+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pápay György
2019. február 22. péntek, 07:42
Abból, hogy a Fidesz és a Jobbik is kénytelen látványosan kerülni az antiszemitizmus látszatát, jó dolgok is kisülhetnek: hátha az igény is elmúlik rá. Válasz Kulcsár Árpádnak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Valahol teljesen megértem, miért dönti apátiába Kulcsár Árpádot – és általában véve a kormánnyal szemben kritikus véleményformálót, választót – az elmúlt hetek politikai közbeszéde, különösen az antiszemitizmus körül kialakult, meglehetősen bizarr polémia. Én azonban egy kicsit másképp, ha merhetem írni: már-már optimistán szemlélem a dolgot.

 

Ez persze alaposabb magyarázatot igényel, és legegyszerűbb, ha egy személyes szállal kezdem. A taktikai szavazásra buzdító Viszlát kétharmad! kezdeményezés szervezőjeként sokaktól megkaptam a kérdést, vajon morális szempontból elfogadható-e a Jobbik egyéni jelöltjére átszavazni. (Másoktól a baloldal pártjaival, különösen a DK-val kapcsolatban kaptam meg ugyanezt, de ez most nem tartozik szorosan ide.) Ezt a dilemmát is megértettem, de megvolt rá a határozott, egyáltalán nem „taktikai”, hanem elvi jellegű válaszom.

 

Engem nem érdekelt, hogy pontosan mi jár a Jobbik politikusainak fejében. Hogy vajon a középre tartást mély emberi változás vagy csak a politikai realitás felismerése diktálja. Sokkal fontosabbnak gondoltam, hogy végső soron milyen politikai attitűdöt erősít meg a választás eredménye. A Jobbik erős és a Fidesz relatíve gyenge szereplése – ami reálisan nézve szűk fideszes parlamenti többséget jelentett volna – ugyanis egyértelműen azt igazolta volna, hogy a mérséklődés politikailag megéri, míg a radikalizálódás nem éri meg. Ma is meggyőződésem, hogy ez a tapasztalat az egész magyar politikai közösség javára vált volna.

 

Tudjuk, hogy nem így alakult, és végül a Fidesz radikalizálódása bizonyult győztes stratégiának.

 

Én többek között emiatt éreztem ugyanazt az apátiát, mint most Kulcsár Árpád. Azt is tudjuk azonban, hogy a Jobbik ennek ellenére sem tért vissza a korábbi retorikájához, és Vona Gábor háttérbe vonulása után is megmaradt az általa meghirdetett „néppárti” úton.

 

Ironikus, hogy ezért a Fidesz is sokat tett, amikor a párt gyengítése érdekében komoly támogatást nyújtott a radikális szakadároknak. A kormánypárti média ma is a tenyerén hordozza őket, és a Mi Hazánk valójában a Fidesz egyfajta szatellitszervezeteként funkcionál. Innentől viszont a Jobbiknak végképp nincs útja vissza a szélre, és a radikálisok zajos kiválása még hitelesítette is a mérsékelt fordulatot. Nem csoda, hogy a Fidesz most korrigálni igyekszik ezt a képet.

 

A kérdés az, hogy merre tartanak a jobbikos politikusok

 

Engem viszont épp a fentiek miatt kevéssé érdekel, milyen kijelentéseket tettek évekkel ezelőtt egyes jobbikos politikusok. Hiszen pontosan tudjuk, honnan jönnek – a kérdés ma is az, merre tartanak. A vállalhatatlan kijelentéseknek pedig, még ha jóval korábban hangzottak is el, vannak következményei (lásd Szávay István esetét). A Jobbik politikusainak innentől különösen vigyázniuk kell arra, nehogy az antiszemitizmusnak akár csak az árnyéka is rájuk vetüljön. Lehet, hogy ezt megint a politikai racionalitás diktálja – csakhogy szerintem egyáltalán nem baj (sőt!), ha egy közösségben az antiszemita megnyilvánulások kerülését diktálja a politikai racionalitás.

 

Hasonló a helyzet a Fidesz esetében is. Valóban

 

különös látni, ahogy az „igény az volna rá” jegyében Soros-kampányt folytató, a korábban a jobbszélen tenyésző összeesküvés-elméleteket a kormányzati kommunikáció fővonalába emelő Fidesz oktatja szalonképességből a mai Jobbikot.

 

De közben azért pár kormányközeli megmondóember csak belebukott a jákobozásba, ráadásul úgy, hogy ők maguk minden bizonnyal egyáltalán nem antiszemiták. 

 

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz újonnan feltalált antiszemitizmusellenes küzdelmét szintén a politikai racionalitás diktálja – jól látszik például, milyen kellemetlen helyzetbe került emiatt a baloldal (!), amelynek egyes politikusai most kénytelenek rég elhangzott jobbikos kijelentések miatt  magyarázkodni. A játszma szabályaiból azonban az következik, hogy mostantól

 

a kormányzati sajtó- és propagandafórumok szereplőinek kétszer is meg kell gondolniuk, hogy mit mondanak, mert az antiszemitizmussal kapcsolatos zéró toleranciával számolhatnak.

 

Hosszú távon kikophat az antiszemitizmus

 

Lehet-e hiteles a Jobbik fordulata egyes tagjainak a múltját ismerve? Lehet-e hiteles a Fidesz antiszemitizmus elleni fellépése a Soros-kampány árnyékában? Ezekre a kérdésekre talán nem könnyű választ adni, de abból, hogy mindkét párt arra kényszerül, hogy – némi képzavarral élve – minél látványosabban kerülje az antiszemitizmus látszatát, akár jó dolgok is következhetnek. Például hogy

 

mindkét párt azt üzeni ezzel a saját táborának: az antiszemitizmus nem jó, nem hasznos, nem „ránk” jellemző, alapjában véve kerülendő dolog.

 

Ettől még a magyar közélet marad olyan, amilyen, és szélsőségesség is marad benne bőven. De ebből a játszmából, ha nagyon optimisták vagyunk, jobb esetben akár még az is kisülhet, hogy fájdalmas és olykor alantas viták, vérre menő kölcsönös vádaskodások árán, de az antiszemitizmus egy időre – megint csak jobb esetben: hosszú időre – kikopik a hazai politika eszköztárából.

 

Ehhez viszont első lépésben az kell, hogy elfogadjuk azt a képet, amit a Fidesz és a Jobbik magáról mutat. Aki tehát nemcsak az aktuális politikai csatákban érdekelt – akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról –, hanem az antiszemitizmus visszaszorulását is fontosnak tartja, most jobban teszi, ha nem azt szálazgatja, melyik párt milyen megfontolásból lép fel a háza táján tapasztalható antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Az utóbbit nem elemezni, hanem a megerősítés érdekében üdvözölni kell. Én legalábbis a magam részéről ezúton is üdvözlöm.

 

Olvasnál még Pápay Györgytől? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szijjártó Péter videón jelentette be, hogy vasárnap reggeltől vége a Németországgal szemben bevezetett korlátozásoknak.

Három halottja van a koronavírusnak szombat reggelre, ráadásul már 2279 gyógyultat is fel tudunk mutatni.

A héten lezajlott szerb kupában az még összejött, hogy maximum ezer ember menjen ki a meccsre, de semmi másról nem gondoskodtak különösebben a szervezők.

Sokan mondjuk nem voltak, de legalább csináltattak maguknak Trianont éltető pólókat. Volt trianonozás, román himnusz és kulturális műsor is. Videóriport!

A brit titkosszolgálatok már régóta a kínai kapcsolatok újraértékelését szorgalmazzák, de Nagy-Britannia sok szempontból együttműködik az országgal, így kényes a helyzet.

Nem ez az első eset, hogy rátámadtak az iszlám vallást betiltani akaró Stram Kurs vezetőjére, Rasmus Paludanra.

Eddig mi kérdeztünk, most viszont a ti koronavírus-járvánnyal kapcsolatos instagramos kérdéseitekre válaszolnak a politikusok.

A hét kérdése

Egy etnikailag sokszínűbb Nagy-Magyarországban a politikai térkép is egészen más lenne, mint most. Hogy mennyire, arról csináltunk egy szavazást!

Azért ide elnéznénk

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Mi fog történni az albérletpiaccal a koronavírus-járvány miatt kibontakozó gazdasági válság hatására? Június 9.

Ipari stílusű bútorok, munkavédelmi plakátok és sok más június 13-án.

Ezt is szerettétek

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás