+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Brenner Koloman
2019. február 14. csütörtök, 08:00
Fontos, hogy jobban megismerje egymást Európa 1945 után szétszakított két fele. Eleve az biztosíthatja a 21. században a kiegyensúlyozott európai együttműködést, ha nem azonnal a sztereotípiák és történelmi sérelmek kerülnek elő. Brenner Koloman írása az Azonnali EU-ról szóló vitájában!

Az Azonnali – amelynek az európai belpolitika, a közép- és kelet-európai ügyek mindig is fontosak voltak és maradnak – az EP-választás előtt vitasorozatot indít „Mi Európa?“ címmel, ahova több neves magyarországi és magyar anyanyelvű közép-európai szerzőt hívunk meg. Most Brenner Koloman, a Jobbik német nemzetiségű országgyűlési képviselőjének írását közöljük.

 

Történelmi távlatból szemlélve Európa jelenlegi helyzetét és jövőjét, fontos látnunk a nagyobb összefüggéseket. Miután a bipoláris világrend 1989/1990 után megborult, a korábbi szociális piacgazdaság elvei a fejlett államokban is visszaszorulnak ellenségkép hiányában, a neoliberalizmus eszméi győzedelmeskednek. Amerika idővel azonban meggyengült, és mivel muszáj többet törődnie magával, Trump győz az elnökválasztáson. Európa is a gazdasági és politikai labilitás jegyeit mutatja, 2008 óta a gazdasági világválság (benne az eurózóna válságának) hatásait nem tudja kiheverni, és a menekült- és migránskérdés is teljesen nyilvánvalóvá tette a kontinens problémamegoldó-képességeinek hiányát.

 

Nem is csoda mindez, hiszen az Európai Unió hasonló fejlettségű államok gazdasági együttműködéseként indult, illetve a második világháború borzalmai utáni békevágy motiválta. Németország és Franciaország megbékélése és együttműködése jelenti a mai napig a működés zálogát, némi leegyszerűsítéssel. A brexit jelentette kihívást azért sem tudja orvosolni az EU, mert az okait sem hajlandó megérteni. A közép-kelet-európai csatlakozó tagok nem kaptak olyan nagylelkű felzárkóztató segélyt, mint például korábban Spanyolország, sőt, a mezőgazdasági termelés tekintetében (amely az EU-támogatások komoly részét teszik ki) is fennmaradt az új tagállamok negatív megkülönböztetése.

 

A déli és a közép-európai államoknak a neoliberális gazdaságpolitika nem hozta el azt a jólétet, amit ígért.

 

Nem csoda, hogy már az EU-s intézményekben is végre napirendre kerültek ezek az ellentétek Nyugat- és Kelet, Észak- és Dél között.

 

Hazánk ráadásul a legrosszabb időpontban csatlakozott az EU-hoz, a gazdaság részben a külföldi tőkétől, részben az EU-támogatásoktól függ nagyrészt, olcsó munkaerővel és „összeszerelő üzemként” azonban nem lehetünk versenyképesek.

 

A csatlakozási szándékunk a többi régiós országhoz hasonlóan arra épült, hogy konvergálunk a „fejlett Nyugathoz”. Ez az idealizált „Nyugat” azonban nem létezik (már).

 

Ennyit talán a diagnózis részhez, illetve egy szubjektív elem, amely a száraz fejtegetést lefordítja hétköznapi nyelvre: mint soproni születésű olyan ember, aki az osztrák tévéből korábban tudta meg, hogy mi történt Csernobilban, mint az ország nagyobbik fele, jól emlékszem a vasfüggöny időszakára. Az a fajta szabadság és mobilitás, amelyet megkaptunk az Európai Unióval, kétségtelenül nagy érték. Ugyanakkor, ha az akkori énemnek elmondom, hogy a soproniak majd átjárnak Ausztriába tankolni és olcsóbb és jobb minőségi élelmiszert venni, miközben a fizetéseink nem igazán egyenlítődtek ki, igencsak kinevetem.

 

Új európai narratíva kell arról, milyen közös európai értékek léteznek – ideértve a kereszténységet is –, hogy bebizonyítsuk az embereknek: nem csak az a fontos, hogy a roamingdíjakat megszüntettük...

 

Az újonnan kialakítandó valódi európai együttműködésben a centrumországokkal tisztázni kell, hogyan segítik a félperifériát és a perifériát anélkül, hogy egyoldalúan a nagyvállalatok érdekei és a globális kiszolgáltatottság érvényesülne. Az áruk, szolgáltatások és a tőke globális szabadpiacának az eszméje helyett a humánközpontú, a negyedik ipari forradalom (infokommunikációs forradalom, robotizáció stb.) élén haladó, a növekvő társadalmi egyenlőtlenséget a teljesítményelvet nem figyelmen kívül hagyva „kezelő” kontinensre van szükség. A tőke és a szabadkereskedelmi egyezmények érdekei helyett az emberi társadalmak érdekeit figyelembe vévő államok közösségére van szükség.

 

Az én Európám az emberközpontú világ, amelyben az emberek egyre jobban megismerkednek határon átnyúlóan a régiójukkal. Az új Európának azonban minél több területen, minél több embernek kell biztonságot is nyújtania. Az új EU-nak tehát elsősorban a határai védelmére, kül- és biztonságpolitikai és gazdasági együttműködésre (és nem az eddigi felemás, szinte félgyarmati rendszerre) kell erőit koncentrálnia.

 

Végezetül kiemelten fontos, hogy az EU-ra eddig jellemző elitizmus helyett valós európai közvéleményt és köztereket kell kialakítani, ahol az egyes nemzetállamok valós politikái és érvei jelennek meg. Az új kiegyezéshez az is szükséges, hogy jobban megismerje egymást Európa 1945 után szétszakított két fele. Eleve

 

az biztosíthatja a 21. században a kiegyensúlyozott európai együttműködést, ha nem azonnal a sztereotípiák és történelmi sérelmek kerülnek elő, ha konfliktus támad: itt utalnék a brit sajtó németellenes uszítására, amely a brexit egyik támasza volt,

 

de a német sajtóban a görögöket alázó cikkekre éppúgy, mint a legyelek kártérítést követelő fellépésére nemrég.

 

Az EU struktúráját a fent vázolt célokhoz kell igazítani, a döntéshozatalnak lényegesen átláthatóbbnak kell lennie. Tehát a kérdés nem az, hogy több, vagy kevesebb Európa kell-e, hanem hogy a közös ügyekben (biztonságpolitika, környezetvédelem, külpolitika, stb.) hogyan lehet jobban a kontinens érdekeit képviselni. Tehát

 

„befelé” kevesebb EU-ra, kifelé többre van szükség.

 

Összefoglalva: az én Európámban élők egyre többet tudnak kontinensünkről, a régióinkról, közös értékeinkről, záródik az olló a kontinens fejlettebb és fejletlenebb régiói között, konfliktusainkat pedig bölcsebben kezeljük, mint eddig.

 

A vitasorozat többi cikkét itt olvashatod el!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Miután Salvini 2018 tavaszán elárulta a többi olasz jobboldali pártot az Öt Csillag Mozgalommal való kormányzás kedvéért, most, hogy kitaktikázta magát a hatalomból, azok békejobbot nyújtottak neki.

Egyelőre az élettani hatásait tesztelték az eddigi leghosszabb repülőútnak, ráadásul rakomány és csomagok nélkül indult a gép.

A KDNP-s Aradszki András szerint ha az új ellenzéki polgármester, Csőzik László bocsánatot kér, akkor azzal bizonyítja jó szándékát.

Kína hivatalosan még csak nem is jelezte, miért halasztják el a Volt egyszer egy Hollywood című film premierjét.

Ha jogerős lesz az illetékes területi választási bizottság döntése, november 10-én kell ismét szavazniuk a jászberényieknek.

Nagyobb baja is van Győrnek a polgármester szexbotrányánál: csúcsidőben folyamatosan maradnak ki a buszok, megoldás egyelőre nem látszik.

A hatóságok nem örültek neki különösebben, hogy elkezdene rendesen bánni felhasználói adataival a közösségi oldal, de Zuckerbergék őket is megpróbálják segíteni.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás