Puzsér esete a közvélemény-kutatókkal: nem a tükröt kellene hibáztatni

Abszurd, hogy egy új politikai kultúrát, demokratikus közepet meghirdető politikusnak gondja van azzal, hogy elemzők véleményt mondanak egy politikai versenyről, amelynek ő is részese.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Önmagában nem lenne hír, hogy egy politikus nem hisz a közvélemény-kutatásoknak: bármilyen nem megfelelőnek gondolt eredményre egyszerű válasz a kutatás hitelességének megkérdőjelezése. Ahogy azt is rezignáltan vesszük tudomásul, ha ugyanezen politikus ugyanezen kutatócég másik mérésének rá nézve kedvező eredményét viszont büszkén hirdeti a Facebookon. Nem is beszélve a semmiféle reprezentativitással nem bíró online szavazások eredményének posztolásáról, ami szintén gyakori önbizalom-erősítő elem a hazai politikai életben.

A független polgármesterjelölt azt jelezte, hogy mégsem indul el az előválasztás második fordulójában, ha Závecz Tibor újabb kutatási eredményt vagy véleményt ismertet. Márpedig ez sem az előválasztásban részt vevő pártokkal, jelöltekkel és szavazókkal szemben nem tűnik egy korrekt feltételnek, tekintve, hogy e szereplőknek – szerencsére és természetesen – aligha van hatása, hogy egy közvélemény-kutató, elemző vagy bárki más mikor és milyen témákban szólal meg.

Meg lehet kérdőjelezni, mégis hasznosak a közvélemény-kutatások

Önmagában abszurdnak gondolom, hogy egy új politikai kultúrát, demokratikus közepet meghirdető politikusnak gondja van azzal, hogy a nyilvánosságban elemzők véleményt mondanak egy politikai versenyről, amelynek ő is részese. Puzsér Róbert a kampányában többször hangoztatta, hogy ő nem hisz a közvélemény-kutatásokban, nem fogja saját politikai stratégiáját mérések alapján változtatni – és ezzel a világon semmi gond nincs. A sajtót számon kérni, hogy nem a neki tetsző kérdéseket teszi fel, már egy szinttel problémásabb, ám bárkinek a nyilvános véleménynyilvánításhoz való jogát elvitatni és szakmai hitelességét megkérdőjelezni erősen problémás.

mind a politikusoknak, mind a tágabb közvéleménynek.

Sokan támadták a Mediánt, amikor a tavaly áprilisi választásokat megelőző héten publikált egy kutatást, hogy bizony meglehet a kétharmad – a Mediánnak lett igaza. Több közvélemény-kutató is jól mérte a bejutó és nem bejutó pártokat, ahogy a listás eredményét és mandátumszámokat is hozzávetőleg jól lőtték be. Hazabeszélek: 2017 májusában az Integrity Lab kimutatta, hogy a Fidesz-tábor átalakult és gyengébb lett Budapesten és a diplomások körében – a választási eredmények visszaigazolták ezt az összefüggést. 

Persze nem csinálok úgy, mintha minden, a nyilvánosságban rendszeresen publikáló cég eredményeit ugyanolyan hitelesnek tartanám: én személy szerint a ’18-as (és korábbi) választások eredményét leginkább jól előre jelző cégeket preferálom – ezen a dobogón ott találjuk a Závecz Research-öt és a Mediánt is.

Lehetnének jobbak a közvélemény-kutatások, növelhetnék a magukkal kapcsolatos bizalmat? Igen, lehetne például transzparens, hogy melyik cég melyik pártnak, pártoknak dolgozik. Az angolszász országokban elterjedt gyakorlat, hogy a kutatás főbb alapmegoszlásait és kereszttábláit (pl. nem, életkor, településtípus és pártpreferencia összefüggése) nyilvánosságra hozzák. Segít, ha látjuk a pontos kérdést, kérdéseket, hiszen némiképp más válasz születik a „ki a szimpatikus”, „ki alkalmas”, „ki tudná legyőzni”, „kire szavazna kérdésekre”, és igen, ezekből nyilván lehet szelektíven válogatni.

A szavazási szándékot alapvetően mégis a minél inkább valóságközeli kérdés- és válaszfeltevés segíti: ebben az értelemben a Tarlóssal szemben állított és külön tesztelt egy-az-egy elleni Karácsony Gergely, Puzsér Róbert, Horváth Csaba kérdéseknél jobban nem lehet mérni és ezekből az eredményekből ténylegesen felállítható egy olyan sorrend, hogy mely jelölt képes a leginkább legyőzni (vagy megszorongatni) a regnáló főpolgármestert, ahogy arra is jó közelítő értéket kapunk, hogy mi történik, ha több ellenzéki kihívója van Tarlósnak.

A közvélemény-kutatások dönteni is segítenek

Manapság, amikor a közösségi médiának és a médiapiaci sajátosságoknak köszönhetően egyre többen egyre vastagabb véleménybuborékban élnek, és nem találkoznak a sajátjuktól eltérő véleménnyel, még fontosabbá válnak azok a közvélemény-kutatások, amelyek a teljes népesség egészének álláspontját mutatják be. Nyilván a véleménybuborék-magyarázatba logikusan illeszkedik, hogy a közvélemény-kutatási eredményeket is a saját álláspontomhoz igazítom, ehhez széles érvkészlet áll egyébként rendelkezésünkre, az „engem még sosem kérdeztek meg”-től kezdve az „én nem ismerek olyan embert, aki egyetért ezzel és ezzel”-en át az „ezer ember véleménye úgysem mérvadó”-ig.

Meggyőződésem, hogy

A szavazás ugyanis végső soron mégis csak egy kollektív cselekvés, több tízezer, százezer, millió választó egyéni döntéséből születik egy eredmény, amely mindenkire hatással bír. És vannak sokan, akik a várható kimenetel szerint módosíthatják szavazatukat: például két pártot is szimpatikusan tartanak, de nem szeretnék, ha kieső pártra szavaznának, így a közvélemény-kutatások alapján nagyobb eséllyel bekerülő pártra szavaznak.

Vagy ha egy közelgő, nagy horderejű népszavazásról van szó (pl. brexit), és azt látom, hogy az általam preferált opció 80 százalékos többségre áll, akkor nem megyek el, ha viszont 51 százalékra, akkor valószínűleg mégis.

hiszen sokszor nem eldönthető, hogy önbeteljesítő jóslatként megtörténik az előrejelzés, vagy éppen ellenkezőleg: azokat aktivizálja, akik a másik kimenetelben érdekeltek.

És éppen ezért veszélyes eszköz, ha egy párt a belső használatra készített felmérésből szelektíven vagy egészében kiad eredményeket, ezektől tehát csodát várni bizonyosan rossz politikai taktika. Az viszont egészen biztos, hogy nincs ma Magyarországon olyan kutató cég, vagy közvélemény-kutatás, ami egy erősen kampányoló, tényleges támogatottsággal bíró jelöltet önmagában megakadályozna abban, hogy megnyerjen egy (elő)választást. 

A szerző az Integrity Lab kutatásvezetője. Vitatkoznál vele? Ide írj levelet!