+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pápay György
2019. február 22. péntek, 07:42
Abból, hogy a Fidesz és a Jobbik is kénytelen látványosan kerülni az antiszemitizmus látszatát, jó dolgok is kisülhetnek: hátha az igény is elmúlik rá. Válasz Kulcsár Árpádnak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Valahol teljesen megértem, miért dönti apátiába Kulcsár Árpádot – és általában véve a kormánnyal szemben kritikus véleményformálót, választót – az elmúlt hetek politikai közbeszéde, különösen az antiszemitizmus körül kialakult, meglehetősen bizarr polémia. Én azonban egy kicsit másképp, ha merhetem írni: már-már optimistán szemlélem a dolgot.

 

Ez persze alaposabb magyarázatot igényel, és legegyszerűbb, ha egy személyes szállal kezdem. A taktikai szavazásra buzdító Viszlát kétharmad! kezdeményezés szervezőjeként sokaktól megkaptam a kérdést, vajon morális szempontból elfogadható-e a Jobbik egyéni jelöltjére átszavazni. (Másoktól a baloldal pártjaival, különösen a DK-val kapcsolatban kaptam meg ugyanezt, de ez most nem tartozik szorosan ide.) Ezt a dilemmát is megértettem, de megvolt rá a határozott, egyáltalán nem „taktikai”, hanem elvi jellegű válaszom.

 

Engem nem érdekelt, hogy pontosan mi jár a Jobbik politikusainak fejében. Hogy vajon a középre tartást mély emberi változás vagy csak a politikai realitás felismerése diktálja. Sokkal fontosabbnak gondoltam, hogy végső soron milyen politikai attitűdöt erősít meg a választás eredménye. A Jobbik erős és a Fidesz relatíve gyenge szereplése – ami reálisan nézve szűk fideszes parlamenti többséget jelentett volna – ugyanis egyértelműen azt igazolta volna, hogy a mérséklődés politikailag megéri, míg a radikalizálódás nem éri meg. Ma is meggyőződésem, hogy ez a tapasztalat az egész magyar politikai közösség javára vált volna.

 

Tudjuk, hogy nem így alakult, és végül a Fidesz radikalizálódása bizonyult győztes stratégiának.

 

Én többek között emiatt éreztem ugyanazt az apátiát, mint most Kulcsár Árpád. Azt is tudjuk azonban, hogy a Jobbik ennek ellenére sem tért vissza a korábbi retorikájához, és Vona Gábor háttérbe vonulása után is megmaradt az általa meghirdetett „néppárti” úton.

 

Ironikus, hogy ezért a Fidesz is sokat tett, amikor a párt gyengítése érdekében komoly támogatást nyújtott a radikális szakadároknak. A kormánypárti média ma is a tenyerén hordozza őket, és a Mi Hazánk valójában a Fidesz egyfajta szatellitszervezeteként funkcionál. Innentől viszont a Jobbiknak végképp nincs útja vissza a szélre, és a radikálisok zajos kiválása még hitelesítette is a mérsékelt fordulatot. Nem csoda, hogy a Fidesz most korrigálni igyekszik ezt a képet.

 

A kérdés az, hogy merre tartanak a jobbikos politikusok

 

Engem viszont épp a fentiek miatt kevéssé érdekel, milyen kijelentéseket tettek évekkel ezelőtt egyes jobbikos politikusok. Hiszen pontosan tudjuk, honnan jönnek – a kérdés ma is az, merre tartanak. A vállalhatatlan kijelentéseknek pedig, még ha jóval korábban hangzottak is el, vannak következményei (lásd Szávay István esetét). A Jobbik politikusainak innentől különösen vigyázniuk kell arra, nehogy az antiszemitizmusnak akár csak az árnyéka is rájuk vetüljön. Lehet, hogy ezt megint a politikai racionalitás diktálja – csakhogy szerintem egyáltalán nem baj (sőt!), ha egy közösségben az antiszemita megnyilvánulások kerülését diktálja a politikai racionalitás.

 

Hasonló a helyzet a Fidesz esetében is. Valóban

 

különös látni, ahogy az „igény az volna rá” jegyében Soros-kampányt folytató, a korábban a jobbszélen tenyésző összeesküvés-elméleteket a kormányzati kommunikáció fővonalába emelő Fidesz oktatja szalonképességből a mai Jobbikot.

 

De közben azért pár kormányközeli megmondóember csak belebukott a jákobozásba, ráadásul úgy, hogy ők maguk minden bizonnyal egyáltalán nem antiszemiták. 

 

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz újonnan feltalált antiszemitizmusellenes küzdelmét szintén a politikai racionalitás diktálja – jól látszik például, milyen kellemetlen helyzetbe került emiatt a baloldal (!), amelynek egyes politikusai most kénytelenek rég elhangzott jobbikos kijelentések miatt  magyarázkodni. A játszma szabályaiból azonban az következik, hogy mostantól

 

a kormányzati sajtó- és propagandafórumok szereplőinek kétszer is meg kell gondolniuk, hogy mit mondanak, mert az antiszemitizmussal kapcsolatos zéró toleranciával számolhatnak.

 

Hosszú távon kikophat az antiszemitizmus

 

Lehet-e hiteles a Jobbik fordulata egyes tagjainak a múltját ismerve? Lehet-e hiteles a Fidesz antiszemitizmus elleni fellépése a Soros-kampány árnyékában? Ezekre a kérdésekre talán nem könnyű választ adni, de abból, hogy mindkét párt arra kényszerül, hogy – némi képzavarral élve – minél látványosabban kerülje az antiszemitizmus látszatát, akár jó dolgok is következhetnek. Például hogy

 

mindkét párt azt üzeni ezzel a saját táborának: az antiszemitizmus nem jó, nem hasznos, nem „ránk” jellemző, alapjában véve kerülendő dolog.

 

Ettől még a magyar közélet marad olyan, amilyen, és szélsőségesség is marad benne bőven. De ebből a játszmából, ha nagyon optimisták vagyunk, jobb esetben akár még az is kisülhet, hogy fájdalmas és olykor alantas viták, vérre menő kölcsönös vádaskodások árán, de az antiszemitizmus egy időre – megint csak jobb esetben: hosszú időre – kikopik a hazai politika eszköztárából.

 

Ehhez viszont első lépésben az kell, hogy elfogadjuk azt a képet, amit a Fidesz és a Jobbik magáról mutat. Aki tehát nemcsak az aktuális politikai csatákban érdekelt – akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról –, hanem az antiszemitizmus visszaszorulását is fontosnak tartja, most jobban teszi, ha nem azt szálazgatja, melyik párt milyen megfontolásból lép fel a háza táján tapasztalható antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Az utóbbit nem elemezni, hanem a megerősítés érdekében üdvözölni kell. Én legalábbis a magam részéről ezúton is üdvözlöm.

 

Olvasnál még Pápay Györgytől? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

Az indiai tagállamokat a központi kormányzat versenyre késztette a magánszektorral annak érdekében, hogy több gyártó települjön Indiába. Az eredmény a szegényebb tagállamokban fellépő vakcinahiány lett.

A volt kormányfő meglepő nyíltsággal nyilatkozott a nemzetközi sajtónak 2005-ben. Hidegháború, Gorbacsov, ellenzéki kerekasztal, Orbán Viktor, minden van benne.

A szociáldemokrata Heiko Maas közölte, még több EU-s pénzt kell adni Ankarának a menekültek ellátására, mert „pénz nélkül nem fog menni”.

Egy új közvélemény-kutatás szerint a budapesti 3-as választókerületben megtartott ellenzéki előválasztáson jelenleg a DK-s Komáromi Zoltán a szavazatok abszolút többségét is megszerezné a momentumos Hajnal Miklóssal szemben.

A házigazda Katar kormánya szerint csak így lehet biztonságosan teltházas meccseket tartani.

A választás tisztaságával kapcsolatban komoly kétségek merültek föl, a nacionalista ellenzék bejelentette: el sem fogadja az eredményeket.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

A MONYO sörfőzde új kőbányai telephelyén rendes söröket is lehet inni az indie rock mellé június 19-én szombaton.

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás