+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pápay György
2019. február 22. péntek, 07:42
Abból, hogy a Fidesz és a Jobbik is kénytelen látványosan kerülni az antiszemitizmus látszatát, jó dolgok is kisülhetnek: hátha az igény is elmúlik rá. Válasz Kulcsár Árpádnak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Valahol teljesen megértem, miért dönti apátiába Kulcsár Árpádot – és általában véve a kormánnyal szemben kritikus véleményformálót, választót – az elmúlt hetek politikai közbeszéde, különösen az antiszemitizmus körül kialakult, meglehetősen bizarr polémia. Én azonban egy kicsit másképp, ha merhetem írni: már-már optimistán szemlélem a dolgot.

 

Ez persze alaposabb magyarázatot igényel, és legegyszerűbb, ha egy személyes szállal kezdem. A taktikai szavazásra buzdító Viszlát kétharmad! kezdeményezés szervezőjeként sokaktól megkaptam a kérdést, vajon morális szempontból elfogadható-e a Jobbik egyéni jelöltjére átszavazni. (Másoktól a baloldal pártjaival, különösen a DK-val kapcsolatban kaptam meg ugyanezt, de ez most nem tartozik szorosan ide.) Ezt a dilemmát is megértettem, de megvolt rá a határozott, egyáltalán nem „taktikai”, hanem elvi jellegű válaszom.

 

Engem nem érdekelt, hogy pontosan mi jár a Jobbik politikusainak fejében. Hogy vajon a középre tartást mély emberi változás vagy csak a politikai realitás felismerése diktálja. Sokkal fontosabbnak gondoltam, hogy végső soron milyen politikai attitűdöt erősít meg a választás eredménye. A Jobbik erős és a Fidesz relatíve gyenge szereplése – ami reálisan nézve szűk fideszes parlamenti többséget jelentett volna – ugyanis egyértelműen azt igazolta volna, hogy a mérséklődés politikailag megéri, míg a radikalizálódás nem éri meg. Ma is meggyőződésem, hogy ez a tapasztalat az egész magyar politikai közösség javára vált volna.

 

Tudjuk, hogy nem így alakult, és végül a Fidesz radikalizálódása bizonyult győztes stratégiának.

 

Én többek között emiatt éreztem ugyanazt az apátiát, mint most Kulcsár Árpád. Azt is tudjuk azonban, hogy a Jobbik ennek ellenére sem tért vissza a korábbi retorikájához, és Vona Gábor háttérbe vonulása után is megmaradt az általa meghirdetett „néppárti” úton.

 

Ironikus, hogy ezért a Fidesz is sokat tett, amikor a párt gyengítése érdekében komoly támogatást nyújtott a radikális szakadároknak. A kormánypárti média ma is a tenyerén hordozza őket, és a Mi Hazánk valójában a Fidesz egyfajta szatellitszervezeteként funkcionál. Innentől viszont a Jobbiknak végképp nincs útja vissza a szélre, és a radikálisok zajos kiválása még hitelesítette is a mérsékelt fordulatot. Nem csoda, hogy a Fidesz most korrigálni igyekszik ezt a képet.

 

A kérdés az, hogy merre tartanak a jobbikos politikusok

 

Engem viszont épp a fentiek miatt kevéssé érdekel, milyen kijelentéseket tettek évekkel ezelőtt egyes jobbikos politikusok. Hiszen pontosan tudjuk, honnan jönnek – a kérdés ma is az, merre tartanak. A vállalhatatlan kijelentéseknek pedig, még ha jóval korábban hangzottak is el, vannak következményei (lásd Szávay István esetét). A Jobbik politikusainak innentől különösen vigyázniuk kell arra, nehogy az antiszemitizmusnak akár csak az árnyéka is rájuk vetüljön. Lehet, hogy ezt megint a politikai racionalitás diktálja – csakhogy szerintem egyáltalán nem baj (sőt!), ha egy közösségben az antiszemita megnyilvánulások kerülését diktálja a politikai racionalitás.

 

Hasonló a helyzet a Fidesz esetében is. Valóban

 

különös látni, ahogy az „igény az volna rá” jegyében Soros-kampányt folytató, a korábban a jobbszélen tenyésző összeesküvés-elméleteket a kormányzati kommunikáció fővonalába emelő Fidesz oktatja szalonképességből a mai Jobbikot.

 

De közben azért pár kormányközeli megmondóember csak belebukott a jákobozásba, ráadásul úgy, hogy ők maguk minden bizonnyal egyáltalán nem antiszemiták. 

 

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz újonnan feltalált antiszemitizmusellenes küzdelmét szintén a politikai racionalitás diktálja – jól látszik például, milyen kellemetlen helyzetbe került emiatt a baloldal (!), amelynek egyes politikusai most kénytelenek rég elhangzott jobbikos kijelentések miatt  magyarázkodni. A játszma szabályaiból azonban az következik, hogy mostantól

 

a kormányzati sajtó- és propagandafórumok szereplőinek kétszer is meg kell gondolniuk, hogy mit mondanak, mert az antiszemitizmussal kapcsolatos zéró toleranciával számolhatnak.

 

Hosszú távon kikophat az antiszemitizmus

 

Lehet-e hiteles a Jobbik fordulata egyes tagjainak a múltját ismerve? Lehet-e hiteles a Fidesz antiszemitizmus elleni fellépése a Soros-kampány árnyékában? Ezekre a kérdésekre talán nem könnyű választ adni, de abból, hogy mindkét párt arra kényszerül, hogy – némi képzavarral élve – minél látványosabban kerülje az antiszemitizmus látszatát, akár jó dolgok is következhetnek. Például hogy

 

mindkét párt azt üzeni ezzel a saját táborának: az antiszemitizmus nem jó, nem hasznos, nem „ránk” jellemző, alapjában véve kerülendő dolog.

 

Ettől még a magyar közélet marad olyan, amilyen, és szélsőségesség is marad benne bőven. De ebből a játszmából, ha nagyon optimisták vagyunk, jobb esetben akár még az is kisülhet, hogy fájdalmas és olykor alantas viták, vérre menő kölcsönös vádaskodások árán, de az antiszemitizmus egy időre – megint csak jobb esetben: hosszú időre – kikopik a hazai politika eszköztárából.

 

Ehhez viszont első lépésben az kell, hogy elfogadjuk azt a képet, amit a Fidesz és a Jobbik magáról mutat. Aki tehát nemcsak az aktuális politikai csatákban érdekelt – akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról –, hanem az antiszemitizmus visszaszorulását is fontosnak tartja, most jobban teszi, ha nem azt szálazgatja, melyik párt milyen megfontolásból lép fel a háza táján tapasztalható antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Az utóbbit nem elemezni, hanem a megerősítés érdekében üdvözölni kell. Én legalábbis a magam részéről ezúton is üdvözlöm.

 

Olvasnál még Pápay Györgytől? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi fog történni, ha nyerünk? Hogyan néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen?
Elmondjuk a kulisszatitkokat!

Koszovó szerint addig nincs értelme a nyugat-balkáni együttműködésről beszélni, amíg nem ismeri el országa függetlenségét Szerbia és Bosznia-Hercegovina.

Míg a Jobbik néppártosodása révbe ért, a Fidesz nem maradhat örökké az Európai Néppárt tagja úgy, hogy közben fel van függesztve – fogalmazott a Jobbik EP-képviselője.

A galéria arra hivatkozva nem ad többé teret a BP olaj- és gázipari óriás művészeti versenyének, hogy mindent szeretnének megtenni klímavészhelyzet kezelése érdekében.

317 körzetben nem indít jelölteket a Brexit Párt decemberben, hogy ne szóródjanak szét a brexitpárti szavazatok.

A fejlesztési államtitkár a köztévében mondhatta el, hogy a pénteken átadásra kerülő új aréna közepes árszínvonalú, és Magyarország meg sem érezte.

2014-ben jobban megosztotta Romániát az elnökválasztás, mint idén, de azért az egykori Monarchia határain belül csak Székelyföld töri meg Klaus Johannis egyeduralmát.

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Very hot topic, ki is lesz beszélve november 12-én!

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás