+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. március 6. szerda, 08:10
Tényleg senki nem unja még a kormánypárti szavazók közül, hogy évek óta felülír minden érdemi kérdést napi átlag egy darab ember megfogása a határon?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ez a reggel is pont ugyanolyannak tűnt, mint a többi: korán volt, ezért még a kellemes napsütés ellenére se volt semmi kedvem dolgozni. Azért komótosan rendbe hoztam magam, felöltöztem és elindultam, bekapcsoltam a zenét a telefonomon, és az sem volt meglepetés, hogy a helyi kedves hajléktalan Lajos bácsi már megint beszélgetni akart velem arról, hogy ne aggódjak, bedobta nekünk a Lokált azért cserébe, hogy néha adunk neki pénzt.

 

Szokás szerint megint nem magyaráztam el, hogy én egy oldalt sem vagyok hajlandó elolvasni abból a szarból, szóval igazán ne fáradjon. Az egész ott ért véget, amikor a buszon ülve a telefonomat lapozgatva megláttam újra Juncker és Soros fejét, a szövegben megemlítve a migránsvízumot.

 

Ott ütött meg a felismerés:

 

engem már egyáltalán nem érdekel a menekültkérdés.

 

Sőt, a menekültkérdéshez kapcsolódó dolgok sem: sem a Soros-terv létezése, sem Brüsszel titokzatos tervei nem mozgatnak meg.

 

Kicsit úgy érzem magam, mint ahogy az egész USA érezte, amikor az 1998-as Godzilla-film olyan mértékben nyomta rájuk a film promócióját, hogy sikerült a készítőknek már a premier előtt megutáltatni az egészet. 

 

Pedig engem eredetileg érdekelt, de legalábbis tudtam róla vitázni bármilyen társaságban. Mint viszonylag tájékozott ember, általában azon az állásponton voltam, hogy azért ez egy kicsit bonyolultabb kérdés annál, mint hogy beengedünk-e terroristákat, az a kérdés pedig eleve csak Orbán Viktor fejében létezik, hogy akarunk-e muszlim unokákat, de rossz Soros-ügynökként például soha nem állítottam, hogy le kéne bontani a kerítést.

 

Mondjuk azt sem, hogy egy kerítés felépítése a tömegek mozgásának akadályozása érdekében akkora politikatörténelmi truváj lenne, de ez most mindegy.

 

Nyilván voltak előzményei a dolognak: amikor például tavaly december végén Harrach Péterrel volt szerencsém beszélgetni, kicsit már remegett a gyomrom a „minden témánál fontosabb a migráció témája” gondolat hallatán, pedig akkor még messze voltunk Orbán Viktor nagy kérdezz-felelekjétől, amiből tulajdonképpen már megint csak annyit tudtam meg, hogy a magyar miniszterelnököt napi átlagosan egy darab (plusz a rákamuzott 4000) ember feltartóztatásán kívül semmi nem mozgatja meg igazán. Annyira nem, hogy még a gyerekcsinálásra való legerősebb érve is az a kormánynak, hogy ha mi nem dugunk, akkor a szírek fognak dugni.

 

Ne értsen senki félre, tökre érdekel Magyarország jövője, de ezt a bevándorlás dolgot már tök rég lejátszotta Magyarország: ilyen-olyan okokból, de a lakosság senkit nem akar itt látni, az EU nem is tudna kötelezni arra minket, hogy befogadjunk illegálisan érkező menekülteket, az ellenzékből pedig az az Együtt állt ki egyedül a Miniszterelnök Úr Zsenialitását Bizonyító Drótkerítés lebontása mellett, ami végül az egy százalékot sem érte el. 

 

Szóval az én fejemben ez a sztori lezáródott, de jól láthatóan az ellenzék sem szeretne szembe menni az emberek döntésével.

 

Sőt, úgy tűnik, Európa nagyrésze szerint is kezd eldőlni a dolog: évek óta először napirenden sem lesz az aktuális EU-csúcson a kérdés. Ehhez képest a Fidesz-KDNP megaduónak még mindig csak annyi válasza van bármire, hogy Soros meg migránsok, Brüsszel pedig el akarja törölni a magyarságot. Attól most tekintsünk el, hogy ez az ellenségkép semmivel sem bonyolultabb, mint a Bolygó Kapitányában azok a főellenségek, akiknek egyedül a minél nagyobb mértékű környezetszennyezés a célja, mert úgy tűnik, a magyarok tényleg félnek ettől az ellenségképtől.

 

A buta háttértörténetnél ugyanis sokkal nyomasztóbb az az egysíkúság, amit ennek a témának a megjelenése óta látok.

 

Nem lehet migránsok nélkül beszélni az egészségügy problémáiról. A magyar miniszterelnök a hanyatló nyugatról beszél évek óta ahelyett, hogy a pedagógusok alacsony fizetésével, a rohadó kórházakkal, a felsőoktatás reménytelenségével foglalkozna legalább említés szinten. Persze érthető, hiszen nyolc év alatt semmi előrelépés nem történt ezekben a kérdésekben sem, márpedig Minden Idők Legsikeresebb Pártkoalíciója nem lehet sikertelen.

 

Ha valakit mégis az érdekelne, miért kell hónapokat vagy éveket várni rutinvizsgálatokra, vagy miért kell Felcsútra nagyobb stadiont építeni, mint ahányan laknak a faluban,

 

akkor arról kiderül, hogy migránsokkal akarja elárasztani az országot, és két kézzel bontaná le azt a kibaszott drótkerítést.

 

Szóval engem már tényleg nem érdekelnek a migránsok, sajnálom. Felőlem másokat érdekelhet, akár retteghetnek is a milliónyi gyilkos nemierőszakolótól, de olyan jó lenne már lapozni egyet, és mással is foglalkozni kicsit. Tényleg bármivel, ami nem ez, mert ennél a migránsozásnál lassan a Sátántangó is szórakoztatóbb.

 

Olvass még több Fekő Ádámot az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy Magyarországról valaki ellen eljárást indítsanak, részes tagállamban vagy ottani céggel kell az EU-s pénzt elcsalni. Ezt maga Laura Codruța Kövesi mondta nekünk.

Rövid ideig tartott a szerb koronavírus-siker: a választások után két héttel ismét kijárási korlátozásokat vezethetnek be.

Itt a nyár, itt a főszezon, a budapesti reptér mégis inkább szellemvárosra hasonlít.

A járvány súlyosságát
tagadó brazil elnök már
napok óta tüneteket mutatott.

A Windows File Recovery évtizedes szenvedésnek vethet véget: nem kell attól tartanunk, hogy véletlenül töröljük az értékes dokumentumainkat!

Hét év után taszította le a trónról a kancellárt az a Rudolf Anschober, akit a járvány alatt szinte minden nap látott egész Ausztria válságot menedzselni.

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás