rendszerbe?

 

Lamberts nyilatkozata alapján olyan balos ideológiai utóvédharcot folytat, amiből aligha látszik ennek a helyzetnek a felismerése és bármilyen lehetséges meghaladása.

 

4. Miért nem baloldaliak a zöldmozgalmak Közép-Kelet-Európában?

 

A Duna Kör példája illusztrálhatja, hogyan vált az antikommunista emancipáció kiemelt terepévé mifelénk a zöldpolitika, ami ezért történelmileg legkevésbé sem balosnak indult.

 

5. Nyugaton is téves egyoldalúan balra sorolni a zöldpolitikát,

 

ezért a balosság vezéreszméje a haladás, a modernizáció. Épp ezt az ideológiát kell ma alapjaiban megkérdőjeleznünk ökológiailag – mégpedig a természeti értékek megőrzése, konzerválása érdekében. Vagyis legalább annyira konzervatív a zöld eszme, mint amennyire haladáspárti. Már ha lenne bármi értelme még a zöld forradalom korában az ilyen bal-jobb megkülönböztetéseknek.

 

Se balra, se jobbra nem kéne félrelépnie a zöldpolitikának, hanem egyenesnek kellene lennünk, és egyenesen előre kellene mennünk.

 

6. Nem fogadhatjuk el az európai zöld politikában sem a nyugatiak vezető szerepét,

 

ahogy a neoliberális gazdasági rendszerben általában – sőt: ezt, mint a gyarmatpolitika örökségét kéne lelepleznünk.

 

Tudunk akár egyetlen lényeges elemet mondani az európai politikában, ami kelet-európai hozzájárulás volt és nyugaton is elfogadták? Kezdettől „evidens” és „természetes” volt, hogy a csatlakozó keleti országoknak mindenben át kell venni a nyugati modellt – egy olyan neoliberális rendszert, aminek a fenntarthatatlanságát pedig egyértelművé teszi a legbátortalanabb zöldpolitika is!

 

Európa egyesítésével alighanem elszalasztottunk egy történelmi lehetőséget e gazdasági és politikai rendszer újragondolására.

 

7. Közép-Kelet-Európa pedig tartogathatna jobb meglepetéseket is a jövőre nézve, ha nem ismernék félre és nem vennék semmibe máig.

 

A Nyugat alighanem csak mint a Szovjetunió elleni harcban kapott támogatást értékelte térségünk „másként gondolkodói” hagyományait, pedig a hidegháborúnál jóval mélyebbek és régebbiek ennek a gyökerei. Mindenfajta hódító-gyarmatosító imperializmussal szembeni ellenállást jelentett az oszmán hódításoktól a Habsburg-uralmon át a szovjet megszállásig. 

 

Ma leginkább ezt a „másként gondolkodói” hagyományt folytatva szegül szembe a közép-kelet-európai rendszerkritikus értelmiség a globalizmussal, a neoliberális politika újfajta gyarmatosítási formáival.

 

Európa máig nem végezte el kellően gyökeres kritikáját annak, hogy milyen vezető szerepet töltött be a kolonializmus és a neokolonialista neoliberalizmus rendszerének kialakításában és fenntartásában mind a mai napig. A baloldali és jobboldali kormányok sora volt bűnrészes a klasszikus gyarmatosítástól napjainkig a rendszer „tökéletesítésében”, amiben egyedül a zöldpolitika nem vett részt, és egyedül a zöldpolitika alapján lehet valóban alapjaiban leleplezni és megváltoztatni ezt a neokolonializmust, ami – akármennyire is tabuként kezeljük – uralja az európai politikát is, leginkább a keleti-nyugati relációban.

 

Mikor állnak ki ezért az európai zöldek? Mit változtat a lényegen az európai politika neokoloniál hulladékainak szelektív gyűjtése, amíg nem leplezzük le alapjaiban e neoliberális rendszer ökológiaellenes természetét, és nem mondjuk ki a gyökeres váltás szükségességét? Vajon nem ennek hiányában marad hiteltelen és marginális Európában a zöldpolitika mind a mai napig az emberek nagy többsége szemében?

 

A „másként gondolkodás” hagyománya a jövő záloga lehetne, ha nem ismernék félre nyugati barátaink mind a mai napig.

 

Pontosan arra van ma leginkább szükség, hogy egész civilizációnkat alapjaiban gondoljuk újra és gyakorlatilag semmit se fogadjunk el eleve fenntarthatónak és fenntartandónak belőle – amire az európai szellemi irányzatok közül leginkább pontosan a másként gondolkodás predesztinált! 

 

Amit a kormányon levő bal- és jobboldali tömegpártok Európa egyesítésének neveztek, valójában a keleti piacok ledominálása volt a nagy nyugati cégek által, valamint a kelet-európai kultúra ledominálása a nyugati minták által gyakorlatilag mindenben:

 

a gazdaságtól a magaskultúrán át a politikáig. Ugyan mit tekinthetünk neokolonializmusnak, ha nem ezt? A zöldeknek kellene leginkább és elsőként fellépni ez ellen az európai politikában!

 

Az Európai Uniónak a mai napig hiányzik a közepe, eszmeileg éppúgy, mint geopolitikailag. Találjuk ki közösen – de ezúttal tényleg egyenlően kezelve Európa két részét és az onnan érkező gondolatokat, dekolonizálva az európai integrációt!

 

Európa ideológiai megosztottsága vastagon hozzájárult ahhoz, hogy a közép-kelet-európai értelmiségiek tömegei emigráltak Amerikába, ahol vezető szerepet játszottak például az amerikai atomhatalom megalkotásában, amivel végleg átvették globálisan a vezető szerepet Európától… (Az amerikai szuperhatalmi dominancia másik bázisát jelentő filmiparban nem kevésbé volt meghatározó szerepük…)

 

Vajon Európa valaha képes volt levonni a következményeit annak, miért és hogyan vesztette el globális vezető szerepét Amerika javára? Milyen szerepet játszott ebben a közép-kelet-európai értelmiségiek tömegeinek elüldözése Európából,

 

illetve a kelet-nyugat megosztottság? Az a megosztottság, ami ma is a legnagyobb fenyegetés az Európai Unióra! Mikor tanulja meg Európa saját történelmének legevidensebb leckéit? 

 

8. Európa újraegyesítése még hátra van, és sürgetővé válik, hogy megmentsük az Uniót.

 

Beszéljünk nyíltan: Európa egyesítése csak ideológiai lózung volt, és legfeljebb Németországon belül valósult meg ténylegesen.

 

Egy nemzedéknyi késéssel ideje lenne tényleg egyesítenünk Európát,

 

ha nem akarjuk, hogy az egyre drámaibban előretörő szélsőségek, a nacionalista trendek győzzenek, szétzilálva az Uniót – Putyin, vagy akár Trump geostratégiai törekvéseinek terepasztalává téve Európát.

 

Ebben a folyamatban a zöldek játszhatnák az úttörő szerepet, először járhatnának elöl jó példával, hogyan kell meghaladni a kelet-nyugati és egyéb ideológiai megkülönböztetéseket a jövő európai politikájában. Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

 

Ha az európai parlamenti választások sem hoznak ebben változást, és marad minden a régiben, nem jönnek új prioritások, akkor a többi programpont meghirdetésének se marad sok értelme és hitele. Akkor ne lepődjenek meg a zöld pártok, ha a szavazók többsége még mindig nem veszi majd komolyan őket, mint rendszerváltó erőt, hanem beragadnak a korábbi környezetpolitikai gettó marginalitásába.

 

Persze nem elég beszélni minderről, hanem példát is kéne mutatni. Mikor kezdjük, Monsieur Lamberts?

 

Olvasnál még Kardos Gábortól? Itt megteheted! Reagálnál rá? Ide írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Többször is meg kellett szakítani az új választást követelő lakosok miatt az ülést Gödön, mielőtt sikerült volna újabb 30 napra felfüggeszteni a momentumos polgármestert, Balogh Csabát.

HC Strache úgy indulna Bécsben saját listával, hogy azt se tudni róla, bécsi lakos-e egyáltalán. Ha Strachét kizárják a versenyből, akkor a Stache-párt óv, ha nem zárják ki, akkor meg a volt pártja teszi ezt.

Miért ez lett a belarusz ellenállás dala több, mint harminc évvel később?

Új heti borajánló sorozat indul az Azonnalin: mostantól minden héten elmondjuk, miből tartalékolj be jövő hétre!

A februári fiaskó után – mikor a két magyar lista széthúzása miatt először nem jutott magyar párt a szlovák parlamentbe – az MKP, a Híd és az Összefogás egy közös pártban egyesülne.

De miért lett a „galambetetés” az orosz ellenzéki tüntetések szimbóluma? Elmagyarázzuk!

Perlusz Sándor korábbi balettmester azt visszavonta, hogy kirúgták volna kollégáját a táncművészetiről, azt viszont nem, hogy az érintett kolléga kikezdett fiúkkal.

A hét kérdése

Maradjon Lukasenka? Jöjjön a rezsimváltás? Egyesüljenek az oroszokkal? Vagy Litvániával? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Twitter megosztás Google+ megosztás