+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Gazda Albert
2019. február 19. kedd, 07:58
Európa ma csak kulturálisan érdekes. És hogy érdekes is maradjon, ahhoz szükség van újabb színekre, árnyalatokra. Ezek általi gazdagodásra. Gazdagítódásra. Megtermékenyedésre. Amelyek nem onnan fognak jönni, ahonnan kétségbeesett emberek sokasága érkezett az elmúlt években. Ezek inkább Białystokon túlról jöhetnek. Gazda Albert írása az Azonnali Európa-vitájában!

Az Azonnali – amelynek az európai belpolitika, a közép- és kelet-európai ügyek mindig is fontosak voltak és maradnak – az EP-választás előtt vitasorozatot indít „Mi Európa?“ címmel, ahova több neves magyarországi és magyar anyanyelvű közép-európai szerzőt hívunk meg. Most Gazda Albert újságíró írását közöljük.

 

Európából sok van, és közülük kettő érdekes: az egyik viszonylag kicsi, a másik nagyon is nagy. A kicsit az egyszerűség kedvéért Közép-Európának szokás nevezni. Nem sok kedveset mondhatunk róla napjainkban. Határai körvonalazhatatlanok, identitása nincs. Nyugat felé kapaszkodik, kelet felé tapos. Értékeivel sincs tisztában, érdekeit ritkán ismeri fel, közösségként viselkedni képtelen. Közép-Európa illúzió.

 

Nagy-Európa is az. Sosem létezett, lehet, hogy nem is fog. Ha megszületne, egyik vége Lisszabonnál lenne, a másik Vlagyivosztoknál. Ez közúton 13 714 kilométer, személygépkocsival 160 óra, a sebességkorlázások betartása mellett, a határátlépések okozta fennakadásokkal, télies útviszonyokkal, további emberi tényezőkkel nem számolva.

 

Paradoxon: Nagy-Európának jelen állás szerint zéró a realitása – holott értelme volna.

 

A gondolat születését Charles de Gaulle-hoz kötik, 2010-ben Vlagyimir Putyin lepte meg vele a Süddeutsche Zeitungot, 2015-ben Angela Merkel és Sigmar Gabriel beszélt róla Davosban, 2018-ban már csak Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek jutott eszébe Dubajban.

 

Most nekem Budapesten. Kopik, devalválódik, pusztul az idea, így megy ez.

 

Én nem tudom, hogy merre megyünk. Hogy Európában és Európából mi lesz. Szerintem mások sem – a különbség annyi, hogy nekem nem is muszáj úgy tennem, mintha tudhatnék bármit is. Elemzője sem vagyok immár semminek. Elrugaszkodhatok a realitások talajától, elemelkedhetek a legelszálltabb délibábokig is. Vállalva, hogy közben nem az erdőt látom – a fától –, hanem csak bárányfelhőket a messzeségben.

 

De mivel a ma olyan, amilyen, és a valószínű-várható holnap sem bizalomgerjesztő, nincs más, mint holnaputánokról ábrándozni. Innen nézvést: pokolba a Kelet-Nyugat ellentéttel, a Brzezinski-doktrínával, a pillanat determinálta geopolitikai sajátosságokkal. A Nyugat alkonyával, az Európai Unió megroppanásával, a liberális demokrácia mint társadalmi-politikai berendezkedés általános válságával.

 

Közhely: a történelem libikóka, amelyet a különböző erők dinamikusan változó egyensúlya mozgat.

 

A szovjet birodalom és a kommunista blokk összeomlásától azonban tán joggal várhattunk többet annál, mint hogy csak néhány száz kilométerrel keletebbre tolódjon a világokat elválasztó határvonal – de mégis itt maradjon a kontinensen. Egy darabig úgy tűnhetett, több történik tényleg – de ez átverésnek, átverődésnek bizonyult.

 

Messzire kerültünk a 90-es évek elejétől, amikor amerikaiak és oroszok még dokumentumokban rögzíthették, hogy nem ellenségek többé, kapcsolataik a barátságon és az együttműködésen alapulnak. A stratégiai partnerség és a terrorizmussal szembeni közös fellépés időszakának is befellegzett, az obamai resetpolitika szintén a múlté.

 

Hidegháború van. Az uralkodó narratíva szerint egyetlen ember hibájából. Valójában: az ellentétes globális érdekek összességének hatásai nyomán. Két dolgot dőreség lenne nem figyelembe venni. Az egyik: a két egykori nagyhatalom közötti viszony aszimmetrikus. Az oroszok szemében Amerikánál nincs fontosabb. Az amerikaiak számára Oroszország egy probléma több közül. A másik:

 

Európa ott nyünyög valahol a kettő közt, kicsit sárgán, kicsit savanyúan, de a miénk – és ami a fő: nem Vlagyivo-, hanem Białystoknál ér véget.

 

Nem arról beszélek, hogy kinek – milyen egyensúlyrendszereknek – kellene dominálnia, uralnia, irányítania a világot, vagy hogy hol lenne ebben a helye a mi Európánknak, úgy, ahogy próbáljuk elképzelni őt. Ehhez én romantikus vagyok. Az ilyesmi csak mérsékelten izgat, amíg tudom: az erkölcs, az eszme, az érték másodlagos, az erő, az érdek elsődleges. Mindenhol.

 

Ezért Európa számomra ma csak kulturálisan érdekes. És hogy érdekes is maradjon, ahhoz szükség van újabb színekre, árnyalatokra. Ezek általi gazdagodásra. Gazdagítódásra. Megtermékenyedésre. Amelyek nem onnan fognak jönni, ahonnan kétségbeesett emberek sokasága érkezett az elmúlt években. Ezek inkább Białystokon túlról jöhetnek. Nem annak ellenére, hanem pont azért, mert ott is rock and rollt hallgatnak az emberek, és IPA-val öblítik le a kézműves hamburgert.

 

Európának így lehet tágasabbá válnia, amennyiben meg akar maradni ha nem is nagyhatalomként, de kulturális entitásként.

 

Mindegy: volt rosszabb is. Sokkal. Jobb is lesz. Ez teljesen független attól, hogy milyen eredmények születnek az európai parlamenti választásokon. Hogy mekkora baromságokat csinál Donald Trump. Hogy meddig nem lép le a színről Vlagyimir Vlagyimirovics. A valóság nem ők. Ők a felszín. A felszín fecseg, üt néha, fájhat is – azonban elmúlik. A valóságos valóságot másmilyen dimenziókban célszerű keresnie mindenkinek. Lisszabon és Vlagyivosztok közt félúton.

 

A vita többi hozzászólását itt olvashatod!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egész Európában egyedülálló módon korlátozásokkal engedik vissza a nézőket hétvégén a magyar stadionokba, így összejött az, amiről élő ember nem hitte, hogy összejöhet!

Mármint azután, hogy a felek közös menetrendben állapodtak meg az ukrán nyelvtörvény miatt kialakult konfliktus rendezésére.

A 21. kerületi önkormányzat szerint míg a kormány a világ egyik leghatékonyabb védekezését mutatta fel a koronavírussal szemben, addig Karácsony politikája olyannyira diktatórikus, hogy az még Demszky idején is elképzelhetetlen volt.

Könnyen lehet, hogy a kívánt spórolás helyett az egész egy felesleges ráfizetés lesz. Elmagyarázzuk, hogy miért.

Miért fontos, hogy kié ez a pozíció? Elmondjuk ezt is.

A miniszterelnök nincs oda a 750 milliárd eurós uniós mentőcsomag ötletétől se, a közös hiteltől „berzenkedik”, a pénzek elosztása szerinte „abszurd és perverz”.

Noha a horvát belügyminisztérium továbbra se engedélyezné a tengerparti városnak a magyar időkben használt trikolórt, a baloldali többségű közgyűlés egy trükkel megkerülte Zágrábot.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás