A migránskérdés eldőlt, ideje lenne lapozni

Tényleg senki nem unja még a kormánypárti szavazók közül, hogy évek óta felülír minden érdemi kérdést napi átlag egy darab ember megfogása a határon?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Ez a reggel is pont ugyanolyannak tűnt, mint a többi: korán volt, ezért még a kellemes napsütés ellenére se volt semmi kedvem dolgozni. Azért komótosan rendbe hoztam magam, felöltöztem és elindultam, bekapcsoltam a zenét a telefonomon, és az sem volt meglepetés, hogy a helyi kedves hajléktalan Lajos bácsi már megint beszélgetni akart velem arról, hogy ne aggódjak, bedobta nekünk a Lokált azért cserébe, hogy néha adunk neki pénzt.

Szokás szerint megint nem magyaráztam el, hogy én egy oldalt sem vagyok hajlandó elolvasni abból a szarból, szóval igazán ne fáradjon. Az egész ott ért véget, amikor a buszon ülve a telefonomat lapozgatva megláttam újra Juncker és Soros fejét, a szövegben megemlítve a migránsvízumot.

Ott ütött meg a felismerés:

Sőt, a menekültkérdéshez kapcsolódó dolgok sem: sem a Soros-terv létezése, sem Brüsszel titokzatos tervei nem mozgatnak meg.

Kicsit úgy érzem magam, mint ahogy az egész USA érezte, amikor az 1998-as Godzilla-film olyan mértékben nyomta rájuk a film promócióját, hogy sikerült a készítőknek már a premier előtt megutáltatni az egészet. 

Pedig engem eredetileg érdekelt, de legalábbis tudtam róla vitázni bármilyen társaságban. Mint viszonylag tájékozott ember, általában azon az állásponton voltam, hogy azért ez egy kicsit bonyolultabb kérdés annál, mint hogy beengedünk-e terroristákat, az a kérdés pedig eleve csak Orbán Viktor fejében létezik, hogy akarunk-e muszlim unokákat, de rossz Soros-ügynökként például soha nem állítottam, hogy le kéne bontani a kerítést.

Nyilván voltak előzményei a dolognak: amikor például tavaly december végén Harrach Péterrel volt szerencsém beszélgetni, kicsit már remegett a gyomrom a „minden témánál fontosabb a migráció témája” gondolat hallatán, pedig akkor még messze voltunk Orbán Viktor nagy kérdezz-felelekjétől, amiből tulajdonképpen már megint csak annyit tudtam meg, hogy a magyar miniszterelnököt napi átlagosan egy darab (plusz a rákamuzott 4000) ember feltartóztatásán kívül semmi nem mozgatja meg igazán. Annyira nem, hogy még a gyerekcsinálásra való legerősebb érve is az a kormánynak, hogy ha mi nem dugunk, akkor a szírek fognak dugni.

Ne értsen senki félre, tökre érdekel Magyarország jövője, de ezt a bevándorlás dolgot már tök rég lejátszotta Magyarország: ilyen-olyan okokból, de a lakosság senkit nem akar itt látni, az EU nem is tudna kötelezni arra minket, hogy befogadjunk illegálisan érkező menekülteket, az ellenzékből pedig az az Együtt állt ki egyedül a Miniszterelnök Úr Zsenialitását Bizonyító Drótkerítés lebontása mellett, ami végül az egy százalékot sem érte el. 

Sőt, úgy tűnik, Európa nagyrésze szerint is kezd eldőlni a dolog: évek óta először napirenden sem lesz az aktuális EU-csúcson a kérdés. Ehhez képest a Fidesz-KDNP megaduónak még mindig csak annyi válasza van bármire, hogy Soros meg migránsok, Brüsszel pedig el akarja törölni a magyarságot. Attól most tekintsünk el, hogy ez az ellenségkép semmivel sem bonyolultabb, mint a Bolygó Kapitányában azok a főellenségek, akiknek egyedül a minél nagyobb mértékű környezetszennyezés a célja, mert úgy tűnik, a magyarok tényleg félnek ettől az ellenségképtől.

Nem lehet migránsok nélkül beszélni az egészségügy problémáiról. A magyar miniszterelnök a hanyatló nyugatról beszél évek óta ahelyett, hogy a pedagógusok alacsony fizetésével, a rohadó kórházakkal, a felsőoktatás reménytelenségével foglalkozna legalább említés szinten. Persze érthető, hiszen nyolc év alatt semmi előrelépés nem történt ezekben a kérdésekben sem, márpedig Minden Idők Legsikeresebb Pártkoalíciója nem lehet sikertelen.

Ha valakit mégis az érdekelne, miért kell hónapokat vagy éveket várni rutinvizsgálatokra, vagy miért kell Felcsútra nagyobb stadiont építeni, mint ahányan laknak a faluban,

Szóval engem már tényleg nem érdekelnek a migránsok, sajnálom. Felőlem másokat érdekelhet, akár retteghetnek is a milliónyi gyilkos nemierőszakolótól, de olyan jó lenne már lapozni egyet, és mással is foglalkozni kicsit. Tényleg bármivel, ami nem ez, mert ennél a migránsozásnál lassan a Sátántangó is szórakoztatóbb.

Olvass még több Fekő Ádámot az Azonnalin!