Alexisz Ciprasznak elég volt az első vörös vonalat átlépnie, hogy Berlin alig fél év alatt padlóra küldje a demokratikusan választott athéni kormányt 2015-ben. Ciprasz ugyanis, ellentétben Orbánnal, egy tényleges vörös vonalt érintett: a német bankok érdekeit.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Tizenkét tagpárt kilenc országból már kezdeményezte, hogy zárják ki a magyar kormánypártot az Európai Néppártból. De ezek alapvetően súlytalan, kisebb pártok, amelyek többsége – a görög Nea Demokratia kivételével – vélhetően májusban a mostaninál kevesebb mandátummal lesz eleve jelen az Európai Parlamentben. Ezzel szemben a Fidesznek jó esélye van akár tizennégy mandátumot is hoznia, amivel a német CDU (esetleg a spanyol Néppárt) után a legerősebb tagpárt lehet – ami egy tízmilliós országban, amelynek összesen huszonegy mandátum jár csak, valóban elismerésre méltó teljesítmény.
Weber tehát oszt-szoroz.
A német kereszténydemokraták és a bajor keresztényszociálisok (CDU/CSU) pontosan látják a politikai viszonyokat: Weber bizottsági elnökségéhez szükségük van minden mandátumra. Az Európai Néppárt minden bizonnyal veszteni fog mandátumokat, azaz
Webernek persze, akit egyébként se vetnek fel az önálló gondolatok, egyre kínosabb, hogy mindenütt Orbán miatt kell magyarázkodnia. A választások után azonban éppen őrá szorulhat majd rá leginkább.
Weber szegény beszédíróinak addig kell valahogy minduntalan olyan nyakatekert mondatokat kitalálniuk, amelyekben a bajor politikus természetesen legmélyebb aggodalmát fejezi ki a Fidesz politikája miatt – de még véletlenül se mond semmi konkrétat. Weberék ugyanis nem akarják kizárni a Fideszt. Ha meg is történne a kizárás, az nem a CDU/CSU akaratából lesz.
Német helytartóság
A „szabadságharcos“ retorikáról pedig vélhetően Ingolstadtban vagy Stuttgartban is tudják (nota bene: nem a baden-württembergi tartományi kormány, csak az ottani miniszterelnök tagadta meg a találkozót Szijjártó Péterrel), hogy
se a CDU-ban, se a CSU-ban – még kevésbé a két pártot finanszírozó autóipari cégeknél.
De nem véletlen az sem, hogy a szavakban liberális, tettekben csak kapitalista Szabad Demokratákat (FDP) is egy olyan politikus vezeti az EP-választásokon, aki – amint arról az Azonnali beszámolt – tavaly szeptemberben Orbán mellett lobbizott.
Magyarország nem lesz Görögország
Ha a CDU-t igazán zavarná Orbán, nem csupán már rég kipenderíthette volna az Európai Néppártból, de még meg is tudta volna buktatni. Volt már ilyenre példa Európában.
Amikor 2015 elején Görögországban az Alexisz Ciprasz vezette Sziriza pártszövetség nyert, és a pénzügyminiszteri posztot a jogosan euró-kritikus Janisz Varufakisz szerezte meg, a CDU vagy a berlini kormány nem semmitmondóan üzengetett, újabb és újabb vörös vonalakat engedett átlépni – hanem alig fél év alatt padlódra vitte és megbuktatta a demokratikusan választott athéni kormányt.
Ezt pedig egy olyan értékközösség, mint az Európai Unió (ejtsd: Németország), nem tűrhet el. Ciprasz nem kapott állandó utolsó utáni esélyeket, mint Orbán lassan kilenc éve – hanem Wolfgang Schäuble, aki értelemszerűen szintén egy értékvezérelt, mélyen európai elkötelezettségű ember, rázárta demokratikusan az ajtót Cipraszra, és addig nem engedte ki, amíg az athéni kormány nem hódolt be teljesen.
De az európai értékek másik óriási védelmezője és bástyája, Emmanuel Macron se Matteo Salvini idegenellenes intézkedései miatt hivatta vissza a francia nagykövetet Rómából (elvégre ahogy Orbán határzára a németeknek, úgy Salvini kikötőzára a franciáknak igen jól jön), hanem azért, mert a Cipraszhoz hasonlóan outsider Öt Csillag Mozgalom vezetője el merészelt menni Párizsba, és ott még ahhoz is volt képe, hogy találkozzék Macron utcai ellenzékével. Hallatlan egy demokráciában!
Valamiért Berlin azonban Orbánt, Salvinit vagy a szerb Aleksandar Vučić-ot tűri – mégpedig nagyon is jól tűri. Kiváló helytartók ők, akik az idegenellenességgel a rendszerellenes dühöt az elitektől a legkiszolgáltatottabbak, a menekültek felé fordítják.
Mire készül Manfred Weber?
Ha a magyar ellenzéknek lenne kreativitása, március tizenötödike után ő plakatírozná ki az egész országot:
Athénben fél év alatt kormányt buktatott, Magyarországon pedig több mint nyolc éve asszisztál. Persze Manfred Weber még ezen a héten is majd elmondja naponta többször, hogy ez most már tényleg az utolsó utáni alkalom. Aztán pedig ránéz a CDU/CSU-t finanszírozó gazdasági körökre.
Olvasnál még Techet Pétertől? Itt megteheted! Vitatkoznál vele? Ide írj!
NYITÓMONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.