Van egy valóságshow, ami nem hülyéket, hanem vérbeli politikusokat mutat be

Ez a Survivor. Na nem ám az az izé, amit Magyarországon csináltak belőle, hanem a politikai hadviselést tökélyre fejlesztő amerikai sorozat.

Amikor baráti beszélgetésekben szóba kerülnek a valóságshow-k, én mindig büszkén jelentem ki: igen, nézek egy olyan sorozatot, amire illik ez a műfaji megnevezés. A reakciókon már meg sem lepődöm: általában hitetlenkedő, elkerekedett szempárokkal találkozom. Mert a szomorú helyzet az, hogy a valóságshow sokszor egyet jelent az igénytelen, olcsó szórakoztató műsorokkal, amiket értelmes ember nem néz.

Na nem ám az az izé, amit Magyarországon próbálnak csinálni vele. Egy külön cikket megérne bemutatni, hogy milyen alapvető hibái vannak az itthoni műsornak, kezdve a játékosok igencsak gyerekcipőben járó játékkultúrájával, ami hajlamosabb a fizikai erőnlétet és az őszinteséget becsülni, mintsem a stratégiai tervezést, egészen az inkompetens műsorvezetőig. Érdemes megnézni például, hogy Istenes Bence hogyan vezet le egy törzsi tanácsot, és ezzel szemben az amerikai műsor házigazdája és producere, Jeff Probst hogyan teszi ezt.

A CBS kereskedelmi csatornán futó, február 20-án már a harmincnyolcadik évaddal elstartolt amerikai verzió viszont fényes példája annak, hogy

Miről szól a Survivor?

A Survivor alapvető koncepciója, hogy ledobunk egy rakás embert egy lakatlan szigetre, ahol azon felül, hogy túl kell élni a környezeti viszontagságokat, a résztvevőknek az úgynevezett törzsi tanácsokon rendszeres időközönként ki kell szavazniuk maguk közül egy-egy embert, aki onnantól kezdve nem vesz részt a játékban. Amikor már csak kettő vagy három ember marad talpon, a korábban kiszavazott emberek döntenek arról, hogy ki legyen a játék nyertese, aki a kitüntető „egyedüli túlélő” cím mellett egy jókora pénzösszeget is bezsebel.

A játékosokat először törzsekbe osztják, és a kiszavazásokra a törzseken belül kerül sor. A játék későbbi szakaszában a bennmaradt versenyzők egy törzsbe egyesülnek.

A játék szerves részét képezik az úgynevezett „immunity idol”-ok – amit magyarra úgy fordítottak le, hogy védettségi totem vagy védettségi amulett. Ezt a játékos vagy különböző versenyeken nyerheti meg, és akkor már úgy mehet törzsi tanácsra, hogy nem lehet őt kiszavazni, vagy valahol a szigeten elrejtve találhatja meg.

Ez utóbbi esetben lehetősége van a szavazás lezárulta után, de még a szavazatok felolvasása előtt kijátszania a védettségi amulettjét akár maga, akár más számára. Az így védettséget szerző játékosra leadott szavazatok érvénytelenné válnak. Ezen felül van egy rakás más eszköz is, ami a végtelenségig bonyolítja a játékot, és a lehetőségek széles tárházát kínálja a versenyzőknek. Ezekből néhány szóba is fog kerülni később.

Ennek illusztrálására a már klasszikusnak számító Robinson-féle példát hozom. 

Már Robinson Crueso és Péntek is politizált

Robinson partra vetődik a szigeten, túléli a környezeti viszontagságokat, alkalmazkodik az új helyzet kihívásaihoz az életben maradás érdekében. Beszélhetünk-e ekkor politikáról? Aligha. Ám tudjuk, a történet itt nem ér véget: Robinson találkozik egy őslakossal, Péntekkel. Tegyük fel, ők ketten leülnek a partra, és elkezdenek beszélgetni az időjárásról. Politika azonban még ekkor sem létezik.

Később Robinson és Péntek megéheznek, keletkezik tehát egy közös ügyük, ami megoldásra vár. Robinson elmenne halászni, ám Péntek úgy véli, ő több halat tudna fogni. Ezért Robinsonnak – amíg ő halászik – inkább fát kéne gyűjtenie, tüzet csiholnia és vizet forralnia. Egy rövid vitát követően Robinson elfogadja Péntek javaslatát.

Ugyanis, ha e vitát követően Robinsonék nem tesznek mást, csak napoznak tovább a parton, az egész nem ér semmit. Abban a pillanatban viszont, amikor Robinson és Péntek feltápászkodik, hogy a megbeszélteknek megfelelően cselekedjenek, megszületik a politika.

A politika tehát – annak lehető leginkább letisztult formájában:

+ értelemmel bíró embereket jelent;

+ akik egymással interakcióba kerülve;

+ egy rájuk hatással lévő ügy kapcsán véleményt formálnak;

+ abban döntésre jutnak;

+ és végül a döntésüknek megfelelően cselekednek.

A Survivor ezt az alaphelyzetet rekonstruálja: az értelemmel bíró versenyzők, akik egymással kapcsolatokat építve, szövetkezve formálnak véleményt egy rájuk hatással lévő ügy kapcsán – hogy tudniillik kit szavazzanak ki, és ők maguk hogyan jussanak tovább a játékban –, amiben az egyének és a folyamatosan változó szövetségek döntésre jutnak, és megpróbálják az eseményeket ennek megfelelően alakítani.

Ha pedig előrébb akarsz jutni, ennek megfelelően politikailag is kell gondolkodnod, és gondos mérlegelés, analitikus elemzés után kell döntéseket hoznod például olyan kérdésekben, minthogy mely játékosok segítségével érheted el a rövid és hosszú távú céljaidat, mikor érdemes vagy nem érdemes meghúzni a játék képét átformáló lépéseket, és

Ilyen, ha politikai stratégák játsszák a Survivort

Nézzünk erre egy konkrét példát a David versus Goliath címet viselő évadból! Ahogy a név is sejteti, itt a versenyzőket két törzsbe osztották. A Dávidok voltak azok, akik kifejezetten nehéz életutat jártak be: szegénységben nőttek fel, bántalmazták őket, rossz volt a családi hátterük, vagy éppen már gyerekkoruktól arra kényszerültek, hogy mások gondját viseljék. Ezzel szemben a Góliátok az elit megtestesítői, akik mindig nyernek, és minden adott volt számukra – például anyagi források, családi háttér, támogató környezet –, hogy magasra törjenek.

A két törzs egyesülése után úgy alakult, hogy a Góliátok kerültek számbeli fölénybe, amit azok igyekeztek is kihasználni arra, hogy egyesével leszedjék a Dávidokat. Ezt érzékelve a Dávidok a játék egy pontján feladták az egyéni stratégiáikat, és megosztották egymással azokat az információkat, amiket amúgy jobb, ha megtartasz magadnak: hogy ki milyen előnyöket szerzett a játék során. Ennek mentén dolgoztak ki egy közös stratégiát a Góliátok megtörésére, ami az alábbi két videón látható. 

Nézzük meg és elemezzük, hogy mi is történik ezen a törzsi tanácson! A Dávidok megerősítik a két csoport elkülönülésének tényét, amire válaszul a Góliátok kifejtik: racionálisabb azokkal az emberekkel együttműködni, akiket jobban ismersz, akikkel az első naptól kezdve egy közösséget alkottál, és egyik Góliát sem akar a maga hátára célkeresztet rakva átállni a Dávidokhoz.

Ennek megkoronázásaképpen az egyik Dávid a szavazást megelőzően kijátssza azt a lehetőséget, hogy egy másik játékos – praktikusan egy Góliát – szavazatát ellopva helyette is ő szavazhasson. Ennek meg is lett a hatása, mint a folytatásban látszik.

A Dávidok egyértelmű erődemonstrációja rábírja a veszélyben lévő Góliátot, hogy a rejtett védettségi amulettjét kijátssza, azt gondolva, így biztosan nem fog hazamenni. Amiről viszont nem tudott, hogy egy másik Dávid megtalálta és jó érzékkel fel is használta egy, addig a műsorban nem látott újítást, a védettséget semlegesíteni képes úgynevezett idol nullifiert. A Góliát bedőlt a trükknek, az idol nullifier semlegesítette a védettségét, és mivel a Dávidoknak hála rá érkezett a legtöbb szavazat, neki kellett hazamennie.

Röviden tehát mi történt? A Dávidok egyeztetve, tudatosan használták fel a rendelkezésükre álló erőforrásokat:

Ezzel a több szinten egymásra épülő stratégiával sikerült a Dávidoknak két nagy fenyegetést is kivonniuk az egyenletből: egy veszélyes versenyzőt, illetve egy rejtett védettségi amulettet, amit immár nem lehet ellenük felhasználni.

És ez csupán egyetlen példa a megannyi közül arra, hogy a Survivor – ha nem a Való Világ szellemi szintjén lévő emberek művelik –  képes annyira komplex hatalmi-politikai akciókat kitermelni magából, hogy azt mondhassuk: igen, ezt a valóságshow-t tényleg érdemes nézni!

NYITÓKÉP: CBS Entertainment

Olvass még több cikket Petróczi Rafaeltől az Azonnalin!