+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Garai Gábor
2019. február 27. szerda, 07:58
Lehet-e még úgy belépni az ellenzéki térfélre, hogy azt ne lehetetlenítse el a balliberális status quo? Egyáltalán nem biztos: erre világít rá Puzsér Róbert esete Závecz Tiborral.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A Republikon Intézet február 20-án tartott egy Előválasztás után, előválasztás előtt? című konferenciát, ahol a moderátor, miután összefoglalta, hogy a főpolgármesteri előválasztás első fordulóját Karácsony fölényesen megnyerte, feltette a kérdést: „Mit üzen ez az eredmény Puzsérnak és Sermernek? Mennyire érdemes beleállni egy olyan második fordulóba, aminek – ha az első forduló mintáját követi, akkor – elég sajátos eredménye lesz?” 

 

„Nyilvánvalóan semennyire nem érdemes beleállniuk” – válaszolta Závecz Tibor. „Az az esélyük nincsen meg, hogy legyőzzék Karácsony Gergelyt. Ezt nem az előválasztások eredményéből szűröm le, hanem a közvélemény-kutatásokból.” Závecz néhány gondolattal később még hozzátette, hogy: „De itt mégis van egy olyan szituáció, amikor ezt az úgynevezett Puzsér-problémát kezelni kell. Azért kell kezelni (…), mert ha elindul a főpolgármesteri választáson Puzsér Róbert, akkor, az egyébként egyáltalán nem biztos Karácsony Gergely-győzelmet biztosan vesztéssé fogja formálni.”

 

Závecz meglepően egyoldalú megnyilvánulására Puzsér Róbert egy Facebook-posztban válaszolt, amiben javasolta Závecz Tibornak, hogy „takarodjon el a halál f@szára, és ott kutakodjon”, amennyiben megpróbál befolyásolni egy demokratikus (elő)választást. Ez a véleménynyilvánítás ezután bejárta a hazai sajtót, jobboldalon balliberális apokalipszist vizionálva, a baloldalon teljes elhatárolódást vagy legalább értetlenséget kiváltva.


A trágársággal vagy az igazsággal van probléma?


Volt, aki inkább a stílust kritizálta, mondván: egy főpolgármester-aspiráns nem beszélhet így.

 

Az eset önmagában azért megmosolyogtató, mert néhány héttel ezelőtt a baloldali média még hősként ünnepelte Nagy Blankát, aki egy tüntetésen trágár felszólalásával tűnt fel.

 

Akivel ezt követően még Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke is találkozni szeretett volna rövid magyarországi útja során. Én se Nagy Blankát, se Puzsért nem ítélem el az obszcén megnyilvánulása miatt: a magyarországi közbeszéd már rég elvesztette nyomdafestéket tűrő jellegét.

 

Voltak azonban, akik a megfogalmazott állításokkal nem értettek egyet. Az ominózus poszt publikálását követő napon Reiner Roland, az Integrity Lab kutatásvezetője publikált egy véleménycikket az Azonnalin, amiben kifejtette a poszt állításaival kapcsolatos egyet nem értését. Meglátásom szerint Reiner kimondottan egyoldalúan értelmezi a történteket, több megfogalmazott állítása sem tükrözi a valóságot.

 

Reiner úgy fogalmaz, hogy: „A független polgármester-jelölt azt jelezte, hogy mégsem indul el az előválasztás második fordulójában, ha Závecz Tibor újabb kutatási eredményt vagy véleményt ismertet.” Illetve, Puzsérnak „gondja van azzal, hogy a nyilvánosságban elemzők véleményt mondanak egy politikai versenyről, amelynek ő is részese.”

 

Fontos látni, hogy Puzsér nem a kutatást, és nem a véleménynyilvánítást nehezményezte. A publicista úgy fogalmazott, hogy: „ha még egyszer meghallom, hogy megpróbál (Závecz) egy demokratikus választást befolyásolni, akkor nem veszek részt semmiféle előválasztáson.”

 

De miért is nem egyenlő a véleménynyilvánítás a befolyásolással?

 

Nincs azzal semmi gond, ha valaki (akár kutatóként) véleményt formál. Azzal már sokkal inkább, ahogyan azt Závecz Tibor tette.

 

A közvélemény-kutató állítása szerint Puzsérnak nem érdemes „beleállnia” az előválasztás második fordulójába, azonban az októberi voksoláson se induljon el, mert azzal rontaná Karácsony egyébként se rózsás esélyeit. Azaz Závecz gyakorlatilag előre ki szeretné zárni Puzsért és az általa propagált élhető Budapest vízióját a politikai versenyből. Ez már nem fér bele a saját demokrácia-értelmezésembe, és remélem, hogy ebben minél több olvasóm egyetért velem.

 

A valóság (véletlen vagy szándékos) félreértelmezése pedig inem állt meg itt. Rónai Egon az ATV Egyenes Beszéd című műsorában már arról beszélt, hogy Puzsér „csak akkor indul el, hogyha több kutatás nem jelenik meg róla… Závecz Tibortól, vagy talán mástól se.” Beszélgetőtársa, Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője pedig már azt vizionálta, hogy Puzsér csak akkor indul, ha a kutatások azt jelzik, hogy a publicista legesélyesebb a főpolgármesteri címre a világon. Holott Puzsér a valóságban jelezte, hogy: „Szándékomban áll részt venni az előválasztáson – hiszem, hogy van esélyem legyőzni Karácsony Gergelyt.”

 

Závecz Tibor viselkedése önmagában sem pártolandó

 

A kutató a Republikon előválasztással kapcsolatos konferenciáján a következőt is megjegyezte: „Hogyha előválasztás lesz a három jelölt között (Karácsony, Sermer, Puzsér), azt a Karácsony Gergely egész biztosan, ha a dologban nem kerül be a trollok tömege, akkor ezt az előválasztást meg fogja nyerni.” Nem tudom pontosan mit ért Závecz a „trollok tömege” alatt, de alighanem Puzsér választóira gondol. Nagyon súlyos megfogalmazás ez egy elvileg független közvélemény-kutatótól, egy elvileg független rendezvényen. Az igazi probléma, hogy ezekkel a megfogalmazásokkal nem csak a közönséget, hanem saját magunkat is becsapjuk.

 

Hiszen a trollok nem trollok, hanem hús-vér fővárosi emberek, akik mondjuk egy tisztább, belélegezhető levegőjű és emberi léptékű városban szeretnének élni.

 

Závecz Tibor az ország egyik legismertebb közvélemény-kutató intézetének vezetője, évtizedek óta a szakmában van, jó szakember. Závecz pontosan jól tudhatta, hogy amikor – minden bizonnyal a jóindulatú pártatlanságtól megrészegülve – kijelentette, hogy Puzsérnak nyilvánvalóan semennyire nem érdemes beleállnia az előválasztás második fordulójára a januári közvélemény-kutatás eredményei alapján, akkor szakmai hibát követ el. Tény, hogy ez a kevésbé jól informált közönség számára meggyőzően hangozhatott.

 

Valójában azonban Puzsér Róbert januárban még hozzá se kezdett a kampányához. Február 11-én hirdette meg programjának online vitáját, ami gyakorlatilag a kampányának hivatalos elindításának is tekinthető.

 

A januári kutatás eredményeit egy júniusi voksolásra vonatkoztatni, amit több hónapnyi aktív kampány előz meg, nyilvánvalóan szakmai hiba, vagy a tények félreértelmezése: amolyan valóságtagadás.

 

Arról nem is beszélve, hogy a felmérés két másik ellenzéki szereplője, Karácsony és Horváth már jó néhány éve ismert a politika terén, nekik egy konkrét főpolgármesteri kampány nélkül is megvan az ismertségük.

 

Ez olyan, mintha az Apple és egy újonnan elindított garázs-startup éves bevételét szeretnénk összehasonlítani. Vagy ha én, mint friss diplomás fiatal, azért nem kapnék meg egy álláslehetőséget, mert a 10 éve ott dolgozó kollégának még évek elteltével is több munkatapasztalata lesz. Abszurd. Pedig lehet, hogy nekem jobb képességeim és nagyobb elhivatottságom van, a garázscégben pedig nagyobb növekedési potenciál rejlik.

 

Nem szeretném Závecz Tibort elszomorítani, de ebben az esetben halmozottan igaz a szállóigévé vált mondás: „Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.” Tudniillik, a közvélemény-kutatás a teljes választókorú népesség körében ad reprezentatív eredményeket. Azonban

 

az előválasztáson azok fognak részt venni, akiket sikerül mozgósítani az önkormányzati választáshoz képest kisebb téttel bíró, és kevesebb reklámot kapó eseményre.

 

Nos: Karácsony 27 598 szavazatot kapott az előválasztás első fordulóján. A második fordulóban megnézhetjük, hogy Puzsérnak mennyi szavazatot sikerült összehoznia. A publicista minimum 50 000 regisztrálóhoz kötötte az voksolás érvényességét. Ennek fényében legalább 25 001 szavazat szükséges ahhoz, hogy győztest hirdessenek, azaz legalább ennyi szimpatizáns megmozgatásában bízik Puzsér. Ez a szám már nem is annyira összehasonlíthatatlan Karácsony februári számaival.

 

A kimondott szavaknak súlya van

 

Önmagában problémásnak tartom, ha egy újonnan belépő politikai szereplőről kellő felkészültség vagy alapvető ismeret nélkül mondunk véleményt. Főleg, ha azt egy szakértőnek beállított személy teszi egy szakmainak beállított beszélgetésen. Arról nem is beszélve, ha néhány értelmiségi még ki is áll az előbbi kétes állításai mellett.

 

Nem szeretném elvitatni senkitől, hogy saját véleménye legyen. Nem szeretnék senkit hibáztatni, nem gondolom, hogy bárki hibázott a megnyilvánulásával.

 

Mindenki úgy kampányol a számára szimpatikus jelölt mellett, ahogy a lelkiismerete engedi.

 

Én csak azt kérem, hogy a nyilvánvaló valótlanságot ne akarjuk nyilvánvaló valóságnak beállítani, ne állítsuk be a véleményünket ténynek! Minden egyes szubjektív értelmezés egy másik emberben egy benyomásként, tapasztalatként, tényként fog megmaradni. Minden egyes leírt vagy kiejtett szónak súlya van. Gyakoroljunk mérsékletességet!

 

Én azt szeretném, ha nem helyosztót játszanánk.

 

Ne fogjuk úgy fel a közvélemény-kutatást, mintha egy valóságshow szavazása lenne, ahol a kevésbé népszerű játékosokat hazaküldjük a villából!

 

Ahol az aktuálisan legtrendibb játékost indítjuk el a választáson, csak azért, mert valakit el kell. Ne megúszni akarjuk a politikát!

 

A közvélemény-kutatásoknak is megvan ugyanis a saját szerepük

 

Reiner Rolanddal egy valamiben biztosan egyetértünk. Közvélemény-kutatásokra szükség van. Ahogy Reiner fogalmaz cikkében: „a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatásoknak nem csak létjogosultsága van, de egyenesen fontos elemei a népakarat tényleges kifejezésének.” Én mindössze azt vonom kétségbe, hogy ezek eredményét mennyire lehet szabadon értelmezni. Mi kell ahhoz, hogy egy kutatás megadja az érintettjeinek az egyenlő bánásmódot? Milyen peremfeltételek mellett lehet egy kutatást relevánsnak tekinteni?

 

Szabad-e egy demokratikus választást, vagy egy jelölt azon való elindulását egy kutatás eredményeihez kötni?

 

Puzsér Róbert és kampánycsapata a tavasz folyamán elkészíti és bemutatja a Sétáló Budapest programját, öt online vitán tárgyalja meg a vízió részeit, és ezek után egy-egy konferencián mutatja be a viták végére kialakult konszenzust. Ezzel precedenst teremtve a magyar közéletben, miszerint a vízió teremti meg a politikai akaratot, nem pedig a közvélemény-kutatók grafikonjai; és nem megúszni szeretné a programalkotást – mint annyian –, hanem a politikacsinálás alapjának tekinti: mert a programot lehet többre tartani, mint egy szükséges rossz.

 

Nagyon remélem, hogy a programalkotás folyamatát követően is fognak közvélemény-kutatások készülni. Olyan közvélemény-kutatások, amelyek a program ismerete alapján megszülető „tényleges népakaratot” mutatják, és nem a pártkasszák vastagságát. Ekkor már talán lesz is értelme foglalkozni velük.

 

Miért érzek aggodalmat a fent leírtak miatt?

 

Az igazi probléma nem is ez az eset, hanem az a tendencia, ami a hazai közéletbe vissza-visszatér. Mert ha megjelenik a politika terén egy új szereplő – legyen az akár egy személy, akár egy közösség –, azt először módszeresen lekaraktergyilkolják, elmondják, hogy nincs is programja, majd kitalálják, hogy nem baj, mert úgysincs esélye, meg – amúgy is – kimutathatatlan a támogatottsága. De ha nem, az se baj, mert ez – most és soha többé – az utolsó esély megdönteni a NER-t, és azt csak a Balliberális Kurzus jelöltje teheti meg.

 

Sajnos ez a módszer számomra túlzottan is ismerős. Ez történt a Momentummal is.

 

Amint bejelentkezett az ellenzék megújításáért, értetlenkedtek, hogy miért akarják le váltani az elmúlt huszonnyolc év rengeteg „értékes” politikusát; ráerőszakolták az összefogást, és megkérdőjelezték, hogy meg tud-e írni egy programot. Majd bizonygatták, hogy túl kicsi a támogatottsága, és – az utolsó esély kártyát előhúzva – a taktikai szavazás gúnynévre hallgató csellel elvették az egyéni szavazatai nagy részét, mintha ennek bármi hatása is lehetett volna a kétharmadra. Végül, amikor már túl nagy volt a nyomás, megtört a párt, és besodródott a Kurzusba.

 

Kérdéses, hogy lehet-e még úgy belépni az ellenzéki térfélre, hogy azt ne lehetetlenítse el a balliberális status quo.

 

Ki szabad-e mondani a trágár igazságot? Szerintem igen! Nem állítom, hogy nincsenek más aspektusai a fennálló problémának, azonban a baloldal kirekesztő, szándékosan félreértő, félremagyarázó, valóságtagadó kultúrája biztosan része annak.

 

A szerző villamosmérnök, a Momentum Mozgalom tagja, véleménye azonban nem a párt álláspontja. Válaszolnál neki? Ide küldd a cikket!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Hosszúlépés mozgalom kezdeményezése célba ért, a II. kerület már bevállalt egy női szobrot. Kerpel-Fronius Gábor azt ígéri, az új köztéri szobrokkal vége a tíz éve tartó vizuális környezetszennyezésnek.

A terhes nőre harmincöt esetet sikerült rábizonyítani, de valószínűleg több követőjéről is nagyon sok pénzt gombolt le.

Újabb óriási tüntetésen követelték Prágában az összeférhetetlenséggel vádolt miniszterelnök lemondását.

Az Azonnali megkérdezte a leköszönő elnök Nagy Károlytól, mit szól az eredményhez, és nem csalódott-e miatta.

Minden rettegés ellenére elképesztően jó stadion lett Magyarország új nemzeti stadionja, úgyhogy most már tényleg itt lenne az ideje focizni is. Riport a Puskás-avatóról!

De vajon médiahekk az egész, vagy tényleg visszatér a Savoyai-ház Olaszországba?

Mindezt azután, hogy kedden sikerült megbuktatni az előző, EU-barát kormányt.

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás